HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48280

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-06-25

Vampír szív 1

I.
Az áldozat

A telihold fényesen világított a kis falu fölött. Az utcák kihaltak voltak, ám az egyiken egy alak sétált, körvonalaiból ítélve férfi. Szemből egy kisebb alak jött, aki nő lehetett. A férfi megállt, de a másik nem. Az idegen elmosolyodott, szájából kivillant hosszú szemfoga.
- Tökéletes!- suttogta, majd elindult.
Mikor a lány elsétált mellette ránézett és elmosolyodott. A fiatal lány is viszonozta a mosolyt, majd mélyen egymás szemébe nézetek. A lány furcsa bizsergést érzett, és közelebb lépett a férfihoz.
- Ki vagy te, csinos idegen?- évelődött.
- Én vagyok az örökélet forrása.- suttogta, és megcsókolta a lányt.
- Áruld el, mi a neved?
- A nevem Alexander Gerard von Wallenstein. És a te neved, szépségem?
- Az enyém Valeria Aurelia Mantegna.
Valeria a bemutatkozás alatt megnézte Alexandert. Tetszett neki a magas, sötétszőke hajú, barna szemű, határozottan csinos fiatalember. Alexandert valami furcsa érzés kerítette hatalmába, amit még emberként-úgy 300 évvel ezelőtt-érzett utoljára. Mióta vámpír lett, ezt nem érzete. Azonnal tudta mi ez: szerelem. Valeria Aurelia nagyon csinos, vörösesbarna hajú, zöld szemű, kedves mosolyú lány volt, aki azonnal lenyűgözte és megbabonázta. Alexander éhes volt, no meg szeretett volna már túl lenni ezen az egészen, mert a lány jelenléte vadul tört az érzékeire. Most először vámpírsága alatt fordult ez vele elő. A többi áldozatát csak potenciális vérforrásnak tekintette, ám Valeriát akarta. Úgy akarta, ahogy egy férfi akarhat egy nőt.
"Nem igaz!- gondolta dühösen- úgy viselkedek, mint egy szerelmes kamasz fiú!
- Mi bántja, Alexander? Valami gond van?
- Ne aggódjon, nincs semmi baj.- hangzott a higgadt válasz.
- Meddig akarunk itt ácsorogni?
- Hová akar menni? Már minden lélek alszik.
- Szállást keresek. Fél órája érkeztem Sienából. Talán még fel tudom verni a fogadóst.
- Nem. Az már rég ittasan húzza a lóbőrt.
- De attól még megpróbálhatom. A felesége biztos nem részeg.
- A felesége meg ugyan csak nem nyithat ajtót. Tüdőgyulladása van, a végét járja.
- Értem. Hát akkor nem tudom, mi lesz.
- Jöjjön, töltse nálam az éjszakát.
- Köszönöm, de nem akarok a terhére lenni.
- Ugyan! Nincs a terhemre. Meg remélem, nem akarja az utcán tölteni az éjszakát. Vagy igen?
- Természetesen nem, de zavarni sem akarok.
- Ostobaság! Na jöjjön!
Azzal elindult. Valeria követte.
- Itt lakik a faluban?
- Nem. Látja előttünk azt a hegyet?
- Igen.
- Ott lakom. A kastélyban a hegy tetején.
Valeria látta a büszke tornyokat, melyek mögött a hold világított.
- Szép kilátást lehet onnan a környező tájra.
- Azt meghiszem!- mosolygott Alexander.
- Maga ennek a falunak a gazdája?
- Nem csak a falunak, hanem a környéknek is. Ez a családom birtoka, de félek, én vagyok az utolsó Wallenstein.
- Nincs örököse? Saját családja?
- Nem gondolja, hogy kicsit sokat kérdez, signorina Mantegna?
- Scusi, signor Wallenstein?(=elnézést)
- Semmi baj!
Tíz perces gyaloglás után egy hintó tűnt föl előttük.
- Ez a hintóm. Hosszú lenne az út fölfelé, és mindjárt virrad, maga, pedig a mai éjszaka nem sokat aludt.
- Hát az igaz. Apropó! A tanító lakását hol találom?
- A téren, ahol találkoztunk, a templom mellett.
Beszálltak a hintóba, majd a férfi kiadta a parancsot:
- Haza!
A kocsi elindult. A hintóban egyikük sem szólt.
"Azt hiszem, ma éjjel már nem eszek, de se baj! Lesz még alkalom, de még mennyi!"- gondolta Alexander.
Felértek a kastélyhoz. Valeriát lesegítette a férfi, majd a kocsis elvitte a hintót, és a lovakat. A férfi bekísérte a lányt, aki elámult a hatalmas előcsarnok méretétől, és a feje felett függő üvegből készült csillár méretétől.
- Nagyon szép helyen lakik.- nézett körbe.
A vámpír hanyagul körbe nézett.
- Igen, ez a Wallenstein kastély a magam és őseim sasfészke. Ha háború volt az elődeim beengedték a jobbágyokat, amíg elmúlt a veszély. Bocsásson meg, de elő kell kerítenem a nőcselédet, hogy előkészítse a szobáját. De addig is, kérem, foglaljon helyet a szalonban, van egy kis sherrym, szolgálja ki magát. Erre parancsoljon!- udvariasan jobbra intett, ahol Valeria egy kis szobát pillantott meg. Alexander lement a csarnok végén lévő lépcsőn, s az előtte megnyíló folyosó közepén bekopogtatott egy ajtón.
- Ébredjen, Rosalie!- kiáltotta.
- Jövök, meiner junger Herr!- hangzott a válasz, s fél perc múlva egy fiatal nő állt az ajtóban.- Mit parancsol?
