HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-26

Fritz kalandjai: A Bolond

Fenn ültünk a Hámorival a magas parton, a vendéglő kerthelyiségében, előttünk a kockás abrosszal leterített asztalon pacalpörkölt és két korsó sör. A Lupa-csárdába a pacal miatt jártunk föl, itt főzték a világ legjobb pacalját. A Duna alattunk hömpölygött, de úgy tűnt, mintha lelassult volna az öregfiú, mintha nem lett volna kedve folyni abban a kutya melegben. A levegő vibrált a hőségtől, s e vibráláson keresztül táncolni látszottak a lábakon álló furcsa, mókás házikók túloldalt a szigeten. A 921-est onnan, ahol ültünk nem lehetett látni, ezért az evezőket biztos, ami biztos felhoztuk, és a kerítésnek támasztottuk.
A haverom jót húzott a jéghideg sörből, s keze fejével letörölte a habot a szájáról.
-Mesélj megint valami régi történetet Testvér - kérlelt, és kényelmesen elterpeszkedett a padon.
Szerette hallgatni a történeteimet, és én szívesen meséltem neki a régi dolgokról. Így hát belekortyoltam én is a sörömbe, és belevágtam.


Azon a napon meg volt bolondulva az osztály. A Zöller természetesen nem tudhatta, hogy mi történt szünetben a folyosón, s így azt a különös nyugtalanságot sem értette, ami eluralkodott rajtunk. Szokatlan dolog volt ez az ő óráján, -a Zöllerrel nem lehetett viccelni. Ha barna öltönyét és rikító sárga mintás nyakkendőjét viselte, akkor egyáltalán nem. S aznap a barna öltöny volt rajta! Meg se lepődtünk hát, hogy a Kállai Janit már az óra elején kizavarta az osztályból, egy lényegtelen apróság miatt, a Káló hangosan böfögött! Alig hogy a Kállai mögött becsukódott az ajtó, egy kósza suttogást elcsípve szembe fordult az osztállyal - édes Istenem milyen szembefordulás volt ez, ha ott lettél volna, és láttad volna, az indiai királytigris perdül meg ilyen elszánt vadsággal, hogy a prédára vesse magát, - és valódi tigrishangon ránk mordult:
-Mi az ördög van ma Önökkel? Megvesztek valamennyien?
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a tavasz első igazán szép napja volt, az a március végi nap, és mi IV. C-sek a húszperces nagyszünetben az első emeleti folyosó nyitott ablakából bámészkodtunk lefelé a Jókai Mór utcai lányiskola napsütötte udvarán kergetőző, ugrabugráló lányokra.
Ez a körülmény persze önmagában még nem okozhatta volna a zord tanár által kifogásolt izgágaságot, de hát történt valami más is. Hogy megértsd, mi volt az, és miért borzolta fel olyannyira a kedélyeket, ahhoz az elején kell kezdenem. Tudnod kell, hogy mi IV. C-sek az iskola legfegyelmezetlenebb, legmegátalkodottabb osztálya voltunk. Hétpróbás, nagypofájú terézvárosi vagányok, elszánt bunyósok, szeszkazán jampecok alkották az osztály gerincét, s az ő befolyásuk a többiekre, ránk is kihatott.
A szünetekben, ha éppen nem verekedtünk, a fő téma a csajozás volt. Az olyan nagymenők, mint például a Szekér, a Sebi, és a Lapaj csodálatos és szinte hihetetlen kalandokat meséltek el a szájtátó pórnépnek, szerelmi történeteket, amelyek hitelességéhez nem férhetett kétség, hiszen olyan részletességgel, ahogyan elmesélték, csak az tudja elmondani, aki saját maga átélte azokat.
A Zöller órája előtti húszperces szünet is éppen úgy kezdődött, ahogy az összes többi. A folyosó teljes hosszában ment a huzakodás és a lökdösődés, birkóztak, öklöztek, rohangáltak a srácok fel és alá, mindenütt, ameddig a szem ellátott.
A Zsíros és én a nyitott ablaknál álltunk, és a lányokat bámultuk. Kiszúrtunk magunknak egy szőke, magas, jó alakú csajt, aki mint a forgószél a pusztán, vágtatott keresztül az udvaron, egyik csoporttól a másikig, széles mozdulatokkal gesztikulált, kacagott, hosszú lófarkát jobbra-balra vetette, karjait hátrafeszítve homorított, hogy még jobban kidomborítsa két szép fejlett kemény mellét, amelyre ráfeszült szűk pólója, egyszóval úgy viselkedett, mintha nem lenne komplett, s véleményem szerint nem is volt teljesen az. Ahogy nézelődtünk, bámészkodtunk, a Lapaj és a Mészáros érkezett mellénk nagy lendülettel, akkorával, hogy az ablakkeretnek vágódtam, s onnan pattantam vissza.
-Mi van odalenn, kölkök? - kérdezte a Lapaj üvöltve. - Mit csinálnak a puncik? Megvan még a Bolond?
-Ott van, la - mutatott le a Zsíros az udvarra - Most éppen háttal áll nekünk, ott a lépcső mellett. Nem látod? Vak vagy tökikém?
-Éppen olyan dilis, mint tavaly - jegyezte meg a Mészáros mélán - semmit nem változott, csak a dudái lettek nagyobbak.

