HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-07-24

HB kalandjai: Bumi

BUMI




"Az idők kezdete előtt ismertem meg Budai Miklóst, a balatonszemesi mólón. Vegyes társaság járt oda, érettségiző diákok és elsőéves egyetemisták, fiúk lányok. Nem kötött össze minket más, csak a móló és a nyár. Szerelmemmel is akkor találkoztam először. Ült a mellvéden, ahol a móló kanyarodik, a viharágyú mellett, telt keble szinte kibuggyant apró pántszerű bikinijéből, haja sárgájával a tojás sárgája sem vetekedhetett. Bumi egy volt a tucatból, tűlábú kis suttyó volt, még nálunk is fiatalabb, tizenhat, pontosan annyi, mint a sárga hajú lány, akibe később szerelmes lettem. Nem csináltunk semmit, naphosszat bridzseztünk vagy barkhóbáztunk, és ha eluntuk, a móló végében nagy kövekből épített trambulinról beugráltunk a vízbe.
Az egyik este az egész társaság felment az országút mellett lévő Kis Tücsök-lyukba szórakozni. Bumi is velünk volt, bár ő még csak tizenhat volt. Ittunk derekasan és, hogy teljék az idő, énekeltünk. Eltelt az este a kvaterkázással, és a danolászással. A nóta még akkor is körbe járt, amikor éjfél után, hazafelé jöttünk összekapaszkodva a falu főutcáján. A templomhoz érve rá került a sor, neki kellett mondani egy nótát. Vékony, kisfiús képe halványan derengett a telihold fényében, kicsit imbolygott.

-Várjatok csak, -seppegte a sürgetőzésre, -előbb a prológus jön.
-Jöjjön, -kiáltotta Molnár Feri. -Ne kímélj minket. Vagy hánysz előbb?

Nagy nehezen elkezdte.

-Amikor Chambron marsallt Waterloonál... felszólították az angol seregek, hogy adja meg magát,... ő röviden és tömören csak annyit válaszolt: szart!

A fiú hangja a "szar" szónál kicsit magabiztosabbá vált, megpróbálta lépteit egyenesbe hozni.

- Azóta, ez a szó bevonult a világtörténelembe,... sőt, a világirodalomba is, nem csak a szó vulgáris értelmében, hanem jelképeként annak,... hogy egy bátor nép, az ellenség felszólítására nem adja meg magát.

-Ez nem nóta, -szólt közbe valaki a társaságból. -Figyelj csak Bumi, énekelj Bumi, ne szavalj. Vagy ennyire be vagy rúgva?
-Várjatok, -tiltakozott akadozó nyelvvel a fiú. -Ez még csak a prológus volt. Várjatok, most jön a java!

Énekelni kezdett, de jobb lett volna, ha marad a szavalásnál, szörnyű, mutáló hangjától, majd a falnak mentem.

-Tiszaszederkény terén. Aszonta egy szép legény. Nem lesz nálunk semmi baj, nem lesz drágább hús, se vaj. Amikor a Popjenő. Aszontta, hogy üsse kő. Drágább lett a marhahús, és a pickszalámi rúd.

Bumi megakadt, az egyik lány, a döbbent csendet megtörve nevetni kezdett.

-Hagyd abba szerencsétlen. Meghallják.

A fiú azonban, néhány tétova lépés után visszatalált a nótába.

-És a sárga villamos. Már egy forintér futkos. Drágább lett a tüzelő. Popjenő most jöjj elő!

-Jaj, ne. -A lány, aki az előbb rászólt, most ráncigálni kezdte Bumit. -Gyere, hazaviszlek. Teljesen be vagy seggelve! Esküszöm, teljesen be vagy seggelve.

De falra hányt borsó volt ez Buminak. A kamaszt nem lehetett leállítani. Kirántotta kabátja ujját a lány kezéből és fújta tovább a részegek csökönyösségével.

