HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46236

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Vissza a fórum kezdőlapjára

(Klubszoba)

Történetünk

Előre lapoz

Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes bejegyzés:
1349
Időpont: 2010-06-02 15:40:07

Gyerekek! Prózások!
Ezzel itt mi van? Senki nem írja tovább? :)
Szenior tag
medve
Regisztrált:
2009-10-14
Összes bejegyzés:
207
Időpont: 2010-01-10 23:12:27

A szakadt fiatalember hitetlenkedve nézett rám, mintha most közöltem volna vele, hogy nepáli kutatók megtalálták a jetit. Izzadt haja csimbókokban lógott le fejéről, szemében izzó tűz égett. Izgatott mozdulatai mutatták, hogy nem vevő a tréfára.
-Ugye, most viccel?!
-Miért tenném? - kérdeztem nyugodt hangon, már amennyire tőlem telt az adott helyzetben.
-Maga fel sem fogja, micsoda kincs az a szobor!
-Az a Vénusz-alak legalább 30 ezer éves, természetesen tudom, hogy milyen nagy kincs az egyetem számára...
-Kit érdekel ez a hivatalos maszlag! Ennél sokkal többről van szó...

(most csak becsatlakoztam... nem vagyok prózás, de gondoltam kipróbálom:) csinálják a mesterek...)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes bejegyzés:
863
Időpont: 2010-01-10 22:29:34

Válasz Bíró Szabolcs (2010-01-09 15:02:16) üzenetére:

Részemről nem folytatás, hanem kérdés: Ez most egy új történet, vagy a korábbi folytatása?
S ha új, mi a címe?
Kapunk-e ízelítőt, mégis...
mivel ezt én nem tudnám folytatni.
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes bejegyzés:
1984
Időpont: 2010-01-08 18:08:03

Válasz Bíró Szabolcs (2010-01-08 15:35:00) üzenetére:

Szerintem kezdj bele, biztosan lesz, aki ráharap :-)
Szerkesztő
Don Paco
Regisztrált:
2005-09-22
Összes bejegyzés:
1852
Időpont: 2009-07-28 14:28:12

biztosan leköt mindenkit a közös regény :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes bejegyzés:
863
Időpont: 2009-07-24 10:47:58

Miért e nagy csend? Megszűnt? Ki mondja meg nekem...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes bejegyzés:
863
Időpont: 2009-05-06 20:12:06

Ngaboru körülnézett, de nyomát sem látta a szépségnek. A víz is, ameddig ellátott, teljesen sima volt körülötte. Elkeseredésében kimászott a partra, arra gondolt, hátha onnan áttekintheti a tó vizét. De semmi nyomát nem látta onnan sem. Szívébe a fájdalom egyre nőtt. Mit tegyen? Eszébe jutott, amikor még ismerkedésük elején a lány elmesélte neki incidensét a gonosz hallal.
Megborzongott, egész teste libabőrös lett a gondolatra, mikor visszaemlékezett, hogy látta a halat, ami roppant hosszú, keskeny, valamiféle angolnához hasonlít, tapintása gusztustalan és nyálkás. Testét pedig ijesztő sötét bőr fedi. - Jaj, csak nem a gonosz hal kapta el Dorent?...
Egyre azon gondolkodott, mit tehet.
- Aha! - kapott a homlokához. - Hátha a hosszú szakállú, aki istennek szólította magát, amikor találkoztak, segíteni tud megkeresni a szép sellőt. De azt se tudta, hol keresse. Lehajott fejjel, szomorúan elindult a végtelen hosszú úton.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes bejegyzés:
10
Időpont: 2009-05-05 21:32:51

Még a Nagy Árokig sem értek, mikor Doreen uszonyába szörnyű fájdalom hasított.
Apró kis sajgásnak indult, de egyre csak nőtt és nőtt a rettenetes szorítás, míg végül egyetlen görccsé nem rántotta minden izmát. A lány hirtelen felsikoltott, majd egyszerűen elmerült a mélyben.
Ngaboru próbált utánakapni, de a keze csak a zavaros vizet markolta:
- Doreen - kiáltott utána, de már nem is látta a sellőt.
Félelem költözött a szívébe - olyan természetű, amit eddig sosem ismert: nem akarta elveszíteni a mélytengeri szépséget...
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes bejegyzés:
848
Időpont: 2009-05-05 21:14:09