Ez a buzeráns Mészáros egyébként a padtársam volt, talán meséltem már róla. Valószínűleg ő volt a legerősebb gyerek az osztályban, az egy Bodolai Jocót kivéve. Inas, bütykös srác volt, csupa térd, könyök, váll. A Dózsában kajakozott. Borzalmas sunyin tudott nézni, ha láttad volna a szemét! A hideg futkosott a hátamon, a tekintetétől. Én elég jól kijöttem vele, miután kiismertem a baromságait. Kedvenc szórakozása volt, hogy amikor a tanár a tábla felé fordult, váratlanul oldalba taszajtott, de akkora erővel ám, hogy kizuhantam a két padsor közé. A tanár persze ilyenkor nekem adott intőt, hiába magyaráztam, hogy ártatlan vagyok. Persze én sem maradtam adósa a parasztjának, ezt a kilökdösős figurát én is annyiszor eljátszottam vele, ahányszor csak alkalom kínálkozott.
Hogy mekkora állatkert volt, arra jellemző az a csínytevése, ami miatt csaknem kivágták az iskolából. Történt, hogy a Keresztespók óráját követően - akkor már a Zöller helyett Keresztespók tanította a történelmet, legnagyobb sajnálatunkra - szünetben a szokásos krétacsata zajlott, - ez a szerencsétlen flótás váratlanul visszajött valami cuccáért, amit az asztalán felejtett. Amikor belépett, az osztály megmerevedett, néma csönd lett hírtelen, és hullaszag. Keresztespók a katedrához sétált, undorral végigmért minket, és féloldalvást fordulva matatni kezdett az asztalon. A Mészáros ez alatt óvatosan fölemelte a kezét, célzott, lendített és egy kitűnően irányított dobással homlokon találta a marháját. Ami ezek után következett, az maga volt a téboly. Keresztespók, fehér előkéjével és domborodó pocakjával úgy nézett ki, mintha egy igazi keresztespók lenne a terráriumból, felsikoltott, azt hiszem nem is a fájdalomtól, hanem inkább a személyét ért hallatlan sértés miatt, horribile dictum: egy tanárt ráadásul egy történelem tanárt krétával fejbe dobni! Sivalkodott és toporzékolva követelte, hogy a tettes azonnal jelentkezzen. Ám, de hiába sikoltozott, senki nem szólt egy árva kukkot sem. A zűrzavarra betoppant az osztályfőnökünk, aki éppen arra járt a folyosón, s kíváncsi lett, hogy kit ölnek.
Értesülvén a történtekről, lezavart egy srácot az igazgatóért, és amikor a diri megérkezett, hármasban vallatni kezdték az osztályt. Persze kussoltunk, a kollektív büntetések kilátásba helyezése, egyáltalán nem hatott ránk.
Ekkor taktikát változtattak. Az osztályfőnökünk, aki úgy izzadt, mint a ló, széles kopasz homlokáról patakokban folyt a víz, kijelentette, hogy nem kap büntetést a tettes, ha azonnal bevall mindent. Ennek se volt foganatja. Vérfagyasztó csönd telepedett az osztályra, a srácok, köztük én is, gülü szemekkel meredtünk magunk elé. Légy szárnya se zizzent, se kint, se bent, ahogy Arany János mondaná. És akkor, ebben a halálos csöndben, amikor már-már úgy tetszett, hogy megússza, elhűlve láttuk, hogy az állatkertje fölemelkedik a padból. Persze, rögtön rábuktak, mint gyöngytyúk a takonyra.
-Tanár úr kérem, szeretnék valamit mondani!
-Te voltál az, édes fiam? - hüledezett az osztályfőnök.
-Dehogy is tanár úr! - hebegte a kajakos - hogy tetszik gondolni? Nem én voltam, de láttam a tettest, Isten bizony, s meg tudom mondani ki az.
-Beszélj!
-Tetszik tudni, itt álltam a fal mellett, a Németivel meg a Kállaival, mi nem dobálóztunk, mi csak azért álltunk a fal mellé, hogy el ne találjanak bennünket, amikor a Ke..., amikor a tanár úr bejött és ... nyitva maradt az ajtó, mert a...Ke...mert a tanár úr nyitva felejtette és... és... megláttam, hogy kinn áll két fiú az ajtó előtt, egy kicsi és egy nagy, kezet fogtak, és az egyikük bedobott valamit.

