HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 56

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51302

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2021-01-22 20:45:08

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray

Vissza a fórum kezdőlapjára

(Klubszoba)

Történetünk

Vissza lapoz
Előre lapoz

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes bejegyzés:
10
Időpont: 2009-04-19 18:42:32

- Miféle sorrendet? - kérdezte a lány.
- Hát - vakarta meg hínárhaját a jóképűnek cseppet sem nevezhető figura -, a Nagy Egyezményben meghatározottat.

Valóban létezett egy egyezség az emberek és a vízalatti népek között. Ki-ki a maga területén belül maradt, nem lépte át a világok határán, és soha, soha nem fogadott el segítséget egy idegen istentől.
- Nem szívesen hozom fel - mondta a triton -, de az imént törvényt szegtél...
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes bejegyzés:
4076
Időpont: 2009-04-19 18:29:57

Válasz Doreen (2009-04-19 18:28:15) üzenetére:
Azt hittem, be kell tartani a sorrendet.
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes bejegyzés:
848
Időpont: 2009-04-19 18:28:15

Válasz artur (2009-04-19 18:10:58) üzenetére:

Doreen olyan képet vágott, mint aki "mindgyártnagyonmérgeslesz". Megfogta a látcső vízbe lógó részét és belebámult.
- Kösz, öregem! Ha nem vetted volna észre, most puskáztad el a lehetőséget, hogy visszaszerezzem a követ! - Azzal végleg faképnél hagyta a nagyszakállút. Az oldalára kötött szíjról leakasztott egy pici rézkürtöt, és erősen megfújta. Tompa búgás szaladt végig a tavon. Alig telt el pár másodperc, és egy másik sellő jelent meg, egy fiatal fiú. Afféle követnek látszott. Mélyen meghajolt.
- Üdv néked! Segítségre van szükséged?
- Pontosan.... ugyanis Egyesek... - nézett vissza a lány a kémlelődő öregre- nagyon elbaltázták a dolgot. Már majdnem megszereztem a vörös kristályt, de mégse jött össze!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes bejegyzés:
4076
Időpont: 2009-04-19 18:10:58

Válasz Doreen (2009-04-19 17:53:33) üzenetére:
Ezért aztán sürgősen leült egy kőre, elrendezte kusza állszőrzetét, felcsapta a piknikkosara fedelét. Elővette víz alá is bepillantást biztosító látcsövét, két szendvicset, amit még tegnap az angyalok csomagoltak neki az útra, és kényelembe helyezte magát. "Micsoda előadás lesz" - gondolta. Azt sajnálta csak, hogy nincs itt Lucifer, mert akkor fogadhatnának is ara, hogy ki fog nyerni?
Doreen elszántan csípőre tette a kezét, úgy nézte a rusnya halat. Ekkor bevillant neki, hogy tulajdonképpen rántva szereti, akkor meg miért ne szerethetné így is? De a nyers haltól undorodott. Ahogy ezt végig gondolta, az undor érzése kiült az arcára is. A hal ezt mikor meglátta sikoltozva, már amennyire egy hal tud sikoltozni, menekülőre fogta a dolgot.
Doreen értetlenül állt, illetve lebegett a víz alatt.
Fenn a parton az öreg pedig mérgesen vágta bele a megkezdett szendvicset a kosárba.
- Nem adnak ma már egy rendes műsort sem! - dohogta.
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes bejegyzés:
848
Időpont: 2009-04-19 17:53:33

Válasz Kuvik (2009-04-19 16:06:51) üzenetére:

Doreen szigorúan összehúzta szemöldökét. Élesen vissza akart vágni, hogy igenis jók azok a hínárfűzők, de rájött, hogy ez nem az a rész! Így hát dacosan elfordult Istentől, s egy szó nélkül a halra nézett.
- Ez az én harcom...-morogta aztán halkan, és hirtelen alámerült a csillogó vizű tóba. A kegyetlen tengeri szörny meglepődhetett, mert csak bután bámult rá, mint aki nem érti, hogy lehet valaki ilyen botor, hogy szembeszáll vele. Doreen eközben lassanként sellőlakot öltött. Kék uszonyán csillogtak az apró kis pikkelyek. Egyenesen a hal ronda, semmitmondó szemébe nézett:
- Add ide, vagy véged!

