HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-29

HB kalandjai: De jó lenne meggazdagodni I.

DE JÓ LENNE MEGGAZDAGODNI!




"Északon férgek vannak, délen tetvek, de mi vagyunk a dzsungel urai"
/Kipling/




Az ötletet ebben a formában Bondor Gyurka vetette fel először. Volt éppen időnk, a pályán a F é r g e k játszottak, fontolgatni kezdtük. A bankrablást, mint variánst, rögtön elvetettük. A bankrabláshoz komoly szakértelem kell, és drága felszerelés: gépkocsik, automata fegyverek, rádió adóvevő és sok más egyéb. Azon kívül a bankrablás piszkos munka, lelősz valakit, mert muszáj, mert hülye az illető, s a vére odafolyik a lábad elé, véletlenül belelépsz, hörög a pali, a kis krambók meg este odahaza végignézik a TV híradóban, hogyan agonizál apuka! Nem, ez nem nekünk való, semmiképpen nem az. Bennünk van emberi érzés, ilyen durva dolgot akkor se tennénk, ha örök életünkre szegény ördögök maradnánk.
De azért mégis csak jó lenne meggazdagodni. Elmenni a világ végére egy elegáns yachton, szórni a dollárt meztelen bennszülött lányok közzé. Helikopterrel síelni az Alpok gleccserein, oroszlánra vadászni Kenya szavannáin, palotát venni Las Vegasban...De jó lenne, de jó lenne!
Félkész tervek és elképzelések sorát vitattuk meg és dobtuk félre, míg arra vártunk, hogy a F é r g e k befejezzék idétlenkedésüket a pályán és végre felmehessünk edzeni. Már-már olybá tűnt, hogy elmélkedéseink vitorlása megfeneklik a sekélyes fövenyen, amikor a Hámori Bandi váratlanul a homlokára csapott, s felüvöltött: -Meg van! Csókoljatok meg, gazdagok vagyunk!!
A terv, amit előadott azon frissiben pattant ki agyából. Ilyen volt, ezért csodáltam. A semmiből tudott mindent teremteni, láng lelke messze előtte ragyogott.

Amit megtudtunk tőle, az a következő volt:

Deregh bácsi kedden kiment a Duna partra virslit enni. Ehetett volna virslit az üdülőben is, Hájas néninél, de az öreg huszár úgy vélte, hogy a deszkákból összerótt bodegában a vízparton, ropogósabb a virsli, s csípősebb a mustár. Ahogy ott tölti az időt az árnyékban, a maszatos-zöld féltető alatt, egy ember jött arra. Ez az ember a legmélyebb kétségbeesés sötéten ásító gödre szélén tántorgott. Egyenesen Deregh bácsihoz sietett, s habozás nélkül megszólította: -would you tell me, Mister, how can I find a man to help...
Deregh bácsi a fejét rázta, -nem tudok angolul uram, de Amerikában él a...
Az idegen türelmetlen mozdulatot tett a kezével.
-My finest engine...motor of my boat! Down in the river! Deep under the water, on the middle of...of...Danu.
-Duna, -javította ki az öreg. -És én mit tehetek Önért, uram?
-Segíteni valaki, -siránkozott az amerikai. -Aki...aki...can swimm under the water very well, és úszik jól, és csinál... make searsching...Én fogok hála. Otven ezer. Fifthy thousand forint.
A vén huszár ráérős mozdulattal kitörölte a papírtálca sarkából a mustárt a kenyérhéjjal, belekortyolt a sörébe, s csak eztán nézett az idegen szeme közé.
-Hol van az a motor?
-What? -sikította az amerikai.
-Aztat kérdem, merre a rossznyavalyába esett bele a maga motra a vízbe?
-Yes.
-Tessék?

Nem boldogultak. Ekkor ért oda a Hámori Bandi.

-Jó, hogy jössz, édes fijam, -pislantott rá az öreg huszár megkönnyebbülve. -Ennek ni, beleesett valami motra a Dunába. De az is lehet, hogy az endzsin esett bele. Kérdem tűle, hun, de az Istennek se akar rendesen válaszóni. Próbálkozz most te!

