HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 28 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51226 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Tiringer TündiFeltöltés dátuma: 2007-07-21
A nyárfaEgy viharos-szeles, kora nyári délután könnyeimet törölgetve bámultam kifelé hálószobánk ablakán. Mint makacs gyermek, szájamat összeszorítva ismételgettem, monoton, "mi lesz velünk?"
A csapások sorra jöttek, gondoltam, rég túl vagyunk már tizenkettőn, és még mindig üt a fejsze a hátam közepébe, a gerincemet célozva, változatlanul, kitartóan. A fájdalom erőt vett rajtam, a testem meg-megvonaglott. Nem a fizikai fájt, az asztrális-lelki sajgott nagyon. Második napja vajúdtam, fel-felcsapó rohamokban, amelyek aztán szépen, simán, mint az Égei-tenger hullámai elcsitultak, és nem lett belőlük születés. Miért nem tudom, hiszen akkor már biztosra vettem, hogy úgysem sikerül nekünk semmi - legalábbis nem úgy, ahogyan elgondoltuk. Nem kértem számon az Istent, nem kiabáltam miértet, de nem értettem az egész zajló furcsa, embertelen történéseket, amelyek körülvettek és barnacsonkú vad röhögéssel próbáltak leszorítani a földre. A gyermek a méhemben ritkán mozgott már, akkor is kényelmetlennek tűnő, lassú mocorgással adta tudomásomra, hogy még él. Rettegtem, hogy egy reggel arra ébredek, elmaradnak ezek az apró jelzések. Érzéseimet nem akartam a férjemmel megosztani, kímélni, erősíteni szerettem volna, most is támasza lenni, ahogyan a hosszú évek során mindig, amikor szükség volt rá. Ő is mosolygott, és megoldást keresett, ráncolt szemöldöke fölött sorra gyúló ráncai mögül. Egyedül maradtunk - fogalmazta meg egy gyengébb pillanatban, és akkor még én bizonyultam erősebbnek, hát könnyes szemmel rámosolyogtam, kezembe fogtam arcát, és úgy bíztattam: fogd fel úgy, mintha árvák lennénk. Azon a viharos délutánon a legutolsó remény is foszladozni látszott, és úgy tűnt, a századik csapást már nem bírja ki törékeny lelkem. Ekkor keveredtem a hálószobánkba, ahol az ő illata maradt a párnán, összehajtott pizsamájának nyoma megnyugtatólag hatott. Legalább ő itt van még nekem, és itt is marad, amíg rendes, fizikai állapota meg nem érkezik fáradtan, öregen, görnyedten a napi munka őrlőköve alól. Eltörött a mécses, folytak a keserűen sós könnyek, a lelkem fájt, a gyermek a szívem alatt összébbhúzta magát, begubódzott és tűrte. Itt a vég. De, nem jött. Aztán megláttam a nyárfát az ablak alatt, amely mint egy kínai bambusz hajlongott, gyötrődött a szélben, nekikoccanva a szomszédos ház panelfalának. Kínnak tűnt teste kifacsart volta, fehér törzsének minden sikítását éreztem a mellkasomon. Kábultan bámultam. Vártam, hogy eltörik, de nem tette. A nyárfa meghajlott a kínok alatt, többszörösen is, de megtörni nem tört meg... 2007. július Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A bárka mellett című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Cica- mica című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (6/8) címmel A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |