HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1875

Írás összesen: 48822

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-15 10:23:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: Berill SheroFeltöltés dátuma: 2007-06-30

Mikulás

1.
A nő megállt. Illetve akkor érezte magát igazán nőnek, amikor a fiú pillantása a szemébe mélyedt...

Előtte volt egy kis félreértésük. Az RGO-tól bömbölt a "Ballag a katona", a disco légköre kellemesen zsongító volt, amikor is elérkezett az a végzetes mondat: "Anya, anya! Nézd egy Mikulás!".
A srác éppen akkor vágott át azon a baráti tömörülésen, ahol a lány táncolt. Ezt a mondatot üvöltötte a lány torkaszakadtából a fiú fülébe. A Mikulásnak titulált egyén megfordult, majd hosszan és barátságosan elmosolyodott. Magára bökött és kérdőn összeráncolta a szemöldökét. A lány sietve igazította ki tévedését. Ettől a perctől kezdve a srácot figyelte, illetve figyelte volna, ha el nem tűnik vagy fél órára. A lány kezdett ideges lenni. Mi van, ha a Mikulás hazament? Nem is táncolt, csak némán, összeszorított fogakkal figyelte a kavargó tömeget, az egymáshoz simuló párokat. Ez utóbbiakat kissé szorongva, mert hátha ott van a Mikulás is. Magában már így nevezte, pedig az igazi nevét is tudta, de azt fájt kimondani, mert a Mikulás verette meg az életében oly fontos szerepet betöltő barátot, akit lassan már 15 éve ismert... Nehezen múltak a percek, egyre az járt a fejében, hogy a Mikulás nem lehet azonos azzal, aki elintéztette a ....
És ekkor meglátta őt. Újra. A fiú nem láthatta, a tánc teljesen lekötötte minden energiáját. A lány mindig is a gyors tettek híve volt. Villámgyorsan elhagyta megfigyelőhelyét, letért a táncparkettre. Figyelmét nem kerülhette el, hogy a Mikulás egy lánnyal táncolt, de mire ő leért, addigra a lány már eltűnt. Mikulás cseppet sem bánatosan elindult. Amikor tekintetük találkozott, a fiú szemében huncut fény villant, majd a karját széttárva félreállt az útból. A lány viszonozta a mosolyt, aztán lassan odahajolt a fiú füléhez és belebúgta:" Jól dancelsz Mikulás!" A srác nevetve nyugtázta a bókot, majd útjukra mentek. A lány álmodozva haladt, mikor egy kéz megérintette a vállát. Reménykedve fordult meg, de csak egyik barátja köszönt el. Lelombozva indult visszafelé, amikor a Mikulás szembejött, ám a lányt meg sem látta, csak rohant a kijárat felé. A lány dermedten állt a hideg kapuban, merengve bámult a távozó fiú után.
Hangtalanul tette fel a nagy kérdést:" Lesz még folytatás?"