Az osztályfőnökünk kinyitotta a száját, hogy beszéljen, de a diri felemelte a kezét. Az osztályfőnök úgy maradt nyitott szájjal, elég randa látvány volt, ásító inas a Munkácsytól, tök kopaszon.
-Álljunk csak meg egy pillanatra. Azt mondod, ott álltál a fal mellett? Meg tudnád nekünk mutatni pontosan, hogy hol? -kérdezte a diri.
-Itt ni - meszelt a Mészáros a kezével. - Nem, elnézést tanár úr, tévedek, nem is ott, hanem egy kicsit arrébb, amott.
A diri odasétált a Mészáros által mutatott helyre és körülnézett.
-Nyissa ki valaki az ajtót - rendelkezett.
Baki Töti készségesen felugrott - ő ült legközelebb az ajtóhoz - és kinyitotta az osztályterem ajtaját.
-Na hát édes fiam, azt, állítod, hogy itt álltál ezen a szent helyen?
-Igen igazgató úr kérem.
-És láttad, ahogy két fiú - egy kicsi és egy nagy - megállnak, kezet fognak és az egyikőjük bedob valamit.
-Í... igen.
-Gyere csak ide édes fiam! Gyerünk, mozogj már! - ripakodott rá, vadul. - Gyere ide. Úgy van, nagyon jó. Hát akkor, most mondd csak el szépen nekünk, hogy mit látsz te innen?

A dirinek vitathatatlanul igaza volt, arról a helyről, ahol álltak, nem lehetett kilátni a folyosóra! A Mészáros, ezzel a teljesen értelmetlen, süket történettel megbukott, mint Rottenbiller a Városházán.
Állítom, ha csendben marad, kussol, mint mi, semmi baj nem történik. A gyanú azonban így már ráterelődött, s a keresztkérdések össztüzében két perc alatt összeomlott és bevallott mindent. Ha hallgatott volna, semmi nem tudódik ki. A nagy marha szövegéből szállóige lett, megszámlálhatatlan alkalommal idéztük később: "bejött egy kicsi és egy nagy, kezet fogtak és az egyik bedobott valamit".
Ekkora vadmarha volt ez a Mészáros, de nem foglalkozom vele tovább, visszatérek a Zsíros és a Bolond történetére, végtére is róluk akarok mesélni, nem a Mészárosról.

-Szívesen járnál ezzel a bigével, akár dilis akár nem - böktem a bordái közé az öklömmel, ahogy nyomakodott az ablak felé.- De egy ilyen rusnya alaknak, mint amilyen te vagy, semmi esélye nincs a csajoknál. Nézz a tükörbe, olyan ronda vagy, hogy szegény anyád sírva fakad tőled, valahányszor csak a színe elé kerülsz.

Ez a Mészáros kivételesen tényleg nagyon ronda fószer volt, elgörbült orrával, kocsányon lógó gülü szemeivel, és annyi humorérzékkel sem volt megáldva, mint egy földigiliszta.
Kísérletet sem tett arra, hogy az ékes szólás demosthenes-i fegyverével vágjon vissza, ellenben, mielőtt észbe kaphattam volna, oldalról villámgyorsan behúzott egyet a szemem alá. Csontos ökle olyan volt, akár ha kalapáccsal vágtak volna fejbe.
Már éppen készültem összeakaszkodni vele, amikor a Zsíros és a Lapaj felrikkantottak.
-Nézzétek!

Az ablak felé fordultunk, elfeledkezve előző afférunkról.
A Bolond az ablakunk alatt állt, nevetett és integetett.

-Nekem integet - jelentette ki Zsíros Ricsi, magabiztosan. - Megvárom délben a Jókai előtt. Én leszek az első a gimiből, aki járni fog vele, faszikáim!
-Na, erre befizetek. - röhögött a Lapaj, gúnyosan. - A Bolond nem jár senkivel. Nem tudtad? A Sebi meg én, tavaly már megpróbálkoztunk vele, de ez a csaj lökött, csak az eszét teszi. Nézz rá, bolond, ahogy a neve mondja.
-Fogadást ajánlok - szűrte a szót higgadtan a Zsíros a fogai között.
-Én is - vetette közbe a Mészáros kuncogva. - Egy ellenfogadást.
A Lapaj újfent csak röhögött.
-Kölkök! Össze-vissza dumálunk a levegőbe. Mi az, hogy fogadást ajánlasz? Mire fogadsz? Hogy tudnád bebizonyítani, hogy tényleg jársz vele? Megmutatod a mozijegyet, hogy moziban voltatok? Á, ez így komolytalan. Komolytalan dolgokban nem fogadok.
-És ha fényképekkel bizonyítanám? - kérdezte a Ricsi eltökélten. Fogalmam sem volt róla, hova akar kilyukadni.
-Fényképekkel? -A Lapaj elhúzta a száját.
-Micsoda fényképekkel? Kiről, vagy miről akarsz fényképeket készíteni? Arról, hogy fogjátok egymás kezét? Vagy, hogy smároltok? Ugyan ne gyerekeskedj! Röhögnöm kell rajtad!
-Arról, hogy szeretkezünk.
-Hogy szeretkeztek?!
-Igen, arról! - mondta a Ricsi, és keményen szembenézett a Lapajjal. - Arról, na!
-Száz forintom van rá, hogy nem fog sikerülni! Száz - hangsúlyozta a Lapaj - húsz ellenében. Tartod, vagy visszalépsz? De figyelmeztetlek...!
-Tartom - mondta a Zsíros - dögölj meg!
A Lapaj rikoltozni kezdett!
-Hé kölkök, gyertek csak ide! Belekaszált karjával a levegőbe.
-Gyertek, legyetek a tanúim! Száz forintot ajánlottam a Zsírosnak, ha megkeféli a Bolondot.

