HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48864

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-07-02

Vámpír szív 4

IV.
Az örökös

Valerián egyre jobban látszott, hogy más állapotban van. A nyolcadik hónaptól már nem tanított. Az elöljáró már rég kérdezősködni kezdett a férfiról, aki teherbe ejtette a lányt.
- Csak nem a herceg?- kérdezte.
- Bolond maga? A vámpírok nem tudnak gyereket nemzeni! Tudnia kéne, nem?
- Bocsánat, ostobaságot kérdeztem. De akkor ki az illető?
- Egy férfi a múltamból. A családomnál lakik, és már régóta kerülgetett.
- Karácsonykor ejtette meg?
- Igen. Tudja, ő volt az oka, hogy annak idején jelentkeztem erre a munkára. El akartam tűnni onnan, mert nem bírtam elviselni.
- Ez borzasztó! A szülei tudják?
- Nem, de nem is fogják soha tudni. Ez a múlt, most már a jövőre kell koncentrálnom. Van bábájuk?
- Van, hogyne volna, de nem akar kórházba menni?
- Otthon szeretnék szülni.
- Biztos, signorina?
- Igen, teljesen. Én is otthon születtem, és én is otthon szeretnék szülni.
- Ahogy akarja. Pihenjen, egyen, sétáljon, de a legfontosabb, hogy vigyázzon magára. Megígéri nekem?
- Megígérem.
Este eljött hozzá a herceg.
- Szia, Valeria!- köszönt
- Alexander örülök, hogy itt vagy.
- Hogy érzed magad? A kicsi jól van?
- Jól vagyunk, köszönöm.
- Ennek örülök.- mosolygott a férfi.
- Kérdezhetek valamit?
- Már meg is tetted, de kérdezhetsz még egyet.
- Nagyon megcsúnyultam, szerinted?
A vámpír végignézett a lányon, aki bő ruhában, nagy hassal állt előtte.
- Nem, drága, most is gyönyörű vagy.
- Tudod, alig várom, hogy megint olyan legyen az alakom, mint rég.
- Olyan már sose lesz.- mutatott rá, Alexander őszintén.
- Igen, de nem fogok így kinézni.
- Szerintem jól áll neked a terhesség.
Lassan közeledett a terhesség vége, és a szülés időpontja. Egy este váratlanul beállított az elöljáróné, hozott Valeriának vacsorát, és Alexandert csak éles hallása mentette meg. Köddé vált, s utána két perccel beállított az elöljáróné.
- Meghoztam a vacsoráját, Fräuline.
- Köszönöm.
- A kicsike jól van?
- Igen, az orvos szerint már csak pár hét és megszületik.
- Meg akarja tartani?
- Igen, miért kérdezi?
- Hát... mert van árvaházunk, ahol sok ember megfordul, és sok gyerek megy velük, akik boldog családra lelnek.
- Köszönöm, de megszülöm, és felnevelem a kicsit.
- Ahogy gondolja. Jó éjszakát, Valeria.
- Jó éjszakát, Frau Noske.
Bezárta az ajtót és halkan kérdezte:
- Alexander?
A vámpír megjelent.
- Ügyes voltál, kicsikém.- mosolygott, és megsimogatta Valeriát.
- Köszönöm.
- Itthon akarsz szülni?
- Igen, de felkértem egy bábát, hogy segítsen.
Két hét múlva a papné és az elöljáróné jött a lányhoz, mert annak elfolyt a magzatvize, és rátörtek a fájások. Alexander is épp ott tartózkodott.
- Jön valaki.- nézett ki az ablakon a lány, mikor enyhültek a fájásai.
Alexander kinézett, és gúnyosan elmosolyodott.
- Litániás szülés lesz, remek! Átkozott jól fogok szórakozni, már alig várom.
- Mi?
- Tudod, mostanában nem orvosokkal, hanem a Mi Atyánkkal vezetik le az otthoni szüléseket.
- De hol a bába? Én nem őket várom!
- Pedig ők lesznek. Az elöljáróné bárkit könnyen le tud rázni.
Már majdnem oda ért a két asszony, mikor Valeria így szólt:
