HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-07-14

Tyr a múlt harcosa 3

3. fejezet
Antonia
Tyr és új barátja kezdték megszokni egymást, bár a férfi még kutya alakjában járta a várost, de felkészült rá, hogy igazi alakjában is megmutatkozzon a lány előtt. Egy nap a boltba kísérte el a lányt, mikor az egyik mellékutcából egy csapat rosszul öltözött fiatal bukkant fel. Tyr halkan morogni kezdett, mikor meglátta őket.
- Fogd vissza a kutyádat, kisanyám, és kedvesek leszünk veled.
- Mit akartok?- mordult vissza a lány.
- Csak a pénzedet, és az órádat, ami, úgy látom, színarany.- vigyorgott rá a bandavezér, aki megnézte a lányt.
- Honnan tudod te azt, hogy mi igaz, és mi hamis? Nem nézlek egy nagy szakértőnek!
- A csibe nagyon tud! Igazi, belevaló kiscsaj!
- Nem félek tőletek!- vonta meg a vállát a lány egy unott mozdulattal, de a keze észrevétlenül kioldotta Tyr pórázának kapcsát, ami a nyakörvhöz csatlakozott.
Tyr érezte, ahogy meglazul a nyakörv, majd parancs nélkül nekiugrott a srácoknak. Elkapta a legközelebb lévőt, és a karjába mélyesztette a fogait. Nem morgott, és nem figyelmezettet, csak ugrott, és rajta volt az áldozatán. A megtámadott elvágódott, és fájdalmában felüvöltött.
- Szedjétek le rólam ezt a dögöt!- jajveszékelt.
A társai dühösen meredtek a lányra, majd a vezérük nekiugrott a lánynak, és nekiszorította az egyik bérház falának.
- Eressz el!- kapálózott a lány.
- Nem teszem, kicsikém!
- Hagyj békén? Mit akarsz?
A választ már nem halhatta a lány, mert csak annyit látott, hogy a fiú szeme elkerekedik, nyög egyet, majd egy vékony vércsík kezdett csordogálni a szájából. A lány érezte, ahogy a csuklóját szorító kéz, kezd engedni, majd a fiú szeme fennakadt, s összecsuklott a járdán. Hátából egy kés nyele állt ki. Felnézett, és látta a többi fiút, akik rettegve néztek egy ezüstös alakra. Tyr volt az, mivel megmutatta teljes, isteni mivoltát. Nem fújt a szél, de a férfi haja önállóan mozgott, jobbjában kardját szorongatta.
- Tűnjetek el, és hagyjátok békén a lányt.- szólt hidegen.
Hangja mély volt és messzehangzó. A huligánokat azonban a bosszúvágy fűtötte, és támadtak. Tyr felemelte a kardját, és a levegőbe vágott. Hárman haltak meg ettől a "csapástól". A többiek elbizonytalanodtak, tétován és ostobán bámultak a férfira. Az nem tagadta, hogy élvezte ezt a légkört, hisz tudta, hogy itt ő győzött. Gúnyos félmosollyal ismét felemelte a kardját, s ettől a huligánok ijedten elfutottak. A férfi ekkor a vezért vizsgáló barna hajú és szemű lány felé fordult.
- Meghalt, kislány, vége!- szólt csendesen.
- Azt én is látom- mordult vissza a lány.
- Jól vagy?
- Igen, köszönöm.
- Semmiség.
- Kicsoda Ön?
- Tyr vagyok. Én voltam a kutya, akiről azt hitted, hogy a tiéd.
A lány zavartan pislogott.
- Menj! Még találkozunk!
Azzal eltűnt, s Antonia is vásárolni ment. Otthon legnagyobb meglepetésére Tyr várta.
- Sikerült mindent megvenned?- nézett a lányra Tyr, aki a teraszlépcső harmadik fokán ült, és Freyja fejét vakargatta, amely az ölében feküdt.
- Igen. Nagyon köszönöm, hogy segített. Jól van, nem esett baja?
- Semmi bajom, de neked se.
- Igen, nem tettek bennem kárt, hála Önnek!
A hadisten arcán átsuhant egy aligmosoly, megvakargatta a közben megmozduló Freyja fülét.
