HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: winnerFeltöltés dátuma: 2007-07-21

Tartozás

Éva leszállt a villamosról, átsietett az úttesten és megindult a sarki élelmiszerüzlet felé. Igazán jó kedvű volt, hiszen öt év után először érezte, hogy végre egyenesbe jött az élete.
Amikor elvált és a megosztott vagyonból új lakást vett akkor döntött úgy, hogy vállalja az adósságot és nagyobb lakást vesz, mint amire a pénzből futná. Úgy gondolta, fontos, hogy mindenkinek legyen egy külön kis szobája. Ahogy a gyerekek nőnek, döntése helyességét nap, mint nap látta igazolni.
Ez alatt az öt év alatt az adósság folyton ott lebegett a feje felett. Mindig lelkiismeret furdalást érzett, ha magára költött, egy új ruha vagy parfűm formájában.
De most vége ennek is. Holnap kifizeti a lakástartozást, és letudja minden gondját. Két nap szabadságot vett ki, hogy elintézze a tartozással kapcsolatos ügyeket.
Amíg ez végiggondolta, automatikusan rakta a bevásárló kocsiba a szükséges dolgokat és megindult a pénztár felé. A pénztár előtt a táskájából elő akarta venni a pénztárcát.
A mozdulat megállt félúton, amikor észrevette, hogy a táska cipzárja nyitva volt. Kapkodva átnézte a táskáját, és azt hitte ott nyomban, elájul.
Hiányzott a pénztárca, az összes igazolvány és a boríték, amibe az OTP-ben a négymillió forintot berakták. Érezte, hogy fejében lüktet a vér, és azt hitte, menten összecsuklik. Az üzletben nem vehették ki gondolta, hiszen alig van vásárló, biztosan észrevette volna. A villamos, hasított fejébe a gondolat, csak ott lehetett. Emlékszik is, amikor alig érezhetően meglökte egy férfi.
Látva dermedt arcát a pénztáros megkérdezte, miben segíthet. Éva könnyei akkor már patakokban folytak, otthagyta a bevásárló kocsit és kirohant az üzletből. Mint egy holdkóros hazatámolygott, ruhástul végig vetette magát az ágyon csak sírt-sírt, miközben egyik cigarettát a másik után szívta.

A mobil csörgése térítette magához. A fene egye meg, ezt miért nem vitte el az a szemét gazember. -Gondolta, miközben a mobilt elővette a táskából.
- Szia Anya! Hadd maradjunk még egy napot itt az Apunál.
- Szuper a számítógép, és annyi klassz játék van rajta. - Hallotta a kisfia kérő hangját
- Jó! Maradjatok, de holnap a szokott időben itthon legyetek. - felelte Éva.
- Igen Anya. Apu is köszöni, hogy maradhatunk és üdvözöl.
Kattanást hallott. A telefont lerakták.

Talán jobb is, hogy nem látnak így a gyerekek. Gondolta magában és újra zokogni kezdett.
Éjjel nappal dolgozott, hogy letudja az adóságot, miközben a két gyerektől folyton csak azt hallotta, hogy Apunál ez is milyen szuper, meg az is milyen klassz.
Karácsonyra is mindkettő mobilt kapott az Apjától. Az ő ajándékát meg csak futólag megnézték, és már szinte lökték is félre. Apu nyaralni viszi őket külföldre, ő meg egy hétvégére sem tudja el vinni a gyerekeket, pedig itt az egész nyári szünet.
És mindez az átkozott tartozás miatt. Aminek azt hitte, hogy vége és könnyebb lesz. De mi lesz most? A fiának hiába mondja, hogy megint nem futja "Adidas" pólóra vagy a lányának, hogy most sem tudja megvenni a "Keyo" márkájú nadrágot, amire annyira vágyik.
Ha legalább volna valaki, akivel megoszthatná a bánatát, örömét, hiszen még csak harminchat éves, és annyira hiányzik egy társ. És egyáltalán mi lesz most?

Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe. A tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Bejelentést kell tenni a rendőrségen. A bankkártyát le kell tiltani. Úr Isten, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni.
És a pénz, hasított Évába a gondolat. Az úgy sem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
A táska oldalzsebében biztos találok, gondolta. Ott mindig van néhány szál tartalék.
Ölébe vette a táskát és a belső oldalzseb cipzárját széthúzta, belenyúlt és egy nagy fehér borítékot vett ki belőle.
Megkövülten nézte, majd felhajtotta a boríték előlapját, és csak bámulta a borítékban sorakozó négy, szalaggal átfűzött pénzköteget. Ekkor jutott eszébe, hogy a belső zsebbe tette a bankban, a nagyobb biztonság kedvéért.
Éva felugrott és táncra perdült a borítékkal a kezében. Megvan a pénz dalolta, mint aki eszét vesztette. Szeméből megint patakokban folyt a könny, de micsoda különbség a tegnapi keserves könnyek után.
Nem számit az ellopott igazolvány. A sok utánjárás, hogy pótolja azokat. A lényeg, hogy a tartozását kifizeti.
Mennyi mindent vesz majd a gyerekeknek, és végre egy kicsit magára is költhet.
Magában eldöntötte, ha mindennel végzett, elmegy egy utazási irodába prospektusokért, és igen is elmennek nyaralni.

Budapest, 2005. január 15.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-07-16
Összes értékelés:
50
Időpont: 2007-07-24 15:35:38

Kedves Mimóza!

Valóban, mondhatjuk, egy tipikus mai történet. Egy esendő nő kétségbeesése, majd megkönnyebbülése, hogy kisebb a baj, mint gondolta. Tudod, ha csak az iratai tűntek volna el, és tudja, hogy a pénz megvan, bár a végeredmény ugyan az, mennyivel másképpen viszonyult volna a helyzethez.

Üdv. Laci
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2007-07-24 13:38:01

Szia!

Örülök, hogy így alakult a történet. Az anya alakja túlságosan is ismerős, elég gyakran kerülnek ilyen helyzetbe mostanság az elvált szülők.

Mennyivel kedvesebb az, amiről azt hittük, hogy elveszett, és mégis meglesz! Talán ez (is) volt a tanulság. És hogy hosszútávon minden kiegyenlítődik, minden fájdalom és öröm.

Gratulálok!
mimóza

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Négy évszak szerelme című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Üzenet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Vőlegényemhez című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Bányai Kornél: Estike / Nachtviole címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel A harangok rómába mentek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)