2.
De a folytatásra sokat kellett várni. Jó néhány szilveszter elmúlt még addig.

Niserak Lesat feljebb húzta szoknyáját, mert a pocsolya mélyebb volt, mint amire számított, de kikerülni sehogy se tudta.
- Ó, hogy a fene enné meg! Pont most! Biztos jó benyomást fogok kelteni az ügyvédnél nyakig sárosan - morogta magában - Zsirálkai Zsinat. Hogy ennek milyen furcsa neve van, de Lilian azt mondta, hogy ő a legjobb ügyvéd a városban. Csak nem fogok megfutamodni itt a cél előtt! - bíztatta magát félhangosan.
Aztán meglátta a névtáblát. Ahogy belépett a kapun orrát megütötte valami furcsa illat, de nem tudta beazonosítani, csak annyira, hogy férfi desodor. Az épületben első útja a mosdóba vezetett.
- Jézusom! Hogy öregszem! Ki kéne festeni magam. - nézett farkasszemet a tükörrel, miközben lelke másik fele győzködte a gonoszt - Nem is vagy öreg! 23 éves múltál, ez a legszebb kor. Ne szórakozz már annyit, hiszen még 20-nak se nézel ki. Menj már be azon az ajtón! Nem életed nagy szerelmével lesz randevúd, csupán egy ügyvédet keresel fel. OK. Meggyőztél. - sóhajtott nehézkesen majd elindult az ajtó felé, ahol megint ki volt írva az ügyvéd neve.
- Micsoda fényűzés! Aranyból van a névtáblája. - Ám a pénzre most nem gondolt. Ha megnyeri a hagyatéki pert, úgyis övé lesz a villa, az a sziget ott a ... Soha nem jutott eszébe, hogy hol, csak érezte, hogy neki kell erősebbnek lennie és nem Lóczynak, aki az öreget soha nem látogatta. Mielőtt kopoghatott volna kivágódott az ajtó és kijött egy középkorú hölgy, szemében vidám fény táncolt. Boldog! - villant át Niserak agyán.
- Kedvesem! Ez egy fantasztikus ember! Jó helyre jött! És milyen elbűvölő! - kacsintott a testes hölgy - Pont magához illik! - ezzel már el is viharzott.
Niserak hangosan kacagni kezdett, úgy, hogy a könnye is kicsordult. - Na mostmár bemegyek és megnézem magamnak azt a fickót!
Idáig jutott, amikor a titkárnő kiszólt:
- Kérem a következőt!
Mint egy orvosi rendelőben, de nem ért rá végigvinni ezt a gondolatsort, mert a titkárnő az adatai felől érdeklődött, meg azt is el kellett mesélnie, hogy milyen ügyben keresi az ügyvéd urat, mert ugye pitiáner ügyekkel nem ér rá foglalkozni.
Nis türelmetlenül várta, hogy beszólítsák. A kellemes férfihang ismerősen csengett:
- Küldje be, kérem!
Belépett a nagy tölgyfa ajtón és kivel találta magát szemben?! Hát a Mikulással! Lábai már épp felmondták volna a szolgálatot, amikor a férfi hellyel kínálta. Szeme felvillant, jelezve, hogy felismerte a látogatót. Pedig azóta, hogy utoljára látta, tán 5 év is eltelt.
- Miben segíthetek asszonyom?
- Niserak Lesat vagyok és még nem asszony - nyújtotta Nis a kezét - Egy bonyolult hagyatéki ügyben szeretném a segítségét kérni... és elmesélte miről lenne szó.
A férfi jegyzetelt, elraktározta azt az információt, hogy Niseraknak elég kemény kézszorítása van, bólogatott, majd környezettanulmányt kért Lóczyról, az örökhagyóról, végül megbeszéltek egy újabb találkozót két héttel későbbre.

- Lilian, Lilian! Képzeld el...
- Na, na! Lassabban, hé! Talán megy a vonatod? - tárta szélesre Késlat Lilian az ajtót - Gyere be, ülj le, és érthetően meséld el mitől vagy ennyire izgatott.
- OK. Tudod te kihez küldtél?! - fújta ki élesen a levegőt Nis.
- Persze! Ő a legjobb ügyvéd a városban.
- Igen ám, de jó pár évvel ezelőtt még nem így hívták. Találd ki mi volt a becsületes neve?
- Megint egy találós kérdés! Mikor nősz már fel Nis!
- Soha! Segítek. Monogramja Sz. K.
- Nem mond semmit.
- És ha azt mondom, hogy Mikulás?!
- Csak nem?! Ha ezt tudom, akkor legközelebb nem engedlek csak úgy oda. Előtte bejössz a szépségszalonomba és kicsinosítunk.
- Á, dehogy! Annak ellenére, hogy sose fogom elfelejteni azt az estét, még nem kell belőlem bohócot csinálni.
- Szép! Szóval a munkámat bohóckodásnak tekinted? - kérdezte sértődötten Lilian, de a szeme nevetett.
- Jaj! Most nehogy megsértődj! Ismerhetnél már! Bohóc az én leszek, ha kifestem magam, mert tudod, hogy mindig elkenem, úgyhogy kár erőlködnöm. Esetleg...
- Tudom, tudom. Elfelejtettem megkérdezni, hogy megismert-e?
- Hát mondani éppenséggel nem mondta, de a szeméből kiolvastam, tudja, hogy ki vagyok. Két hét múlva újra fel kell keresnem, de addig meg adott egy csomó feladatot, ami azért kicsit meglepett.
- Elfelejtettem mondani, hogy ez is hozzátartozik a módszereihez. Előszeretettel ugráltat másokat, de megteheti.
- Mit gondolsz, nős?
- Nem hiszem. Az újságok mindig azt írják le, hogy ki az ügyeletes barátnő az oldalán, de fényképet nem enged közöltetni magáról. A múltkor valamelyik pletykalap azt írta, hogy széttörte a fotóriporter gépét, amikor annak sikerült lekapnia őt.
- Hm. Érdekes egy fickó, nem?
- Nem egy hétköznapi figura, azt meg kell hagyni. Már mész? - kérdezte Lilian, amikor Nis felállt.
- Holnap beugrok hozzád, de ma hazamegyek álmodozni.
- Megértelek, de ne felejtsd el, a két hét hamar lejár és gondolom nem egy fél órás munkával bízott meg!
- Hát nem! Rá fog menni minimum egy hetem. Viszlát!- szólt vissza Niserak az ajtóból.

