Kicsi voltál,
Felnőtté váltál.
Csakúgy suhantak az évek,
Lassanként megtanultad hogy mi is az az élet.
Láttad hogy tűnik el a szép s a jó nyomtalan
S hogyan lesz emberekből hontalan.
De te dolgoztál reggeltől estig ahogy bírta inad,
Ennek eredményéül lett egy feleséged s két gyönyörű fiad.
Meg volt mindened,
Mégis többet akartál,
Mindennap csak a pénzért harcoltál.
Elvette eszedet a gőg a fennköltség,
Elfelejtkeztél arról hogy hajdanán nagy volt a szegénység.
A te családod is éhezett, fázott
S most mégis a bolondok tangóját járod!
Híres estélyekre mész,
Szereted a pompát a reflektorfényt,
Kezeidből csakúgy hullanak a milliárdok,
De megosztani mással?
Semmiképpen! Ez a rémálmod!
Odakinn egy kisgyerek sóvárogva várja,
Hogy egyszer kenyér kerüljön asztalára.
Ó a te fejedben??....Mindig csak a pénz forog,
S azon jár az eszed a másikat hogy lopd meg!
Hisz neki több van, s neked nincs elég szegény...
Kelj már föl álmodból te mihaszna legény!
Nézz ki a fejedből és láss végre tisztán,
Hatalmas vagyonodat ajánld fel tálcán.
Nincs is jobb a földön mint adni
Mert te ezt százszor vissza fogod kapni.
Mennyi szegény család mondja ki most a nevedet áldva,
Ezrek és ezrek nevetése hangzik.
Hallod jó ember?
Nem jobb kezekbe kerültek milliárdjaid?
Tanulj hibádból
S jegyezd meg jól:
hogy adni jó!