HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49225

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-07-12

Hangyafürdő



1. NAGY VASÁRNAP

A pontos dátum (csillagászati mérésekkel is bizonyíthatóan): i. e. 4.999.997.974 március 22-e lett, meghökkentően közel a tavaszi napfordulóhoz.
Mindez 1986 januárjában került jegyzőkönyvbe. A tényt a Vatikán is rögzítette, mint a világ születésének dátumát, ám nem kavart nagyobb port, mint egy enyhén pikáns fotósorozat az akkori gazdasági miniszterről egy lenge öltözetű hölgy társságában, egy könnyed, és ugyanolyan könnyen feledhető bulvárlap nyolcadik oldalán.
Azért említendő egy oldalon a fenti jelenettel, mert egy oldalon is szerepeltek, a meg nem nevezett magazin január 14-i számában. A bal felső sarokban 4x4 centiméteren a malacmaszkot viselő miniszter, a jobb felsőben, 10x19 centiméterben a buja hölgy (csókálló rúzsban és konfettiben), alul pedig egy 7x17-es téglalapban egy kékesen kavargó massza, mely az univerzum születését hivatott szimbolizálni, a Mephisto művésznévre keresztelt piktor képzelgései nyomán...

Akkor, nem sok vizet zavart a bejelenés, ám éppen egy hét múlva, 2026. március 22-én épp 5 milliárd éve lesz, hogy először pihent meg valaki az egész univerzumban, és ez igenis nagy dolog - legalábbis, nagy ügyet csinált belőle a Szakszervezetek Világszövetsége Az Aktív Munkásokért Reklámszakosztályának egyik aligazgatója, így a dátumból világünnep lett.
2026. március 22-én egész Európában és Észak-Amerikában, és a többi kontinensen is, ahol a keresztény hit oltalmában és a feltámadás reményében tengetik az emberek hétköznapjaikat - senki nem csinál majd semmit.
A városokat egy elektromos árammal feltöltött acélháló védi majd az állatoktól és az esetleges huligánoktól, nehogy megzavarják majd a Megpihenés napját. Mint egy átlátszó kupola borul majd a szabályos kört egyenlő cikkelyekre szelő utak és tömbházak fölé.
A mai nap a főpróba napja. Értelemszerűen egy ugyancsak csendes nap. Ma még nem büntetik pénzbírságra (a megfizetés megtagadása esetén elzárásra és kényszermunkára) azt, aki nem marad ágyba, és mégis kinyitja üzletét, megeteti a kacsáit (mint ahogy teszem jómagam is), de a többség már keményen gyakorol.



2. I.E. 7

Nem az első eset. A tisztelt társaság már robbantott egy efféle bombát, mikor is kiszámították Krisztus urunk pontos születési dátumát. Valamivel ártatlanabb számítás volt, nem sokban változtatta meg az életünket. Egyszerűen ezt is megtudtuk, és kész.
Abban mindenki egyetértett az évszázadok során, hogy a Gergely-naptár nem egészen Krisztus születése napjától számítja az időt, és hogy Krisztus nem 0-ban született, hanem néhány évvel előtte, minthogy 33 évesen beköszöntő korai halála sem i. sz. 33-ra datálható, hanem valamivel előbbre. Ha az i. sz. 0-t vettük volna alapul, amúgy is i. sz. 34-re kellett volna esni keresztre feszítése dátumának, hiszen csak 33. december 24-én töltötte volna be a 33-at, és a rá következő Nagypéntek csak 34-ben lehetett, de nem így lehetett - ám ma már ez egészen mindegy. Hiszen ma már tudjuk az igazságot.
A pontos ideje: i. e. 7-re, december 24-én, este 6:53-ra esik.
A megoldás a hetes szám misztikus megnyilvánulásában rejlik: 7 esztendővel a valós időszámítás kezdete előtt, 7 nappal az Újesztendő előtt (Szenteste), 7 órával és 7 perccel Éjfél előtt (már sötétben, de még nem az éjszaka kellős közepén). Hivatalosan is bejegyzett dátumról van itt szó. Közel 10 éve, minden templomban, ebben a percben közlik lelki vezetőink híveikkel az Örömhírt.
Köszönet a Társaságnak.



