Emlékkönyvem...


Kezembe került egy drága könyv,
Az ifjúságom legféltettebb kincse,
Megannyi kis emlék fért el benne,
Parányi lakat őrizte csodás titkát.

Melegség öntötte el szívem, lelkem.
Mert benne versek, rajzok vannak,
Kis szívecskék, s a közepében nevek,
Sok-sok kedves barát álma, s vágya!

Annyi szépet és jót kívántak nekem,
Hogy mennyi valósult meg belőle?
Mi lett a világot megváltó álmokból?
Azt sajnos csak én tudom egyedül!

Hol vagytok Ti kedves versírók?
Merre jártok drága játszótársaim?
Vajon az élet hová sodort titeket?
Úgy szeretnék találkozni újra veletek!

Már fátyolosan látom csak a sorokat,
Peregnek a könnyeim, mint az esőcseppek.
Feltör bennem egy csodálatos érzés,
Az ifjúság mindent elsöprő mámora!