HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-27

Havasi gyopár 20.

Járai Szilvi Méz Károllyal járt, sülve főve együtt voltak három egész hónapig. Filozófia előadásokon /hogy miért pont akkor, erre Csetényi Barna sem tudta a választ/ Szilvi rendszerint beleült Károly ölébe a leghátsó padsor legszélén és Vadmacska szavai szerint: "gyereket csináltak" Vadmacska ezt egyszer Szemerédi János füle hallatára mondta Molnár Zitának és a kis Fodor is ott ácsorgott vigyorogva, hosszú fülekkel a közelükben. Megértő kis fintorral, cinkos hunyorítással említette meg az esetet Vadmacska és barátnője nevetett rajta és a vállát vonogatta: "hát, ha nekik ez kell?" Aztán ki tudja mi okból és végre, egyszerre csak hirtelen vége lett ennek a kapcsolatnak és uramfia, egy hétre rá Járai Szilvia Swartz Péter ölében ült a filozófia előadáson, csókolóztak és olyasféle testmozgást végeztek, mintha gyereket csinálnának.
Elméleti síkon megközelítve az esetet leszűrhető: november 18-ig Járai Szilvinek Méz Károly volt szimpatikus, november 25-től kezdve pedig Swartz Péter.
Az élcelődést félretéve felmerül az emberben a kérdés, mi mozgatja az ilyen típusú változásokat? Csetényi Barna szerint a rövid-távú kapcsolatokban a libidó az elsődleges, hosszabbak pedig nincsenek.
Próbáltam áttörni ezeken a beszélgetéseken cinizmusa páncélján, de csak jóval később sikerült.
Majd időben beszámolok róla. Ahogy én megdöbbentem, remélem az olvasó is éppen úgy fog megdöbbenni azon, amit az életéről megtudtam.
Nekem persze nem kell tartanom magam Csetényi Barna álláspontjához, nem is teszem. Az én véleményem most is az, hogy az emberi kapcsolatok bonyolult, szövevényes rendszerét, tekintet nélkül, hogy férfi-nő jellegű, tehát nemi érintettségű kapcsolatokról lett-légyen szó, vagy egyéb kapcsolatokról, baráti kapcsolatokról például, a szimpátia, határozza meg, mint elsődlegesen jelentkező attributum, bizony, a szimpátia, ami a léleknek láthatatlan, érzékelhetetlen kisugárzása.
Ha így nézzük a dolgokat, könnyű megérteni, miért tartott fenn Járai Szilvi édes kapcsolatot előbb Méz Károllyal, aztán Swartz Péterrel, miért volt jóban Tanács Brigitta és Agárdi Margit, mi vonzotta Kiss Pétert és Horváth Jánost, és miért barátkozott Vadmacska a kis Fodorral és Molnár Zitával. Sőt még az is érthető, hogy jutott odáig Szemerédi János és Kassai Karolina, hogy keresni kezdjék egymás társaságát, annak ellenére, hogy származásuk, nézeteik magas, áthághatatlan falat emeltek közéjük.
Persze ez csak az én véleményem és nem akarom ráerőltetni senkire.
Már csak azért sem, mert az évfolyamon kialakult klikkek összetartó szálai közt a kölcsönös szimpátiát, mint szempontot, az utolsó helyre tenném, elsőre természetesen az elvbarátságot. A polarizálódás már a kezdet kezdetétől megvolt, de a második évfolyamon a szembenállások már kifejezetten élesek voltak. A nagy vita a többségről és a kisebbségről, valamint a nép állama demokratikus és diktatórikus jegyeinek összefüggéséiről még inkább kiélezte az ellentéteket. Konkrétabban szólva, Szemerédi János például személy szerint utálta Szekeres Jakabot lekezelő nagyképű modora miatt, mégis az ő köreihez tartozónak vallotta magát Csetényi Barna előtt, és nem a kis Fodor társaságába valónak, Fodor és a többiek a 7-e csoportból, mint tudjuk, reakciósak voltak, vissza akarták forgatni a történelem kerekét.
Az elvbarátságok kérdése tehát más ügy, mégis foglalkoznom kell vele, mert Szemerédi János és Kassai Karolina romantikus története beleágyazódott azokba az eszmei, és később majd látni fogjuk, nem csak eszmei, hanem valóságos fegyverekkel vívott, könyörtelenül véres és minden költészetet nélkülöző, hogy úgy mondjam: prózai harcokba, amelyeket az egymás ellen feszülő érdekcsoportok vívtak.
Hányan voltak a Szekeres Jakab köré tömörülők? Kezdetben nagyon sokan, úgy tűnt ők alkotják a többséget. Megvetették a sarkukat a folyosókon, az előadótermek bejáratánál, a tanszékek előtt. Békeharcosoknak nevezték magukat, ami azt gondolom elég érdekes szóösszetétel.
"A Béketábor legyőzhetetlen, a béke útja biztos út, ha összetartunk rendületlen, legyőzzük végleg a háborút" -énekelték a munkásmozgalmi ünnepeken átszellemült arccal, és hitük, lendületük, szavaik szépsége sokakat magával ragadott.
Velük szemben szövetkeztek a "sötétben bujkáló" erők, Fodor és társai, a klerikális reakció képviselői. Súgtak búgtak, elrejtették orcáikat. Jövőképük nem volt, nem is lehetett, mi lehet alternatívája az osztálynélküli társadalomnak, amelyben minden ember képességei szerint teljesít a köz javára, és szükségletei szerint részesedik a megtermelt javakból. Minden szavuk, minden gesztusuk mögött a rombolás szelleme ágaskodott, nem ismerték az "igen" szót, csak a "nem"-et.
A kis Fodor állítólag kapcsolatot tartott más egyetemek, elsősorban a Műszaki Egyetem hallgatóinak retrográd, felforgató elemeivel is, ami már súlyos tettnek számított, kimerítette a szervezkedés fogalmát. Csetényi Barna többször látta bizalmas beszélgetésbe bonyolódva egy Keresztes Frigyes nevű műegyetemistával az egyetem bejárata előtt, és a Múzeumkertben. Néha csak kettesben sugdolóztak, máskor ott volt Vadmacska is Molnár Zitával, Korompai Márton, Nagy Anti, Somorjai Öcsi. Egyszer a Közgázról is jöttek néhányan és topogtak az oszlopok alatt a lépcsőkön a hidegben.
"Sejteni lehetett, hogy ez sokáig nem mehet így" -mondta Csetényi Barna szép, ősz fejét ingatva. "Pontosabban, inkább csak érezte az ember. Oly sok minden történt akkoriban, emberek tűntek el, sokkal kisebb dolgokért, a szomszéd feljelentett, hogy nem álltál vigyázzba, amikor a szovjet himnusz ment a rádióban, vagy az Internacionálé, és éjszaka eljött érted egy nagy fekete autó, öltönyös nyakkendős emberek szálltak ki belőle, azt mondták, hogy a barátaid, csak beszélgetni akarnak veled, betuszkoltak az autóba, elvittek, lerugdostak valahova egy pincébe és megvertek, egész éjjel vertek, és akkor még örülhettél, hogy egyáltalán hazakerültél."
"Figyelmeztetni akartam" -folytatta, "de nem mertem, attól féltem én is bajba kerülök. Nem magamat, nem az életemet féltettem, sokkal többről volt szó"

