szelíd esti dörmögések
reszketve fel-felugró lámpafények
üveg mögé zárt petróleum illatok
falakra festett táncoló alakok

megfakult réz-sárga színű
karcsú testen
meg-meg lódul a fény
és néha sercen

gyermekkori petróleum lámpa
benne szenes végű kanóc
látszott a sárga-vörös lángon
ha leheletem hozzá hajolt

orrom és szemem őrzi az estéket
furcsa fény és furcsa hangulat
átitatja őket a petróleum
édes-fanyar emléke
mintha most is melegítene

és ha sercent a gyufa
és lángot nevelt a kicsiny fapálcika
rostjaival táplálta a lobbanó tüzet
majd fekete korommá változott
és a halálról üzent

miközben már a kanócra ugrott
ott táncolt a fény
és a szertelen lángot
óvta már az üveg fedél

estek és illatok
gyermekkori melengető emlékek
most úgy érzem
akkor nem csak a lámpa fénye égett

talán lobog még bennem a régi láng
talán a tűz még bennem él
de nem tudom meddig
és hol ami óvja... az üveg fedél