Gondolt egyet Csiga Zsiga
Elmenne egy nagy lagziba,
Azaz hasán csúszna, mászna.
Erről szóljon most a fáma.

Ahogy Zsiga kigondolta,
Már jött is a hírharsona,
Világra szóló mulatság,
Esküvői bál, csiganász.

Harsonáján hajnal fújja,
Erdő, mező zengve zúgja:
Visszhangzik már hegyen-völgyön
Esküvő lesz csütörtökön.

Csiga Robi és Katinka
Hívnak mindenkit lagziba.
Az erdei nagytisztáson
Lesz hajnalig dínom-dánom.

Nagy sürgés van a pagonyban
Ki él, mozog ágat hordja,
Csiganászház épül, szépül,
Ágakra zöld levél kerül.

Padlóját avar borítja,
Tüzelőt medve aprítja,
Függönyét pók szövi szépre,
Várják már a víg násznépet.

Csusszan is apraja-nagyja,
Gyülekezik az udvarban.
Sáska Pál adja a zenét,
Kondérban zubog az ebéd.

Friss levélbe csavart gomba,
Avarból töltött káposzta,
Virágporból sütött pite.
Nem maradt éhes senki se.

Estefelé kis Katinka
Talpát fájón megsimítja,
Robi viszi menyasszonyát
Megpihenni avar alá.

A násznépet nem zavarta,
Mi folyik lent az avarban,
Vígan ropták a csápolót
Csiga tappancs alá valót.

Zsiga közben egyre csúszik
El is ért már a nagy útig.
Talpa sajgott, fájt a háta,
Vágyva nézett a tisztásra.

Esti fények megigézték,
Elvesztette fent a lépést,
Gurult a lejtőn lefele,
Ki látta rohant előle.

Mikor kábán körbe nézett
Nem találta a násznépet.
Bizony azok elcsusszantak
Ijedtükben elinaltak.

Avarban Robi s Katinka
Egymást ölelve aludtak.
Mikor reggel előmásztak
Csak Zsiga csigát találtak.

Így lett vége hegyen-völgyön
Csiganásznak csütörtökön.