Margitsziget, hol joghurtot söröztem,
szerelmesen álmodozva köröztem,
napsütésben, esőben, hóban, ködben,
hol csókolóztam állva, séta közben -

Mily drága vagy, lágy röptü lombjaiddal,
rejteket adó sűrű bokraiddal
talp alá símuló sétányaiddal,
polgári áron enyhült gondjaiddal!...

Mint egeret a macska, a melegben,
mint jó vendég a legyet a levesben,
mint az egér a macskát átellenben,
csak lestem, egy levélke hátha lebben.

Ugy izlett már a levegő is régen,
úgy éreztem, hogy most érdemes élnem
a kékség csak úgy ragyogott a légben,
mint állott sör, habja se volt az égen

Kiléptem hát, hogy enyhülésre leljek, -
s hirtelen nem tudtam, köpjek-e vagy nyeljek,
vártam, hogy egy kis felüdülést nyerjek,
de "Hoch!"-ok zugtak és rekedtebb "Heil!"-ek,

csámpás Wotanok téglavörös arccal,
bömböltek valami hatalmas hanggal,
hirdette magát hadonászó karral
több mecklenburgi kisiparos dalkar.

zajongta, hogy csak ő van a világon
rendet tremtenek ezen a tájon,
úgy, hogy bárkinek, csak nekik ne fájjon,
és megvalósul a keleti álom!

Barna szmokingban huzták a zenészek -
Látták, a népek nem egész egészek.
Azért csak húzták,hiszen ők művészek,
de kinek huzták? melyik nép a részeg?

Ezt ők döntsék el, a felsőbb hatalmak,
akik sokat vesznek, keveset adnak,
akik árnyékolják fényét a Napnak,
akik nem adtak egy pici nyugalmat.

Mert én azon tünődtem meglepetve,
mély gondolataimban elmerengve,
indítékomat már jól elfeledve,
mért mentem éppen a Margitszigetre?