3. AZ ÚR HAMAROST ILLATOS FÜRDŐT VESZ

Közel 260 milliárd vasárnap után végre eljön a Nagy Vasárnap, ami csak az idegek megnyugtatása végett, ismét vasárnapra esik.
A csalán nő, a daráló kerekei pörögnek, kesztyűbe bújtatott kezem erősen markolja és adagolja a csípős leveleket.
A kacsáim hálásak.

Egyszerű tervet készítek. Szombat éjjel, éjfél előtt megtöltöm az etetőjüket, és friss vizet öntök itatóikba. Résnyire nyitom a pinceablakot, hogy azért lássák, ha megvirrad a hajnal.
Ügyes példázata lesz ez a Teremtésnek. A gép dolgozik, az alkotó pihen.
Lenn, a mélyben rendezem be ideiglenes szálláshelyüket, így senkit nem zavarnak majd.
S innen, csak magukra számíthatnak.
Kitámasztom a reteszt, aztán összeszedem a holmim, és átmegyek a második szomszédba.

Péter is özvegyember, a helyi gyógyszertár vezetője. Ha épp nem dolgozik, a legtöbbször egyedül van. Még kacsái sincsenek. Nagyon vallásos ember, éppen ezért elhatározta magában, hogy nem csak a Megpihenés napját ünnepli, hanem az egész Teremtésről megemlékezik a maga kis rítusai keretében. Egy hangyafarmot épít a nappaliban, különleges levélnyíró hangyákkal, melyeket egyenesen Afrikából hozat. Ha minden jól megy, holnap estére meg is érkezik a csomagküldő szolgálat embere, egy kis dobozzal a hóna alatt, a szállítólevél alatt meg egy borsos számlával, melyen a hangyák ellenértéke szerepel arab számokkal, jól olvashatóan, az egységes valutában kifejezve.
Eltervezett mindent. Mesterségesen választja majd el nappalt az éjszakától erős halogénégők segítségével, a terrárium legalján megrekedt pocsolyát a meleg, barna földtől, kavicsoktól, és a rengeteg zöldtől. Csak szombat délelőtt helyezi el a levélnyírókat új lakhelyükön, az ő paradicsomukban. Aztán délután még kiigazít néhány hibát, ki nem gondolt részletet, amitől még kényelmesebb lehet odabent az életük, és aztán, a hetedik nap - megpihen.

A nappali falán körös-körül, mindenütt szabadkézzel rajzolt, és könyvtárból fénymásolt képek a hangyák anatómiájáról, tojásokról, fullánkokról, a hangyasav szerkezeti vázáról; képek a National Geographic tavalyi számából..
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szerteágazó a téma: hártyásszárnyúak, ízelt lábak, kocsonyás potrohok, szárnyahullató hímek...
A hangya az hangya. Én magam megelégszem ennyivel is.
Ha elérik a kellő szaporulatot, meséli a nyugdíj előtt álló gyógyszerész, hangyafürdőnek való forrázatot készít belőlük, mellyel az archaikus irodalom szerint kiválóan gyógyítható a csúz, a reuma és a köszvény.
Szép halál.

Már mindent előkészített. A robusztus zongorát már betolta a nyugati sarokba - megboldogult Lujzája játszott valaha rajta. Kanyargós lábainál támaszkodnak a 6mm-es üveglapok, egy kis dobozban az öreg szerszámai, az összeillesztést szolgáló csavarok és pántok. A zongora lapján virágosládák és humuszban gazdag virágföld, keringetőcsövek, és spotlámpák.
Péter mára mindent tud a hangyákról - így azt is tudja, a boldogsághoz mire is van szükségük.
Hat nap. Ennyit szánt a Mini-dzsungel - ő nevezi így - megépítésére. A hetedik nap megpihen.
Egész nap csak hintázik majd a székében, pipázgat és csodálja művét.

