HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47744

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-07-27

Hideg-lelő

Hideg-lelő
(Nem elírás, nem hiba!)




Alig álltunk a lábunkon a fáradtságtól. Tizenhét órányi vonatozás után értünk Schaanba, a svájci vöröskereszt gyermekotthonába. Három kollégával és tizenhat gyerekkel töltöttünk el itt három hetet. A hercegnő és máltai szeretetszolgálat vendégei voltunk.
Az első nap belaktuk a házat. 2-3 ágyas szobákat kaptunk. Délután sétáltunk kicsit. Talán 20 métert láthattunk előre, vastag köd ült a városon.
Másnap, szokás szerint hajnalban ébredtem. Álltam szobám ablakában, és néztem, hogyan ébredezik a távolban Svájc, hogyan ragyog fel egyre több lámpa, és hogyan oszlik el a sötét. Aztán mozdulni sem tudtam, úgy lenyűgözött a látvány. A sötét lilából halvány szürke, majd rózsaszín lett, és fehéren felszikráztak a hegyek. Csak most láttam meg igazán, hol is vagyok. Kétezer méteres hegyek ölelték körül a völgyet, sziklák és fenyők törték meg a csillogó fehéret. Muszáj volt felkölteni a csoportot, meg kellett mutatni ezt a hihetetlen szépséget. A gyerekek pár perc múlva az épület előtt tomboltak. A tegnapi lucsok és köd eltűnt, mindent szűzies hó takart.
Séta a Hercegnő útján. Nem mindennapi élmény volt. A hegyoldalban kanyargó ösvény a szemnek szép, a lábaknak izmot próbáló. Amíg felfelé kaptattunk, hálát adtam az Istennek, hogy a készülődés izgalmában nem a szépségnek, hanem a praktikumnak adtam előnyt. Nem a sikkes, divatos csizmát, hanem szőrmével bélelt bakancsot vettem meg. Magabiztosan mentem az első lejtőig. Tudtam, hogy a bakancs nyersgumi talpa tapad, a hó egyébként is puha, - ergo, baj nem lehet. Igen, de a hó alatt alattomos jég lapult. És én megindultam a lejtőn. Valóságosan, malomkörzést végezve, a sikk teljes hiányában siklottam egy fa felé. A fatörzs halk nyikkanással és a nyakamba öntött lavinával honorálta érkezésemet. Megkapaszkodásom után hátra néztem. Kis csoportom hozzám hasonlóan közlekedett. Bár, volt aki biztonságosabbnak érezte, ha önként leteszi fenekét a földre. Volt aki társába próbált kapaszkodni, és gonoszul magával rántotta az illetőt. Mindezt harsány visítás, sikítás kísérte.
A következő napokban bejártuk az országot. Maureenben madárparadicsomot néztünk meg. Hihetetlenül szép színű papagájok, fácánok, kistányér méretű szemmel bámuló bagoly. A kijáratnál rostokoló hatalmas bádogbékának hiába leheltem csókot az orrára, nem akart királyfi lenni. "Hatékonyságom" láttán jót derült a gyerekhad. Triesen várúrnője sem volt normális, amikor egy nehezen megközelíthető hegycsúcsra építtette otthonát. Még a hegy lábánál el kellett döntenünk, melyik utat válasszuk: amelyik rövid, de csúszós, vagy amelyik kevésbé jeges, de meredek. Egymásba kapaszkodva, szinte négykézláb másztunk fel, a hátszél segítségével csúszkáltunk le. A nehézségekért kárpótolt bennünket a kilátás, a látvány. Werdenberget kétszer néztük meg. Első alkalommal csak kacsákat, hattyúkat akartak kísérőink etetni. Amikor megláttam a tó túlsó oldalán a furcsa, szűk utcájú városkát, a dombtetőn a várat, elindultam. A gyerekhad követett. Mintha időutazáson vettünk volna részt. Visszacsöppentünk a középkorba. Egy 15. században épült városka! Épségben! És fél óra múlva indul a busz! Úgy döntöttem, ezt nem szabad kihagyni. Ha udvariatlanságnak veszik is vendéglátóink a kérést, én megkérem őket: borítsuk inkább a programot, de ezt a városkát alaposabban meg kell nézniük a gyerekeknek. Nálunk ilyen nincs! A tatár, a török, az osztrák sógor, meg az orosz testvér tett róla, hogy építészeti emlékünk a múltból ne igen legyen. Egy egész város a középkorból olyan látvány, csemege, amit nem szabad kihagyni. Bani, a ház vezetője elfogadta érveimet és másnap visszavitt bennünket. Olyan történelem órát tartottam, ami minden tanár álma. A helyszínen magyaráztam el a középkori városok jellegzetességeit, az építészeti bravúrokra felhívhattam a figyelmet. És a séta a szűk utcácskákon! Álomi volt! A következő csoda a jeges tóban várt ránk. Egy madár a sok vadkacsa között. Tarka, de visszafogott színezésű volt, farktolla vitorlaként áll föl. Olyan szép volt, hogy a gyerekek fogadásokat kötöttek: élő, vagy műkacsa. Hiába mondták a hitetlenek, hogy nem lehet élő, mert igaziként ilyen szép nem lehet. Természetesen élt, és mint itthon kiderítettem, mandarin réce volt a drága. Feldkirch az osztrák határon van. Ide korcsolyázni mentünk. Annak ellenére, hogy gyerekkoromban nagy korizó voltam, most tartottam az eséstől. Nem örültem volna neki, ha a gyerekek szeme láttára végigszántom az orrommal a jeget. Viszont csalódást sem akartam nekik okozni, már nagyon várták a bukdácsolásomat. Úgy voltam, mint a mesebeli királyfi. Egy életem, egy halálom, én a korizást kipróbálom. Nem mondom, hogy sikkes voltam és kecses, de én legalább nem estem el. Bezzeg a gyerkőcök! Furcsa stílusban közlekedtek. Volt, aki a biztonság kedvéért mindjárt letette a kezét is. Volt, aki célba vette a palánkot, és hatalmas dördüléssel becsapódott. Nem részletezem, de büszkén jelentem: a tizenhat gyerek esett és kelt, a tanári gárda lábon maradt. Azzal védekeztek, hogy amerre ők korcsolyáztak, ott nagyobb volt a fenékre a föld vonzereje. Na, persze. Malbun igazi síparadicsom. A látvány? 2700 méter magas hegyek, a hegyoldalban apró házak. Nyaralók, telelők? Mindegy. Irigykedve jegyeztük meg, hogy a látvány olyan mint egy amerikai képeslap. Giccses. A gyerekek a csúszdát vették birtokukba. Szemetes-zsákokra ültek, és száguldottak le, az ugratókkal ellátott pályán. Hívtak, hogy álljak/üljek én is közéjük. Térdműtétemre hivatkozva elhárítottam a "meghívást". Gyávának bélyegeztek, megmagyarázták, hogy nem térden állva kell csúszni, hanem fenéken, és beígértek némi erőszakos segítséget a csúszáshoz, ha továbbra is a napozást választom. Mit tehettem? Engedtem az erőszaknak. A pálya két oldalán sorfalat állva buzdítottak. Mit mondjak? Túléltem, de ismétlésre már nem voltam hajlandó.
Vaduzban háromszor voltunk. Az első két alkalommal a várost néztük meg. Sétáltunk a hóesésben, bámészkodtunk. A harmadik alkalom audencia volt a hercegnőnél. Előkelő idegenvezetőnk volt a várban. Maga a hercegnő kalauzolt végig a múzeumnak is beillő középkori épületben.
Éjfélkor indult a vonat. A fáradt gyerekhad jobbra, balra dőlt az üléseken, úgy aludtak, mintha leütötték volna őket. Amikor átléptük a határt átváltoztak sisere haddá. Úgy nyüzsögtek, mint egy zsák hangya. A fogadásunkra kitódult fogadóbizottságnak, a szülőknek, már az állomáson mesélték élményeiket. Egy dologban mindenki megegyezett: az itthoni dombok nem olyan magasak, a hó sem szikrázik úgy a fehérségtől, - de jó itthon lenni!
(És 2007 nyarán, a 40 fokos hőségben jó visszaemlékezni a lichtensteini hóesésre)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12150
Időpont: 2007-08-07 17:51:37

