HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51393

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / abszurd
Szerző: M LisaFeltöltés dátuma: 2006-05-08

Drakula, vámpírok



A sok téma közül azért választottam ezt, mert ez egy igen hálás téma, bármit lehet róla írni. A vámpírokat, -köztük Drakulát - kortól, nemtől, nemzettől függően máshogy ítélik meg az emberek. A történetek közül néhány: az egyiptomiak féltek attól, hogy halála után feltámad az ember, és őket háborgatja, ezért temették a halott mellé kedvenc tárgyát, lovát, vagy bibliáját, hogy békességben legyenek. Az örményeknél Dasnavar szellemét tartják számon, aki a hegyre menetelő emberek talpából szívja ki a vért. A balkáni népeknél élt a vodulak szó, ami vámpírt, farkast jelent. Úgy tartják, hogy az az ember, aki életében farkashoz volt hasonlatos, halála után visszatér, és embereket eszik. A szlávok szerint vámpír a gonosz életet élő emberből lesz.

Halála után tisztátalan lelke távozik testéből, és az éj leple alatt nemes lelkű emberekre, ártatlan gyermekekre támad. A 18. századból fennmaradt feljegyzések olyan holttestekről szóltak, melyek sok idő múlva sem bomlottak le, a vérük még friss volt.
Ekkor a vámpír szó általánosan elterjedtté vált. Csak ez után érkezett el az a kor, melyben a vámpírokat holdtöltekor előmerészkedő élőhalottakkal azonosítják, mely különféle állatokká tud változni. A végleges formát azonban, az általánosan kialakult képet a vámpírokról csak Bram Stoker Drakulája adta 1897-ben. Így ez a dolgozat esélyt ad arra, hogy a világot félelmeik szempontjából ismerhessem meg.
Összehasonlítása nem könnyű, hiszen ha hiteles képet szeretnénk adni a vámpírokról, több száz, egymással teljesen szemben álló véleményt kellene elolvasni, átböngészni, és még sehol sem tartanék; emiatt döntöttem úgy, hogy mindenből egy kicsit írok, és csakis a saját véleményem szerint fogalmazok.
A vámpír ilyen-olyan formában egyidős az emberekkel, már a Bibliából is lehetne olyan részleteket idézni, amiből a létezésükre következtethetünk. A vámpír az ember egyik legnagyobb félelme. De valójában mi is az a vámpír?
Úgy érzem, hogy talán még ebben a kérdésben értenek egyet a legtöbben: egy gonosz élőhalott. Az viszont már más dolog, hogy mikor, milyen testben jelenik meg, mik a tulajdonságai, erősségei, gyengéjeik. A vámpírt tartották már sárkánynak, denevérnek, farkasnak, sőt, csábos, hódító nőnek is. A legelterjedtebb változat szerint a vámpír nagyon hasonlít az emberre, csak egy másik vámpír ismeri fel fajtársát, a halandók számára szokványos, élő embernek látszik (ez egy igen nagy erősségének is számíthat, hiszen így az utolsó pillanatig képes áldozatával elhitetni, hogy ő csak egy ember). Megjelenése hűvös, tiszteletet parancsoló. Emellett példák egyéb tulajdonságaira: éjszaka átváltozik, ártatlan embereket gyilkol, vagy éppen egy harapással őket is vámpírrá változatja. Ezen kívül még fél a napfénytől, tart az ezüsttől, és a szent dolgok, mint például a kereszt és a szentelt víz taszítja őket. Csak földjükben alhatnak, halálukat kétféle módón lehet elérni vagy fejlevágással, vagy pedig a szíven átszúrt karóval lehet. De a részletes vámpír jellemzésére majd csak később térek vissza. Most egy olyan történetet szeretnék leírni, melyben a vámpírt a legismertebb tulajdonságokkal ruházom fel a mai ember szemével nézve.

Hideg, ködös, sötét éjszaka van. Emberem itt még halandó emberként éli hétköznapi életét. Sétál hazafelé, de úgy dönt, hogy a parkon átvezető hosszabbik úton megy. A kísérteties csendben csak cipőjének tompa kopogása ver visszhangot. Amint a fák sűrű lombja felett felnéz a fekete égboltra, és megpillantja a teliholdat, ami most világító fehér színével vonzza a tekinteteket. Hosszú, elnyújtott farkas vonyítást hall. Ebben a pillanatban egy sötét alak, akit eddig észre sem vett, hátulról megrántja, és ő tehetetlenül borul karjai közé. Az alak ajkai szorosan a nyakához tapadnak, és egy ideig ott is maradnak. Emberem erős fájdalmat, és valami meleg anyagot érez végig folyni nyakán. Ekkor az alak elengedi, elrohan, főszereplőm pedig a hideg betonra roskadva tölti az éjszakát, ahonnan csak pirkadat előtt valamennyivel ébred fel.