Azt mondja, nem mindenkinek való a Megpihenés Napja. Csak annak szabadna összekulcsolnia ujjait tarkóján és elégedetten hátradőlni ágyában, karosszékében, netán az udvaron álló diófa árnyékában, aki már megteremtette a maga részét ebből a világból.
Ő megtalálta a hangyákat - azaz a hangya-téma már foglalt.
Meg sem kérdezem, amiért valójában jöttem. Tudom, hogy nem ér rá a Megpihenés napján.

Átmegyek inkább a téren álló vegyeskereskedésbe, hogy megkérdezzem a boltos asszonyt - akibe titkon szerelmes vagyok - lenne-e kedve velem tölteni a Nagy Vasárnapot. Péteren és rajtam kívül az egyetlen özvegy a városban, akit ismerek. Amennyire tudom, társaságba sem nagyon jár. Van, hogy meglátom magában bandukolni az utcán, és minden ok nélkül sírva fakadok. A vevőköre a társasága, akikkel mindig nagyon előzékeny és udvarias. Bár látom a rácsokat a bolt ajtaján, egész a vasig sétálok és megrázom néhányszor a hatalmas lakatot. Az üvegen reszketeg betűkkel a következő felirat:

A MAI NAP ZÁRVA. NYITÁS HÉTFŐN 6:00.



Szöszmötölésem, apró köhentéseim felkeltik figyelmét. Hamarosan megjelenik az emeleti ablakban. Aszott, sovány teremtés, beesett arccal, szürke hajjal.
- Ma zárva tartunk - mondja. - Nyitás hétfőn.
- Tudom - mondom. Kényelmetlenül forgatom a nyakam. - Csak azt szeretném megtudni...
- Micsodát?
- Lenne-e... lenne-e kedve...
- Pillanat - mondja, és eltűnik az ablakban. Nem sokkal később visszatér, csillogó, drótkeretes szemüvegében. - Maga az Ábel?
- Ühüm... - nyögöm.
- Mondja, mit szeretne... azonnal kinyitok...
- Nem...
- Hogy mondja?
- Nem azért keresem, csak... Volna kedve a jövő vasárnap...
- Elígérkeztem... - mondja.
- Ühüm...
- Ne haragudjon, de szeretnék a jövő hétre gyakorolni.
- Hogyne...
- Bizonyára érti...
- Ühüm...
Senki. Mindenki más a családjával tölti a Megpihenés Napját.

Csak annak lehet igazán a Megpihenés Napja, aki létrehozott már maga körül valamit ebben az életben. Nem másoknak, társaságoknak, megbízásra, netán más ellenszolgáltatásért, hanem csakis a maga kényére-kedvére, a maga boldogulására és örömére.
Mióta Mimi elment, nem sok mindent tettem. Az állandó jövés-menés, a túlélés töltötte ki napjaim. És most képtelen vagyok bármit is kezdeni az érzéssel, hogy már semmit nem kell csinálnom.
A gépezet nem forog, így az alkotó sem pihenhet.
A hitem erős és megingathatatlan - a '21-es Mária-jelenés óta mindenki hite az - de ezt a momentumot képtelen vagyok beépíteni mostani életembe.