A Testvér gondolkodott.

-From di sztétsz?
-Yes, Mister...Please...
-End...hogy is mondják, várjunk csak...end...ver di motor?
-Please?

Hámori Bandi megvakarta a fejét. Nehéz lesz, ha az ipse nem tud angolul.

-Ismétlem. V e r d i m o t o r ?

Az amerikaiban derengeni kezdett valami.

-Én tudok kicsi magyar. Én wife is from Hungary. Felésegg.
-Hol a motor?
-Motor? Yes, motor. Engine's in the middle of river.
-Értem. De merre? A Testvér belekaszált kezével a levegőbe. -Erre? Vagy amarra?
-There, -mutatta az idegen az irányt On that direkcion. Left. 8o meter from here.
-Fáin, -mondta a Bandi. Remek. -És mennyit kapunk érte? Mármint, ha kihalásszuk magának.
-What?
-Hó mucss dollár?
-No dollar. Fifthy thousand forint. Otven ezer.

A Hámori Bandi keservesen csavargatta a nyakát, szép szemei forogtak. -Nem jó, Mister. Nát rájt. Forint naszing. Níd dollar. Muszaj. Maszt. Különben nat dúing biznisz. Vi.

-Oké, -bólintott rá az amerikai, olyan képpel, mintha a fogát húznák éppen. Two houndred. You can get it. Right?
-Teljes mértékben. Vagyis, akarom mondani, így már okés a dolog.
-What?
-Mondom: okés. Nézd, pajtás ezt nem tudom másképpen kifejezni, csak ha magyarul mondom, magyarul meg te nem értesz.
-What does it mean "okés"?
-Tessék?
-What...?

Kicsit nehézkesen haladtak. Ha az amerikai tag jobban tudott volna angolul, könnyebben ment volna a dolog. A lényeg a lényeg, végül megállapodtak a tisztelet-díj mértékében, s a fizetendő összeg pénznemét illetően is egyetértésre jutottak. Deregh bácsi megitta a sörét, Bandi is megitta a magáét. Kínálták az amerikait is, ő azonban nem kért sört, pedig meleg volt a délelőtt. A Testvér kézzel-lábbal elmagyarázta az amerikainak, hol lesz megtalálható, hova kell majd hoznia a dolcsit, aztán szépen visszaslattyogott az üdülőbe, és elkezdett edzeni. Edzés közben aztán elfeledkezett az egészről, amin nem is lehet csodálkozni, ebben az időben gőzerővel készült az olimpiára, meg akarta verni Eddy Merxet. Most azonban minden eszébe jutott, mert a pályán a F é r g e k játszottak.

-Na, mit szóltok a dologhoz? -nézett ránk, ragyogva.
-Nem nagy durranás, -fanyalgott Bondor Gyuri. -Ötven ezer forint. Ha háromfele osztjuk alig több, mint tizenhat lepedő jut egyőnknek. Mihez kezdesz vacak tizenhat ezerrel?
-Csak tizenöt, -töprengett a Testvér. -Mer a Deregh bácsinak is adni kell öt rongyot, elvégre ő szerezte az üzletet. De a tizenöt se kevés. Veszek belőle egy új biciklit, és egy teniszütőt.

Bondor Gyurka, mielőtt válaszolt volna, megfeszítette a karizmait végignézett rajtuk, és elismerően bólogatott a látványtól. "Szép izmos vagyok." -Ettől még nem fogunk meggazdagodni, -vélte.
-Ettől még nem, -ismerte el a Bandi. -De még nincs vége. Most jön az én zseniális tervem, ami zseniális.
-Sejtem, mi az, -vonogatta a vállát a Bondor Gyurka. -Meg akarod ölni, és ki akarod fosztani. Rám ne számíts ebben, ezt már kitárgyaltuk az előbb, bankrablás címszó alatt. Csináld a testvéreddel.