- Látom, jól kijött a kutyámmal!- mosolyodott el a lány.
- Nagyon okos állat.
- Beviszem ezeket a holmikat és jövök.
Azzal bement a házba, s tíz perc múlva jött vissza, s letelepedett Tyr mellé a teraszlépcső harmadik fokára.
- Ha nem sértem meg, szeretnék először is bemutatkozni. A nevem, Antonia Eriksson.- szólt a lány, s a jobbját Tyr felé nyújtott.
- Örvendek!- mondta a férfi, s megszorította a lány kezét. A szorítás erős, és magabiztos volt, s a lány szinte elkábult az erejétől. Hallgattak, majd a lány szólalt meg ismét.
- Hogy élte túl a Ragnarököt?- kérdezte, miközben Tyr-t nézte.
- Tessék?- nézett rá a férfi.
- Ne tegyen úgy, mintha nem tudná, hogy miről beszélek!
- Véletlen, ahogy a találkozásunk is.
- Van benne valami. Mióta van a világomban?
- Lassan két hete. Tudod, nem hittem volna, hogy újra felépül a világ, hisz láttam elpusztulni, és az iszonyú volt.
A lány hallgatott, majd csendesen megjegyezte:
- Nagyon rossz érzés lehet hontalannak lenni.
- Igen, főleg, hogy soha többé nem látod a szeretteidet, és az otthonod. Hisznek még bennünk az emberek?
- Nem, már nem. Egy új vallás lett a világon az úr, a kereszténység, hisz ezért volt a Ragnarök.
- Mi a nyavalya az a kereszténység?
A lány tömören elmesélte a vallást, s az előadásra egy keserű bólintást kapott válaszul.
- De azért emlékeznek még ránk?
- Igen.
- Maradtak túlélők a Ragnarök után?
- Hát hogy a viharba ne maradtak volna! Ott vannak Thór fiai, Baldr is kiszabadul Hel fogságából. A főnök viszont, ahogy az akkoriak nevezték, a Névtelen Isten lett, s az ő kormányzásával kezdik meg az előzőnél békésebb uralkodásukat az istenek. Ők már nem a harcot, hanem a békét, és a rendet tartják fontosnak.
- Értem.
Hallgattak egy sort, majd a lány megjegyezte.
- Tudja, soha sem láttam ennyi erőt, hatalmat, mint most. Kissé ijesztő volt, de teljesen lenyűgözött.
- Általában ilyen hatással vagyunk a halandókra.
- Nekem minden esetre nagyon tetszett a fellépése, nagyon meggyőző volt.
Freyja mivel Tyr beszéd közben abba hagyta a simogatását, így nyüszíteni és fészkelődni kezdett, hogy a férfi vele is foglalkozzon végre.
- Kissé önző a kutyád.- jegyezte meg a férfi, miközben megvakargatta a kutya füleit.
- Nagyon is!- mosolygott a lány.
- Magát aztán imádhatják a nők!-nevetett a lány, mert Freyja szinte egészen belebújt Tyr ölében.
- Úgy gondolod?- nézett rá a férfi.
- Igen. Engem még nem sikerült elszédítenie, de a kutyám fejét igen csak elcsavarta. Mikorra várhatom a kiskutyákat?- kérdezte mosolyogva.
- Milyen kár, hogy nem tudok kiskutyát csinálni, de majd a te fejedet is elcsavarom, hogy ezt a kifejezést használjam.
- Elfogadom a kihívást! Majd meglátjuk, hogy ki győz! Már alig várom, hogy kipróbálhassam milyen szerető a legendás Tyr hadisten!
- Eddig nem volt rám panasz. Akiket szerettem, azok nem csalódtak bennem, remélem, te se fogsz!-mosolygott gúnyos-kihívóan a férfi.
- Majd meglátjuk, drágám!- nevetett fel a lány.
Távolról tompán dörgött az ég, s Tyr észak felé fordult, ahol szilvakék felhők gyülekeztek.
- Jobb lesz, ha bemegyünk, mert vihar közeledik.
- Jó.
Freyja felpattant, és farkcsóválva kéredzkedett be.