4. AZ ELVÉTETT CSODA

Szellő sem rebben. A természet is gyakorol a 260 milliárdodik vasárnapra.
Csak a madarak verdesnek a kocsma falának tövében. Heten. Százaz kenyérbelet találtak, azon osztozkodnak.
Még nem húzták rá a városra az acélháló burkot. Szabadon járhatnak-kelhetnek, burukkolhatnak, civakodhatnak az üres tereken és örökké kihalt háztetőkön. A kocsma is zárva. Iván becsületkasszát helyezett ki a bolt elé, és tizenkét rekesz sört, egy hordó bort, málnaszörpöt, és vörösesbarna hordóban pálinkát, az egyik pántjára nyomott viaszpecséttel. Bárki büntetlenül fogyaszthat belőle a mai napon, ahogy azt a jövő vasárnap is megtehetjük, megrovással sem kell senkinek számolnia, ha nem egyenlíti ki a számláját, legfeljebb a saját lelkiismeretével kell lerendeznie égbekiáltó tettét.
Jobbról érkezik Jeromos - a Mintai Hírhozó egyik szerkesztőriportere. Jobb kezében két zöld palack nyaka. Mindkettő üres.
Nehézkesen letérdel a hatalmas hordó elé, és kihúzza a csapból a szeget. Habos lé tölti meg az üveget.
- Maga nem "pihen meg" - kérdez, anélkül, hogy megfordulna.
Csak állok és nézem.
- Mindig tudom, ha figyelnek - mondja. - Megvan ez a különleges képességem.
- Gyorsan csinálnom kell valamit az elkövetkezendő egy hétben, hogy nyugodtan pihenhessek - mondom ki az első dolgot, ami eszembe jut - elhallgatok.
Hiába is tagadnám. Ezért a kacsák leszállítása a pincébe, az egész délelőttös társaság-vadászat. Nem érzem, hogy rászolgáltam a pihenésre.
- Én is valahogy így vagyok... - dadogja Jeromos. - De a jó bor segít. Statisztikát készítettem a lakosság körében. Száz emberből nyolcvannégy nem érzi úgy, hogy készen áll a Nagy Megpihenésre...
- Értem - mondom.
- Elvégre, ez olyan, akár egy filmelőzetes - a Halálra. Persze, semmi esély arra, hogy a tanulmányom napvilágot lásson még vasárnap előtt, a Hírhozóban. Hittel és cselekedettel - így mondja az ige..
Valahol megnyugtató, hogy mások így éreznek. A gondolattól már nem vagyok annyira egyedül.
- Menjen el a Leves-tónak. Gyerekek ülnek a köveken, és nem mernek a vízparton heverő kavicsokért nyúlni.
Az arca sziklaszilárd, tekintete elrévedő.
- Értem, mire gondol... - mondom neki.
- A tekintetük mindent elárul - bólogat.
- Nem kétlem - bólogatok.
Már épp indulnék, mikor újra felkiált:

- Mint a '21-es Mária-jelenésnél!
Visszafordulok. Eresztek magamnak egy pohár bort, és melléülök a fal tövébe.
- Vészmadár Jeromos! Így neveztek! Így neveztek, mikor megkérdőjeleztem a Szűzanya szavahihetőségét.
A Szűzanyáét? Ami szent, az szent! Az én ábrázatom is megnyúlik:
- Mit csinált, ember?
- Hazudott. Vagy tévedett. Egyre megy.

Emlékszem én is az esetre, most, hogy így felemlegeti.. Egy történelmi tényről nyilatkozott egy interjúban, amiről csak két évvel később bizonyosodott be, hogy hamis állítások sorozata vezetett odáig, hogy a világ így emlékezzen bizonyos eseményekre. Ha valakinek, egy égi lénynek, illet volna tudnia az igazságot. Jeromos észrevette a bakit, és két évvel később is emlékezett a Szűzanya szavaira.

A részletek embere. A részleteké, melyben az ördög rejtezik.

Akkoriban Hangyafarm Péter szolgált megfelelő magyarázattal az esetre: Mária megjelenését követően nem szólt azonnal a néphez, előbb félrevonult a Vatikán követeivel egy tengerparti apartmanba, egyeztetés céljából. Hangyafarm Péter ebben látja a tévedés lehetőségét - Mária bizonyára valamelyik követtől elcsípett, hamis információt kevert nyilatkozatába.
- Mária rosszul emlékezett...
- Tudom, ember - mondom. - Arcátlanság!
- Igen - mondja. - Na, most már ideje menni. Otthon vár a család - suttogja. Majd egyszeriben elszundít.
Kiürítem a poharam. Ellöttyintem az udvari csapon, és fejjel lefelé visszateszem a többi közé.
Leolvasom a tábláról a tartozásom, kiegyenlítem, majd távozok.
- Hát hogy tévedhet egy égi lény - kiáltja Jeromos, még álmában.

A Főpróba nem olyan gördülékeny, de az emberek javarészt betartják az elő-vasárnapot.
A gyerekek tényleg borzalmasan néznek ki. Unottan rágják a fűszálakat.
- Hé - mondja az egyik.
- Pszt - szakítják félbe a többiek.
Siralmas látvány.
Az egyik ház nyitott ablakán gyereksírás hallatszik ki. Szülei hiába nyugtatgatják. Nem fog rajt az intő szó.
Ez nem siralmas. Inkább vicces. Magam is halkan felkacagok.