Az éjszaka történtekből nem emlékszik semmire, és kissé kótyagosan indul el a hazafelé vezető úton. Nagyon legyengültnek érzi magát, a legrövidebb úton sétálva, még napfelkelte előtt hazaért. Most sem vette észre, hogy valaki kicsit lemaradva tőle, de követi. Otthon aztán ismét mély álomba zuhant, s az egész napot végig aludta. Éjjel ébredt fel. Csukott szemmel feküdt tovább az ágyán, még mindig fájt a feje, de ő ezt az előző éjszakai csúnya mulatozásának tudta be. Kinyitotta szemét, és egy pillanatra azt hitte, hogy még mindig álmodik. De aztán megbizonyosodott arról, hogy valaki az ágy mellett ül, és egyenesen a szemébe néz. Fel akart ülni ágyon, de ekkor éles fájdalom hasított nyaka egyik oldalába. Ujjait automatikusan a fájó területre emelte, ahol két sebet talált. Kérdőre akarta vonni az idegent, de még mielőtt száját kinyithatta volna az alak megszólalt:
-Bocsáss meg a sebért, de hát máshogy nem sikerült.
-Ki maga? Miről beszél? -kérdezte zavarodottan emberünk.
Az idegen bőre viaszfehér volt. Lassan, kimérten, kissé vontatottan beszélt, szeméből semmi érzelmet, gondolatot nem lehetett kiolvasni, csak ürességet lehetett találni benne.
-Lassan elmondok mindent, de előbb...
Feljebb húzta hosszú ujjú inge ujját.
-...de előbb meg kell tenned valamit.
-Kérem, válaszoljon! Ki maga!? Mit akar itt?! Jézusom!!
Riadalma nem tűnt alaptalannak. Az idegen egy nagy, kúpos végű kést vett elő és megsebezte vele karját. Figyelte, hogyan kezd a vér lassan szétfolyni, majd emberem szájához tartotta. Ő azonnal szétnyitotta ajkait, és hagyta, hogy néhány vércsepp legördüljön torkán. Amint megérezte a vér selymes ízét, a férfi csuklójához kapott. Közelebb húzta magához, és szívta belőle a számára még ismeretlen nedűt.

-Lassan elég lesz... Látja, nem is volt olyan rossz. Még csak nem is ellenkezett, bár el kell ismernem, hogy ez helyes lépés volt a részéről. Ha nem így tesz, holnap már nem létezne. Most pedig szépen lassan elmondok mindent.
Már régóta figyelem magát. Teljesen alkalmasnak ítélem magát a vámpír életre. Igen, jól hallotta, vámpírt mondtam. - szólt látva a fiú elképedését.- Tegnap este elindítottam vámpírrá válását azzal, hogy vérét vettem. Most, hogy egymás vére folyik ereinkben, már a vámpír életet fogja folytatni. Amúgy ha már ilyen viszonyba kerültünk, remélem tegezhetem?
A fiú egy erőtlen nyögéssel válaszolt. Még mindig nem tudott megszólalni, egyrészt megrémült előző tettétől és az idegentől, másrész ugyanezek elbűvölték is, és érdekelte mi lehet a folytatás. Igaz eddig egy szavát sem hitte az embernek, de az őszinteség sugárzott belőle.
-Ezt igennek vettem. Most még sok minden áll előtted, nem is tudom, hol kezdjem el.?!
-Várjunk csak egy picit! Most azt próbálja elhitetni velem, hogy egy vámpír vagyok!
Nevetséges! Ki maga és hogy kerül ide? Bizonyára elkábított!
-Nem ez komoly. Én egy vámpír vagyok és tegnap éjszaka, amikor a parkon átsétált én ott vártam...
- Várjon! Már emlékszem valamire. Az maga volt?!
-Igen. Elnézést, hogy csak úgy otthagytalak, de akkor még nem tudtam volna mit tenni. Most viszont azzal, hogy itt vagyok a lelked mentettem meg. Remélem, ha tisztában leszel majd a helyzeteddel, megértesz!
-Milyen helyzetemmel? Mit tett velem?- a fiú egyre jobban felbátorodott.
-Ne, ne ilyen gyorsan. Megértelek, hogy most nem tudod mi történik, de ha hagyod végég mondom. Ja, és kérlek Te is tegezz, a magázás mindig is feszélyezett. Akkor már mondom is. Téged tegnap az a megtiszteltetés ért, hogy egy nagycsalád tagja lehetsz. Mint már mondtam, régóta figyellek. Láttam szeretteiddel nem igazán vagy jóban, barátaidat kerülöd. Nekem viszont hatalmamban áll, hogy egy új otthont, egy új életet, egy családot biztosítsak számodra. Vámpírrá tettelek. Gondolom már sok mesét hallottál a vámpírokról, ezekben van igaz és téves hit is, de várj mutatok egy bizonyítékot úgy talán hiszel nekem.
Elindult a szobába, egyenesen a fiókhoz ment és egy kis kerek fésülködő tükörrel tért vissza a vámpír. Ezt a fiú kezébe adta, aki félve pillantott a vámpírra.
-Mit tegyek?
- Csak nézz bele.
A fiú rémülten felkiáltott. Amikor szemét a tükörre emelte, onnan nem nézett vissza rá senki. Minden olyat látott, amit testével takart, ezért a tükörben nem lehetett volna ott, de vele ellentétben mégis látszódott.

