Ahogy a Nap életed egén halad,
Megtapasztalsz érzéseket, vágyakat.
Azonban egyszer eljön az az idő,
Mikor fejeden egyre több ősz hajszál nő.

Egyre gyakrabban tekintesz a múltra,
Egyre többet gondolsz a már lejárt útra.
Most megpihenhetsz, szusszanhatsz egy kicsit,
Mielőtt az élet majd a halálba visz.

Mint sokat megélt ember, tisztelet jár Neked.
Most mi vigyázunk Rád, unokád, s gyermeked.
Azt a törődést, sok-sok szeretetet
Kötelességünk visszaadni Neked.

Felneveltél minket, egyengetted utunk,
Nélküled nem biztos, hogy idáig eljutunk.
Mikor szomorúak voltunk, megvigasztaltál,
Ha betegek voltunk, gondosan ápoltál.

Elmondhattuk Neked bánatunk, örömünk,
Mindig letörölted fájó, égő könnyünk.
Velünk együtt örültél, velünk együtt sírtál,
Segítettél nekünk, ahogyan csak bírtál.

Eljött az idő, mikor Te szorulsz segítségre.
Mostanában egyre többször nézel fel az égre,
Megköszönöd a jót, s rosszat egyaránt.
Ne feledd, bármi történjék is, mindig számíthatsz ránk!