ragassz egy plakátot a falra
legyenek rajta kövér betűk
nagy és izzó
duzzadt-testű betűk
azoknak sötét titka van
őriznek letűnt jelszavakat
és ordítanak hangtalan a falról
mert nekik nem parancsol az idő
ez a veszett-hatalmú szerető

tűzben égő betűk
harsányak és hetykék
visszatérnek újra és újra
mint tavasszal a fecskék
akik a villanydrótokat lepték ősszel
és csiviteltek nagy hangon
fecske-szavakat
csapatokban indultak útra
másutt vészelni át
a fagyokat és havakat

most a plakáton
a rikító vörös betűk ülnek
fecske-sorban
nem csivognak hanem ordítanak
arcunkba vágják
hogy mindig jó visszatérni
és újra meg újra nézni
az olvasó szemeket
melyek a plakát-szemetet
falják
és megtanulják mi kell nekik
mitől lesz boldog a test
és a lélek
félek erről mit sem tud
de tehetetlen különben is
mert a lélek-hangja halk
elnyomja a plakát-ricsaj

végül egész életünk
a falakról irányítják
hogy mit kell tennünk
mit kell hinnünk
kit szeretnünk
kit gyűlölnünk
a kövér betűk
a plakát-tetűk majd megmondják
szemünk diktál az agynak
a szívnek
és a földi mennyország
hív meg minden harsány szóban
és képben
egyetlen menekülést
talán csak a magány kínál
ha nem jársz az utca plakát-oldalán
behunyod a szemed
és azt hiszed
most végre önmagad lehetsz
de megszólal egy hang a füledben
a plakát-szavakat ismétli
hogy olvasnod se kelljen

sokáig tart mire rájössz
nem a plakát tehet róla
életed irányítója csak úgy lehet
ha benned is akad cinkosa
gyenge lelked hagyja
hogy szív és test legyen a meghatározó
csak így lehet irányító
...a Nagy Plakátragasztó!