Néhányan a haverok közül, a Kállai Jani, a Bodolai Jocó, a Tálai Gyuri és még néhányan körénk gyűltek. A Zsíros és a Lapaj egymás szavába vágva hadarták el, mi történt az előbbi néhány percben. Mire becsengettek, az osztály mindent tudott, és fogadások kötettek arra vonatkozóan, sikerül-e a Zsírosnak lefektetnie a bolond szőke csajt a Jókaiból. Egy a tízhez adták az esélyt a srácok, s a feladat nagyságához mérten ez még hízelgő is volt.
Az ismertetett események után következett a történelem óra a Zöllerrel, s ez a magyarázata annak, hogy az iskola szerte szigorúságáról ismert tanárt őszintén megdöbbentette, a IV C izgága viselkedése.

A Zöller órája utáni szünet sem múlt el esemény nélkül. Az osztályterem olyan volt, mintha a pokol tornáca lenne, szivacs és krétacsata dúlt az ódon falak között.
A középső padsor közepén, egy védett szigeten, a Mészáros és a Lapaj sakkoztak, fejük fölött süvítve zúgtak el a bombák.
Én a fal mellett álltam a Zsírossal, itt biztonságban voltunk, s arról dumáltunk éppen, hogy hol legyen szombaton a házibuli. Én kardoskodtam, hogy legyen nálunk, ő meg fordítva akarta. Pozíciónkból nagyon jól láttuk mindazt, ami bekövetkezett.
A Benyinkó a tanári katedrán állva hatalmas lendülettel vagdosta a szivacsot, a hátsó padsorban ülők közé, a szivacs vad üvöltözések közepette persze mindig visszaérkezett. Elunván a Kállaiékat dobálni, más célpont után nézett. Kapóra jött neki, a két mit sem sejtő, és kiváló célpontot nyújtó sakkozó.
Az első dobás a Lapaj karját találta el. A Lapaj vigyorgott, felvette a szivacsot, elhajította, és megkérte a Benyinkót, ne dobálja őt. A nagy banga gyerek második dobása a Mészáros fején csattant. A Mészáros nem reagált, el volt merülve az állás tanulmányozásában. Megtörölte a képét, és csak annyit mormogott a bajsza alatt: "menj a francba". A szivacsot a Rátgerber hajította vissza a Benyinkónak. A Rátgerber és a Benyinkó kebelbarátok voltak, a Benyinkó magas, mint a torony, a Rátgerber, kicsi pókhasú, horgas-orrú. Keresztespóknak volt a liblingje, hülyére röhögtük magunkat azon, amikor egyszer azt mondta a neki raccsolva: ,,'Átgerber, édes fiam, neked olyan gyönyörű az o'gánumod!"

A Benyinkó újra célzott, karja hátrafeszült, és a következő pillanatban a szivacs zúgva átszállt a légen, és pontosan a sakktábla közepén landolt, a bábuk szanaszét repültek. A két jó barát szó nélkül térde ereszkedett, összeszedegették a figurákat, aztán felálltak, és szépen, komótosan elindultak a Benyinkó felé, aki most már észlelve a veszélyt, kirohant az osztályteremből és bevágta maga mögött az ajtót.

Néhány perc telt el, majd valaki a folyosón nagyot kiáltott: "jön a tanár!". A kiáltásra a srácok,- köztük a Benyinkó is- beözönlöttek a terembe és mindenki leült a helyére. A Lapaj és a Mészáros ekkor két oldalról a Benyinkó mellé léptek, és először a Lapaj, majd a következő pillanatban a Mészáros ökle csapott le. A Benyinkó orrából spriccelni kezdett a vér. Felpattant és futásnak eredt, a tanári asztalnál azonban ádáz ellenfelei utolérték, és jobbról-balról újra osztani kezdték. A Rátgerber sikoltozva a verekedők közé vetette magát, de a Mészáros, mint medve a ráakaszkodó agarat fél kézzel félrelökte. A Rátgerber fejjel előre a katedra sarkára esett, és betörte az orrát. Ezzel a csata véget ért. Az osztályterem úgy nézett ki, mint a mészárszék, a középső-és az ablak melletti padsor között, ahol a Benyinkó helye volt, ahol az első pofonokat kapta, és a tanári katedra előtt vértócsák sötétedtek a földön. Bejött Sümegi az angol tanár. Nyírott bajuszkája rándult egyet, amint a vérnyomokat felfedezte.