- Alexander tűnj el, siess!
A vámpír köddé vált, s a lány ágya fölötti kis mélyedésben húzta meg magát, mely akkor a volt, hogy nem tudta emberi alakját felvenni, de egy denevér kényelmesen elfért benne. Így denevér alakjában kísérte figyelemmel az eseményeket.
Valeria ajtót nyitott a kopogtatásra.
- Mit akarnak? Hol a bába?
- Nem ér rá, érje be velünk.- mordult rá Frau Noske.
- Feküdjön le, kedvesem.- mondta a papné, aki egy ősz hajú, vékony asszonyság volt. A lány engedelmeskedett, és szembe nézett a denevér Alexanderrel, aki barátságosan hunyorgott rá.
A fájások egyre rosszabbodtak, és az elöljáróné ezt mondta.
- Ha szólok, nyomjon! Maga meg Frau Wagner, tegyen oda vizet melegedni, hozzon törülközőt, és egy kést. Nyomjon, Valeria!
A lány nyomott. Felsikoltott a fájdalomtól, s kétségbe esetten nézett Alexanderre, aki bólintott, s a szárnyával jelezte, hogy jól csinálja.
- Gyerünk, nyomjon!- adta ki ismét a parancsot az elöljáróné. A lány ismét felsikoltott, ahogy érezte, ahogy a kisbabája ismét csúszik egy kicsit. Homályosan hallotta, a papné hangját, aki az Üdvözlégyet, majd a Mi Atyánkat mondja.
- Jöjjön, Wagnerné, és törölje le Fräulein Mantegnaról az izzadságot.
A lány kínlódott, szeme könnybe lábadt, és sírni kezdett, de folytatta, és nézte a denevért, aki bátorítóan nézett le rá. Valeria számára örökkévalóságnak tűnt az a pillanat, mikor véget értek a fájásai, és felsírt a kisbaba.
- Kislány!- hallotta Noskené hangját.
Még egy pillanatra felnézett a denevérre, majd elaludt. A férfi hallgatta kislánya sírását, és az elöljáróné hangját.
- Na, meg vagyunk, kisasszony? Maga igazán szép kislány.
Fél óra múlva a két asszony magára hagyták a családot. Alexander előjött a rejtekéből, visszaváltozott, majd szembe fordult alvó kedvesével, és újszülött kislányával. Kezet csókolt az alvó, kimerült Valeriának, majd a kicsit a karjába vette, aki halkan nyöszörögni kezdett.
- Semmi baj, gyermekem!- mondta csendesen a herceg.
Rég elfelejtett érzés támadt fel benne, az apaság, majd fel-alá kezdett sétálni a szobában az aprósággal a karjában. Két óra múlva a lány magához tért, s látta a szobában sétálgató kedvesét, karjában szerelmük gyümölcsével.
- Jól áll a kezedben a gyerek.- szólalt meg csendesen.
- Köszönöm, Valeria.- fordult felé a herceg, és elmosolyodott.
- Örülök, hogy ismét sikerült a lelkednek egy részét feltárni.
- Én, pedig boldog vagyok, hogy megszülted nekem a gyermeket. Mi legyen a neve?
- Alexandra!- vágta rá gondolkodás nélkül a lány.
- De azért én még hozzá tenném a Valeriát is. Jó?
- Igen. Alexandra Valeria von Wallenstein.
- Nem von Wallenstein, hanem Mantegna. Nem tudhatják, hogy az enyém.
- Igaz, bocsánat. És ha nem itt keresztelnénk meg?
- Hát akkor hol a pokolban?
- Sienába. Ott nem tudják, hogy ki vagy. Beadhatnám, hogy összeházasodtunk.
- És a szüleid?
- A szüleim meghaltak tavaly, csak a nővérem van.
- Sajnálom. Ő nem gyanakodna?
- Nem, ő végtelenül jóhiszemű.
- Reméljük, igazad lesz. Ám most pihenj, és vigyázz magadra.- szólt a férfi, és átadta Alexandra Valeriát.
- Hová mész?
- Virrad, nem maradhatok. Bocsáss meg, hidd el, szívesen veletek lennék.
