Állatságok

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz artur (2007-06-13 22:54:20) hozzászólására:

Meg a csótány...az tuti nem halna ki!

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Velencia (2007-06-13 21:51:41) hozzászólására:
Állítólag, ha atomháború törne ki, csak a varjú és a patkány élné túl. Akkor meg van a föld következő ura, és a fő zsákmányállata is...hehehe.

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Nekem volt egyszer egy pinty házaspárom, már "használtan" kaptam őket, mert az eredeti gazdájuk meghalt. A kis ketrecüket lecseréltem egy igazi röpdére, amit ők úgy háláltak meg, hogy elkezdtek fiókákat nevelni. Általában hat kicsijük volt, két fiú, két lány és két albínó és minden kikelési időszakban úgy nézett a fehér kölykökre az apamadár, mintha kételkedne, hogy ő a vérszerinti apjuk, de komolyan. A többit rögtön etette, a fehéreket meg nézte vagy 1-2 órán át, mire beindult az ösztöne. Az utolsó két évben már nem költöttek, csak egymást bogarászták, mint az öreg házaspárok, és kb. két óra eltéréssel haltak meg.
Itt vannak eltemetve a diófánk alatt. Szerettem őket nagyon :-)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Crystalheart (2007-06-13 20:30:37) hozzászólására:
Bizony sokszor mást mond az ész, és mást a szív. A történeted eleje nagyon kedves:-)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Rozália (2007-06-13 14:56:20) hozzászólására:

Na, csak ilyen ne történjen velem soha!

---------------------
Amúgy régebben mesétem arról a kecskéről, akit én mentettem ki a fagyott ivóvizükből, meg akit a nagyok mindig terrorizáltak. Mindig jött velünk akácszedéskor, és tisztára rosszul volt, ha nélküle mentünk, Én meg anyám voltunk a pótszülei... de főleg én, kicsi korában, míg elfért az ölemben, számtalanszor simogattam így. Ilyenkor hátrahajtotta a buksiját és elaludt... Kicsit elkényeztetett is lett, mert most kicsit kiállhatatlan a többi kecskóval.

Nos most már harmadéves tejelő... lenne, de első évében volt egy gyulladás a tőgyében. Most csak tényleg pár csöppöt ad. Valószínűleg még a héten levágja a szomszéd :( Sajnos nincs más választás, dísznek nem tarthatjuk... Ehh, rossz érzés ez, még ha nem is látszik rajtam... :(((

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Rozália (2007-06-13 14:56:20) hozzászólására:

juj, ez tényleg horror! Szegény cicók! Asszem én hazavittem volna őket.

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Pár évvel ezelőtt egy nyári estén sétálgattunk, amikor a folyóhoz érve keserves macsakajajgatást hallottunk. Megpillantottunk egy vízen úszó nejlonzacskót, abból jött a kiáltást. Nagy nehezen kihalásztuk, összekötözött száját kinyitottuk, kismacskakölyköket találtunk benne. Kimentettük őket, de hogy mi lett velük, nem tudom, mert másnap már nem voltak ott.

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Don Paco (2007-06-13 12:05:33) hozzászólására:

Huh, már azt hittem, valami horror lesz a vége, de szerencsére nem! :D

De ez jó: "megint elütötték!"

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Kamaszként rengeteget vittem sétálni a kutyámat (Gömböc) a közeli patakhoz, ami mentén park van. Egy alkalommal eljött velem az egyik haverom. A közúti híd alatt ugráltuk át a patakot, mikor Gömböc befejezte a pancsizást és felment az útra. Szaladtunk mi is fel, de én lejjebb voltam, mint haverom. Hirtelen hatalmas fékezést hallottam, meg egy kiáltást: "B*meg, Dávid, elütötték Gömböcöt!!!" az ütő is megállt bennem. Aztán megint egy fülsiketítő fékezés és megint a kiáltás "B*meg, megint elütötték!!!". Akkor már azt se tudtam hová legyek rémületemben, siettem tovább felfelé. Odaértem. Feltorlódott négy-öt autó, különböző irányokba sodródva a fékezések miatt. Kerestem a földön fekvő kutyát, nem láttam. Aztán mégis megpillantottam, ahogy a kocsik között lavírozva futott hozzám, még csak nem is sántított. Sőt, komolyan úgy látszott, mintha röhögne... Mintha azt mondta volna "Látod gazdi, én ilyen ügyes vagyok!".

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Nekem kiskoromban öcsém dobta a meztelen (nyár volt) hátamra az egyik kismacskánkat, aki az ijedtségtől lekaparta a szépségesen leégett bőrömet. Jó volt nagyon.

XD

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Egészen kicsi srác voltam, amikor a haverok a hátamra dobtak egy gyíkot. Akkor még féltem tőle. Az üvöltő dervis hozzám képest egy rekedt hangú, fuvallatnyi szófoszlány volt, az is csak lábujjhegyen:-)))

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Most már ilyen is van :)

Jelenleg kicsit fáradt vagyok, rövidesen megpróbálom összeszedni néhány állatos élményemet.