Pál atya a kápolna lépcsőjén ül. Összekulcsolt kezei a térdre vetve lógnak.
- Dicsértessék - intek felé.
- Mindörökké, ámen.
Int a kezével, hogy menjek közelebb. Leülök mellé a lépcsőre, és hallgatok.
- Próbáltam imádkozni. Közelebb kerülni az Úrhoz, de a kölykök nem hagynak.
- A gyerekek már csak ilyenek - osztom meg vele minden tapasztalatom a gyerekeket illetően. Nekünk, az én Mimimmel nem született egy sem.
- Tudom - legyint. - Nem is várom el, hogy engedelmeskedjenek... Jobban érdeklik őket még a kalandos, erőszakos részek a Bibliából.



5. ODAFENN

Az Úr odafenn pihent. Ritkán adódott csak dolga, odalenn minden ment a maga útján.
Akár az emberek életében, akik ebből sajnos vajmi keveset vettek észre.
Megteremtettek, ereikben megállás nélkül csörgedezett a vér, a szívük állandóan pumpált, a természet hússal és gyümölcsökkel látta el őket, a növények szüntelen termelték az életet adó oxigént, nem voltak egyedül és álmaik is megmaradtak.
Már majd' 5 milliárd éve működött minden. Kelt és nyugodott a nap. És teremtményei többé-kevésbe békességben éltek egymás mellett, bűnösen, de nem a végletekig gonoszul, és az Úr úgy gondolta, ha nem is tökéletes, meghagyja őket olyannak, amilyenek, mert ők voltak azok, akikben kedve tellett.
Sosem gondolta, hogy eddig elhúzzák ennyire elkutyálkodva, de mindig újra és újra meglepte az emberi faj találékonysága és szívóssága.
A 7 bűnből is szinte valamennyit magáévá tette, de még ezzel sem tette eléggé tönkre a környezetét annyira, hogy képtelen legyen alapvető életfunkcióinak fenntartására.
Buják voltak, gőgösek, kapzsiak és irigyek. Két kézzel kaptak minden kanál után, és haragot tudtak táplálni szívükben bárki iránt, aki akadályozta őket kiteljesedésükben.
Csak a lustaság maradt, mely nem talált egyenes utat szívükbe.
Nem lustálkodhattak, mert még nem szerezték meg a hajdan elveszített halhatatlanságot, és tudták, ha megállnak, odaveszhet minden, amiért egész életükben dolgoztak.
Aztán jött ez az ostoba ünnep, amely lustaságra kényszerítette majdnem az egész világot.
És beteljesedett a hetedik bűn is. És az Úr érezte, hogy nemsokára újra dolgoznia kell.
Kimászott hintaszékéből, megropogtatta fájós ízületeit, és a hangyafürdőre gondolt, amit emberekből akart nyerni, a forrázás módszerével...



6. ODALENN

És megpihent a világ. Szunnyadtak a műholdak és lokátorok. Monokróm sisteregtek a televízió képernyők, a rádióállomások pedig előreprogramozott nyugtatózenét sugároztak huszonnégy órában.
Sétára indultam, titokban, a kertek alatt.
Mindenki az ágyában heverészett, tarkóján összekulcsolt ujjaival. Péter hintaszékéből figyelte az afrikai levélnyíró hangyákat, mint szorgoskodnak új környezetük igényeikhez alakításán. Mellette, ott kucorgott a sarki vegyeskereskedést vezető özvegyasszony, és csillogó, drótkeretes szemüvegén át ő is a hangyákat nézte.
Békés pillanat volt. A legbékésebb, mióta a jó Lujzája elment. Arcom a nappali ablakának nyomva, szívemben parányi irigységgel figyeltem a jelenetet.
Csak ültek, és csodálták az öreg keze munkáját.
- Milyen csinos méhecskék - szaladt ki egyszer Marika száján, de a nap további részében ő sem beszélt.
Kényelmetlenül éreztem magam, hát hazamentek - le a kacsáim közé, az alagsorba - imádkozni.
A kacsák is csendben voltak

Csak a gyerekek kacagtak harsányan az árok partján. Elegük volt már a megpihenésből, épp elég volt számukra az előző heti főpróba. Az artézi kút vizével locsolták egymást, és a Leves-tó partjáról hozott nádakkal vívtak meg egymással a kocsma elől csent málnaszörpös üvegek lekupakolási jogáért. Karikát hajtottak, és kézen jártak a vasárnapi ruhájukban, és senki nem mert kimenni utánuk megmondani nekik, hogy ez nem való. És csak ők látták a keleti horizonton közelítő vadászgéprajt, és a dróthálón elrobbanó tűzijátékot.