A nagyszakállú vénember kétségbeesetten nézett a lány után. Úristen, úristen, gondolta, de rájött, hogy saját magát szólítgatja... Valamit tennie kell!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes bejegyzés:
10
Időpont: 2009-04-19 16:06:51

Hogyne tudta volna! Hirtelen mozdulattal kirántotta lábát a vízből, és hátrált pár lépésnyit.

Doreen csak lebegett a víz felszínén, és megigézve bámulta a hal kopoltyúja közé szorult követ. Mellkasában hevesebben kezdett dobogni ifjú szíve, arcára rózsapír ült ki, pulzusa az egekig szökött, ám ő ebből szinte semmit nem vett észre. Számára csak a kő létezett.
Nem önző szándék vezérelte. A népének akarta visszaszerezni, hogy visszatérhessenek újra a felszínre, hogy elhagyhassák uszonyaikat, a pikkelysarukat és hínárfűzőket, és ismét szökellhessenek a tavaszi réteken. Ám, a hal nem úgy festett, mint aki szabadulni szeretne a rátapadt kincstől...

Az öreg (felocsúdván kezdeti ijedtségéből), a vízhez lépett, és nagylábujját nyújtotta a lány fel:
- Második esély, kislány. Választhatsz! Reggeliként, a hal gyomrában, vagy élet, uszonyosként, idekint a szárazföldön...
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-31
Összes bejegyzés:
16
Időpont: 2009-04-19 10:36:20

Válasz artur (2009-04-18 22:30:08) üzenetére:
Sejtelmes, sötét folt lebeg a vízben. Alakja nem igazán kivehető.
A folt egyre szorosabban fonódik az isteni lábhoz. A lány arcára dermedt a rémület, sejtése sem volt arról, mi lehet a vízben. -Szent Isten!-szólította magát az öreg.-Hiszen ez a hal! A hal valamiféle angolnához hasonlítható. Roppant hosszú, és keskeny alakja van. Tapintása nyálkás, visszataszító. Testét nem pikkely fedi, inkább bőr, amely sötétebb a halálnál. A gonosz lény egyre hosszabbnak és egyre vastagabbnak tűnik, jelenléte fullasztó, az öregurat is megrettenti egy pillanatra. Isten hatalma mégis végtelen, pontosan tudja mit kell ilyenkor tenni...

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes bejegyzés:
4076
Időpont: 2009-04-18 22:30:08

Válasz Doreen (2009-04-18 22:19:34) üzenetére:
Az öreg elgondolkodott Doreen válaszán. Tűnődve simogatta hosszú szakállát, és szeme a lány arcára szegeződött. Tekintete lejjebb siklott, s csak most vette észre, hogy tulajdonképpen egy csinos lányt néz. Zavartan kezdte szabad lábával kavargatni a vizet, mert a másikat még mindig a lány markolta.
- Minek neked az a kristály? - tudakolta elterelve a beszélgetést másfelé.
- Ellopták! Vissza akarom kapni! - válaszolta hevesen Doreen.
Ekkor valami hozzáért az öreg másik, vízben lógó lábához.
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes bejegyzés:
848
Időpont: 2009-04-18 22:19:34

Válasz Kuvik (2009-04-18 21:52:16) üzenetére:

- Elnézést - szabadkozott a lány - de épp most fogtam meg az Isten lábát, ergo, segítened kell! - Mondta, mit sem törődve az öregúr zavarával. Amaz megvakarta őszülő fejét, s kissé még álmosan, nagyokat pislogott.
- Öhm.. no igen, de miért akarsz berángatni a tóba? Én ugyanis egy gonosz halra várok. Ha bemész a vízbe, biztosan elkap - Doreen színészien felsóhajtott.
- Nincs itt az a hal... Gyanítom, nem is jön vissza, mert ő lehetett az, aki ellopta a vörös kristályt is!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes bejegyzés:
10
Időpont: 2009-04-18 21:52:16

Épp csak virradt, mikor Doreen megfogta az Isten lábát.
Kecses, csupasz láb volt (már amennyire egy öregember lába kecsesnek nevezhető), szíjakkal áttekerve. A Nagyszakállú a tóparton ücsörgött, lábbal a vízben, nagyujján egy zsinórral, melynek végén a csillogó horgot a tavacska leggonoszabb halának szánta. Ám a hal harmadik napja nem jött...