A társalgás elakadt, mert a pályán éppen a kisebbik Féreg adogatott, s ez lekötötte a figyelmünket. A kisebbik Féreg úgy vonaglott szerva közben, mint egy hosszában kettévágott földigiliszta, nem lehetett nevetés nélkül végignézni. Kettős hibát vétett, nem csodálkoztam rajta, hogy így történt, fel se dobta a labdát rendesen. A nagyobbik Féreg szemrehányó tekintettel nézett ki ránk, a padra, -nevetésünkkel mi zavartuk meg a kicsi Férget, ezt mondta a tekintete. A hosszú Féreg mérgesnek látszott. Aztán helyre rázta vonásait, és bíztatni kezdte a kicsi Férget. Ne törődjön semmivel, szerváljon csak nyugodtan. Jókhora Pali sétált el mellettünk, megállt egy pillanatra a pad mellett, nézte a játékot. Hámori Bandi megkérdezte tőle, mire megy Veronikával, hogyan csinálják. Az üdülővezető nem válaszolt, a meccset figyelte. -Hortobágyi húsos-palacsinta lesz este, -mondta pár perc elteltével. -Meghívhatom az urakat?
Várakozás-teljesen nézett ránk. -Előtte játszhatnánk egy párost. Szóltok a Tóth Laci bácsinak?
Válaszra várt, de már mennie kellett. A konyha felől a kövér szakácsnő kiabált kétségbeesetten: "jöjjön főnők, az egyik lány leégette a karját a forró vízzel!"

-A nyelveddel csinálod, Pali? Vagy hogyan, -kiáltott utána a Hámori Bandi csúfondáros nevetéssel, de az öregúr meg se fordult. Legyintett a kezével, s elsietett.

A Férgek még mindig nem értek a szett végére, négy-háromra a nagyobbik Féreg vezetett.

-Hol is tartottunk, -pislogott a Hámori Bandi. -Ja, tudom. Szó sincs megölésről, vagy kifosztásról. Egyszerűen csak örökbe kell fogadtatni magunkat ezzel az amerikaival. Képzelj csak bele. Mi a fogadott fiai vagyunk, dédelget, a tenyerén hordoz, tejjel-mézzel folyó Kánaán.
-De, hogyan tudod elérni, hogy örökbe fogadjon, -akadékoskodott a Gyurka. -Ne mán, hogy ez ilyen egyszerű legyen! Akkor minden szegény ördög örökbe fogadtathatná magát egy gazdag amerikaival!
-Megmentjük az életét, -jelentette ki a Hámori Bandi. -Te, mondjuk, elviszed evezni. Felborultok, vagy elsüllyedtek, mindegy. Elintézed, hogy fuldokolni kezdjen, ekkor mi odaérünk a Testvérrel, s megmentjük.
-De akkor csak titeket fog örökbe fogadni, engem nem!
-Mit számít az! Amit szerzünk, azt úgy is háromfele osztjuk, illetve négyfele, mert az öreg Dereghnek is kapnia kell belőle egy szerényebb hányadot.

Bondor Gyurka gondolkodott, mérlegelt. Most a mellizmait feszítette meg, azokat tanulmányozta leszegett állkapoccsal, amitől mókásan öreg-emberessé vált az arckifejezése. "Szépek. Formásak."

A Férgek a pályán még mindig játszottak.

