Álnevek rejtélye

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

hát lássuk csak:

- biztos mondanám neki néha, főleg ha megérdemli: ez igen fiam/lányom, büszke vagyok rád!
- megpróbálnék uralkodni magamon előtte (pl. nem ordítozok vagy káromkodok vmi miatt)
- soha nem mondanám a gyerekemnek, hogy "a mai fiatalok ilyet hordanak", amikor egy nekem tetsző ruhát próbálok ráerőltetni
- egyáltalán, nem szólnék bele mibe öltözik, mit eszik... stb.
- ja és néha, nem mellesleg, mondanám neki, hogy: szeretlek! csakúgy spontán, hogy ne felejtse el, mit is jelent ez a szó és bátran merje használni...

a teljesség igénye nélkül...

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

A füzet még csak most készül elkezdődni (bár már valamikor írtam egy kicsit)....
De lássuk csak, ilyesmik lennének benne:

"sose mondanám gyerekemnek - A lelkembe gázoltál!-"
"nem mondanám neki -Csak a te érdekedben!- plána hogyha valójában az enyém lenne. ez minden gyerekről lepereg"
"nem dugnék mindent a szájába, hanem mellé állnék és csak segítenék, de ha mégis megtenném, legalább nem vágnék vele vissza"
és hasonlók.
És te? mit írnál bele?

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Hát jól is néznék ki, ha a fikcióm bejönne...
ez a füzetes dolog nem rossz ötlet, habár kicsit megkéstem vele. kiváncsi lennék, mik vannak a füzetedben sanna. Arra meg még inkább, hogy ha szülő leszel be is tartod-e? :)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Nana! :) Azért ne szaladjunk ennyire előre Arnodre :), meg is rémülnék ha ez lenne 20 év múlva...
Egyébként kicsit félek hogy tényleg ez lesz, hogy bemeszesedek...ezért találtuk ki testvéreinkkel, hogy írunk egy füzetet arról, hogy mit nem mondok soha a gyerekemnek, vagy hogy fogom nevelni, egyszóval leírok mindent, hogy majd később nagyjából tudjam, mit is gondolhat ebben a helyzetben a gyerekem. sokkal könyebb lehet megérteni valakit, ha az ember nem felejtett el gyereknek lenni.:)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

20 év múlva majd én leszek a maradi apuka, aki képtelen felfogni, hogy az a természetes, ha a 8 éves lányom bulizni megy, a 6 éves öccse meg a barátnőit hozza fel szobár... :D

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Mondom hogy tiszta nosztalgia, de nem is baj, olyan rég gondoltam vissza ezekre, pedig igazán nem volt rég :)
vicces, már hogy a kertben kéne dolgoznod akkor. :) nekem tanulni kéne, vagy aludni, dehát ez van, nem lehet elszalasztani a pillanatot, az ember egy új csodától fosztaná meg magát, ha nem használná ki a lehetőséget.....
Annyira látszik hogy milyen nagy a különbség, úgy értem a szüleink és köztünk maximum 35-40 év lehet, és mégis annyira eltér a vélemény, az értékrend, a látásmód. tudom, ez abból is adódik hogy mi fiatalabbak vagyunk, de szerintem nem lehet mindent erre kenni....

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1243 számú hozzászólásra :

látom sokan járnak hasonló cipőben... :(

De a barbizást meg a fakardozást nem kell szégyellni! :)
Nővérem van, és szégyenszemre kiskoromban én is néha beálltam babázni. Persze tesóm nem nagyon örült mikor ráültem a barbieszékre, dehát ilyen a világ... :D
a fakardig viszont sajnos nem jutottam el. haverommal megelégedtünk a hosszú egyenes botok felkutatásával, és az azzal való kardozással... tartott ez addig, amíg a nagy hévben egyikünk kezét el nem találtuk... hja meg a vékony meghajlított ágból és vastag cérnából készített íjakról hogy ne is beszéljek... :D
szép idők voltak...