- Az első emeleti, a falu felé néző középső szobát hozza rendbe, és ágyazzon meg!
- Igen, uram, parancsára! Felöltözöm és megteszem. Bocsásson meg, de vendégünk van?
- Semmi köze hozzá! Mozogjon!
Ott hagyta a nőt, majd visszasietett Valeriához. A lány egy festményt nézett, mely a kandalló felett lógott.
- Ő az anyám.- hangzott Alexander hangja a háta mögül. Valeria ijedten fordult meg.
- Az.. az édesanyja?- kérdezte zavartan.
- Igen. "Elbűvölő" asszony volt.- morogta, és elfordult a szőke hajú, kék szemű, zöld ruhát viselő nő portréjától.
- Úgy érzem, nem kedvelte az édesanyját.
- Jól érzi. Rühelltem az anyám. Szívtelen volt, és gonosz. A gyerekeivel soha nem törődött.
- Értem.
- Akar valamit enni? Vagy egy fürdő? Mert szólhatok a cselédnek.
- Egy fürdő jól esne, azt hiszem, és megköszönném.
- Szólok neki, hogy készítsen egyet. Ivott sherryt?
- Igen, és nagyon finom volt, köszönöm.
- Nincs mit.
Alexander elment, s Valeria leült egy karosszékbe, s gondolkodni kezdett vendéglátójáról.
"Milyen kedves fickó. Jóképű, gazdag, nagyon lovagias és annyira... jól néz ki! Örülnék neki, ha jóban lennék vele, bár azt hiszem, kedvel. Én nagyon megkedveltem."
Alexander visszatért, és így szólt:
- A szobája készen van, signorina.
- Köszönöm. Nem hívna, Valeriának?
- De, örömmel. Ön, pedig szólítson Alexandernek, rendben?
- Igen.
- Megmutatom a szobáját, és utána pihenjen.
- Ha nem találkoznánk, én nyolckor elmegyek, úgyhogy minden jót Önnek!
- Köszönöm, magának, pedig sok sikert kívánok, és ha lesz kedve, látogasson meg, de kérem, még napnyugta előtt induljon el, mert gyalog csak sötétedésre érne ide, és nem örülnék, ha eltévedne.
- Rendben, na meg ismét köszönök mindent, és jó éjszakát!
- Jó éjt, signorina Valeria!- szólt a férfi, majd kezet csókolt a lánynak, akire ismét rátört a bizsegés, majd távozott.
Nézte egy darabig, ahogy eltűnik a félhomályos folyosón, majd bement a szobájába, lefürdött, lefeküdt, és kimerülten elaludt. Reggel hétkor kelt, felöltözött, szólt egy cselédnek, hogy elmegy.
- Várjon, Fräulein Mantegna! Összeütök valamit a konyhában aztán egyen!
- Nem köszönöm, majd a faluban eszek.
- Hát akkor Isten áldja! Az Úr máskor is örömmel látja.
- Igen, ő is mondta. Viszlát!
A lány kilencre ért le a faluba. Jelentkezett az elöljárónál, hogy megjött, és átveszi a tanító helyét, mert tanítónő volt.
- Ma reggel jött?
- Nem, tegnap éjjel.
- És hol éjszakázott? A fogadóban?
- Nem, a Wallenstein kastélyban. Találkoztam a kastély urával, ő hívott meg.
- Úristen!- suttogta az elöljáró, elsápadt és keresztet vetett.- Jól van? Nem bántotta Herr Wallenstein?
- Miért bántott volna? Ő egy nagyon kedves úriember, és nagyon lovagias.
- Valóban, de ez csak látszat. Nyomatékosan kérem, ne találkozzon többé Wallenstein herceggel! Ígérje meg!
- Az Isten szerelmére! Kifejtené ezt bővebben?
- Igen, Wallenstein herceg... Tudja mit, inkább mutatok magának valamit, ami többet mond minden szónál! Találkozzunk délután háromkor, de előtte itt a tanító lakásának kulcsa, rendezkedjen be, aztán jöjjön át hozzánk ebédelni. A feleségem nagyon jól főz. Reggelizett már?
- Nem.
- Akkor reggelizzünk, mert még én sem ettem.
- Rendben, köszönöm a meghívást.
Kényelmesen megreggeliztek, s Valeria berendezkedett a tanítólakban.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-07-20 00:56:50

A történet összességében tetszett, de van néhány hiba, amire szeretném felhívni a figyelmed. Pl.: sebaj egy szó, eszek helyett inkább az eszemet használd...tudod tárgyas ige, és ikes is.:)
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2008-09-15 15:01:05

Kösy szépen, kedves sankaszka, örülök, hogy tetszett, és remélem elolvasod majd a folytit is!
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
434
Időpont: 2008-09-05 04:26:06

Izgalmas alkotas.Kivanok minden szepet eletedben.Tisztelettel es szeretettel SANKASZKA,a csodas ERDELYbol.
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2008-04-26 17:58:22

válasz Éjszakai fény (2008-04-24 19:20:31) üzenetére
Nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy tetszett!
Alkotó
Éjszakai fény
Regisztrált:
2007-09-12
Összes értékelés:
10
Időpont: 2008-04-24 19:20:31

Szia!
Szerintem jó lett,bár egy kicsit részletesebben is leírhattad volna,meg egy kissé furcsálltam,hogy Wallenstein mindjárt az elején megcsókolja a lányt...De amúgy ügyesen fogalmazol,és a történet is tetszik,gratulálok hozzá!;-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:16:47

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)