-What has been spilt there? - kérdezte, nagyvonalú gőggel idézve Oscar Wild-ot.
-Blood has been spilt on that spot - adta meg a választ a Zsíros, mert egyedül ő értette, hogy mit kérdezett a tanár, és egyedül ő olvasott eredetiben Oscar Wild-ot.
-Á, vér -mondta a Sümegi, olyan hanghordozással, mintha csak egy szakajtó tojásról beszélgetnének. -Vér - tette hozzá elgondolkodva, majd komor hangon még egyszer megismételte: vér!

A nap eltelt valahogy, ám az osztályt még a véres eseményeknél is jobban érdekelte, mi lesz a fogadással. A Zsíros megkért mindannyiónkat, ne tébláboljunk a közelben, amikor a Bolonddal találkozik. Így hát csak messziről, egy utcasarokkal távolabbról láttuk, hogy hosszasan beszélgetnek, és azt, hogy együtt indulnak el a Rudas László utca irányába.

A szombati házibulit végül mégis a Ricsiéknél tartottuk. Késve érkeztem, amikor beléptem a nagyszobába a srácok és a csajok már őrült módra rázták. Elvis Presley, Cliff Richard, Bill Haley számai mentek, az ablaktáblák rezegtek a decibelektől. A Lapaj sötét nadrágban és köldökig kigombolt fehér ingben ugrált a szoba közepén, azt hitte ő a nők bálványa. Undorító volt látni széles magabiztos vigyorát, ami soha nem hervadt le gusztustalan képéről.
Maryt, Ricsi húgát kerestem a nagy forgatagban, de nem láttam őt semerre. Végül a belső szobában találtam rá, a díványon ült és a TV-t nézte, a műkorcsolya VB-t közvetítette éppen a Vitray.
-Miért nem táncolsz? - kérdeztem a füléhez hajolva, kiabálva.
-Táncoltam - ordította vissza - most ültem csak le. Már elegem van a Lapajból! Úgy táncol, mintha egyedül lenne a szobában, letarol maga körül mindenkit.
Ez valóban így volt, ahogy kinéztem, az ajtónyíláson, azt láttam éppen, hogy a Lapaj a hóna aljánál fogva körbeforgat egy lányt, mintha rongybaba lenne. A lány szoknyája fellebbent, kivillant alóla hófehér bugyija. Leültem a Mary mellé, beszélgetni nem lehetett, a közvetítésből sem hallottunk mást, csak hangfoszlányokat, dübörgött a rock. Kicsivel később bejött a Bodolai Jocó, és szólt, hogy menjek ki vele dumcsizni. A konyhába húzódtunk, ott valamivel kevésbé volt hangos a zene. Töltöttünk magunknak málnaszörpöt.
A Jocó azt akarta megtudni, van-e valami újabb fejlemény a fogadással kapcsolatban, de nem tudtam neki semmi érdemlegeset mondani, mert én sem tudtam semmit.

Ahogy teltek múltak a hetek, egyre többen hergelték a Ricsit a Bolonddal, és nem csak a mi osztályunkból, a párhuzamos osztályokból is. Sokat verekedett emiatt, de hát nem volt mit tenni, maga hívta ki maga ellen a sorsot.
A Tálai Gyurka átírta ,,Munkásotthon homlokára,, című versét, ami most így hangzott: "hej munkások, gyertek ide, meglátjátok, de jó itt, munkásotthon homlokára felkenjük a Zsirosit." A "Zsírosi" szó a ,,nokedli,, helyére került ebben a változatban.
Az F osztályból valaki kerített egy szőke lófarkos parókát, a fejére tette, és az egyik szünetben átjött. Fejhangon affektált, hogy most rögtön le akar feküdni a Zsírossal, de csak akkor fekszik le vele, ha van kéznél fényképezőgép, állvány és önkioldó. Ezt a gyereket a Zsíros elhúzódóan ütlegelte a folyosón, s az incidenst követően a két osztály közötti hagyományos rossz kapcsolat a végletekig kiéleződött.
Végül már mi, a haverjai, a Tálai Gyurka a Bodolai Jocó és én sem mertük megkérdezni tőle, hogy áll a dolga a Bolonddal. Jártak egymással, ehhez nem fért kétség, csakhogy a fogadásnak ennél súlyosabb feltételei voltak.
Egy nap aztán a Zsíros titokzatos arccal érkezett reggel. Ahogy ránéztem, rögtön láttam rajta, hogy történt valami. Még becsengetés előtt félrehívott hármunkat, nagy óvatoskodással elővett a zsebéből egy dobozkát és a Bodolai kezébe nyomta.
-Nyisd ki -mondta hetykén, mint egy D' Artagnan.
Jocó kinyitotta a skatulyát, fényképek hullottak ki belőle, Ricsi és a szőke lány, meztelenül, együtt, különböző, elképesztő, pózokban. A fényképek csodálatosan szépek voltak, nem pusztán, mint fotók, úgy értem a kidolgozottságukat tekintve, de ilyen esztétikus, gyönyörűen megkomponált felvételeket még soha nem láttam ebben a témakörben. Két izmos, gyönyörű test egy fiú és egy lány a szerelem féktelen tombolásában! Félre ne érts, pornó volt a javából olyan pornó, amelyiken minden részlet kiválóan megfigyelhető, amit csak ünnepnapokon lát az ember, érted mire gondolok. És, az egésznek a pikantériája az volt, öregem, hogy a képeken a szőke lány, tényleg a Bolond volt, a megközelíthetetlen, a talányos, a szfinx.
El sem tudtam képzelni, hogy tudta a Ricsi ezt elérni. Mert, hogy szeretkeznek meg minden, az egy dolog. De, hogy kamera előtt?! Vajon hogyan, miként vette rá a csajt? Mit mondott neki, hogy kötélnek álljon?