Mert a külvilág nem pihent. Senki nem ült a minisztériumokban, a radarok képernyőinél. Senki nem dolgozott a határőrségeken. Csak későn vették észre, az eget elborító repülőrajokat, és csoportokban szálló rakétákat.
A legtöbb településre egyszerűen ráolvadt az elektromos acélháló. Lángoltak a házak és középületek, parkok és alagutak.

A kacsák meg sem nyikkantak. Annyit sem, hogy - háp.
Ahogy jött a csapás, ugyanúgy tovább is vonult. Csak a déli verőfény maradt és a szitáló eső.
Kimásztam a ház romjai alól, és kezem szemellenzőnek használva felnéztem az égre.
- Miért - kérdeztem az Úrtól.
Hatalmas fényesség támadt, s mire kinyitottam a szemem, már előtte álltam. Persze, nem egymagam, voltunk egy párszázan. Netán, pármillión.
- Óva intettelek benneteket a hét bűntől - mondta. - Nem a magam szórakozására, hanem, mert ezen bűnök kombinációi képesek az élét végét jelenteni számotokra. Nyugaton győzött a lustaság, keleten pedig csordultig telt az emberekben a kapzsiság, az irigység és a harag...
Nem látszott szomorúnak. Csak annyira volt az, amennyire én az lettem volna, ha a csapásban egyetlen kacsám is megsérül.
Persze, mire számítson az ember egy 1831 milliárd 25 millió napos égi lénytől.
- És most? - kérdeztem bátortalanul.
Meggörnyesztette magát, kiroppantotta pár ízületét, majd így szólt:
- Ezt a párat már nem hagyom meg. Inkább újrateremtem az egészet. Már rég meg kellett volna tennem. Azt hiszem, meg is teszem, ha nem ódzkodom annyira a gondolattól, hogy valami újat hozzak létre.

Hát, így húztuk idáig. Nem volt kedve váltani. Annyi babra lett volna: újat alkotni!
- Még szerencse, hogy a tervek már megvannak, így alig lesz az egész több, mint egy óra - mondta az Úr, majd köpenye bő ujjából pálcát húzott elő, és mint egy képzett karmester elkezdte eredeti formáiba visszarendezni a világot.
Mikor mindennel végzett, még egyszer körülnézett a megújult paradicsomban. Egy darabig gondolkodott, majd kapta a szekercéjét, és megindult az Örök Élet Fája felé. Lendült a szekerce, de útközben megállt, majd a földre hullott. Nem irtotta ki, csak egy hatalmas kőszikla mélyére temette, száz lakattal zárta le, kulcsait pedig egyesével lenyelte. A falára pedig ezt írta:

AZ ÖRÖK ÉLET FÁJA



- Meg kell hagyni a reményt! Anélkül, mit sem ér az élet.
Krétát fogott és alábiggyesztett még egy mondatot:

A MAI NAP ZÁRVA. NYITÁS HÉTFŐN 6:00-KOR



Lassan nyugodni tért a nap. Így hát Ő is megpihent.
Elmerült a kádban, és fürdőzött egy nagyot.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-11-15 08:16:57

válasz Arthemis (2009-11-14 17:00:37) üzenetére
Újraolvasva, azt hiszem, megérett egy átdolgozásra. De amit írsz, javarészt szerintem is igaz. Köszönöm, hogy olvastál!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-14 17:00:37