Válasz Finta Kata (2009-05-04 18:51:57) üzenetére:

Doreen remélte, hogy a fiú elhiszi zavart magyarázatát, s hogy még hatásosabbnak tűnjön, sűrűn, kislányosan pislogott hozzá. A szirén jókedvűen rámosolygott.
- Valóban, igazad van, gyönyörűek errefelé a napkelték - mondta amaz, majd folytatták útjukat. A lány átgondolta, valóban a Vörös kristályt láthatta-e? De rájött, hogy bármi is volt a fényesen csillogó valami, nem hasonlított népe áhított ékkövére. Sem a színe nem egyezett, és ez túl nagy volt ahhoz. Minden esetre úgy döntött, nem árt, ha utánanéz.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes bejegyzés:
863
Időpont: 2009-05-04 18:51:57

Úszás közben Doreennek a körtefa alatt a csillogó-valami járt az eszében. Hátha az áhított vörös-kristály az! Miért-nem jutott eszébe azonnal. Miért-miért? Azért, mert mikor meglátta a fiút, elfeledkezett mindenről. Most jutott eszébe. Elhatározta, nem vár tovább, elmondja neki. Ezért feléje fordult, de kicsit elvesztette egyensúlyát.
- Mi a baj?
- Semmi, - csak elgondolkodtam. Mondani akarok valamit.
- Mondd, kíváncsivá tettél.
- Tudod mit láttam ma reggel, amíg vártalak? - Aztán hirtelen szája elé kapta uszonyát.
- Mit láttál? -nézett rá érdeklődéssel Ngaboru.
- Hát... Nem is tudom. - kezdte zavartan, nem tudta, mit mondjon, hiszen elhatározta, hogy nem szól róla, csak ha meggyőződik arról, hogy valóban a kristály csillogott a fűben. Félve gondolt rá, hátha valaki más is meglátja. Elhatározta magában, hogy amint visszatérnek, azonnal utána jár. Mégsem szól róla.
- Olyan szép volt a reggel, a napkelte - vágta ki magát zavarából.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes bejegyzés:
10
Időpont: 2009-04-25 21:19:29

Már alig látszottak a távolban - csak uszonyaik bukkantak fel néhol a hullámok közül -, mikor a nap annyi magasra jutott, hogy sugarai visszatükröződhettek a görbe körtefa lomjai alatt megbúvó, apró tárgyról...
Egy látcső volt. Égi mestermunka. Csak a fellegvárosok piacain lehetett beszerezni ilyesmit, a léghajós kalmárok lompiacán.
Asszonyok és lányaik érkeztek a tó partjára, hatalmas kosarakkal. A földre vetették terhüket, és leheveredtek a fűbe. Az egyik lány épp egy zamatos körtéért nyúlt, mikor saruja megakadt a különleges szerszámban...

A Nagyszakállú pedig éppen elsuttogott egy halk szitkot, amiért nem sikerült egy perccel korábban érkeznie.
Eligazgatta magán ruháját, megköszörülte a torkát, majd kilépett a rejtekéből...
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes bejegyzés:
848
Időpont: 2009-04-25 12:08:02

Válasz Finta Kata (2009-04-25 10:25:20) üzenetére:

Doreen szeme felcsillant, mint meglátta a fiatal szirén fiút. Vajon mennyi ideje bámulhatta őt? Zavart mosollyal üdvözölte.
- Szép reggelt! Örülök, hogy ilyen hamar találkozunk. Hosszú út áll előttünk! - Ngaboru felsegítette a lányt és bólintott.
- Igen, nagyon is tudom. De mondd csak, miért nem a palotában aludtál? Csak nem bújkálsz? - Kérdezte. Doreen újra zavarba jött.
- Hááát... valójában nem szabadna a Vörös kristály nyomába erednem. Tudod, a három bátyámnak az a feladata, hogy rám vigyázzon. Márpedig, ha én eltűnök, apánk éktelen haragra gerjed. Ezért azt hazudtam, hogy néhány napot a szomszédos öbölben töltök, az unokanővéremnél. Így aztán nem mehettem haza - vallotta be. A fiú halványan elmosolyodott.
- Már értem. Akkor minél előbb indulunk, annál hamarabb térhetünk vissza. S ha úgy áll a dolog, ahogy mondtad, nekem is feladatom lesz, hogy vigyázzak rád - azzal mindketten beugrottak a vízbe, és a hal keresésére indultak
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes bejegyzés:
863
Időpont: 2009-04-25 10:25:20