A képeket az egész osztály végignézte, de a jobbik fele bizonyosan. A Lapaj döbbenten bár, ám roppant sportszerűen gratulált a Zsírosnak és kilátásba helyezte, hogy a következő hétre elhozza a pénzt. A képek valahogyan nálam maradtak. Örültem neki, gondoltam este nyugodt körülmények között újra végignézem őket. A Keglevich Somának is meg akartam mutatni. Délután azonban felhívott a Zsíros, kérte vigyem vissza a képeket, kellenek, más is látni akarja őket. Gondolom a csajai előtt akart büszkélkedni. Átadta a kagylót a húgának, a Mary is fűzött, hogy menjek át hozzájuk, azt mondta, meg kell írnia egy elemzést a másnapi irodalom órára, kért, hogy segítsek.

Ricsiék a Petőfi utcában laktak, egy régi bérház második emeletén. Sanyi, a Zsíros öccse nyitott ajtót, Ricsi és a Mary még nem voltak otthon, János bácsi a laborban dolgozott a konyha melletti kisszobában.
Leültem a TV szobában, néztem a műsort, de mivel dög unalmasnak találtam elővettem a fényképeket. A Bolond meseszép volt a felvételeken, egyszerűen meseszép, nincs rá jobb kifejezés. Szívből irigyeltem a Zsírost ezért a kalandért, szívesen cseréltem volna vele egy-két menetre. Később meghallottam az ajtó csapódását, s arra gondolván, hogy a Mary érkezett meg, sietve visszaraktam a képeket a dobozba, de a dobozt véletlenül nem a zsebembe tettem, hanem az asztalra. Mire észbe kaptam, már észleltem is a kislány könnyű lépteit. Mary a következő pillanatban belépett a szobába, én meg, mint akit seggbe lőttek fölugrottam és az asztalhoz rontottam, hogy elrejtsem a dobozt, de elkéstem.
-Ezek a bátyám képei itt, -kérdezte az asztalra mutatva.
-Igen -ismertem el, kényszeredetten.
-Láttam őket, - mondta nyugodt közönyös hangon. -Nem érdekes, nem kell dugdosnod előlem, mintha kislány lennék. Gyere, segíts inkább, lássunk neki, mert holnapra kész kell hogy legyek és még sehol nem tartok.
Na, ezzel a házi-dolgozattal még nekem is meggyűlt a bajom, pedig én két évvel idősebb voltam, mint a Mary. Ő még csak másodikba járt, Petőfinél tartottak éppen.
A dolgozat címe a következő volt: ,,Petőfi költészete, mint a proletár költészet előfutára,,
-Ó, ekkora baromságot,- füstölögtem - de nagy marha volt, aki kitalálta.
-A magyar tanárom találta ki - nevetett a kislány, -rám ne haragudj én nem tehetek róla. Segítesz, vagy nem?

Több mint két óra hosszat veszkődtünk vele, s a Mary tényleg sokat segített azzal, hogy végig kitartott mellettem, lelkesen buzdítva, ha csüggedtem. Végül csak összehoztuk. A végső kicsengése az volt a ,,műnek,, -hogy a költő, -aki maga is az elnyomott, kizsákmányolt osztályból származik, a zsellérek, a szegényparasztok és a proletárok forradalmi hevületét jeleníti meg verseiben és ezért költészete, annak ellenére, hogy szerelmi lírája bizonyos mértékig még átkos kispolgári gondolatvilágot tükröz, előfutára a későbbi nagy proletárköltők életművének. Amikor készen lettünk, még egyszer átfutottam, s kínomban röhögtem azon a sok marhaságon, amit leírtam. Legszívesebben leköptem volna magam, s meg is akartam tenni, tényleg. Mondtam a Marynak, hogy felköpök a levegőbe, és alá állok. Ezen úgy nevettünk, hogy megfájdult az oldalunk, de a Mary nem engedte meg, hogy megtegyem, azt mondta, ciki lenne, ha nem sikerülne, és a szőnyeget köpném le. Leült az íróasztalhoz, hogy bemásolja a füzetébe a dolgozatot, én meg mondtam neki, hogy hajrá, csak mindent bele, és azt is, hogy csá, ossza el, most már megyek haza, mert késő van és flamos vagyok. Ott tartottam éppen, hogy testvéri csókot nyomva a feje búbjára indultam volna kifelé, amikor végszóra becsörtetett a Zsíros, anyukája azt üzeni, ne menjek sehova, vacsorázzak velük.