Megcsókolta Valeriát, majd a kislányát, és eltűnt. Valeria szomorúan nézett utána, de aztán Alexandrával együtt elaludt.
Reggel tíz órakor az elöljáró, az igazgató és még néhány ember, akikkel Valeria jóban volt, eljött, hogy gratuláljanak a kicsihez.
- Hogy fogja hívni?
- Alessandra.- mondta gyorsan Valeria. Szándékosan olaszosította a lánya nevét.
- Szép név egy szép kislánynak.- mosolygott az elöljáró.
- Így van, igazán szép munka volt, Fräulein.
- Megfoghatnám egy kicsit a kis Alessandrát?- kérdezte az igazgató.
- Parancsoljon.
A férfi átvette a kislányt, majd akárcsak az apja, sétálgatni kezdett vele, óvatosan ringatva. Alexandra, azaz bocsánat, Alessandra elégedetten becsukta a szemét.
- Nagyon ügyes, igazgató úr!- mosolygott Valeria.
- Pedig elhiheti kedvesem, rég babáztam már. A saját gyerekeim már felnőttek.
- De akkor jönnek az unokák.
- De kár, hogy nekünk nincs gyerekünk.- sóhajtott fel az elöljáró.
- Magának is babázhatnékja támadt, Herr Noske?- kérdezte mosolyogva az igazgató.
- Igen. Azt hiszem ideje mennünk, mert dolog is van a világon. Még egyszer gratulálunk, kisasszony.
- Köszönöm.- hangzott a válasz, mialatt Valeria visszakapta a gyermekét.
Az emberek távoztak. Az utcán ezt mondta az igazgató:
- Igazán szép gyermek, talán túl szép is.
- Valóban, de magát kissé elvakították apai ösztönei. Ez egy normális gyerek.
- Maga szerint a lány hazudott, és... Wallenstein hercegnek köze van a gyerekhez?
- Nem tudom, de a gyerek nem látszik vámpírnak.
- Tudja, nem minden arany, ami fénylik.
- Reméljük a hercegnek nincs köze az egészhez.
- Igen, igaza van.
Valeriának nem volt teje, és aggódott Alexandráért.
- Valami baj van?- nézett rá az éjjel Alexander.
- Nincs tejem, pedig meg kéne indulnia a termelődésének.
- Ne aggódj, csak idő kérdése és megindul.
- Biztos?
- Igen. A volt nejemnél is így volt, mikor az első gyermekünk megszületett. De pár nap múlva minden rendben volt.
- Remélem így lesz. Szeretlek, Alexander!
- Én is szeretlek kedves.- mondta és lenézett a köztük alvó gyermekükre.
- Valeria, itt akarsz maradni?
- A faluban? Nem tudom.
- Ha el akarsz menni, mondd meg, és én is veletek megyek.
- De neked itt az otthonod!
- Ez a hely nem az otthonom!
- Miért kérdezed ezt?
- Én szeretnélek feleségül venni, mert ha itt maradnál, és kiderülne a tikunk, akkor úgy néznének rád, mint egy kitartottra. Vagy még rosszabb máglyára vetnének kicsikénkkel együtt boszorkányságért, és a Sátánnal való cimborálásért.
- De hát 1785-öt írunk! Az emberek nem hisznek a boszorkányokban!
- Csak a vámpírokban! Itt nem változott semmi 1510 óta hidd el! Az emberek túl babonásak és mindenfélét elhisznek. Ha azonban elvennélek, és Wallenstein hercegné lennél, jobban tudnálak megvédeni benneteket.
- De akkor meg azzal vádolnának, hogy eladtam a magam és Alexandra lelkét neked!
- Ha megpróbálnák ez a falu, és lakói meghalnának!
- Félek, Alexander!
- Ne félj, vigyázok rátok! Tőlem nem tudnak meg semmit!
- Az elöljáró pillantásából láttam, hogy gyanakszik ránk. Ma itt volt ő, az igazgató és még páran gratulálni. Alexandra túl tökéletes, félek, elkezd szimatolni.
- Ha ki derít valamit, meghal!
Valeria megcsókolta a férfit.
- Úgy örülnék, ha elvennél!- mondta csendesen.