-Rendben van, -mondta végül. -Ha jól értem a tervedet, először kihalásszuk a motort, hogy bevágódjunk a cseloveknél. Bevezetésnek jó lesz. Ha ez megtörtént, én valahogy rábeszélem, jöjjön el velem evezni. Majd azt mondom neki, a kielboat majdnem olyan gyors, mint a motorcsónak, próbálja ki. Az egészet úgy időzítem, hogy a próbaút egybeessen a KŐRŐS menetrend szerinti járatának érkezésével, amikor is itt halad el a Pünkösd-fürdő előtt. Nekiviszem a hajót szemből a KŐRŐS legnagyobb hullámának. Megtelünk vízzel, elsüllyedünk, felborulunk. Csak azt nem tudom, mi van akkor, ha tud a manus úszni?
-Fejbe vágod az evezővel, mintha véletlen lett volna, -vihogott a Hámori Bandi. -Intézd úgy, ne vegye észre, hogy te ütötted le. Mintha csak a felboruló hajó villája lenne. Csak annyira csapd kobakon, hogy éppen elájuljon. Mire idáig jutsz, mi is ott leszünk, és életünk kockáztatásával megmentjük. Ismerek egy újságírónőt, az majd szépen megírja, kiszínezi a részleteket, és akkor az amerikai látni fogja, nem tehet mást, mint hogy örökbe fogad minket, mert csak ez a méltó viszonzás egy életért cserébe.
-Okés.
-És részedről, Testvér? -fordult hozzám a Testvér. -Okés nálad is?
-Okés!
-Akkor jó. Szeretlek Testvér. Most pedig megyek és leugatom a Férgeket a pályáról!

Felállt, átvágott a gyepen, ami a padot elválasztotta a teniszpályától. A kerítéshez sétált, kezével fejmagasságban megmarkolta a dróthálót. Megvárta a labdamenet végét, aztán a világ legudvariasabb hangján beszólt a hozzá közelebb álló nagyobbik Féregnek:
-Bocsánatot kérek egy pillanatra...
A Féreg odavetette a fejét.
-Mi a szar kell?

Hámori megkérdezte, mikor fejezik be a játékot. A Féreg gondolkodott, számolgatott. "Még ma". Hosszú töprengést követően mindössze ennyit nyögött: "még ma".

-Értem. -mondta a Hámori Bandi. -Ne haragudj, hogy rákérdeztem, de tudod, az olimpiára készülök, edzenem kell.
-Dugulj el. Nekünk is jogunk van itt teniszezni.
-Kérlek szépen. Tudom, hogy jogotokban áll, és én nem is fogom ezt a jogot tőletek elvitatni. Én csak oda akarok kilyukadni...

A nagy Féreg szemmel láthatóan türelmetlenkedett. -Jó, dögölj meg, majd befejezzük.

-De mikor, kérlek szépen? Mikor?

A Féreg erre már nem szólt semmit, odahagyta a Testvért, és elcammogott a sarokba, hogy kihalássza a teniszlabdát a henger mögül. Egész renyhe mozgásával azt akarta tudomásunkra hozni: ők vannak most birtokon belül, nekünk meg nyasgem. Féreg volt, a Hámori Bandi találóan nevezte el annak, a legelső alkalommal, amikor itt találtuk őket, őt és a kicsi Férget a mi pályánkon, azon a pályán, amelyikről a nagy árvíz után a saját két kezünkkel kapartuk le a bűzlő iszapot. Amelyiknek a kert felőli sarkában előző nyáron egy mély lyukat fúrtunk, s a lyukba a legünnepélyesebb szertartások közepette elhelyeztünk egy parafa-dugóval lezárt sörös-üveget, a neveinkkel, s az évszámokkal, hogy az utókor megtudja, mely időben játszottunk itt.

-Tegyünk egy kört a 921-essel, -mondta a Bandi, amikor visszaért hozzánk. -Nézzünk körül lenn a Rómain, hogyan érik a termés. Ezek most úgy se hagyják abba, ismerem őket.
-Okés, -biccentett rá a Bondor Gyurka. -És közben kiagyaljuk a haditervet a motor kie...
-A haditerv már készen van, -mondta a Hámori Bandi.
-Hol van?
-Hát itt a fejemben.

Egy darabig semmi nem akadt horogra. Lefelé csorogtunk, a partot figyeltük, a stégeket. A "Postás" csónakház előtt vitt el éppen a folyó sodra, amikor a Gyurka észrevett valamit.

-Ott!

Három lány napozott a stégen, s mi is pont hárman voltunk. Szerencsés fordulat az idő végtelen hullámában, mondhatná valamelyik Shakespeare-hős, valamelyik Shakespeare darabban. Arra kanyarodtunk, fordultunk a hajóval.