A vacsora voltaképpen abból állt, hogy beültünk a TV elé a díványra, Zsirosi néni egy-egy tálcát nyomott a kezünkbe, a tálcán szendvics és tea, eszegettünk és néztük közben a műsort.
A TV a sarokban állt, vele szemben a dívány, jobboldalt az ablak mellett a Mary íróasztala. Bal kéz felől a TV-hez legközelebb János bácsi ült a feleségével, mellettük, a legjobb helyen, mint fő-vendég én, mellettem a Mary majd a Ricsi, és a jobbszélen a TV-től a legtávolabb a Sanyi, akit egyáltalán nem érdekelt a műkorcsolya közvetítés, azt leste az ablakból, kire-mire lőhetne. Ebből, persze időnként konfliktusai támadtak, János-bá, ha észrevette a csúzlit kisebbik csemetéje kezében pofozkodni kezdett és elkobozta a fegyvert. Ez azóta volt így, mióta a Sanyi egyszer fejbe lőtte a szemközti ház házmesterét, akire valamilyen előttem rejtélyes okból neheztelt. Iszonyatos balhé lett a dologból, nyomoztak is a környéken, eredmény nélkül. János-bá állítólag később azt mondta felnőtt társaságban, hogy a fickó csak azt kapta, amit megérdemelt, mert egy szarházi spicli, sok rendes pacákot juttatott börtönbe a forradalom után.

-Lumpenproletár, -mondta utálkozva róla, és én nem értettem pontosan még akkor, mit jelent ez a kifejezés.

Mindazonáltal a Sanyit pofozta, ha rajtakapta.

Amikor befejeztük az étkezést a Mary összeszedte a tálcákat és kivitte a konyhába, aztán visszajött és leült újra közénk. Az egész család szent áhítattal nézte a műkorcsolya közvetítést, áhítatuk rám is átragadt, valóban volt valami elragadó abban, hogy ott ülünk a TV előtt egy Teréz-városi bérkaszárnya második emeletén, és mégis a bécsi Stadthalléban érezhetjük magunkat, s közvetlen közelből gyönyörködhetünk kedvenceink a Protapopov-házaspár, Emmerich Danzer, Gaby Seifert, Almássy Zsuzsi és a többiek elragadó produkcióiban
Tíz óra is elmúlt már, mire vége lett a közvetítésnek, János bácsi felállt, nyújtózott, a TV-hez lépett, hogy kikapcsolja.

-Ti meg mit rosszalkodtok itt hátul a sötétben, -kérdezte tréfás szemrehányással a hangjában -és egyenesen ránk nézett, már, mint a lányára és rám, mégis kissé, hogy úgy mondjam szíven ütött, mert hogy nem rosszalkodtunk mi egy cseppet sem, csak ültünk egymás mellett, szépen rendesen, ahogy illett.


-Már meg ne haragudj rám édes Testvérem, -szólalt meg a Hámori, amikor idáig értem a történetben, -de te tényleg kivételesen nagy marha vagy. Vagy össze-vissza hantázol. Azt akarod nekem bemesélni, hogy ott ültetek egymás mellett a Maryval, aki, ha jól veszem ki a szavaidból, gyönyörű lány volt, és te a kezét se fogtad meg egész idő alatt?

-Lassú a felfogásod, -válaszoltam a söröskrigli után nyúlva. -Már mondtam neked, hogy a Mary a Ricsi húga. Mi ketten olyanok voltunk mintha édes testvérek lennénk. A Maryt húgomnak tekintettem, ő meg engem a bátyjának. Legalább is, azt hiszem így volt. Mi ebben a hihetetlen vagy a különös?
-És a Bolonddal mi lett? Meddig járt együtt a Ricsi vele?
-Mit tudom én, már ennyi idő után. Rég volt, tán igaz se volt. Hosszú ideig biztosan nem. Ricsi abban az időben néhány napnál tovább soha nem járt senkivel. Mért pont a Bolonddal tett volna kivételt? Őt, öregem, az egészben csak a kaland érdekelte és nem maga a kapcsolat. Minden új nő, új kihívást jelentett számára, mint ahogy minden magas fa, vagy veszélyes sziklafal, amelyre feltétlenül fel kellett másznia. Ilyen volt és én csodáltam őt ezért.
Hámori Bandi merengve nézett rám világos-kék szemeivel, úgy tűnt mintha töprengene valamin.
-Csak így érdemes élni Testvér -mondta végül. -Remélem mi ketten, Te meg én ilyenek leszünk, amíg csak élünk.

