HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: winnerFeltöltés dátuma: 2007-08-08

Tanár úr

Ülök a padon és élvezem a napsütést. Nem jószántamból teszem. A tárgyalás végeztével visszaérve a kocsimhoz látom, hogy kerékbilincs van rajta. Tény, hogy megszegtem a szabályt és jóval tovább parkoltam, mint amit kifizettem. De egy tárgyalás közepén nem lehet felugrani, hogy bocsánat leszaladok befizetni még egy órát. Még az se illik, hogy telefonon rendezem a további befizetést, igaz nem is tudnám, mert fogalmam sincs, milyen számot kell felhívni.
A lényeg a kerékbilincs. Taxival elmentem a parkoló társasághoz, pótdíjat befizettem majd vissza az autóhoz. Most itt várom, hogy jöjjenek és levegyék azt a fránya kerékbilincset. Egy nem túl fontos találkozom lett volna, amit lemondtam. Mást nem tudtok tenni, élvezem, hogy csak ülök a padon és süttettem magam a kora tavaszi napon.

Elmerülök az újságba és csak kis idő multán veszem észre, hogy figyelnek. Valahol periférikusan érzékeltem, hogy valaki jön az úton, de csak miután a lassú haladás megszakadt és ott áll tőlem öt méterre és engem néz, figyeltem fel az idős férfire.
Alacsony jóval a nyolcvan felett lévő férfi nézett. A ruhája és egész megjelenése furcsa, valami hiányról árulkodik. Nem tudom mi ez a hiány, hiszen tiszta ápoltnak tűnik, és mégis valami furcsa. Nem az, hogy kopott a nadrág és az ing, meg a kardigán agyonmosott.

- Szervusz fiam. Nem ismersz meg, igaz? - szól hozzám a férfi.
- Nem! - dadogom és kutatom az arcát, amiben valahogy ismerős vonásokat vélek felfedezni.
A férfi megindul felém és leül a padra. Figyelem a mozgását, ismerős az is. Nehézkesen mozog. Látszik rajta, hogy nehezére esik a menés. Biztos, hogy ismerjük egymást ő, tudja is ki vagyok, de nekem nem ugrik be.
- Látod, megöregedtem László fiam -mintegy jelezve, hogy a nevem is tudja.
- Bocsásson meg, de nem tudom, hogy ki is tulajdonképpen.
- Ne szabadkozz, több mint 30 éve nem találkoztunk. Utoljára talán az érettségin. Milos Péter vagyok, vagy ahogy ti hívtatok a hátam mögött a "Törpe krampusz".
- Tanár úr? - kérdezem egyszerre zavartan és meglepődve.
- Igen én - mosolyog rám hiányos fogsorával. - Látom igen komoly ember vált belőled, a magadfajta mindig szalad. Nem is értem, hogy csak itt üldögélsz. Nem jellemző a mostani középkorúakra. Vagy munka nélkül lebzselnek, és töménytelen idejük van, vagy pedig rohannak, mert két ember feladatát kell ellátniuk.

Nézem a férfit. Egykori középiskolai tanáromat. Mennyire tiszteltem nagy tudása, igazságossága, és amit akkor nem értettem csak éreztem, kiváló pedagógiai érzéke miatt. Szerettem, ahogy tanított. Egy matematika, fizika szakos tanárt szeretni nem könnyű, de öt még azok a diákok is szerették, akik bukásra álltak nála. Aki nála megbukott az valóban reménytelen volt. Képes volt kihozni a diákokból a maximumot. Ezt a minden diák által utált két tantárgyat képes volt közérthetően és élvezetesen tanítani. Volt valami megmagyarázhatatlan benne. Mindig mindenkivel szemben jóindulatú volt és mégis érezte a diák, de még a tanár kollegái is, hogy felettük áll. Egy megmagyarázhatatlan szellemi fölény birtokában volt, amivel soha nem élt vissza. Én, aki az általános iskolában utáltam mindkét tárgyat nála négyes olykor ötös tanuló voltam. Élveztem az óráit.
És most itt ül mellettem, megöregedve, de ez a szellemi fölény és a jóságos kisugárzás most is
benne van.
- Hogy van tanár úr? -teszem fel a bugyuta közhelyszerű kérdést.
- Hogy lehet egy magamfajta öreg csont? Élem a nyugdíjasok szürke életét. Rozoga egészségi állapotban egyedül. De nem tudok mit csinálni, ez van.
- A kedves felesége? - kérdezem bátortalanul. Legendásan példás házasságot élt. Ezt mi diákok is éreztük. Pedig egy diák mit törődik a tanára családi életével, pláne ha matematika fizika szakos tanár.
- Két éve meghalt - mondja halkan. Nekem kellett volna elmennem, és erre az asszony hagyott itt. Kaptam egy súlyos infarktust, a fél oldalamra lebénultam és mire összeszedtem magam szegény Klárimat, elvitte a szíve. Nem bírta az izgalmakat.
Nézem a töpörödött kis öreget és beugrik mi az, amit első látásra hiányoltam. Az asszonykéz az hiányzik szegény öreg öltözékén. Minden kifogástalan tiszta az öltözékén, túl azon, hogy kopott és elhasznált. A nadrág éle félrevasalva, és az ingen is a vasalási tudás hiánya kiabál. A kardigán egyik gombja más színű cérnával van felvarrva.