-Szeva' kislány! -kurjantott oda a Hámori Bandi a jobb kéz felől heverő lánynak, mert az nézett éppen felénk. -Nem jöttök velünk? Mi se megyünk sehova!

A megszólított lány savanyú képet vágott, mintha citromba harapott volna.

-Juj, de csúnya vagy kislány. Jujujuj. Ha a Margithídnál belenézel a Dunába, Paksig kidöglenek a halak!

A kielboat félig már elhaladt a stég előtt, a lapátok csúsztatásával fékeztük a futást.

-És, te, te milyen vagy, -rikácsolta a csúnya lány. -Néztél már tükörbe? Nem ártana, ha egyszer megtennéd!
-Olyan csúnya vagy, kislány, hogy csak uborkasalátával lehet rád nézni. Jujujuj. -

Elsodródtunk a stégtől, a hullámok dobálták a hajót. Motorcsónak húzott el mellettünk, dübörgésétől nem hallottuk, mit szólt vissza a csúnya lány. Valamit mondott pedig, mert mozgott a szája. De nem volt érdekes. -Menjünk tovább, -javasolta a Hámori Bandi és az evezőhöz nyúlt. -Húzzad Testvér!

Már majdnem az Összekötő-hídnál járunk, de eredmény nem mutatkozik. Vagy mégis? Igen, a "Vöcsök" csónakház előtt mozgolódás észlelhető. Lányok jönnek le a stégre, leterítik a törülközőt, ráülnek. Az egyik elég tetszetős. Felénk néz, ezt világosan látom. Messze van még.

-Fordulunk, -kiáltok bele a sustorgó, csattogó csendbe. -Jobbal Testvér!

A Testvér elérti a szándékomat, a 921-es szabályos ívet húz a vízen, ahogy kanyarodik. Nézelődni nincs időnk, nagy a forgalom a part mellett. Kajakok jönnek a híd felől, nyolcan, tízen lehetnek, mögöttük, nagy térközzel egy magányos túra-kenu. A kenu előtt beférünk, -döntök. -Most, Testvér!

A hajó engedelmesen befordul a stég mellé. Lesek a lányra, ilyen szépet még nem láttam élőben, egy angyal ül tőlem kéz-nyújtásnyira törökülésben a törölközőn.

-Szeva' kislány, nem jössz velünk, mi se megyünk sehova, -szól oda mézes-mázosan a Hámori Bandi.
A lány nem válaszol, minket meg visz tovább a lendület.
-A Muszáj szigetre megyünk, -mondja a Hámori Bandi, -tudod-e, te kislány, melyik az a Muszájsziget?

Húzom az evezőt, ha nem tenném, a hullámok egykettőre partra tennék a kielboatot.
A társalgás besült az utolsó, válasz nélkül maradt kérdéssel. A Duna úgy ráz most, mint a hullámvasút. Tovább kell haladnunk, túl közel a part.

-Tegyünk még egy kört, s fröcsköljük le őket, -kuncog a Bondor Gyurka, szemben velem, a kormányos-ülésben.
-Hagyjuk, -mondom én. -Nem érdemes.
-Fröcsköljük le őket, -helyesel a Hámori Bandi. -Mufurcok, és cvíderek.

Jobbal húzok, fordul a hajó orra. A Testvér is iparkodik, keresztben vágunk át a hullámokon. Jó nagy körrel szépen visszaérünk a stég mellé.

-Most, -kiáltja a Bondor Gyurka. -Hajrá, mindent bele!

A hajó szinte megtorpant a stég előtt, ahogy a lapátokat fonákkal a vízbe vágtuk. A tajték a tollak éléről felvágódott, s elöntötte a stéget. Az angyalarcú leány egyenesen gyönyörű-szép pofikájába kapta a spriccet.

-Megálljatok csak! -kiáltotta a másik lány. Ő is mufurc volt, mufurcabb, mint a szőke. -Szólunk a...-nem lehetett érteni mit mond, kinek szólnak----és lesz nemulass!! ....És lesz nemulass!!