Élvezettel olvastam leírásodat a csodálatos tájakról, érdekes és szép városokról. Én is szeretem a hegyvidéket, hiszen gyermekkoromban sokat kirándultunk, Erdélyben a havasokon töltöttünk emlékezetes napokat.
Élehűen ábrázolod a látottakat, gondolom azért, mivel Te is szeretek a szép termjészetet.
Örülök, hogy olvashattam.
Üdv.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2007-07-30 09:55:12

Kedves Matyi!
Nagyon élvezetes leírás, szinte kedvet kaptam hozzá, hogy én is elmenjek Svájcba. Hiába, az ember már csak ilyen, nyáron nosztalgiával gondol a télre, télen pedig a nyárra.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-07-28 21:10:20

Mégiscsak jól gondoltam, nem vagyok eléggé érzékeny ma, ezt tudnom kellett volna az írásodból, ki kellett volna éreznem a hideg utáni vágyat.
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-07-28 19:01:59

Kedves Artur! Nem volt semmi üzenet, semmi hátsó szándék. Meleg volt, - nagyon, - és jó volt visszemlékezni a havas hegyekre. A borzongást szerettem volna megosztani. Nem a cikkek közé kellett volna tennem, elhibáztam. Nem benned van a hiba. Köszönöm, hogy olvastál.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-07-28 16:30:53

Szia matyi!
Köszönöm az infót, s hogy olvastam, egyéb üzenetet nem találtam benne, de lehet, hogy csak ma nem vagyok eléggé érzékeny.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Menedékül címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel T e m e t n e k címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Kellevélbe csavart gombócok. címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 7. címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Cicafül című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 5. című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Nyírfák alatt címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)