- Most már azt hiszem folytathatom, hisz hiszel nekem. Az előbb egy fontos tulajdonságunkat megmutattam. Tükörképünk nincs épp úgy árnyékot sem vetünk. Most hogy vámpír vagy új tulajdonágaid nagy része már megvan. Jó, ha tudod, hogy a nap már ártalmas hatással van rád, ezért fontos, hogy minden utasításomat pontosan tartsd be! Sokat kell még tanulnod, tudnod kell, hogy mit tehetsz és mit nem. A legfontosabbakat tőlem tudod meg, a többit a tapasztalat ajándékozza neked. Most éjjel van, ez a mi időnk. A denevérré és farkassá változás csupán mese, sajnos ez egy hátrány, hogy éjjel is abban a testben kell maradnunk, amiben nappal. A tested már csal állandó otthonod, előző éjjel alvásod-halálod volt. Meghaltál, elköszöntél előző életedtől, s most fogadd az újat. Hidd el nekem, így sokkal jobb lesz neked! Mi élőhalottak kitartunk egymás mellett. Szükséged van ránk. Valakinek támogatnia kellett téged, és akkor én ott voltam melletted. Remélem, tudod, hogy sokat segítettem. Köszönettel tartozol. Most, amíg veled vagyok, azt életed árán is védelmezned kell. Egyébként, nem olyan nehéz halhatatlanságod elveszíteni, elég, ha csak kisétálsz a közvetlen napfényre, és utána csak egy marék hamut találnánk utánad. Sok hitetlenkedő, rosszul választott ifjú vámpír használja ki e gyengéjét arra, hogy ezt az áldást megfossza magától. Azt hiszik, hogy így Isten megbocsát nekik! Szánalmas! Neked nincs Istened többé. Hogy véletlen "balesetek" ne alakuljanak ki, a nappalokat egy koporsóban töltjük, amit farkasemberek őriznek. Ha a nappalt átvészeled, éjszaka szinte már semmi nem árthat neked! A halandók fegyvere nem árthat neked. Ám az ezüsttel vigyáznod kell! Hidd el, nem kellemes az érintkezés vele, de elpusztítani nem tud. Amíg a szíved dobog, és a fejed a helyén van, addig élsz. És most az egészben a legjobb: a táplálkozás! Éhes vagy? Jó, ha tudod, eddigi ételeid nem csillapítják éhséged, szomjad. Erre csak egy dolog alkalmas ...
-A vér.
-Pontosan. De nagyon fontos: alvadt vért ne igyál, halott vére megöl. Erre figyelj oda... Ma éjjel velem tartasz! Kellene enned valamit. Nagyon sápadt vagy! És vér nélkül nem vagy semmi.
A vámpír és a fiú útnak indultak. Utolsó kissé még imbolyogva, furcsán ment, ellentétben új barátjával, aki szinte csak úgy lebegett a levegőben. Nem is lehetett látni hogyan lép, mivel majdnem suhant. A fiú ide-oda kapkodta a fejét. Hiába mondta a vámpír, hogy minden érzékszerve javult, és hogy mindent máshogy fog látni, nem tudta elképzelni. Az éjszakát látta, hallotta, szagolta, és ízlelte. Minden porcikája beleremegett, amikor egy bagoly felhuhogott az égbolton. Csodálatos volt. Új színeket látott, a hangok mindent felülmúltak, nem győzött betelni a sok új élményével.
A vámpír egy sötét sikátorba vezette a fiút.
-Ölnöd kell, hogy élj! A vér élet. Számunkra elengedhetetlen! De, hogy először könnyebb legyen, az első áldozatodat megfogom, és megsebzem neked. Te akkor kezd el inni a vérét, attól majd megerősödsz. Az első alkalommal az új vámpírok mindig félnek. Nem mernek ölni. De amint már visszafolyhatatlanul rájuk tör az éhség, kegyetlen mészárlásokat hajtanak végre, olyan nagy az életösztönük. Ha te most úgy ölsz, hogy én is segítek, a következő áldozattal már könnyebben végzel. Ha most nem teszed meg, több embernek ártasz. Persze a vérszívás az embere számára nem lesz kellemes élmény, nem úgy, mint nekünk. Ha lelkiismeret furdalásod lenne, könnyítheted azzal, hogy figyelsz arra, hogy az áldozatod ne szenvedjen sokat. Erre majd az idő folyamán ráérzel.
Most egy földön fekvő hajléktalanhoz értek. A vámpír könnyedén felemelte, kezét a szájára szorította, és mielőtt még hangot adhatott volna a megdöbbenésének, a fogai már belehatoltak a nyakába. Odatolta a fiút, aki először félénken ízlelte a vért, de mikor érezte, hogy ez neki jó, szüksége van rá, egyre hevesebben itta a vért. Pár perc múlva a férfi élettelenül omlott össze.
-Milyen volt?
-Minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű.
-Gondoltam, hogy tetszeni fog. Ehhez az érzéshez semmi nem hasonlítható. Lassan ízleled, érzed szépségét. Fantasztikus, ahogy ajkaidon érzed a vér melegét, ahogy érzed, ki megy az emberből az élet, a szíve leáll. Egy darabot elvettél tőle...
-De ez gyilkosság.
-Nem, ez ösztön szerint tevékenység.
És ezzel a vámpír megmondta emberemnek, hogy magára hagyja, a legfontosabbakat tudja, és ha mégis szüksége lenne rá, meg fogja találni. És a következő másodpercben már hűlt helye sem volt.