- Bejössz?- nézett a kutyájára a lány, majd kinyitotta az ajtót, a kutya bement, s lefeküdt az ajtó melletti szőnyegre.
- Nem jön beljebb?
- Nem, mivel eddig van bejárása.
- Fegyelmezett kutya.
- Az, mert így van nevelve. Éhes?
- Nem, köszönöm.
- Tegnap főztem, van még belőle, és az elég lenne kettőnknek.
- Majd később.
- Ahogy akarja.
Két óra múlva ettek. Vacsora közben a férfi ezt kérdezte:
- Hol van a családod?
- Az anyám meghalt, mikor születtem, az apám meg utazik.
- Miért?
- Üzlet.
- Értem. Ezek szerint egyedül élsz. Nem félsz a tolvajoktól?
- Nem. Ez egy igen jó környék, és az utcában pár rendőr is lakik, akik már meggyőzték a tolvajokat, hogy ez nem az ő vadászterületük.
- Tehát vannak bűnüldözők is. De azért Freyja is jelent valami védelmet, nem?
- Freyja?- nevetett fel a lány.- Ő csak jól összenyalná a betörőket! Erről jut eszembe, ki is engedem vacsora után, mert nem szobakutya, hogy itt éjszakázzon.
Így is lett. Freyja nyüszítve kérte, hogy maradhasson, ám a lány szigorúan ráparancsolt, és mikor kinn volt a kutya, bezárta a külső ajtót.
- Ezzel megvagyunk. Megmutatom a szobáját.
Fenn az emeleten a lépcső melletti legelső szobát adta a férfinak a lány.
- Ez lesz a szobája. Az édesanyámé volt, de most már vendégszoba.
- Nagyon ízléses. Az édesanyádnak remek ízlése volt.
- Köszönöm. Nos, én hozok ágyneműt, és megágyazok.
- Antonia. Szeretném, ha tegeződnénk, rendben?
- Igen.- bólintott, és elment.
Tyr körbenézett a szobában. Látta maga előtt a széles ágyat mely a két észak felé néző ablak között állt, a könyvszekrényt mely a fél baloldali falat elfoglalta, míg a másik felét a falnak a ruhásszekrény, és jobboldalon a széles íróasztalt. A bútorok drága mahagónifából készültek, és határozottan tetszettek Tyr-nek. Közben Antonia is visszatért, és megágyazott.
- Nos akkor végeztem. Jó éjszakát, Tyr!
- Neked is.
Tyr levetkőzött, és lefeküdt. Hallgatta a távoli mennydörgést, látta a sötétben a villámokat is, és arra gondolt, hogy ezt a vihart már nem a bátyja, Thór kavarta, hisz messze nem volt annyira vad, mint az ő viharai. Ez a vihar más volt, szinte szelíd. De a fáradtság rajta is úrrá lett, és elaludt. Antonia is ágyban volt már, de nem aludt, pedig izgalmas és fárasztó napja volt. Ránézett egy képre, mely az ágyával szemközti falon volt. A kép egy szőke férfit ábrázolt, aki jobb kezét egy hatalmas farkas pofája elé tartotta, és ijesztően hasonlított a másik szobában alvó Tyr-re.
- Tyr!- suttogta a lány, majd elaludt.
Tyr azonban éjfélkor felébredt, mert ő nem aludta soha még végig az éjszakákat. Úgy nevelték, hogy az élete az éberségétől függött, hisz egy ellenséges világban csak így lehetett túlélni, hát megszokta. Az ő élete a harc és a veszély volt. Néhány órás alvás elegendő volt, hogy kipihenje a nap fáradalmat. Hajnalban felkelt, és kiment a teraszra, ahol Freyja várta.
- Szia Freyja!- simogatta meg a férfi.
Letelepedett az egyik közeli székbe, és nézte, ahogy a nap lassan felkel. Közben arra gondolt, hogy hányszor látta már felkelni a napot, de sose unta meg. A nap felkelte egy újabb túlélt napot jelentett, új kihívást, és új harcot. Freyja a férfi ölébe hajtotta a fejét, és ő is csodálta a napfelkeltét.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2008-08-24 18:08:57

válasz Artúr (2007-12-23 18:13:07) üzenetére
Kösy szépen!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:13:07

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)