Szerény garzonlakásában dühösen fakadt ki.
- Még egy normális rongyom sincs, amit felvehetnék. Hogy juthatott az az eszembe, hogy meghódítom? Csak rám kell nézni, még a kutya is elfordul, ha meglát. Igaz, Szultán? - szólt oda a hatalmas kék dognak. A kutya vigyorogva nézett vissza. - Na, mi van? Nem értesz egyet? Majd adok én neked! - ezzel kezdetét vette a bunyó, de a kutya erősebb volt. - Nyertél, csak vedd le a mancsod a fejemről! Hé, nem hallod?! Így nem látok semmit!
Niserak hirtelen odébb tolta a kutyát, majd sietve tárcsázott.
- Halló! Hullaház?
- Igen. Parancsoljon.
- Afelől szeretnék érdeklődni, hogy a halott temetőbe történő kiszállítása előtt nem lehet-e a ruháiból vásárolni?
- Sejtettem Nis, hogy ide lyukadsz ki. Már megint nincs mit felvenned? - kérdezte Lézer Kata Flin, akit a barátai csak Katának szólítanak.
Nevének utolsó szavát dédnagyanyjától örökölte, mivel a családban jó pár Lézer Kata volt és mindegyik kapott valami találó nevet. Dédnagyanyja előszeretettel mondta a fair játékra, hogy Flin, ezért ragadt rajta. Szóval Lézer Katát még Tisztának is hívták.
- Nyert! Át kell jönnöd! Összeütök valamit, mert rengeteg mesélnivalóm van.
- Elkéstél. Lilian pár perce telefonált, mindent elmondott.
- Na ne! Pedig én akartam elmesélni!
- Csak akkor soha nem értél volna a végére.
- Igazad van! - sóhajtott nagyot Nis - De azért átjössz, nem?

A két hét hamar eltelt. Niserak boldogan gondolt arra, hogy újra látja az ügyvédet. Katától megkapta az alkalomhoz illő kosztümöt, amely alig ért a térdéig, de előnyösen kihangsúlyozta vékony derekát. Végül engedett Lilian rábeszélésének és hagyta, hogy kicsinosítsák. Az eredménnyel tökéletesen meg volt elégedve.
Gyomra viszont görcsbe rándult abban a percben, amikor kopogott az ügyvéd ajtaján. Zsinat kielégítőnek találta a lány munkáját, meg is dicsérte érte. A tárgyalás végén már mindenről szó volt, az ügyvéd húzta az időt, hogy ne kelljen elengednie az egyre szimpatikusabb lányt.
- Ne haragudjon, Niserak, de mi lenne, ha nem Zsinatnak szólítana, hisz ez csak a hivatalos nevem, hanem úgy, ahogy a barátaim, egyszerűen csak Krisznek? - kérdezte lágyan a férfi.
- Rendben, de csak ha ön is Nisnek szólít. Sajnálom, hogy miattam már három ügyfelét elküldte. Ha ez így megy, lassan bezárhatja az üzletet.
- Az ki van zárva. Ahhoz túl jó vagyok a szakmában. - nevetett fel rekedten - Mikor látom Nis? Tudja mit? Ha sikerül kiötlenem valamit, felhívom. Megfelel így?
- Igen. Akkor mielőbbi viszontlátásra! - csukta be Nis az ajtót. - Istenem! Ez a férfi kész csoda. Csak nem tetszek neki? Hülye vagy! Te ennek a fickónak? Soha! Az még semmire sem jogosít fel, hogy három ügyfelét elküldte. Ne szeress bele, gondolkozz inkább reálisan, hagyd a dolgokat a saját medrükben folyni. - elmélkedett Niserak.

- Nem, köszönöm! Tudod, hogy majd meghalok így is. Már elmondtam egy párszor, hogy fél hét után nem tudok enni, most meg már kilenc óra van.
- Tudom, Kata! De a kedvemért légy szíves edd meg a desszertet! - kérlelte Nis a barátnőjét, a város egyik elit éttermében.
- Tényleg, Nis! Azt teljesen elfelejtetted, hogy az ügyvéd verette meg... - hallgatott el Lilian.
- Nem felejtettem el. Tudom, hogy abszurd a helyzet, de én ilyen aljasságot akkor sem tudok elképzelni, hiába állítják többen. Egyszerűen belebolondultam, még ott a discoban. Még ha gyilkos lenne, akkor se tudnék ellenállni neki! - sóhajtott nagyot Nis.
- Na ez az, amit nem hiszek el, meg szerintem Lili se! Ha esetleg kiderülne róla, hogy piszkos üzelmei vannak, mi nem hagynánk téged, semmiképp nem engednénk, hogy belerángasson valami kétes kimenetelű ügybe.
Ezzel a vita el volt vágva.

