HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48551

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: AdriennFeltöltés dátuma: 2007-07-14

Mit jelent a tisztelet?

Mit jelent a tisztelet?


,,A tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell."
( Gracián)



Néha csak sejtem, időnként pedig már-már konkrétan szavakba tudom önteni kit; miért tisztelek.
A ,,tisztelet" szó jelentésének pontos megfogalmazása számomra mégis nehézségekbe ütközik.
Mert nem szeretet a tisztelet. A szüleimet már mióta a legkorábbi gyermekkori emlékemet felidézni tudom; azóta szeretem. De a tisztelet mást jelent.
Szeretem a hangszínét, a hanglejtését, a mosolyát és az érintését annak az embernek, aki erre a világra hozott. De nem ezért tisztelem.
Tisztelet - a szót a magam észjárása szerint értelmezve- bennem az irányába csak később ébredhetett.
Végignéztem, végigéltem mellette a beteg nagymamám gondozásával eltöltött éveket. Tanúja voltam az édesanyám hajnallal érkező, a kimerültség okozta könnyeinek; az odaadásának és az önfeláldozásának is.
Mert ha rajta múlik, az ő édesanyja otthonba nem kerül; és nem is került soha.
Hallom, nézem, szemlélem a mai napig; ahogyan az édesanyám a körülötte lévő emberekkel érintkezik.
Ott bujkál a hanglejtésében és a gesztusaiban- az az általam pontosan meg nem fogalmazható dolog; aminek, azt hiszem- tisztelet a neve.
Ma; 19 évesen a szüleimet nem pusztán csak szeretem. Szeretem; és tisztelem is a két embert, aki nekem életet adott. Fejet hajtok előttük és tisztelem bennük a kitartásukat és a becsületüket. Minden egyes végigdolgozott órát és a két kezük munkáját, s ezáltal őket tisztelem. Mindazt, amit tesznek azért, hogy nekünk és nekem jobb legyen.
Rejtélyes; honnan hoztam pontosan az értékrendemet és ezt a kérdést eddig nem is tettem fel sosem.
,,Tiszteld a másik félben az embert; tiszteld az embereket."- Egy belső hang súgja ezt nekem. Nincs tulajdonosa; mégis az édesanyám villan az eszembe, pedig kimondva nem hallottam tőle ezt a mondatot soha. Mára pedig, ha belegondolok; emberi kapcsolataim kialakításának egyik alapkövévé vált a ,,tisztelet".
18 évesen hasított belém a felismerés, hogy a hozzám közelállókat nem ,,csak" szeretem. Hanem tisztelem is valami miatt. A barátaimat szeretem és elfogadom épp úgy, ahogyan ők is elfogadnak engem természet adta formámban olyannak; amilyen vagyok. De nem ez minden. Tisztelem is őket a puszta szeretettől szétválasztandóan, valami miatt.
Egyetemi csoporttársam számára nem mindegy a jegy. Előfordul, hogy átvirrasztott éjszakával és két órás alvással a háta mögött érkezik a zárthelyi dolgozatra, mert tökéletesen-amennyire ez az egyetemek mércéjével lehetséges - akarja tudni az anyagot. Ezt a kitartást benne tisztelem. Legkedvesebb barátnőm azért vállalt nyári munkát, hogy segítse a pénzzel a szüleit, amennyire lehet. Én ezt is tisztelem.
Ebben az olvasatban talán,,, valakire felnézni valami miatt"; ezt jelentheti a ,,tisztelet". ,,Tisztelem benned; hogy kitartóan dolgozol azért, hogy neked és másoknak ezáltal jobb legyen."
De sohasem kérdeztem még, hogy a hozzám közel állók számára pontosan milyen tulajdonságok vívnak ki tiszteletet. - Gimnáziumi osztályfőnökömet az emberségéért; irodalom tanárnőmet a bölcsessége végett tisztelem. A kitartó munkát, az emberséget, a becsületességet mind-mind tisztelem. Nem tudatosan teszem ugyan, de megszabja mindez azt is, mi alapján válogatom meg a barátaimat.
Vajon mindig a fent leírtakhoz köthető- ha egyáltalán jól értelmezem ennek a szónak a jelentését- a tisztelet?
Amikor ugyanis sérült vagy tolószékes embert látok, sohasem a sajnálat a bennem felébredő elsődleges érzelem. Hanem a tisztelet. Lehetséges ez? Hisz nem tudhatom, milyen ember az előttem tolószékkel közlekedő. De azt, hogy a mindennapjaiban nálam százszorta nagyobb nehézségekkel kell megküzdenie; sejthetem.
A legutóbbi szorgalmi időszakban egy beszélgetős este keretében egy tolószékes, járásképtelen fiatalembert hívott meg a kollégium. Beszélgettünk a mindennapjairól, a nehézségeiről és a korlátairól.
,,Gyűlölöm, ha sajnálnak. Engem ne sajnáljon senki sem!" - Én nem is a sajnálat érzésével hagytam el a kollégiumot. Hanem azzal a határozott érzéssel, hogy én ezt az embert tisztelem.
Még mindig hiábavaló eszmefuttatás szavakba öntenem; mit jelent a tisztelet. Csak egy kívánság motoszkál bennem, ami a távoli jövőben világra hozandó gyermekemet illeti. Szeretném őt úgy felnevelni, hogy hozzá is eljusson ez a szó megannyi jelentésével együtt; ,,tisztelet".
Talán szépen megkérhetném rá, hogy amikor udvariasan köszön és megadja egy idősebb embernek a tiszteletet; ezt ne kényszerűségből, hanem a saját belső késztetése végett tegye. Esetleg megkérhetném rá, hogy ha egyszer vezető beosztásba találna kerülni, tiszteleje bennük az embert és ne legyen otromba az alárendeltjeivel soha . Talán; szépen megkérhetném rá a gyermekemet; hogy az idős nagymamában a hosszú évek megfeszített munkáját és a gyermekeit óvó-védő két karját lássa a száz éves ráncai mögött; hisz - valójában - ennek, és nem pusztán a kendőjének és a küllemének jár a tisztelet.
De hiába, mert lehet; hogy nem jók a szavak. Talán, ha sikerül úgy élnem és cselekednem, ahogyan azt a saját édesanyám is teszi; akkor az észérvek a tisztelet mellett kimondva nem fognak (?) kelleni.

