Nem az a fontos, honnan jöttél,
nem az a fontos, hova mész;
nem számít, hogy miért indultál,
s az sem fontos, hogy hova érsz;

de maga az Út, ameddig járod -
minden emlékét magadba zárod;
jegyei örökké benned égnek,
bemutatnak és magyaráznak Téged:

Ismerős vagy...
Az Úton járok én is;
egyformák vagyunk, de aztán mégis -

Nem értelek...
Haraggá változom;
magam hibáját benned átkozom -

Engem sem ért senki...
Elszaladok Tőled;
lelkednek mérgét nehogy belém öljed -

Fázom... Hideg van... Félek...
Egyik sem számít: dobog a szív, ÉLEK!!!
Még Úton vagyok!


Nem az a fontos, honnan jöttél,
nem az a fontos, hova mész;
nem számít, hogy ki is vagy Te...
A szél bágyadtan fütyörész,
amíg sápadt sugarát veti rám a csonka Hold.
EZ TÖBBÉ MÁR NEM A RÉSZED! AZT IS FELEJTSD EL HOGY VOLT!