Kicsit később spiccesen mentek haza.
Reggel Nisnek fájt a feje és álmos volt. Gondolataiból a telefon csengése riasztotta fel.
- Ki a bánat az ilyenkor? Még reggel sem lehet nyugta az embernek. Szétmegy a fejem! Szultán, igazán meg tanulhatnál beszélni és felvehetnéd helyettem a telefont.
- Hallóóóó, tessék! - szólt bele álmosan a kagylóba.
- Jó reggelt, Nis! Itt Krisz beszél. Remélhetőleg nem az ágyból rángattam ki!
- Nem, nem! A fenét nem! - gondolta Nis az utolsó mondatot, de óvakodott attól, hogy ki is mondja.
- Sikerül kitalálnom valamit. Ha van kedve együtt ebédelhetnénk.
- Ó, sajnálom, de a mai ebédem már foglalt.
- És este? Ráér este, Nis?
- Eddig még igen. Ha feljön értem nyolcra, akkor elmehetünk valahova.
- Rendben. Kívánsága parancs. Egy javaslatom még lenne! Nem árt, ha jól felöltözik, mert már nem az eső esik, hanem a hó.
- Épp itt az ideje, hisz lassan már jön a Mikulás!
- Igen, pontosan 8-kor. - kacagott a férfi, és letette a telefont.
- Ó, hogy te mennyi badarságot tudsz összehordani! Méghogy Mikulás! Ezt aztán jól megkaptad. Meg kell hagyni gyorsan kapcsol. 1-0 a javára. - foglalta össze a telefonbeszélgetést Niserak - De mit veszek fel? Most nem hívom fel Katát, elvégre a saját cuccaimban is látnia kell. Már ebédelni is elmehettem volna vele, nem tudom mit kéretem annyit magam! - mondta félhangosan, miközben a gyomra korgott. - Ma nem fogom neki megengedni, hogy megcsókoljon! Ki mondta, hogy meg akar csókolni? - tette fel lelke reálisabb fele a kérdést.

A nap hamar elrepült. A vacsora is. A férfi végig előzékeny volt, és még csak meg sem akarta csókolni, ami azért kicsit rosszul esett Nisnek.
- Tudja Nis, maga nagyon tetszik nekem. De időt akarok hagyni magának, hogy végig gondolja, szeretne-e velem közelebbi kapcsolatba kerülni.
- Hát Mikulás! Pardon Krisz! Bocsásson meg, de még nem vagyok tisztában az érzéseimmel.
- Nem baj, ha Mikulásnak szólít. Külön jó, hogy eszembe juttatta. Amikor magával vagyok, a legalapvetőbb dolog is kimegy a fejemből. Szeretném meghívni az Igazgyöngy Hotelbe a pénteki Mikulás bálra. Eljön?
- Örömmel! Eddig még sose jutottam el, pedig úgy hírlik, hogy minden évben van valami szenzációs attrakció.
- Jól tudja. Akkor pénteken 7-re magáért jövök, mert a vacsorát fél nyolckor tálalják. Rendben?
- Természetesen, csak azt nem tudom mit vegyek fel.
- Akármit is vesz fel, nekem tetszeni fog. Bár a legjobb lenne ruha nélkül.
- Lehet, hogy magának tetszene, de mit szólna ott a többi ember? - nevetett Niserak úgy, hogy a könnye is csorgott.
- Igaza van! Csak legyen nagyon csinos! Viszlát! - tette ki a férfi a lányt a lakása előtt.
Nis még fel akarta hívni egy kávéra, de a fehér Ford már el is tűnt az utcából. Érdekes és tanulságos este volt. Nem minden férfi akarja azt. - nyugtázta elégedett mosollyal Niserak - úgy látszik az ügyvéd úr türelmes!

Péntekre Nis megint Katától kért ruhát. Viszonzásul mindig elvitte valami érdekes helyre, ahol ő állta a cehhet. Most éppen a Fezler Panoptikumba készültek, az időpontot vasárnapra egyeztették.
- Oké Nis! Sok szerencsét a mai estéhez.
- A ruhád...
- Ne aggódj! Ez a fekete estélyi kifejezetten rád lett szabva, úgyhogy itt az alkalom, hogy felvedd. És a nagy szerelemben el ne felejtsd a vasárnapi panoptikumot!
- Tudod kinek van ott a viaszmása?
- Tudtommal jó pár emberé.
- Köztük Lábasy alezredesé, aki még él! Pedig élőkről elég ritkán csinálnak.
- Húú! Ki az a Lábasy?
- Hát az a fiatal tiszt, aki a múltkor kimentette az emberrablók karmából azt a fiatal kislányt, meg az irodaépületes túszbotránynál...
- Ja! Tudom. Mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá! - mondta Kata - El ne felejtsd, vasárnap tízkor! Kellemes estét! - szólt, mielőtt lerakta a telefont.
- Kösz, majd érted megyek!
Niserak elégedetten tette helyére a telefonkagylót, de az abban a szent percben csörgött.
- Nis! Felveszed a cipőmet? Átvitettem a kifutófiúval. Biztos jól megy a ruhához, ha azt a feketét veszed fel!
- Kösz Lili! Nem kellett volna! Majd lefényképeztetem magam, hogy kinek milyen ruhadarabja hogy áll rajtam.
- Haha! - nevetett Lilian - Csak nem a fekete estélyibe mész?
- De! Most pedig sietek, ha megengeded, mert mindjárt jön a Mikulás.
- Értem! Le is rakom, csak jó estét és kellemes szórakozást akartam kívánni, illetve fordítva.
- Köszi!