Nekem azonnal az erőszakolt semmittevés szúrt szemet az írásodban, és persze az, hogy ezt mások milyen jól kihasználták...és ahogy elnéztem az emberek nagy része örült annak hogy nem kell és nem is szabad semmit csinálni...Azt hiszem ez a mai világ...
Szerkesztő
Metatron
Regisztrált:
2005-09-24
Összes értékelés:
42
Időpont: 2007-07-17 15:53:45

Szeretek én is a saját világomban írni, abban, amihez senkinek sincs beleszólása, mert az enyém, úgy alakítom, ahogy akarom, és kész. De szeretem megosztani is másokkal, örömet okoz, ha tetszik nekik, és eltudnak rajta gondolkodni, vagy van a végén egy csavar, amire nem is számítottak. Csak ahhoz az kell, hogy az egész sztori végig érthető legyen, és ne találhassanak benne kifogásolni valót, ne az kösse le a figyelmüket. Ja és ne kelljen magyarázkodnom a végén.

Sajna nekem sem sikerűl mindíg. Gyakran jönnek, hogy akkor ez most kinek szól? meg mit akarok mondani vele? (na ez az a kérdés, amire sosem tudok válaszolni), és nem azért, mert nincs mondanivalója, hanem azért, mert számomra annyira nyilvánvaló, hogy nem tudom szavakba önteni.


Amúgy világos és érthető a kifejtés, csak akkor ezt valahogy bele kellene fogalmazni a műbe, lehet egy kicsit szájbarágósabban. De az is lehet, hogy csak én nem értettem. Akkor viszont bocsánatodért esedezem! :)
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-07-17 07:25:27

A Nagy Vasárnap égbekiáltó arcátlanságairól:

Nem az Úr napját szentelik meg (amire való volna a vasárnap), inkább egyfajta erőszakolt semmittevésbe kényszerítik magukat, ami ez esetben
majdnemhogy durvább, mint Isten ellen tenni - mert szó szerint "élik" a semmit.
Vasárnap dolgoztatni az embert valóban a kapzsiság egy vállfaja (emberi mércével mindenképp). Nem "nem bűn"; nem ezt sugallja az írás! A kapzsiság mindennapos jelenség, akár az irigység, a bujaság, vagy a harag. Hogy Isten nem gerjed tőle akkora haragra, azért van, mert már régóta szerepel az Ember bűneinek lajstromán, és egyébként sincs akkora jelentősége ez esetben, mint a lustaságnak. A lustaság az, mely ez alkalommal valósan is kontinenseket átívelő jelleget ölt, így egyszeriben (hip-hop) beírja magát a globálisan elterjedt, s gyakorolt bűnök közé...

Amúgy, Isten nem haragszik. Csak megmondta, ha így lesz, baj lesz!
Aztán, egyszerűen így lett...

Nem azért, mert elkövetik a Lustaság bűnét, hanem azért, mert ezzel összejön a 7 rovátka, minek következménye a világ eltörlése...

Lehetne kedd is. Épp a dogmák hatására ejtetik vasárnapra (de nem ez az események kiváltó oka). A lényeg a semmittevés, nem a pihenés!

Remélem, sikerült némi magyatrázattal szolgálnom feltett kérdéseidre, s új megvilágításba helyezni a történet egyes elemeit. HA van még kérdés, ide vele! Én bírom, ha meg kell magyarázni! Legalább újra elgondolkodhatom "akkori miérteken"...

Köszönöm, hogy olvastál. Üdv: Kuvik
Szerkesztő
Metatron
Regisztrált:
2005-09-24
Összes értékelés:
42
Időpont: 2007-07-16 21:57:49

Hát, itt van példának ez a vasárnap. A keresztény vallásban a vasár, azaz vásár nap a pihenés napja, amikor töbnyire templomba jár az ember, és minden idejét igyekszik arra használni, hogy az elmult hat nap fáradalmait ledobja magáról. A zsidó vallásban ez a nap a szombat azaz sabat. Ezért nem értem, hogy Isten miért háborodik fel, és tekinti lustaságnak, hogy az emberek vasárnapot tartanak. Szerintem sokkal felháborítobb, hogy a multik még ezeken a napokon is dolgoztatják alakalmazottaikat. Mi is ez, kapzsiság?
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-07-14 22:03:56