Víz alatti palotája helyett Doreen a kunyhóban alig aludt valamit, korán ébredt. Felöltötte utcai háját, és sietett a tóhoz. Már világosodott, és a tó partján foglalt helyet a még harmattól nedves fűben és várta Ngaborut. Szőke haját enyhe szellő borzolta, élvezte a csodálatos tájat, a tó sima tükrét. A csendet csak az ébredő madarak csicsergése bontotta meg. Kelet felől a hegyek tetején már derengett az ég, a Nap nemsokára fölkel.
Ahogy egyre följebb ért, vörös sugarakat festett a szürkés égboltra, s amint elnyerte teljes alakját, egyszerre kivilágosodott minden körülötte, és csillogott a napsugártól.
A tó túlsó partján elárvult görbe körtefa állt, alatta a fűben megcsillant valami, ami nagyon megragadta figyelmét, mivel nem harmatcsepp lehetett, mert nagy fényt árasztott maga körül. Azon gondolkodott, mi lehet az?
De figyelme hátrafelé terelte, s ott állt mögötte Ngaboru, teljes életnagyságban, karba tett kézzel figyelte a szép sellőt, és jó reggel kívánt neki.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes bejegyzés:
10
Időpont: 2009-04-24 12:38:31

- Eddig jöhetsz - mondta Doreen, a tó partjához érve, majd kimászott egy szilárdabb szakaszon, és lábakat öltött a farkuszonya helyett. Szerette, ahogy a fű azujjait csiklandozta. Semmihez nem fogható érzés volt.
- Holnap a szörny nyomába eredek - ígérte Ngaboru, aki imádott szörnyek nyomába eredni (csak ne adja az ég, hogy egyszer be is várják!), és elmerült a tó sima tükrében.
Doreen várt egy keveset, hogy lássa, a fiú tényleg elment-e, majd a falu felé vette az irány.
Egy rég halott, vén halász kunyhójában húzta meg magát, annak messziről hazatért lányának adva ki magát.
Iszonyatosan fáradt volt.
Nem látta aznap este a szépen telő holdat, az éjszakai madarak ágak közti, finom táncát; sem a viskó kerítése mögött gubbasztó öreget, aki épp csak elcsomagolta származásáról árulkodó, apró szárnyait...
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-31
Összes bejegyzés:
16
Időpont: 2009-04-22 17:12:49

A szirén már várt egy ideje. De várni bármennyit érdemes egy ilyen gyönyörű sellőre, mint Doreen. A Korall-köz 10 percnyi uszonyútra van a bisztrótól, tehát Ngaboru, a szirén a legtöbb szabadidejét ott töltötte. Amikor épp nem volt szabadideje, a Féreg árokban kereste a tintahal bandákat. Igazi önkéntes bűnüldöző volt. Mellesleg az Ngaboru egy nagyon ritka név, talán nem is él több ilyen nevű halfajzat a víz mélyén. Ezért mindenki tudja kiről van szó, ha ezt a nevet említik. Doreen végül belubickolt a bisztróba, ahol a jóképű szirén fogadta.
-Szia, kedves Doreen! Hát itt vagy végre.-üdvözölte a sellőt meleg hangon.
-Szia Ngaboru! Olyan jó, hogy látlak! A segítségedre volna szükségem.
A lány elmesélte incidensét a gonosz hallal, s kérte a szirént, hogy keresse meg azt.
A fiú örömmel vállalta a kihívást, ám már későre járt ahhoz, hogy útnak induljon. A beszélgetés után Ngaboru hazakísérte Doreent...
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes bejegyzés:
848
Időpont: 2009-04-22 15:06:53

