Megállt a végtelen idő
Az órák napokká nőnek
Új szerelmek mégsem jönnek
És te sem jősz már többé
Maradsz a végtelen sötétben

Minél jobban várlak téged
Az idő annál lassabban vánszorog
Én már csak nélküled élek
Nézem a percek lassú múlását
Hiába minden, nélküled telik el az élet

Minden másodperc veszteség
Egy örökkévalóság nekem
De ha rád gondolok
Az idő semmivé válik
A vihar zaklatta tengeren

A hullámokból integetsz felém
Utánad nyulok fognám a kezed
De a vágyhoz túl erős a hullámverés
Ezért a kezed megnem foghatom
Mint a habokba fulladt sóhajom

Ott vagy a térben, valahol létezel,
Enyémnek képzellek, de másé vagy
A szerelem miatt szánalmasan vétkezem
Mennék hozzád, de nem lehet
Jönnél hozzám, de feltartanak a hegyek
De ez is csak fájó képzelet

Nincs bizonyíték, hogy szeretsz
Arra sincs, hogy az enyém leszel
Tudom az is csak balga hiedelem
Csak én akarom, s ha mondom neked
Kacagó szél süvít, a téli föld felett
Viharrá válik szellemed, úgy ragad el tőlem
Mint az őszi szél, a sárguló falevelet