- Ó, hogy maga milyen elegáns! - ámult el Nis, amikor kinyitotta az ajtót.
- Na, de hölgyem! Milyen dolog az, hogy Ön bókol nekem?! Úgy belém fojtotta a szóvirágokat, hogy már csak az jut az eszembe, hogy szebb már nem is lehetne.
- Köszönöm! - nyugtázta nevetve a bókot Nis, majd odébb lökdöste a kutyát az útból - Szultán! Na! Te nem jössz sehova! Jó kutya! Ott marad... - csukta be végre az ajtót - Ezzel a döggel időnként nagyon nehezen lehet bírni! - sóhajtott lefelé menet.
- Gondolja, hogy a kutyát is el kellett volna hozni? - kérdezte komoly képpel az ügyvéd.
- Hogy? Ja, nem, nem! - mosolygott a lány.


3.
Az Igazgyöngy Hotel hatalmas aulája már zsúfolva volt. Az asztaluk elég eldugott helyen állt, mégis jól láttak mindent. A vacsora ötfogásos és remek volt.
- Szabad egy táncra?
- Természetesen.
A lassú angol keringő egyre közelebb vonzotta őket egymáshoz. A lány félt, hogy túl hevesen reagál, így a negyedik szám után leültek. Az első pohár pezsgő után már tegeződtek. Niserakot felkérte egy férfi, ő el is ment, mert Krisz éppen nem volt sehol. A férfi kicsit spicces volt, és disznó vicceket mesél, de Nis sehogy se tudott megszabadulni tőle, míg hirtelen valaki le nem oltotta a villanyt.
- Most kezdődik az idei meglepetés! - hallotta innen-onnan.
Jó néhány Mikulás jelmezbe öltözött férfi jelent meg, mindegyik osztogatott valamit, már éppen Nis kapta volna a dobozkát, amikor a férfi felkapta, és elindult vele a kijárat felé. Niserakot nem izgatta túlságosan a dolog, azt hitte az ügyvéd cipeli magával. Akkor lett kissé gyanús a dolog, amikor a fehér Ford helyett egy szürke Galant várta. Aztán hirtelen sötét lett... Nem érzett semmit csak lebegett.
Amikor végre magához tért, egy ismeretlen hangot hallott.
- Nem fizetsz?! Ennyit ér a barátnőd élete?
- Mit mond?! Csak nem maga rabolta el Nist?
- De igen, fiam. Mégis mire számítottál? Fizetsz, vagy vigyem a rendőrség elé az ügyet? De ha oda kerül, akkor a te csinibabád már nem él. Erre mit lépsz?
- Mondjon egy összeget és egy helyet, de előbb hagy beszéljek a lánnyal!
- Nincs alku! Öt millió forint készpénzben, a Blue Angel Bisztró előtt, hajnali kettőkor. De csak egyedül gyere, fegyvertelenül, különben lelőjük a nődet!
- Értem, de... - kattant a vonal.

- Hello kedvesem! Felébredt?
- Ki maga és mit akar? - húzódott a szoba sarkába a férfi elől.
- Na, na! Nem kell úgy félni! Én vagyok a Mikulás. Igaz, hogy tőlem nem cukorkát kapsz, csak az életedet, ha a te doktorod elhozza a pénzt. Nagy fába vágtam a fejszéjét, mert kettőig mér csak másfél órája van.
Ezzel a férfi befejezettnek tekintette a beszélgetést, hátat fordított a lánynak.
Nis ekkor mérte fel a terepet. Egy kétszer két méteres bútorozatlan szobában volt, tőle fél méterre a telefon, meg a matrac alkotta a szoba berendezését. Nem volt megkötözve, de az injekciótól még kába volt, nehezen bírta csak mozgatni a végtagjait. Amint megnyugodott, újra valami kábaság kerítette hatalmába. Arra riadt fel, hogy a férfi durván kiráncigálja a kocsiból.
- Ne! Itt a tetves barátnőd! Az a szerencséd, hogy egyedül jöttél, és pont annyi lóvé volt nálad, amennyit kértem. Felejtsd el, hogy valaha is láttál!
Krisz annyira féltette Nist, hogy meg sem jegyezte a rendszámot, csak a sokkos lányt vitte haza lakásába.