A lány pediglen három napja kutatta a tó mélyét a vörös kristály után; hasztalan.
A Mindenható éppen elbóbiskolt volna, ha nem ragadja meg egy ismeretlen erő hirtelen mozdulattal a bokáját, és próbálja meg berántani a habok közé...

- Mi a szösz? - vonta fel bozontos szemöldökét az öreg, és megragadta a lány karját.

...
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes bejegyzés:
848
Időpont: 2009-04-18 20:59:32

Válasz Ngaboru (2009-04-18 19:26:42) üzenetére

Tessék kezdeni! :)
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-31
Összes bejegyzés:
16
Időpont: 2009-04-18 19:26:42

Új történet kezdődik! Az előző ezennel lezárva!

------------------------------------------------------------
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes bejegyzés:
251
Időpont: 2008-12-09 20:23:38

Felhörpintette hát a kakaó maradékát és a ruhájába bújt. Már vagy húsz éve hordja - az előzőt már lekönyörögték róla a manók- de még így is tökélertesen állt rajta. Megnézte magát a falitükörben és lenyomta ajtaja kilincsét. Kint nem találkozott senki emberfiával és manókkal, csak dermesztő hideggel. Gúnyáját átszelte a sarki szél és a csontjájig hatolva borzongásra késztette. A hó sűrűn hullt alá az orráig sem látott. Megkezdte útját a kívánságok csarnokába.
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes bejegyzés:
848
Időpont: 2008-12-09 14:14:11

Egyetlen egyszerű mondat volt, mégsem bírta felfogni. Ez hogyan lehetséges? Azt sem tudta, ki írta. Vagy talán valami rossz tréfát űztek vele? De ezt a gondolatot nyomban el is vetette. Ahonnét ő jön, ahol ő lakik, nincs senki, aki ne szeretné a karácsonyt, a gyerekeket, az ajándékozást... Szólnia kell valakinek, és segítséget kell kérnie!
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-09
Összes bejegyzés:
719
Időpont: 2008-12-09 11:00:32

Kopogtatásra ébredt fel. Nagy nehezen kikászálódott ágyából, megkereste papucsát és elindult az ajtó felé. Orra alatt érthetetlenül mormogott, a nappaliban ránézett a karácsonyfát ábrázoló órára: 6:12.
- Valakinek nagyon fontos lehet - dünnyögte, majd kitárta az ajtót.
- Expressz levele érkezett - közölte érdektelenül az átfagyott postás, majd aláíratott egy átvételi elismervényt és remegve továbbállt.
"Ilyenkor?" - töprengett. "Hiszen már kilencedike van..."
Bezárta az ajtót, készített magának egy krémkakaót, begyújtotta a kandallót és leült karosszékébe. Óvatosan szürcsölte a forró italt, rágyújtott pipájára (amelyet legszívesebben már lecserélte volna...), és nézegetni kezdte a borítékot.
Feltépte a ragasztást és kihúzott egy fekete papírt. Nem hitt a szemének, még harmadik olvasásra sem. Az ablakhoz sétált és kinézett a sűrű hóhullásba. - Ezt nem hagyhatom... Mégiscsak én vagyok a Télapó!
A levél a karosszéken pihent - ez állt benne: A KARÁCSONY IDÉN ELMARAD!
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes bejegyzés:
1751
Időpont: 2008-12-08 17:57:43

Például te? :))
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-09
Összes bejegyzés:
719
Időpont: 2008-12-08 17:54:19

Igen, vidámat, mert mindenki nyomott... Na ki kezdi??
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes bejegyzés:
2588
Időpont: 2008-12-08 17:20:58

Vidám??? -_- Phah...
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes bejegyzés:
848
Időpont: 2008-12-08 17:18:35

Itt tényleg nem bonyolodnak a szálak egy ideje. Kezdjük újra! :)
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-09
Összes bejegyzés:
719
Időpont: 2008-12-08 11:48:48

Tyíííí... Azóta eltelt egy év... Khm, nem kezdünk el egy vidám, mesebeli kis karácsonyi történetet, hogy mindenki feldobódjon kicsit? :O
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Száz lélek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Limes című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Száz lélek című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz

csiszkovics alkotást töltött fel Száz lélek címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Lenn és fenn című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Limes című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)