(Évának a messzibe)

Azt üzenem édes
Beszökött a tavasz
A hegyekből a hó már
Büszke homlokodra
Nem küld fagyos dért
Az idő megint biztató

Ha eljősz hozzám
Csinálunk egy sétát
Csodáljuk a parkot
Ahol fáradtságod
Annyiszor megpihent

Leülünk egy padra
Fejed ölembe hajtva
Hallgatod szerelmes
Bódító szavam
Amitől aranyos mosolyod
Diszíti az arcod

Városunk még rideg
A tél a nyomait temeti
Álmadozó kisfaludban
Akáclombos utcátokban
Egy nyári fórró estén
Ölelésbe felejtkezve
Fogunk mi szeretni

Reád várni az én álmom
Számolni a csillagot
Gyere haza azt üzenem
Síratnak az akáclombok
A tavaszba temetkezve
Hogyha nem jősz
Úgy érzem, hogy meghalok