4.
- Hol vagyok? - ugrott fel Nis az ágyból.
- Nyugodj meg! Nálam vagy! - lépett be az ajtón Krisz.
- Jaj! A tegnapi este...
- Ezért elnézésedet kell kérnem, majd megmagyarázom.
- Oh, nem! Nincs mit megmagyaráznod. Tudom, ha valaki sikeres azt előbb-utóbb irigyek veszik körül. Ebből nyílegyenesen következeik, hogy zsarolni is fogják. Jól mondom? - húzta fel Nis az álláig a takarót.
- Jól mondod hát.
- A pénzed az...
- Ne izgulj! Az a pár forint nem hiányzik. Valami más viszont igen. - lépett könnyedén az ágy mellé - Tudod reggel mindig morcos vagyok, ha nem kapom meg a puszi adagomat.
- Aha! Én is. De előbb még lenne egy kérdésem.
- Na igen! Tipikus női tulajdonság. Mindig a legjobb pillanatban kérdeznek, de azért csak mondd! - ül az ágy szélére az ügyvéd.
- Nem tudod ki volt az, aki levetkőztetett és ágyba dugott?
- De! Egy kedves, elbűvölő férfi. A pizsamát is ő adta rád, de most legszívesebben levenné.
- Hm! - nyújtózott nagyot Nis - Ennyit talán meg érdemel az a fickó, aki kiszabadított egy gengszter karmaiból.
- Csak azért? Másért már nem is? - incselkedett a férfi.
- De igen! Jobb helyeken így hálálják meg a vacsorát...
- Na szégyelld magad! - fejezte be Krisz a társalgást.
Az első csók lágy volt, puha, Niseraknak még a szívverése is kihagyott, úgy kívánta ezt a nagyszerű férfit. Hosszan és sokáig szerették egymást. Nis az egész napot az ágyban töltötte, de este a lányhoz mentek, akinek bűntudata támadt a kutya miatt, és majdnem elfelejtette a panoptikumot is.

A panoptikum alatt teljesen kitárgyalták az estét. Nis el volt ragadtatva a Mikulástól, csak Kata ráncolta gondterhelten a homlokát. Nis végül meggyőzte a barátnőjét a maga igazáról.

Hétfőn csengett a telefon Katánál.
- Helló! Itt Lili!
- Mesélj, mi újság?
- Láttad már az újságot?
- Nem. Van benne valami érdekes?
- Hajjaj! Csak azt nem tudom Nisnek hogy adagoljuk be?
- Ne kínozz már! Mi történt?
- Az ügyvéd képe van az újságban... - tartott hatásszünetet.
- Na és? Azért, mert ez eddig sose fordult elő?
- Nem, nem! A cikk egy nagy szabású sikkasztásról ír és arról, hogy dr. Zsirálkai tömeggyilkos a barátnőjével együtt.
- Ez hülyeség! Tudod te is, hogy Nis sose...
- Ez az! De mivel magyarázod ezt? - kérdezte Lili.
- Melyik pletykarovatban olvastad?
- Egyikben sem. Ezek a rendőrség hírei.
- Úristen! Találkozzunk Nis lakása előtt tíz perc múlva.
- Rendben.

- Valaki megelőzött! - sikoltott fel Kata.
Nis sehol sem volt.
Erőszakos behatolásra utaló nyomot nem találtak. Nem tudták hol keressék barátnőjüket. Végül abban állapodtak meg, hogy hazamennek, és ha sikerül megtudniuk valamit, majd értesítik a másikat. Egy újságot azért ott hagytak Nis asztalán.

Nis fáradtan esett be az ajtón. Pillantása egyből az asztalon heverő újságra esett. Izgatottan kapta fel és lapozott a főcím alatt megadott oldalra. Kapkodva kezdte olvasni a cikket, de tekintete megakadt a fényképen. Krisz és ő volt rajta az Igazgyöngy Hotel aulájában, tánc közben.
"Városunk híres ügyvédje súlyos bűnt követett el. A rendőrségnek mostanra sikerült bizonyítania, hogy az ügyvédnek titulált Zsirálkai Zsinat nem érdemli meg a doktor titulust, mert semmilyen szakirányú végzettsége nincs.
Az ügyvédi kamarába történő belépése sok neves tisztségviselő lefizetésével járt, amelyhez a pénzt - a rendőrség ezek milyenségét nem tisztázta - még külföldi ügyletekből nyerte. Mivel ügyvédi képesítése nincs, így az általa kötött szerződések érvénytelenek. Rengeteg olyan károsult van, akinek az ügyét még nem hozták nyilvánosságra, de tömeges kirobbanás várható. Lábasy alezredes úr nyilatkozta lapunknak a következőket:
- Dr. Zsirálkai Zsinatot több mint egy éve tartjuk megfigyelés alatt, és most végre sikerült megtalálni a gyenge pontját. A lefizetéses botrány apró részlete, mondhatni elindító lavinája az ellene szóló dolgoknak. Meg kell említenem, hogy barátnőjével egyetemben bűnösnek találtuk több ember természetellenes halálában, melyek jellegüket tekintve erőszakos halálnak minősülnek.
Továbbá hozzátette azt is, hogy a károsultak, akiket hitegetéssel vett rá vállalkozásába történő pénz beinvesztálásra, sokat mozdították előre a nyomozást.
Napvilágot látott az a tény is, hogy az ügyvéd, eredeti nevén Sz. Krisztián már fiatalkorúként priusszal rendelkezett.
Lapzártakor érkezett a következő információ, segítségkérés: A bűnösnek tartott álügyvédet barátnőjével egyetemben körözik. Elfogatási parancs lépett életbe ellenük. Aki tartózkodási helyükről, vagy róluk bármit tud, kérjük hívja a lakóhelye szerinti illetékes hatóságot, vagy a 101-487-es számon Lábasy alezredest.
Segítségüket előre is köszönjük!"

