Hazaérve látta, hogy férje vidáman fütyörészik a kertben, és kedvenc rózsabokrait öntözi. A férfi összecsücsörített ajkaiból egy népszerű sláger fülbemászó dallama vegyült a csicsergő rigók együttesébe. Buksi, a bozontos puli kinyúlva heverészett Cilu cicával az öreg diófa árnyékában. Mellbe vágta a felkorbácsolt lelke és az idilli látvány közötti ellentét. Csöndben a szobába osont,
nesztelen lépteit még a kutya sem vette észre. Félt a találkozástól. Hogyan közölje a megváltoztathatatlant? Milyen szavakkal mondja meg, hogy ne okozzon fájdalmat? Jól tudta, erre nincsenek megfelelő kifejezések, a tény akkor is tény marad. Még mindig bízott benne, hogy nem igaz, egyszer csak kiderül, az orvos tévedett, vagy csupán kimerült idegrendszere űzi vele ezt a gonosz tréfát, és rémálma hamarosan véget ér. Apró csípésekkel tette próbára magát, de a tűszerű fájdalom jelezte, ez itt a véres valóság. Mit is mondtak? Ha minden jól megy, akkor esetleg nyolc-kilenc hónapja lehet hátra. Nyolc- kilenc hónap...Az háromnegyed év. Megláthatja még az őszt, része lehet hóesésben, örülhet a tavaszi virágoknak, de...utána? Nem adhatja át többé testét a nyár varázslatos melegének? Rosszabb esetben pedig...Nem, erre még gondolni sem szabad. Inkább kimegy, és üdvözli férjét. Mégsem...,képtelen rá. Úgy tervezték, hamarosan elutaznak Olaszországba, megnézik a történelmi városokat, Velencét, Firenzét, Assisit, Rómát. Ám az orvos azt is kifejtette, ha nem kezdik el azonnal a kezeléseket, akkor állapota rohamosan hanyatlani fog, és már a jövő hónapot sem éri meg. Nagyon is jól tudta, mi vár rá. Anyja és nagyanyja is ebben a betegségben halt meg, még az akkor legkorszerűbbnek tartott orvosi beavatkozások sem tudták őket megmenteni az iszonyú szenvedéstől. Igen, most már bevallhatja, amitől a legjobban fél, az a leépülés. Nem akar kiszolgáltatott bábuként gépekre kapcsolva vegetálni. Márpedig előbb-utóbb erre a sorsra jut, akár aláveti magát a kezelésnek, akár nem. A legjobb megoldás megelőzni az egészet, és véget vetni, mielőtt komolyabbra fordulna. De vajon van-e joga eldobni az életét? Itt hagyhatja-e a férjét abban a tudatban, hogy megfutamodott, és örökre elvetett mindent, ami kettejük számára a világot jelentette. Mindenesetre megnézi, mennyi altató van még a gyógyszeres szekrényben. Ekkor az ajtónyílásban megjelent egy bozontos fej, és Buksi vad farokcsóválással boldogan úrnője karjába vetette magát. Nem tudta megállni, hogy ne simogassa meg az édes kis kobakot. A kutya apró vakkantással köszönte meg a dédelgetést. A zajra férje is bekukkantott. Felesége láttán elmosolyodott, karja ölelésre nyílt:
- Hát megjöttél, drágám? Már annyira vártalak!
Elszégyellte magát. Akit ennyi szeretettel üdvözölnek, gondolhat-e az öngyilkosságra?