Néztem Csetényi Barnát, keményre, szigorúra váltó vonásait, de egy árva szót sem szóltam minderre. Ha akarja, úgy is elmondja, ami a bögyében van -mondtam magamban, és ő habozott egy pillanatig, mintha tényleg kísértésbe esett volna, aztán tovább mesélt.
"Filozófia vizsgára készültem, két napom volt még a kollokviumig. A könyvtárban magoltam a Történelmi Szocializmus tankönyvből, amikor bejött Nagy Anti, és mint valami csordaállat, fújtatva odaszaladt Vadmacskáék asztalához. Mindenki felnézett a könyvéből, én is, hallatlan dolog volt ez kérem, így csörtetni a könyvtárban. Anti odahajolt Molnár Zita füléhez és súgott valamit a fülébe. Karolina barátnője felállt, a homlokához kapott és ájultan esett össze. Vadmacska halk kiáltással fölébe hajolt, mi meg, akik láttuk az esetet, odaszaladtunk. Valaki vizet hozott és a lány arcába löttyintette. Molnár Zita felült, halott-sápadt arcára most is tisztán emlékszem.
-A Fodort elvitték az éjszaka, -mondta síri hangon és újra hátrahanyatlott.

Csetényi Barna tűnődve nézett rám az üveglapú pikolóasztalka felett. Tán azt latolgatta, mennyit mondjon még. Én hallgattam, pedig ezer kérdés nyüzsgött a fejemben. Akkor az ősz hajú pedáns kicsi úr nem mondott többet a kis Fodor letartóztatásáról, másról kezdünk beszélgetni, szóba kerültek megint a szerelmi kapcsolatok, talán úgy gondolta, ez engem jobban érdekel. De a dolog a levegőben lógott, mindketten tudtuk, fogunk mi még beszélgetni a kis Fodor ügyéről.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)