Nos, ezt vámpírismertetőnek szántam. Furcsa, hogy a vámpír kialakulásával nem nagyon foglalkoznak. Könyvben, filmben mindig egy kész vámpírt találunk. Ez így nem jó... A történetembe beleépítettem néhány elemet (igaz, egy kicsit nagyon átforgatva) Anna Rice Interjú a vámpírral című könyvéből. A vámpír keletkezéséről ott van egy kis rész. (Az én vámpíromat teljesen Lestat ellentétjére formáltam, hogy magyarázni tudjak egy kicsit)
Most szeretnék rátérni konkrétan a vámpírok tulajdonságainak elemzésére, azokra a tulajdonságokra, amelyek általánossá váltak, az ismertebb legendákra.
Az idő kezdetétől országról-országra változó a vélemény a vámpírokról, de egyik sem kedves. Az emberek rettegnek tőlük. Szinte lehetetlen, hogy már akkor is mindenhol féltek ugyanattól a lénytől, amikor a hírközlésnek a pletykán kívül semmi más módja nem volt.
Például Káin idejében. A legendák szerint Káinból, az első gyilkosból lett az első vámpír. A Biblia azt írja, hogy Évának két gyermeke született Káin, és Ábel. Úgy gondolták, hogy azért, hogy Isten őket is kedvelje, áldozatot kell bemutatniuk neki. Ábel áldozatát Isten örömmel fogadta, ezért Káin is valami nagy áldozatot szeretett volna hozni, de Istennek nem tetszett, ezért Káin megölte testvérét, és emiatt Isten száműzte. Káin elindult, de három angyallal találkozott, akik azt mondták neki, hogy csak kérnie kellene Isten bocsánatát, és akkor nem kellene száműzetve élnie. Káin ezt háromszor megtagadta, emiatt Isten megátkozta, vámpírrá változatta, ezért lett Káin a vámpírok atyja. De van egy olyan feltevés is, hogy áldozáskor Káin Ábelt, szeretett testvérét áldozta fel, s az Úr örült ennek a nagy áldozatnak, és megáldotta Káint az örök élettel. Eszerint a vámpír élet áldás.
De miért is félnek az emberek a vámpírtól? Ha abból indulunk ki, hogy az állatoknak vannak ösztöneik, ezek segítségével állják meg helyüket a világban, akkor felmerül bennünk, hogy nekünk is hallgatnunk kellene az ösztöneinkre, hiszen azok segítenek elkerülni a rossz dolgokat, azok terelnek minket a jó irányba. Nos, a legnagyobb ösztönünk az életösztön, ebből arra lehet következtetni, hogy a halál nem lehet egy jó dolog. A vámpír pedig épp ezzel fenyeget. Miután meghaltak, eljönnek értünk, hogy koporsójukba rángassanak, és kioltsák életünket. Ezek szerint, a vámpír csak egy ürügy volt arra, hogy ne azt mutassuk, hogy a haláltól félünk, hanem egy gonosz lénytől.
Íme néhány tulajdonsága:
Ezüstöt nem érinthetnek, legalábbis félnek tőle. Erre a nekem legjobban tetsző magyarázatot a Drakula 2000 című filmben (r.: Wess Crawen) találtam. Itt azt állítják, hogy a sokarcú Drakula, mielőtt az lett aki, Júdás volt, aki elárulta Jézust néhány ezüstpénzért. Bűneit megbánva öngyilkosságra készült, de ez nem sikerült neki, nem kerülhetett Isten színe elé. (Ez már a halhatatlanságot is magyarázza!) Mivel ő teremtette a vámpírokat, utódai örökölték tulajdonságait. Az ezüst érintése éget, vagy sebet okoz, ám elpusztítani ezzel sem lehet.
Ezt csak a Nap fénye okozhatja. (Bár erről is akad olyan emberke, aki mást gondol. Szerinte nem a nap fénye, csak bizonyos UV sugarak vannak rájuk ártó hatással).