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1252 számú hozzászólásra :

Khmm... nem :D Természetesen nem, hiszen a kertben kéne dolgoznom... :\ :DDD

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1243 számú hozzászólásra :

Itthon.....ha értem mire gondolsz, ismerős a dolog.
Tudják hogy írogatsz?

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1233 számú hozzászólásra :

Alapesetben én nem vagyok gyagya :D Hálistennek... Csak középkormániás, meg középkoriharcmániás, és mindez eredményezi a fakardcsatákat :) Mások előtt én éppenhogy sokkal jobban nyílok talán ki - bizonyos területeken - mint itthon. Itthonnem lehetek az, aki szeretnék, mert nem is olyan a környezetem, amit szeretnék... :(

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

ezeretnek annyit tesz szeretnek. csak kicsit kezdek lefáradni, és ilyenkor félregépelek....

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1230 számú hozzászólásra :

Hát ez szuper! :) köszi, ismét vigyorgok :)
én mások előtt igyekszem kevéssé gyogyesz lenni, de ezért talán nem is tartózkodom sokat a mások társaságban, inkább az enyéimmel vagyok. haha .) ez úgy hangzott mintha a gyerekeimről beszélnék :) konkrétan a barátnőimre gondolok. egyébként az ember úgysem képes huzamosabb ideig álarcot húzni magára, hiszen az igazi énje előbb utóbb kibukkan. ezért szeretek velük lenni, nem kell vigyázni mit mondok, mit teszek, hisz ők már ismernek, és ezeretnek, iylen gyagyán is... :)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1228 számú hozzászólásra :

Az erdő tényleg nem rossz dolog, kár, hogy tulajdonjogilag nem a mienk, meg az is kár, hogy a TSZ pár évtizede kivágatta az egészet, és nincsenek idős fák. :\ Szóval olyan bozót-feeling :D

Nem is az akácosban szoktunk játszani, hanem azon túl egy szántóföldön, egy domb tetején, ahol amúgy lucernás van, de mikor lekaszájlák, jó tiszta terület :) Hogy még jobban érezd a dolog súlyát, elmondok egy kis történetet... Egyszer (konkrétan tavaly), mikor épp ott ütötük egymást, öcsém pajzzsal, én meg két karddal, arra jöttek valami kirándulók, úgy 30-40 méterre a hátunk mögötti úton. A nagy hévben észre sem vettük őket. Elég lol volt... Azt tudni kell rólam, hogy a csataüvöltésem igazán átható és rohadt hangos (és akkor ott produkáltam is párat), meg hogy fakarddal lehet azért olyan gyorsan is kardozni, mint teszemazt StarWarsban lézerkarddal :P Akkor vettük csak észre őket, mikor már majdnem elmentek, és a kisgyerek elkezdett hajrázni... csak kicsit égett rólam a bőr :D Öcsémet sztem nem nagyon érdekelte, ő mások előtt is ugyanolyan gyogyó, mint itthon :)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1227 számú hozzászólásra :

Igen :) mostmár nem érzem magam hülyén :) :) :) :) :)
de meg kell hagynim, nagyon ötletes :) még három napig azon a jeleneten fogok virulni, amit magam előtt látok, ahogy öcséddel játszol az akácosban :) félre ne érts, nem kinevetlek, sőt, szerintem aranyos hogy még mindig játszol vele. mi felvitettük a Barbiekat a padlásra, így vége szakadt a dolognak, bár számomra ez egy valóságos lelki sokk volt, de a világért el nem árultam volna ezt senkinek, hosz én már nagy kislány vagyok, gondoltam....komolyan, tistza nosztalgia.
azért jó lehet hogy egész akácerdőtök van, így bármikor kimehetsz sétálni, vagy gondolkozni, vagy ilyesmi. mi is kertesházban lakunk, de mindössze három virágágyással, és nyolc fával rendelkezünk, ebebn azért nem lehet elbújni :)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1224 számú hozzászólásra :