Mintha ezer alakú lenne ez a még mindig rejtélyes szó: ,,tisztelet".

Meglehet, hogy az embert mindenki másképpen, másnak a tükrében tiszteli .- Én a tudást, a bölcsességet, a kitartó munkát, az emberséget, a becsületességet tisztelem. Számomra a tisztelet sohasem kényszerűségből fakad. De talán nem is olyan fontos ezt pontosan szavakba önteni. Hisz ebben a dologban a tettek, és nem pusztán a szavak a fontosak; végtére is.

Nem mindig mutatja meg magát az ezer alakú; néha egy-egy elejtett szóban vagy gondolatban, egy apró gesztusban, máskor viszont egy élet munkájában és tapasztalatában rejtőzik el. De talán a megadása emberibbé és jobbá teszi az életünk, így sosem lesz mindegy; hogy jelen van-e;- bármit is értsünk alatta egészen pontosan- az embernek kijáró tisztelet.

,,Szeretem és tisztelem azt az embert, aki vagy."

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
szirom
Regisztrált:
2007-03-02
Összes értékelés:
196
Időpont: 2008-03-13 12:23:13

Hát igen, ezek a gondolatok egyre ritkábbak a mai ember fejében! Sajnos!
Tisztelet: erre nevelném én is a fiamat és próbálok úgy élni vele hogy ezt meg is kapjam.
Az én véleményem szerint is a szeretet mellett az egyik legfontosabb érzés kell hogy legyen!
Egyetértek veled, hogy ezt ki kell érdemelni!
Jól látod, hogy ezt nem szavakkal, hanem tettel lehet csak. A minta-adás ami egyedül kihozhatja ezt a másik emberből.
Irigyellek, hogy ez Neked megadatott az Édesanyádtól. (Sajna nekem nem)
Ebből is látom, érzem, hogy nekem miért nehéz így és e szerint élnem!
Én próbálom beletenni a gyermekembe a tisztelet csíráját, mert ha nem is bújik ki egyből, de majd később szépen kifejlődik ahogy a tél után a friss hajtás, és szárba szökken, és értelemmé nő.
Ami még eszembe jut, hogy a tisztelethez szükséges a másik ember megismerése, mert anélkül, nem tisztelet a tisztelet. Sajna a mai világ nem kedvez a megismerésnek. Rohanunk, felületesen érintkezünk mindennel és mindenkivel, nincs idő belemélyedni.
Ha megfigyeljük a háborúk során az ellenfelet mindig lealacsonyították, befeketítették, hogy a katonák gyűlölni tudják ellenfeleiket. Amikor megismerték egymást, akkor döbbentek rá, hogy a másik fél is ugyanolyan esendő és normális meber mint ők.
Nem érthették, hogyan tehettek olyat a másikkal!
Tehát a megismerés egyik fontos alapja a tiszteletnek!
Nagyon örülök, hogy olvastam és gratulálok az írásodhoz!!!
Szirom
Bocs a hosszú lére eresztésért, de menne hosszabban is... : )
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-07-19 11:08:55

Mély, és szép gondolatok. Igazad van, nem elég szóban felhívni a figyelmet a tiszteletre. Ha példamutató az életed, hiteles vagy tetteidben, - tisztelni fognak téged. Édesanyád tiszteletre méltó élete követendő Neked, a Tiédet követni fogja a gyermeked. Úgy legyen. Az írásod szépen felépített, jól szerkesztett gondolatsor. Üdvözöllek.
Alkotó
Regisztrált:
2007-07-16
Összes értékelés:
50
Időpont: 2007-07-18 09:28:44

A tisztelet, sajnos egy lassan idejét múlt fogalom. Tisztelni azt kell, aki erre rászolgál. Azt hiszem órákig lehetne erről beszélni.
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-07-15 19:21:20

Bocs az elütésért: ...édesanyád Neked sem...:)
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-07-15 19:20:17

Kedves Adrienn!
Mint ahogy édesanyád Nekem sem szavakkal adta át a tisztelet mibenlétét, gyermeked majd tőled is hasonló módon, a példából tanulja el. S lesz is mit tanulnia Tőled, mert kialakult értékrended nagyon egészséges, követni való.
Szépen leírtad mi mindent jelenthet a fogalom maga, s ahány ember, szinte annyi variánsa is van.
Gratulálok jól megfogalmazott, szép gondolataidért!:)
üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dalocska Mao Ce-tung feleségéről címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 19. című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Szereposztás címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álom (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Borostyán című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)