Buktató? Átgondolnám, csak világíts rá, kérlek!
Szerkesztő
Metatron
Regisztrált:
2005-09-24
Összes értékelés:
42
Időpont: 2007-07-14 13:53:39

Van egy film, aminek az a címe, Dogma. A dogma egy olyan dolog, amely Istentől eredőnek mond ki minden olyan törvényt amit az emberek alkottak. Tehát, ha a vasárnapot arra szánták az emberek, hogy megpihenjenek, akkor azt Isten tudomásul veszi és a magáénak tulajdonítja.
A történet egész jó, a karakterek is kellemesen kidolgozottak, de van benne néhány logikai buktató, amin talán érdemes lenne elgodolkodni.

Éljen a sci-fi!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-07-13 22:02:33

Ugyan, Vel, ugyan! Mindig öröm, ha olvasol, pláne, ha ilyen nagy odaadással, s aprólékossággal teszed!
Az elütésről - jogos, én már többet is találtam! Most még olvassák, ezért kicsit fennhagyom. De majd javítom őket. Köszönöm a figyelmeztetést! Ezt például nem is láttam...
Remélem, hamarosan Tőled is olvashatunk valami újdonságot. Kellene még némi anyag a beígért V-könyvtárhoz.

Üdvözlettel:

Kuvik
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-07-13 10:08:50

elolvastad, elolvastad... - helyesen.

(gyakorolnom kell, ragadnak a billentyűk)
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-07-13 10:06:33

Ábel mosogat, ha nem tiszteli a Vasárnapot - legfeljebb. A kép azt hivatott bemutatni, körülengi az egészet valami ismeretlen eredetű, tompa szomorúság, de azért - alapjában véve - senki nem haragszik a világvége miatt! Nem biztos, hogy érezhető; annak szántam...
Az "annyi babra" nem elütés. Annyi = olyan sok. Szerintem értelmes.
Érdekes, hogy nem a "babra" szúrt szemet, hanem az "annyi" (he-he)...

Új ismeretek? Ebből? Köszönöm. A hangyákról?
Vagy az a dátum i.e. 7-ről? Saját elmélet (elmélet, pja!, belemagyarázás)!
Örülök, hogy ellstad!!!

Szia: Kuvik
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8523
Időpont: 2007-07-13 09:45:03

Csak hódolat illet meg, nem bírálat...
Mégis említenék két apróságot.
Az egyik: "Csak a déli verőfény maradt és a szitáló eső" /Esik az eső, süt a nap, Jancsi bácsi mosogat?/
A másik: "Annyi babra lett volna...stb." Gondolom, ez csak elütés, "annyira babra lett volna" -a helyes.
A téma eléggé bizarr, sok gondolatot ébreszt. A szerkesztés tökéletes, a tálalás, stílus nagyon élvezhető. És sok új ismeretet nyerhet az arra fogékony olvasó.
Örülök, hogy olvashattam!!!
Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-07-12 21:18:49

Senkit nem szerettem volna sokáig bizonytalanságban hagyni, ezért a címválasztás!
Nagyon köszönöm, hogy végigolvastad (mégis csak 20.000 karakter).

Lesz még pár "istenes" írásom, ha ez is tetszett, meg a Jelenés is, szeretettel várlak a következőkre: Lepketánc (már fenn van), Szentlélek.com (hamarosan).
Üdvözlettel:

Kuvik
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-07-12 21:16:39

Bocsánat, siettem : megvan / sejtettem :)
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-07-12 17:18:11

Eddig ez tetszett a legjobban! Micsoda ötlet! Meg van a válasz a kérdésre!
Tökéletesen kiagyalt, felépített, kidolgozott írás...
Amikor először említetted a hangyafarmot, sejtetem a végét, és nagyon kíváncsi voltam, hogyan oldod meg, és mondhatom, hogy nagyszerűen!!!

Őszintén gratulálok!

Gyömbér

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz

Szondi Márk alkotást töltött fel A Szakértő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Megfogantam és a Cseppecske című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Suhanó árnyak címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Hátra arc című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

leslie b shepherd alkotást töltött fel Viszony címmel

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szomorú Teadélután címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)