-És most már a magyar nép. Eszikiszik eleget. Eszik sok-sok kenyeret. És iszik hozzá s o o o k vizet. Ezérmost a magyar nép, aszkívánjajenőnek....pamparampam....pamparam....és még sok egyéb ilyet!

Elcsuklott a fiú hangja, de a pamparampamok még rezegtek az éterben. Kutya ugatott az egyik kertben, megrohamozta a kerítést. Tovább kellett menni.

-Menjünk, -mondta a lány, álljunk odébb, amíg fel nem jelent valaki bennünket.

Ő ugrotta a legszebb fejeseket a móló végéből, nem vitatkozhattunk vele. Különben is igaza volt. Ezért a nótáért sok év börtönt lehetett kapni. Csendben lopakodtunk hazafele. Már senkinek nem volt kedve énekelni. Másnap, kinn a víz mellett, a forró kövön elismételtettem a kis fickóval a dalt. Nem törődtem a többiek tiltakozásával. Tetszett a dallama, na."

-És a szövege is, valld be, -vihogott a Hámori Bandi.
-Igen, a szövege is.
-Mi lett aztán Bumival?
-Mi lett? Nem tudom. A következő nyáron még ott volt a mólón, találkoztam vele. De utána már nem, utána már nem. Felszívódott.

A pincér kihozta a söröket, belekortyoltunk. A pléhtető alatt ültünk, oldalt. Nagyhangú társaság érkezett a part felől, hosszú hajú, kigyúrt fickók. Vadak voltak, fékezhetetlenek. Felborogatták a székeket az udvaron, amerre elhaladtak.

-Ebből verekedés lesz, -mondta a Hámori Bandi, -és súlyos pillantást vetett rám.

A galeri bevonult a kert közepéig. Felkaptak néhány asztalt, összetolták és letelepedtek. A vezér elkezdett üvöltözni a pincér után. Szegény fiú a nagy fa mögül leste őket, nem mert előbújni.

-Sört, sört, -kiabálták a hosszú hajúak.

A derék úr kilábalt a takarásból, és óvatosan, oldalt sasszézva megközelítette őket. Megállt tisztes távolságban.

-Nyolc korsóval lesz, -kiáltott rá a vezér, parafa-sisakja alól. A parafa-sisak még félelmetesebbé tette amúgy is elég félelmetes külsejét. A pincér hajlongott és elvonult. Egy másik fehérkabátos közben felállítgatta a székeket. A galeri a nagy fa alatt ült.

-Megládd, egyszer ebbe a nagy fába bele fog vágni a villám, Testvér, és le fog égni a csárda.

Nem feleltem. Ez egy oltári nagy marhaság volt. Miért égne le?

-De legalább tudni fogják, hogy nem mi gyújtottuk fel, -jelentette ki a Hámori Bandi.

Szó nélkül hagytam ezt is. Voltak néha olyan gondolat-társításai, amelyeket én se tudtam követni. Visszatértem inkább az előző témára. Igyekeztem nem venni tudomást a hangoskodókról. Kortyoltuk a sört, csendesen beszélgettünk.

-Nyüzüge kis fickó volt, én is emlékszem rá, -révedezett a Testvér. -Szégyenlős vigyor játszott mindig a képén. Az arca pattanásos volt. Egyre gondolunk, ugye, Testvér?
-Igen, ő, az, -akartam mondani, de nem tudtam válaszolni, torkomra forrt a szó. A parafa-sisakos most már nyíltan minket bámult, kétség sem fért hozzá. Hosszú ujjával rám mutatott, rikoltott valamit, a többiek harsogó hahotával válaszoltak.

A Testvér követte pillantásomat. -Ebből verekedés lesz, -szögezte le. -Nézd Testvér, döntenünk kell. Vagy most rögtön megisszuk a sört, és elmegyünk, vagy maradunk, de akkor abból verekedés lesz.
Felemeltem a korsót belehörpöltem és letettem. Kétharmada még jócskán a pohárban maradt. A Bandi oldalvást figyelte, megiszom-e mind.

