HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1874

Írás összesen: 48827

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-15 10:23:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-07-07

Tyr a múlt harcosa 1

1. fejezet.
Tyr
Mikor beköszöntött a Ragnarök, vagyis a világ vége, minden és mindenki elpusztult. Azaz, volt egy kivétel. Ő volt Tyr, a háború istene. Ott állt a csatatér közepén, hosszú, szőkésbarna haját jeges szél borzolta, míg szigorú nézésű, barna szemivel a holtakat kémlelte. Baljában véres kardjának aranymarkolatát szorongatta. Jobb keze hiányzott.
Szemben vele egy hegy magasodott, tetején egy várral, melynek büszke tornyai mutatták, hogy nagy hatalmak laktak benne. A hadisten felnézett erre a várra, majd fáradt léptekkel elindult felé. Tíz lépést tehetett meg, mikor valaki belemarkolt nadrágja szárába. A férfi lenézett, és egy aranyszőke hajú, égszínkék szemű asszonyt látott. A nő arcán csúnya sebek éktelenkedtek. Tyr fél térdre ereszkedett, és karjába vette az asszonyt.
-Tyr! Az aranyalmák! Mensd meg őket a pusztulástól!- könyörgött a nő.
Még mondani akart valamit, de a szeme fennakadt, és sóhajtott még egy utolsót. Keze, mely eddig a férfi ingét szorongatta, most ernyedten hullott mellé. A férfi óvatosan letette a karjában tartott holttestet, majd a vár felé nézett, majd bólintott, jelezve határozott.
- Nem lesz az almáknak semmi baja! Ígérem! Álmodj békében Frigg!
Óvatosan letette a holttestet, majd ismét a várra nézett, és elindult. A kapuban átlépett két holttestet. Az egyik Heimdall, Azgard őrzőjének, a másik Loki tűzistennek volt a holtteste Jól látta, ahogy a paloták sorra kapnak lángra, mert a tűzóriások felgyújtották őket. Belépett a kertbe, és az aranyalmafához ment. Azon tíz alma csillogott. A férfi leszedte az elsőt, és két harapással elintézte. A többi alma is hasonló sorsra jutott. Az almák akkorák voltak, mint egy nagyobb dió. Gyorsan végzett velük.
Hirtelen eltűnt a talaj a lába alól, smaragdzöld fény ölelte körül. Nem zuhant le, hanem lebegett. A férfi először úgy érezte, megfagy, majd hogy megsül, testét fájdalmas görcsök rohamozták meg. Ekkor úgy érezte, szétszakad a teste. Jobb keze, mely eddig hiányzott, most kinőtt. Végül a fény eltűnt, és a csatatér felől három fénycsík indult el, egyenesen felé. Becsapódtak a testébe, valósággal felnyársalva a férfit. Ám ez koránt sem volt így. A fények közül egy a mellkasába, egy a homlokába, a harmadik két ágra szakadva a tenyerébe szívódott. Erőt, hatalmat, és bölcsességet, halhatatlanságot kapott ez által, s a fények nyomán megjelentek a négy tulajdonságot szimbolizáló rúnák. Homlokán Odin rúnája, az Ansuz, mely a tisztánlátást, a szíve fölött a Kenaz, mely a bölcsességet, jobb tenyerében a Hangalaz, mely az üdvözülést, bal tenyerében, pedig a Wunjo, mely a dicsőséget szimbolizálta. Majd visszakapta a lába alá. Azgard lángolt, és a tűz gyorsan terjedt Tyr felé, mivel a szél felé sodorta a lángokat. El kell tűnnie, mielőtt megég, vagy ami még rosszabb a tűzóriások kapják el, és akkor biztosan meghal. Rohanni kezdett, látta, ahogy a lángok már félig elborították az egyetlen épp kaput, melyen át ő is bejutott. Ki kell jutnia azon az átkozott kapun, anélkül, hogy megégne. A szél belekapott ismét a hajába, és látta, ahogy a lángok elborítják a kaput, és kezdenek a falakra is átterjedni. A fal túl magas volt ahhoz, hogy egy ember, vagy isten egyetlen ugrással átugorja. Nem volt választása, meg kellett próbálkoznia a fal átugrásával, anélkül, hogy érintené. Hátrált három métert, majd nekifutott, és ugrott. Pont a fal tetején kötött ki. A tűz azonnal belekapott a nadrágjába, és megperzselte a haját, és az arcát. Csukott szemmel ugrott, egyenesen a vizesárokba. Prüszkölve bukkant fel, majd három karcsapással az árok széléhez úszott, és kimászott. Felmászott a töltésre, s hallotta a tűzóriások sátáni kacaját, ahogy örülnek, hogy legyőzött ellenségeik otthonát elpusztíthatták. Keserűség és fájdalom szorította össze a szívét, gombócot képezve a torkában, könnyeket csalva a szemébe. De ezen már nem segíthetett, most menekülnie kellett. Újra Vigrid mezejére ment, ahol családtagjai holttestével nézhetett szembe. Megkereste a döglött Fenrir farkast. Ő volt, aki leharapta a jobb kezét, és aki elnyelte apját, az istenek királyát, Odint. Kihúzta a kardját, és felhasította a farkas hasát, és látta, ahogy kifordul belőle a halott Odin félig megemésztett holtteste, és vele együtt a lova, a nyolclábú Sleipnir. Odin még holtában sem engedte el csodás dárdáját, a Gungnirt, mely soha nem téveszti el a célját, és képes volt villámokat szórni. Tyr magához vette ezt a csodálatos dárdát, melynek nyelére rúnák voltak vésve. Letisztította a lándzsa nyelét és hegyét, majd ránézett halott apjára, és így szólt:
- Köszönöm, atyám! Ígérem a Gungnir-nak nem esik bántódása, Vigyázni fogok rá.
Menni akart, de ismét eltűnt váratlanul a talaj a lába alól, és zuhanni kezdett. Felkiáltott, de nem hallotta a saját hangját. Elvesztette az eszméletét, azt sem tudva hol ér földet.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:07:35

Tesztett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jut eszembe című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lélekpillangó című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Áldott állapot című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Ahogy soha senki című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmok álma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)