Zsu barátokat szerez

A tóhoz, egy szép kis utca vezetett, melyben, a házak mindegyikét virágesők díszítettek, és az utca apró, szürke kavicsokból volt kirakva. Már Zsu - ék szállásától látni lehetett, a tóparton álló kis fakerítést.
Zsu lassan sétált végig, a kis utcán, és közben, a csodás virágokban pompázó házakat nézte ámulattal. Már messziről hallani lehetett, a tó halk ütemes morajlását, és a gyerekek nevetgélését. Zsu egyre gyorsabban kezdett lépkedni, hogy minél előbb odaérjen a tóparthoz.
Mikor Zsu odaért, egy kis tó gyönyörű látványa tárult elé. Kis gyerekek és szüleik építették, a szebbnél szebb homokvárakat, csónakok, és vízi biciklik úszkáltak a tavon.
Zsu letette törülközőjét, a fa kerítésre, levette papucsát, és berohant a meleg tóba.
Pár tempó megtétele után, beleütközött egy kemény dologba, felállt, és csak akkor látta, egy fiú állt előtte, és ő is a fejét fogta.
- Bocsi, nem láttalak. - mondta Zsu kedvesen.
- Meg van bocsátva. - hangzott a válasz, a fiútól.
- Zsuzsi vagyok, de a barátaim csak Zsu - nak hívnak. - mosolygott Zsu, kezét a fiú felé nyújtva.
- Zoli, és nem vagyunk barátok. Ott a nővérem, barátkozz vele. - mondta Zoli, és tovább úszott.
Zsu vállat vont, és átúszott a tó túlpartjára, egyenesen, ahhoz a lányhoz, akire Zoli rámutatott. Mikor már leért Zsu lába, felállt, és úgy sétált tovább a vízben.
- Szia. - mosolygott a lány, Zsu - ra.
- Szia, Zsuzsi vagyok, de a barátaim csak Zsu - nak hívnak. - mutatkozott be Zsu, és leült a lánnyal szembe a homokba.
- Engem Katának hívnak, és a barátaim Katának szólítanak. - mosolygott Kata, és folytatta, a homokvár építését.
- Rég óta nyaraltok itt? - kérdezte Zsu érdeklődve.
- Mi nem nyaralunk, mi itt lakunk a családommal, és miénk az utca is. - válaszolta közömbösen Kata.
- Mi ma jöttünk. - mondta Zsu.
- És meddig maradtok? - kérdezte Kata.
- Sajnos csak péntekig. - mondta Zsu szomorúan.
- Gyere. - állt föl Kata, a homokvára mellől. - megmutatom neked a környéket.
- Rendben, de a túloldalon van mindenem. - mondta Zsu, és elindult, a víz felé.
- Hagyd csak, innen még semmi nem tűnt el. Csak pár perc az egész, aztán visszamegyünk a cuccaidért, jó? - mosolygott Kata, kezét nyújtva, Zsu felé.
- Jól van, mennyünk. - fogta meg Zsu, Kata kezét, és elindultak.
- Ez itt a Büfé, ahol ehetsz, ihatsz, és még csónakot is bérelhetsz, tudsz kajakozni? - hadarta Kata.
- Nem. - mondta Zsu, szomorkásan.
- Nem baj, majd megtanítlak, például holnap?
- Az jó lesz, úgy tudom, nem megyünk sehova. - derült fel Zsu arca.
- Gyere, kint is van pár dolog. - ragadta meg Kata, Zsu kezét, és kimentek a fő útra. - Balra van egy remek étterem, ahova el lehet küldeni az ősöket, hogy legyen pár szabad perced, a barátoddal. Apropó, van barátod? - érdeklődött Kata.
- Nincsen. - mondta Zsu leolvadt mosollyal a szájáról.
- Sebaj, majd keresünk egyet. - ajánlotta fel Kata. - Ami minket érdekel, az a jobb oldalon található, két sarokkal lejjebb van. - mondta Kata, és elkezdett futni, Zsu utána futott, de már csak akkor érte utol, mikor megállt Kata, két sarokkal lejjebb. - Itt is van, a mozi. Úgy nézem, holnap fogják adni, a Harry Potter - t, eljöhetnénk megnézni, ha még nem láttad volna. Hmm?
- Rendben, megbeszélem a szüleimmel, és engem is érdekel. - mondta Zsu barátságosan.
- Akkor ezt megbeszéltük, 7 - kor kezdődik, és 1000 forint lesz rá a jegy. Az itteni jegyárban, már benne van a kukorica, és az ital is. - magyarázta Kata, miközben elindultak vissza a tóhoz.
A tó átúszása, egyik lánynak sem jelentett gondot. Mikor már mind a ketten áttörölték magukat, elindultak fölfele.
- Melyik házban laktok? - kérdezte Kata kíváncsian.
- A 36 - os a mienk. - válaszolta Zsu.
- Tényleg, a miénk a 35 - ös. - mosolygott Kata.
- Ez szuper!!! - ujjongott Zsu.
- Az. Melyik szoba a tied? - érdeklődött Kata.
- A baloldalon lévő. - mondta Zsu.
- Úúú... - sokkolta a hír Katát. - Akkor pont a hülye öcsémet látod, az ablakból. - magyarázta Kata, a fejét csóválva.
- És az nagy baj? - érdeklődött Zsu, idegesen.
- Nem, amíg nem beszélsz vele. - érzékeltette Kata testvére iránt érzett szeretetét
- Óóó... Értem. - mosolyodott el Zsu.
- Itt is volnánk, ez a mi házunk, a következő a tietek. - magyarázta Kata.
- Igen, látom. - mondta Zsu.
- Ha van kedved, gyere át hozzánk vacsira, ma grillezni fogunk. - ajánlotta fel Kata.
- Megbeszélem, és meglátom, hogy mit mondanak. - magyarázta Zsu.
- Rendben. Szia.
- Szia.