Ne félj tőlem...


Fülledt, meleg, nyári éjszakákon,
mikor nem jön álom szemünkre,
egymásra gondolunk, s álmodunk.
Elképzeljük, hogy milyen lenne...
vajon milyen lehetne egymással?

Miért félsz tőlem, s én miért Tőled?
Csalódtál? hát csalódtam én is!
Bántottak? Fájt? hát így voltam én is!
Félsz? Én is félek, de mégis remélek!
Ne félj tőlem, meríts erőt a hitemből!

Hidd, amit én hinni szeretnék, hidd el!
Felejtsd el a sok rosszat, a fájdalmat!
Szoríts magadhoz, hisz én is reszketek!
Álmodjunk egy szép jövőt magunknak,
rájöttem, Te engem, s én Téged akarlak!