-Jól van, -vont vállat, amikor a poharat visszatettem.
Felvette a sajátját, s hajszálra ugyanannyit ivott belőle, mint én.
-Jól van, -mondta még egyszer.

A galeri-vezér felállt, a többiek röhögve lesték. Megkerülte az asztalt, átvágott az udvaron és jött, jött egyenesen felénk. Léptei súlyosak voltak, mint a leomló sziklatömb. Ápolatlan fakó fürtjei a vállát verdesték. Feje tetején masszívan megült a parafa-sisak.
A vezér mellénk ért. Kinyújtotta izmos karját és mutatóujjával rám mutatott. Szinte átbökött az ujja.

-Te utolsó szemét állat.

Felálltam. Ha meg kell halni, legalább állva halljak meg.

-Te féreg, te patkány.

Nem vitatkoztam vele. Ilyen sértésekre csak egyféleképpen lehet válaszolni. Harcolni akartam, tudtam ez a harc a végső harcom lesz.

-Köcsög, buzi, hímringyó!

Szemem sarkából láttam, hogy a Hámori Bandi felemelkedik. Hátra tolta a széket és elindult felénk.

A hatalmas alak ordított, szájából nyál fröccsent. Irdatlan karjait széttárta, hogy összeroppantson. Egy pillanatra behunytam a szemem. Az adrenalin iszonyatos sebességgel vágtatott végig ereimben. -Ebből verekedés lesz, -gondoltam. -Most már biztos.

-Nem ismersz meg, jóbarát? -dörögte a fülembe félelmetes hangon.

A tetovált karok gyengéden átöleltek. Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról.

-Nem ismersz meg, na, hát! Hát tényleg nem ismersz meg?! Bumi vagyok Szemesről!

Hazafele csorogtunk a folyó közepén, hagytuk, had vigye a zavaros víz a hajót. Spórolni kellett az energiával, délután kemény trenya várt még mindkettőnkre. Négytől hétig a szingli, utána pedig a párosok. Beszélgettünk, cseverésztünk, mindenféléről, legfőképp a lányokról. Bumi is szóba került.

-Ez nem lehet igaz, Testvér, -jelentette ki a Hámori Bandi. -Tökön szúrom magamat. Ez életem legjobb sztorija. Gennyesre röhögtem magam rajta.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-12-20 08:43:45

Kösz, Gunoda! Látom még mindíg "vevő" vagy HB-ra. Januártól /ha lesz rá időm/ belevágok a folytatásba, el akarom mesélni kedvenc hősünk vitorlázós kalandjait.

Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-12-19 20:50:18

Ez tényleg megdöbbentő! Bumi rendesen kinőtte magát pattanásos kamaszból. Ja, és én is nagyon röhögtem!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-07-25 11:05:30

A poén az, hogy később, valamelyik évben, tényleg volt egy nagy vihar és porig égett a csárda. Ami most a helyén van, nem ugyanaz, sokkal elegánsabb, meg minden. Ha mostanában arra járok /egy kislánnyal/ elmesélem neki a sztorit.
Fatális valóban!
HB mindíg azt lmondta egy-egy jó balhé után: "Testvér, ezt meg kellene írni!"
Köszi, hogy elolvastad!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-07-25 08:08:41

Még szerencse, hogy akkor nem Bandi állt fel először!

Akkoriban jövendőmondással is próbálkozott? Vagy csak megsütötte a nap?
Persze, már azon sem csodálkoznék, ha a következő HB sztori arról szólna, hogy osont ki vihar után, éjjel a kocsmához, s gyújtotta fel azt, csak hogy ez alkalommal is igaza legyen...

A történet tetszett. Jól kapcsolódik a 2 szál egymáshoz! Mennyi sztori! 2 életre is sok lenne!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)