A folyón, éppen alattunk, egy dubló húzott el lenyűgözően könnyed futással, s Szentendre felől előtűnt a Kőrös hófehér orra, habtarajt túrva maga előtt. Ideje volt lemenni a partra s utánanézni a hajónak, nehogy a gőzös hatalmas oldalhullámai elsodorják.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-07-01 23:12:19

Hello Bödön!

Nehéz két különböző stílusban megírni a két ekkora terjedelmű történet-folyamot, tudom én! Nem is azért írtam! Semmit nem kell kezdened vele! Egyszerűen jeleztem, párhuzamosan olvasva őket, szembetűnő... Külön-külön semmi jelentősége.
Jó írások. Esztétikailag is rendben vannak! Üdv:

Kuvik
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-07-01 18:42:15

Szia Kuvik! Nagyon érdekes kérdéseket vetettél fel. Nekem voltaképpen nehéz is megmagyaráznon. Úgy érzem, ha valaki az összes Fritz-történetet végigolvassa, ki fog számára derülni, mi volt a Zsirosi Ricsi titka. /Nincs benne semmi csoda, egyszerűen egy k. jóképű srác volt, nagy vagány és szoknyavadász, vannak ilyenek, és buktak rá a nők/ Ez a történet még az egész "nagy történet" elején játszódik, nem akartam előre többet elárulni róla, mint, amennyit elárultam. /Gondoltam, -kis balga-, így érdekesebb lesz, s az olvasó falja majd a többi sztorit, hogy még többet megtudjon hőseimről./
Azt, hogy a HB történetek, és a Reszket a Hold történetei /Fritz kalandjai/ azonos stílusban íródtak, én nem érzékelem, de ha így van, annak az lehet a magyarázata, hogy a szerző egy és ugyanaz a személy. Nem tudok kibújni a bőrömből, bármit írok is, magamon is észreveszem, a hányaveti, lezser életszemlélet vissza-visszaköszön. Hogy ez jó-e nem tudom. Tényleg nem tudom!!! Van-e esztétikai értéke ezeknek az írásoknak? Vagy nincs? Egyszerűen csak érdekes, színesen, jól /??????/ elmesélt történetek, amelyeket szeret olvasni az olvasó???? -Bizisten nem tudom, de azt hiszem ez a része a dolognak nem is igen édekel. Ami érdekel az csak egyetlen egy: olvassák-e, tetszik-e?
Visszatérve a Bolondra. Ez megint csak az én érzésem. Itt sztem a főhős, Fritz /ebben a történetben a mesélő/ és a Zs.Mary közötti szerelem kibontakozásának vagyunk a tanúi, és ez a fontos, az igazán érdekes szál. Ezzel szemben párhuzamosan fut a Zs. Ricsi love-storyja a Bolonddal, mintegy érzékeltetve az ellentétek egységét és harcát. /Bocsáss meg, ez a fixa ideám/
Na lényegében ennyi. Ha nagyképűen ars poetikát akarnék megfogalmazni, azt mondanám, csak ne legyen az embernek ars poetikája, jaj, csak nem legyen! Olyan sokan írtak már ars poetikát és olyan szépeket, mégis, mi lett a világból?!
Abbahagyom a marháskodást!!! Ha matyi ezt hallaná!!!!
Nagyon köszönöm, hogy olvastad és hozzászóltál, mindíg kitüntető élmény Veled eszmét cserélni.
Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-07-01 15:53:32

Gunoda kérdése bennem is megfogalmazódott. Elég egyformán mesél HB és Fritz (eléggé azonos a stílusok - akár az ikrek!) Persze, ekkora terjedelemnél ez nehezen kiküszöbölhető. Elég ritkán van utalás a kilétükre, ha épp ők mesélnek, ez zavaró lehet, ha többet is olvasnak Tőled...

A sztori ismét jó! Kicsit kíváncsi lettem volna, hogy érte el a "sikereit" Ricsi a lánnyal. Itt ezt az Olvasónak - szerintem - meg kellene tudnia a történet végére. Elvégre ezért (is) olvassa...

Üdv: Kuvik
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-06-29 11:19:13

Igen, ebben a történetben a mesélő. Más Fritz-történetekben róla mesélnek. Az egész kerettörténetet /Fritz szerelmes a barátja húgába Zs. Maryba, de nem tudja magáról, hogy szerelmes. Amikor rájön, má késő. Elviszik katonának, embert faragnak belőle -akarata ellenére és közben rájön sok mindenre/ próbáltam úgy megkomponálni, hogy az olvasó csak a "szerelmi szálból" jöjjön rá, ezek a különálló, rövidebb-hosszabb történetecskék összetartoznak, ugyanazoknak az embereknek a sorsáról szólnak. Arról, hogyan nyúl bele a sors az életükbe, hogyan töri darabokra álmaikat.
Köszönöm, hogy olvasod és nagyon örülök, hogy tetszik.
Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-06-27 17:38:48

hm, ez is tetszett! Jót röhögtem a fiúk vadulásain. Csak egy dolog homályos előttem egy kicsit: ki is az a Fritz? A mesélő?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)