- De te mesélj László fiam. Mi van veled?
És én elmesélem mi történt velem mire jutottam az életben. A kisöreg láthatóan élvezettel hallgatja, néha, néha kérdez csak közbe.
- Örülök, hogy sokra vitted, tudtam én ezt, éreztem már akkor is. Nem véletlenül tusoltam el azt a buta stiklidet, amit érettségi előtt két hónappal csináltál az osztálynaplóval.
- Tanár úr tudta, hogy én voltam? - kérdezem rákvörösen.
- Persze, hogy tudtam. Ha akkor felfedem a kilétedet, nem engednek érettségire és lehet egészen másképpen alakul az életed. Valószínűleg elkallódtál volna. Na ezt nem akartam, fiam. De a többiek hasonló dolgaira is rendszerint rájöttem. Gondolod, nem tudtam, hogy a Faragó Tomival, hogyan puskáztok. De azt is tudtam, ha egy diák puskázik és azt nem a könyvből teszi, hanem a puskát előre elkészíti, akkor azzal is készül.

Gépkocsi fékez az autóm mellet, overálos férfi szál ki az autóból és leveszi kocsimról a kerékbilincset. A kisöreg figyelmét nem kerüli el ez sem.
- Csodálkoztam is, hogy ennyire ráérsz. Már látom kényszer szülte ráérés volt ez. Nem is tartalak fel, biztosan sok a dolgod.
- Már lemondtam a programomat, ráérek. A tanár úr nem siet?
- A nyugdíjas klubból jövök. Tudod, oda járok ebédelni. Utána sakkozunk, kártyázunk vagy a politikai hovatartozás szerint vitatkozunk. A magunkfajtának rengeteg ideje van. A legfontosabb, hogy időben bevegyem a gyógyszereket, és már az is öröm, ha nem fáj a lábam vagy nem hasogat a derekam.
- Tanár úr! És a gyerekei?
- Azok is rohannak nap, mint nap. Hétvégeken eljönnek, vagy ők, vagy az unokák. Négy felnőtt unokám van, és két dédunokám. Szegény Klárim nem élhette meg a dédunokáit, pedig biztos nagyon boldog lett volna.
Nézem a kis öreget, hallgatom, ahogy a családjáról mesél és szégyen ide, szégyen oda, szemem megtelik könnyel.

Beszélgetünk régi iskolai élményekről, amit mi így, ő úgy élt meg. Már a parkolóórát sem kell nézni, hiszen elmúlt hat óra. Kérdezgeti kiről mit tudok, és szoktunk-e összejönni legalább az érettségi találkozókon.
- Tanár úr! Jövőre lesz érettségi találkozó, adja meg a címét és meghívjuk magát is. - kérlelem az öreget, de csak a fejét ingatja.
- Nincs ott semmi keresni valóm. Tudod fiam nem tervezek már egy évre előre. De sokszor egy hétre sem. Nagyon örülök, hogy a sors összehozott veled és láttam milyen derék ember lett belőled. Hidd el nekem ennyi elég.
Azzal feláll kezet nyújt és lassú nehézkes léptekkel elindul. Nézem apró vézna alakját, míg csak a sarkon be nem fordul.

Egy óra múlva is ott ülök a padon, magamban mélyedve. Az ég lassan ólmos szürkére vált, én pedig gyönyörködöm az előbukkanó holdban.
A telefon csörgése riaszt fel. A feleségem hív. Először kinyomom a telefont, majd rájövök, hogy biztos ideges ezért visszahívom.
- Szervusz édesem, hol vagy? Csak nincs valami baj? -hallom a feleségem aggódó hangját.
- Nincs semmi baj, minden a legnagyobb rendben. Mindjárt indulok haza.
Fölkászálódok a padról, és lassan megindulok az autó felé.

Budapest, 2007. január 21.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-07-16
Összes értékelés:
50
Időpont: 2007-08-10 08:08:21

Kedves Rozália!

Valóban volt egy ilyen tanárom, igaz elektrotechnikát tanított. Azt hiszem nem nagy különbség. Valóban mindenki tisztelte, szerette, és pár éve valóban talákoztam vele.
Megöregedett, de mit sem változótt. A kerékbilincs, a pad a beszélgetés a képzeletem szüleménye. Ja és nem Péter, hanem Emil volt a neve
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-09 10:48:57

Megható találkozás a volt tanárral, aki betegsége, magánya ellenére is megőrizte emberi nagyságát, s mint kiderült, aktív korában is emberséges volt. Ügyesen megírt történet, tetszik.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A legangolosabb vers címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 12. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 4. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)