Nis dermedten rogyott össze.
Hát mégis igaz! Ő intéztette el akkor Jencit is, neki köszönhető, hogy a srác tolószékben kénytelen leélni élete hátralevő részét. Gyilkos! És engem is azzal vádolnak! Vagy az első barátnője lenne? De az újságban az én képem van!
Amikor mindez eljutott a tudatáig, némán esett össze.
A telefon csengésére eszmélt fel. A kutya is ugatott, ebből arra következtetett, hogy jó ideje csönghet már.
- Tessék! - szólt bele remegő hangon.
- Nis, én vagyok...
- Nem érdekel a mondandód, semmi nem érdekel, akármit is mondasz!
- Nis! Ennyire összezavart egy hülye cikk? Képes vagy azoknak hinni a köztünk történtek után?
- Hogy képes?! Jobb lenne, ha azt a szerencsétlen napot teljesen kitörölhetném az agyamból veled együtt!!! Már az elrablásos esetre is van magyarázat. Hagyj engem békén! Ne akarj belekeverni semmibe! Nem vettem részt a játékaidban, én tiszta szívvel állok a rendőrség elé. De te!
- Én... - nem fejezhette be, mert a lány lecsapta a kagylót.
Nis dühtől remegve állt a szoba közepén. Ilyen becsapottnak és ennyire szerencsétlennek régen érezte magát.
Telefonálni akart barátnőinek, amikor erőteljesen kopogtak az ajtón.
Reszkető lábakkal nyitotta ki, de ilyen látványra még ő sem készült fel. Sikítani szeretett volna, de a fegyver látványa megbénította. Moccanni sem tudott, aztán hirtelen forogni kezdett a szoba, összemosódtak a tárgyak, a kutya hangja egyre halkult, majd néma csend lett és sötét. Nis mellkasát fogva zuhant a padlóra.

5.
Lábasy alezredes intett az őrmesternek.
- Hozza be kérem! Kíváncsi leszek meddig tagad még.
Az őrmester vidáman ment ki a szobából, még mielőtt a fotocellás ajtó újra becsukódott volna Lábasy is átment a kihallgató szobába.

A folyosó végén az őrmester nagyot kiáltott:
- Tizedes! Hozza ide kérem a 374539-eskét!
A fogoly lehajtott fejjel tűrte, hogy a bilincset rátegyék.

- Na végre itt van! Ma sem aludt? - kérdezte az alezredes.
- Mi köze hozzá?! - vetette oda foghegyről a fogoly.
- Vegye le a kezét rólam! Ne tegezzen, nem vagyok bűnöző! És hagyja már abba ezt az idétlen számosdit!
- Még mindig azt állítja - tért át másik témára a tiszt -, hogy ezt az alakot ilyen állapotban nem látta? - mutatott a rendőr arra a képre, amelyiken egy jól összeszabdalt ember maradványai voltak láthatóak.
- Nem! Sőt, sose láttam! - csattant a hang.
- Ezt higgyük is el magának? Így esetleg jobban felismeri? - tolta a 374539-es elé az egész alakos képet.
- Kopjanak már le rólam! Soha senkit nem öltem meg. Maguk 2 napja ismernek. Semmi dolgom nem volt a rendőrséggel soha! Jó lenne, ha ezt tudomásul venné végre!
- Hú, de megeredt a nyelve! Az, hogy még nem találkoztunk semmit sem jelent. Épp itt volt az ideje, hogy megismerkedjünk.
- Mit akar ezzel mondani?! Semmi bizonyítéka nincs ellenem, miért tart mégis itt?!
- Semmi?! Ezt nézze meg! - Húzott elő két fegyvert Lábasy a fiókból - Erre mit lép?!
A megbilincselt rab összerogyott. Ha nincs ott az őrmester, akkor a padlón köt ki.
- Na, na! Milyen ember maga? Csak úgy elájul egy kard látványától? Vagy a pisztoly ártott meg? - hajolt közelebb Lábasy.
- Beismerek mindent.
- Helyes a bőgés oroszlán. Halljuk! - készítette elő a magnót az alezredes.
- Igaza volt. Én öltem meg. Kénytelen voltam! Nem tehettem mást azok után, hogy... - csuklott el a hangja.
- Folytassa csak. Mi megértőek vagyunk.
- Az után, hogy az újságban megjelent az a cikk. Bosszút kellett állnom rajta. Azok után, amit velem tett, nem bocsáthattam meg neki.
- Mikor tette? A telefonhívás után?
- Honnan tudják? Lehallgatták? - kérdezte a 374539-es.
- Ez most nem fontos! Arra válaszoljon, amit kérdeztem! - Lábasy kezdte elveszíteni a türelmét.
- Igen. Nem volt nagy ügy. Csak látni akartam, hogy szenved. Éppen ezért az első lövés a lábába ment, aztán vettem a szamurájkardot és addig szabdaltam, amíg már csak a feje volt a nyakán.
- Egyelőre ennyi elég is. Visszaviheti! - szólt oda az őrmesternek.

