Fekete busz robog keresztül az éjszakán.
A város kihalt, a környéken, hol áthalad,
a közvilágítás is csak szórványokban ég.
Utolsó járat, a fedélzeten meggyötört,
zsákutcákat megjárt, elarctalanadó arcok,
zsebükben korábbi énjeik tűzmarta fényképei.
Elvarázsolt csíkok mentén haladnak a kerekek,
a hold fénye csillog a fehér festékvonalakon,
az út utolsó mutatója...
Kanyarok házak, majd már csak lámpaoszlopok között.
Lassú fékezés, a fedélzeti lámpák kihunyása,
egy életunt hang a mikrofonba: végállomás.
A járatról leszálló, kivehetetlen körvonalú alakok,
Tovabámuló, torz tekintetek.
Csupán egy olcsó villanykörtékkel kivilágított
tábla egy fekete ködbe burkolózó betonoszlop alatt:
végállomás.
Innét már nem indul semmi senki, sehová.