Tudom, Úristen, nincs bocsánat,
Hulljon reám az örök bánat,
Nem sirathat engem senki,
A temetés várhat.

Ónos eső marja szét,
Testem poshadó szívét,
Megérdemlem, tudom,
Húzom az ekét.

Törjön ketté összes csontom,
Rágják le minden végtagom,
Szemem égesse setét,
Ez, kívánságom.

Holtomban is bűnhődnöm kell,
Csak így szabadíthatom fel
Magam, bűneimért,
Mit énem érdemel.

Nem lehetek a te jó szolgád,
Amíg égi kezed meg nem ád,
Fel nem oldoz tetteimért,
Ám túl sok a vád.

Oda küldj, hol tisztulhatok,
Hol csak fájdalmat láthatok,
Hogy bizonyítsam neked:
Melletted állok.

Remegek, ám nagy forróság van,
Meleg tűz ölel fájdalmasan,
Jó Tisztító Tűz, simogass
Öld ki lassan

Boldogan, a rettentő rosszat,
Teljes erővel a gonoszat,
Nincs kegyelem ily érzésnek,
Mi rossz útra csábíthat.

Engem, a kis egyszerű embert,
Ki temérdekszer volt viharvert,
Loptam, csaltam s hazudtam,
De nem rántottam fegyvert.

Rengetegen ártottak,
Megloptak és hazudtak
Nekem is, melyek még
Mindig fájnak.

Tisztító Tűz, téged, kérlek,
Szabadíts meg! Ennyit kérek,
Hogy az Úr megláthassa,
Mennyit szenvedek.

Több jutott rám a rosszból,
Több, ebből a rossz világból,
Sanyarú volt a sorsom,
Már a napvilágtól.

Ily szörnyen éltem életem,
Ámde megbűnhődtem vétkem,
Mi sok volt s rémesek
Ám mind elfeledtem.

Te döntesz fejem felett teljesen,
Hogy e lélek hová mehessen?
Várja-e őt, égben mennyország
Avagy Pokolba vetessen.

Uram, köszönöm neked,
Hogy lelkem megkímélted,
Melletted maradok,
Örökre veled.

Szeress úgy, akár fiad,
Tedd csak le elém lábad,
Mit én megcsókolok,
Ha az, elfárad.