Olyan nálunk is volt, még talán 8 éves lehettem ;] Húgom királylány volt én meg a testőre :) Meg volt 18 Barbie babája, azokkal meg ő mindig szappanoperásat játszott. (Én meg néha fellógattam őket egy madzaggal a lábuknál vagy nyakuknál fogva a függönykarnisra, mert már anyira idegesített...) De aztán ide jöttünk lakni az albérletből a kertes házunkba, és hát ugye van előttünk akácerdő, és az akácból igen erős fakard készíthető :D Öcsém (fél évvel fiatalabb nálad) páncél gyanánt farmergatyában és farmerdzsekiben harcol, meg egy láncfonatos gumi-szőnyegcsúszásgátlót középen kilyukasztott és magára rakta meg övvel összefogta, hogy az ilyen lovagi nemtomhogyhíjják :D Nekem meg van gumicsizmám, meg még apámról rámmaradt régi, megkeményedett disznóbőr bőrdzseki. Levágtam a megszabdalt és kényelmetlen ujját, így lett egy mellkast védő "lemezvértem" :D Pajzsokat a szomszéd törött lábú lemezfa-sámlijaiból eszkábáltunk, de van pozdorja is :D Na meg öcsém néha fölvesz dobozból vagdosott-hajtogatott sisakot is, de az elég hülyén néz ki :P

Asszem inkább nekem kéne hülyén éreznem magam, hiszen 18 vagyok, és még mindig "játszom" :\ De sebaj, a hagyományőrző klubokban is ezt csinálják, csak vaskardokkal, vaspáncélban :) Sajnos nincs pénzünk és lehetőségünk eljárni ilyenre.. :S

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1223 számú hozzászólásra

Nekünk magyar tanárunk feladta kötelezőnek a harmadik részt, és hiába szenvedtem vele, mivel az első kettőt nem olvastam, kicsit kínai volt a dolog, és a tájakkal sem voltam tisztában, nem hogy a népekkel, amiket szerepeltet. de ha ennyire mondjátok még a végén nekiállok és elolvasom :)
ez aranyos, mármint a fa pajzsok és kardok. megnéztem volna egyszer egy viadalt :)...kezdem hülyén érezni magam, hisz mi csak barbiztunk és anyagokba bugyolálva magunkat királylányosat és tanítónőset játszottunk....

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1211 számú hozzászólásra :

Nekem általános kedvencem a fantasy és a középkor, így a LotR is ;] Látnátok csak a Diablo felhasználói WinXP stílusomat, vagy a kis raktárat a kertben, ahol öcsémmel a saját készítésű fafegyvereket és pajzsokat tároljuk ;D

[Hörgés ON]
Whahahahahahahaaaaaaa!!!!! ;D ;]
[Hörgés OFF]

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Még sose hallottam, vagy láttam hogy valaki ennyire szeretné a Gyűrűk Urát.....nekem ritkán van hosszabb ideig nagy kedvencem....

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #985 számú hozzászólásra :

Ne gondold, hogy én ilyen éjszakánként titkos összejövetelekre járó csuklyás valaki vagyok, aki bárányt áldoz és tömeges öngyilkosságra szólítja fel társait. :D Én a könyve(ke)t szeretem!
Egyébként, mint Tolkien az ó- és középangol doktora, valószínűleg felhasznált egyet s mást a nyelveknél, de ez nyomokban is alig érződik.
Na jó leállok, mert a végén elragad a hév, aztán ki tudja hol állok le... :)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz #1020 számú hozzászólásra :

Az én nevem onnan jött, hogy nagy gitáros bálványom John Petrucci a Dream Theater-ből.

Megkedveltem ezt a nevet, mert olyan dallamos, könnyű kimondani és megjegyezni.