Válasz Kuvik (2009-04-21 21:55:37) üzenetére:

Doreen végre megkönnyebbült, hogy nem kell a hóbortos öreggel foglalkoznia.. Micsoda egy papucsférj, gondolta. Milyen férfi az, aki nem tudja megvédeni magát a feleségével szemben?! Na de mindegy is, volt fontosabb dolga ennél! Még mindig meg kellett találnia a vörös kristályt, amit a gonosz, de rendkívül gyáva hal magával vitt. Ugrott hát egy fejest a kellemesen hideg tóba, sellővé változott, és elúszott a vízi birodalom szívébe, a lenti városba. Még alkonyat előtt odaérhetett kedvenc bisztrójához, a Perzselt Angolnához, ahol már talán várja......igen várja....Ő! A helyes szirén, a Korall-közből! Tőle kérhetne segítséget ehhez a küldetéshez!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes bejegyzés:
10
Időpont: 2009-04-21 21:55:37

Akarta is, meg nem is - így szokott ez lenni a magasabb szférák lakóinál is; bizony.
Mert szerette az asszony konyháját, ahogy rendben tartotta az égi portát, de Doreen személye is megigézte kissé.
Annyira más volt, mint az ő népe. Annyival szertelenebb, életrevalóbb. És az elszántsága! Az a vad izzás a szemeiben!
A földi lényeket is kedvelte, de az volt számára a tökéletes boldogság, ha a vízi világ képviselőivel találkozhatott.
Kicsit bánta is már, hogy istennek adta ki magát, mert ezzel - nagy valószínűséggel - elriasztotta magától a lányt. Bár, ha bevallja, egyszerű földműves a Felső Világból, talán szóra se méltatja őt.
Fával rakta meg a vékát, és becammogott a házba. Fáradt lábai alatt halkan roppantak el a felhőpamacsok, melyeket gondosan lehúzott cipőiről a lábtörlőnél, majd belépett...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes bejegyzés:
863
Időpont: 2009-04-21 18:12:58

Válasz Ngaboru (2009-04-20 17:25:17) üzenetére:

- Na végre, csakhogy itt vagy! Mit képzelsz, mindent én fogok ebben a kuplerájban elvégezni? Nosza, fogd a seprűt és lapátot, söpörd fel a ház előtt a járdát. Aztán gyere vissza, mert itt bent is van bőven tennivaló.
- Jól van, ne háborogj már, itt vagyok!
- Hamarabb is jöhettél volna. Utána, ha tiszta lesz minden, kapsz vacsorát, majd forralunk egy kis vörösbort, jó fűszerekkel, s mehetünk a jó meleg ágyacskába. Akarod?
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-31
Összes bejegyzés:
16
Időpont: 2009-04-20 17:25:17

A vénasszony elkezdett torkaszakadtából integetni, és úgy kiabált, hogy majdnem kiesett az ablakon. -Gyere befele azonnal! Megint a fogyatékos fiad babáival játszol!-Az asszony méltatlankodott, azon gondolkodott, hogy ki a fogyatékosabb. A fia, vagy a férje...
-Megyek már anyus megyek!-Azzal faképnél hagyta a társaságot és szófogadóan bement a házba...
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes bejegyzés:
4076
Időpont: 2009-04-19 18:57:36

Válasz Kuvik (2009-04-19 18:42:32) üzenetére:
- Lári, fári! - legyintett az öreg. - Tőlem írhatunk új szerződést.
- Legyen! - bólintott Doreen.
- Azért nagyon figyelmesen olvasd el az apró betűs részt is. - vetette oda a triton.
Az öreg e szavak hallatán sértődötten emelte szemeit az égnek, de gyorsan visszakapta, mert meglátta, hogy az asszony kinn áll az ablakban és nagyon figyeli. Bizonyára hazaintené, mert megint jön a nagytakarítás ideje.
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Legutóbb történt

inyezsevokidli alkotást töltött fel Folyományok címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Budapesten című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 19. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VII című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/1. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tavaszi rap címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Budapesten című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 18. fejezet című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Lehetőségek locsoláshoz című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/1. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IV. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak III. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)