Hahotázunk, ahogy a torkunkon kifér, de jó mulatság ez így, meggazdagodás előtt. Hahotázunk, s húzzuk a lapátot, cuppan a tolla szabadításkor. A Bp-X 921-es repül a vén Duna nyugtalan vizén, egymás után hagyjuk el a stégeket. A Chinoin előtt járunk, amikor motorcsónakot észlelek bal kéz felől. Száguldva közeledik, hófehér habtarajt vág kétfelé. Valami nincs rendben ezzel a motorcsónakkal. Túl közel jön a parthoz, s igen, most már világos, egyenesen felénk tart. Orrában a szőke lány, akit lefröcsköltünk, mellette a Nagy Színész, és egy másik férfi vezeti a motorcsónakot. Talán ő is színész, talán, nem.

-Ők azok!

A szőke lány kinyújtott kézzel vádlón mutat felénk, ahogy elhúznak, fölényes sebességgel. A Nagy Színész visszafordul, tekintete villámokat szór. Attila lehetett ilyen abban az emelkedett pillanatban, amikor Isten kardját először emelte a magasba. "Ihol én, ihol én, pörölye világnak" A Nagy Színész lehet, hogy pont ezt játssza most, ő az Isten kardja, ami lesújt. Társa vadul forgatja a kormányt, széles íven fordul a motoros, készül visszatérni, s nekünk rontani.

-Hej!!

-Tartsd a balanszot, Testvér! -kiált rám a Hámori Bandi. Kihúzza evezőit a villából, előbb az egyiket, aztán a másikat. Feláll, az egyik evezőt a fejem felett hátranyújtja a Bondor Gyurinak. -Hej!!

A Testvér áll mögöttem a trepnin, feje felett forgatja a hosszú evezőt. -Hej!! Gyertek csak, ha verekedni akartok!

A motorcsónak közeledik, lassít. Húsz méter, tizenöt, tíz. Bondor Gyurka is feláll a keskeny kormányülésben, s mint valami féleszű indián egy agyament Western-sztoriban a csatabárdot, ő is lóbálja az evezőjét: gyertek, csak, gyertek, ha verekedni akartok!

A Nagy Színész a motorcsónakban rettenetes arcot vág, most ő a Hunyadi János, ezt játssza éppen, a csatatér közepén vágtat Rigómezőnél. A széleken áttörtek Murád szpáhijai, Szkander bég beígért segédcsapatai meg sehol, mit lehet ilyenkor tenni?
A végkifejlet kéznél van immáron, vagy még annál is közelebb.
A szőke lány sikolt a csónak orrában: -ezek voltak, ezek voltak!

Dönteni kell, az idő méhe rettenetes vajúdással szüli meg a maga torz gyermekét.

-Vissza! -kiálltja a Nagy Színész, s megmaradt katonái élén utat tör visszafelé.

A menekülés, most a biztonságot jelenti, s talán az életet. Isten kardja lassan lehanyatlik, a motorcsónak megfordul, felgyorsít, s tovahúz, orrában a szép szőke lánnyal, akit úgy, de úgy csodáltam. Fájó vereség, gyötrelmes győzelem. Ó, de ki tudna igazságot tenni gigászok harcában? Nagy Hunyadi futva menekül az egyenlőtlen csatából, mint ahogy Antonius kedvese, mese-szép Cleopátra is ezt tette Actium kies partjai előtt hadigályával, tinta kék tengeren. Ki vethetne rájuk követ? Vajh' ki merészelné megtenni a föld porában csúszmákoló férgek közül?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-07-22 17:00:56

Köszönöm Rozália kedves, elismerő soraidat, örülök, hogy elolvasrad és, hogy tetszett. Azt írod: "ez is" Olvastad a többit is?
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-07-20 11:28:23

Tetszett Hámori Bandinak ez a kalandja is, igényesen megírt történet, jó humorral.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)