- Nem bánnád, hogy egy természetfeletti lény asszonya lennél?
- Nem, sőt még örülnék is neki. A feleségednek lenni hatalmas megtiszteltetés lenne.
- Látom, szereted a szokatlant.
- Igen, imádom. De főleg téged.
Ekkor Alexandra Valeria halkan nyöszörögni kezdett. Ez eszébe jutatott az anyjának valamit.
- Nem tudsz valakit, aki tudná szoptatni addig, amíg nincs tejem?
- Majd körülnézek az "udvartartásomban".
- Igazán hálás lennék érte.
Alexander elmosolyodott, majd megsimogatta Valeriát. Másnap reggel az elöljáróné jött a lányhoz.
- Jó reggelt! Gondoltam segítek Önnek egy kicsit a kis Alessandra körül.
- Köszönöm, de már megtettem mindent.
- Akkor mit tegyek?
- Menjen haza, és törődjön a férjével.
- A férjemmel 25 éve törődök, most nincs rám szüksége.- szólt, majd karjába vette Alexandra Valeriát.- Ez a kicsi egyre szebb.
- Köszönöm.
- Ha szüksége lesz egy pótanyára, amíg távol lesz, szívesen segítek.
- Nagyon hálás vagyok, de elboldogulok.
Valerián valami rossz érzés futott végig, mikor a másik asszony a gyerekéhez ért. Az anyák megérzik, hogy ki akar ártani a gyermeküknek. Egy ideig tűrte, de utána kivette a gyerekét Noskené kezéből. Mintha csak ezt mondaná:
"Jól van, eljátszottál vele, de mostmár jobb, ha ideadod."
Frau Noske egy csúnya pillantást vetett Valeria felé, ahogy visszafektette a bölcsőjébe a kislányt.
Alexander ez alatt rátalált az ideális dajkára az "udvartartásában". Ez egy Valeriával egyidős lány volt, akinek születése után meghalt a kisfia. A lány épp takarított, mikor levert egy vázát, s az arra járó Alexander odanézett. A cseléd megijedt, elpirult, majd megszorította a kezében lévő cserepeket, aminek következtében véres lett a tenyere.
- Entschuldigung, mein Herr!- hebegte.
- Az anyám kedvenc vázája volt, de én nem szerettem ezt a vázát, úgyhogy semmi baj, Fräulein.
- Köszönöm.
- Mondja, magának volt gyereke?
- Igen nekem volt, de meghalt.- a lány szemét könny lepte

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2010-01-18 18:08:11

válasz Arthemis (2010-01-09 22:57:39) üzenetére
Ne hari a hibákért! És mi van akkor, ha épp nagy takarítás volt, és még nem fejeződött be? A cselédek akkor is takaríthatnak. És nem írtam, mikor találta meg a herceg. Lehetett épp hajnalban, mikor épp mindenki elkezdte a munkát.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-09 22:57:39

Itt is előfordulnak hibák, főleg a szóköz terén.
A cselédek nappal szoktak takarítani, Alexander viszont csak éjszaka jár a kastélyban...akkor hogy is talált dajkát? Jobb lett volna ha más vezeti a lányhoz.
A történet amúgy továbbra is tetszik, nagyon jó!:)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:18:10

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: Liána címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Meghalok címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel extrackt haikuku füzér címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Barangolt csendeken című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Melankólikus címmel a várólistára

történetmesélő alkotást töltött fel Mini mesék II. címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi kép című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)