A menet elindult a cella fél.
- Szépen elintézted 374539-eske! Kár, hogy már csak téged lehet felelősségre vonni. Jobban örültem volna, ha egyszerre mindkettőtöket látlak izzadni. - fogta meg az őrmester a vállát, miközben odébb taszigálta.
- Ne mondja nekem, hogy 374539-es! - csattant fel.
- Ahogy parancsolja! Netán a rendes nevén szólítsam?! Maga még sokáig csak a 374539-es lesz! - szólt megvetően az őrmester.
- Tudja mit?! - indult el a rab - Sehogy se szólítson!
- Rendben van Niserak Lesat. - köpte az utolsó szót megvetően a lány felé.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-10-16 14:13:25

Hát ezt mindenkinek a képzeletére bízom. :)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-15 23:49:20

A vége meglepett, nem számítottam rá, hogy Nis a gyilkos. A végén volt egy kimaradás, de nem ez a gond, hanem az, hogy a végén sem derült ki hogy Nis gyilkos volt-e vagy nem. Az elején volt szó róla hogy nem, de lehet egy írói fogás is, hogy ártatlannak tűnik az illető, mert annak akar tűnni, de a végén kiderül hogy korántsem az...itt viszont marad a bizonytalanság.
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-06-11 08:33:09

köszönöm szépen virág! ajánlom a többit is figyelmedbe! :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-06-10 17:16:31

Nekem nagyon tetszett, meglepo volt a vege, en azt hittem, a pasi a rab. (De nyilvan ezt akartad velunk elhitetni. ) FAntaziadus es jol van megirva, ,meglepetes is van a vegen, szuper.
Szerkesztő
Don Paco
Regisztrált:
2005-09-22
Összes értékelés:
204
Időpont: 2007-07-02 19:49:47

Nem is tudtam, igaz, nem nagyon ismerem a kutyákat.

Ami a végét illeti, te vagy az író, a te történeted :) Én csak azt mondom, hogy én mást várnék, vagy magyarázatot vagy egyértelműbb befejezést, mert így nekem ködös. Hogy összeesett, majd lecsukták gyilkosságért. Jó a csavar, csak nincs betekerve :D
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2007-07-02 19:37:35

Köszönöm soraidat.
Direkt nem magyaráztam meg a végét. Az volt a cél, hogy az olvasó ne is sejtse, végül ki kit ölt meg.
A kék dog létező kutyafajta. Csak keress egy doggal foglalkozó oldalt. Megtalálod rajta a kék dogot. :)
Szerkesztő
Don Paco
Regisztrált:
2005-09-22
Összes értékelés:
204
Időpont: 2007-07-02 12:12:59

Ez egy picit kesze-kusza. A végkifejletet nem magyaráztad meg. Nis összerogyott a padlón, miután kopogtattak nála a telefonbeszélgetés után.
Ezek szerint túlélte a támadást, majd elment Kriszhez és megölte? Nem teljesen tiszta számomra.
A másik, a kutya. Hogy lehet kék? Akkor még azt hittem egy plüssjátékról van szó, de később ugatott is, tehát nem :)
Jobban nem boncolom, nem szeretném, ha kötekedésnek vennéd. Azt hiszem ebből többet ki tudtál volna hozni. Persze így sem rossz, csak a többi általam olvasott novidhoz képest gyengébb picit.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

dodesz bejegyzést írt a(z) Kisüt a nap, emberek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A megvalósult álom című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A megvalósult álom című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A megvalósult álom című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A megvalósult álom című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A percek végtelenjén című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Rainer Maria Rilke: Itt halk patak dalol című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Riadva című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Maradék országban címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kisüt a nap, emberek című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Kisüt a nap, emberek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Riadva című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)