Megint más feltevés szerint még a nap sem képes elpusztítani a vámpírt, csupán csak annyira legyengíti, hogy tulajdonságait elveszti, és amíg a napon tartozik, bármilyen egyszerű módszerrel meg lehet ölni. És ez mindaddig így van, amíg egy teljes napot nem tölt a koporsójában.
A vámpírok magas intelligenciával rendelkeznek. Erre azért van szükségük, hogy a képességeiket kontrolálni tudják, és hogy túljárjanak az emberek eszén, létezésüket hihetően tagadják. (Ezek szerint, aki biztos abban, hogy nincs vámpír, azért mondja, mert ő az, csak leplezni próbálja).
Amikor emberek közt mutatkoznak külsejük, megjelenésük hűvös, határozott, tiszteletet parancsoló. Tartásuk egyenes, egész lényükből árad a feljebbvalóságukat sejtető kisugárzás. Zárkózott, komoly, kimért embernek látszanak.
Hipnotikus tekintetük van. Szembe nézéssel hipnotizálják szolgáikat, akaratukat teljes mértékben irányítani tudják. Ez segít a nappali hírnévterjesztésben, áldozatkeresésben.

Úgy tartják, hogy ezek az élőhalottak különböző éjjeli állatokká tudnak változni (például farkas, denevér) vagy éppen füst formájában ajtó zárakon közlekednek.
A vámpír nem léphet be olyan házba, ahová nem hívták meg. Ez olyan épületekre nem vonatkozik, amelyek mindenki számára nyitva álnak (fogadók, kórházak). A vámpír a meghívást a legkönnyebben a szolgák irányításával éri el. Ha senki nem hívta meg, de mégis bemegy, annak az az oka, hogy már járt ott akár több száz évvel azelőtt (ez ellen ajtóra, ablakra tekert fokhagyma koszorúkkal lehet védekezni)
Nagyon jók az érzékszervei. Bárkinél, bárminél jobban lát, hall, érez. Mozdulatai is gyorsabbak a halandókénál, gyakran nem is látszik, hogy mit tesz, olyan gyorsan történik. Ha nem szeretné, senki nem tud arról, hogy ő ott van valahol.
A vámpírnak nincs tükörképe, nem vet árnyékot. Ezt azzal magyarázzák az okosok, hogy mivel már vámpír halott a testet pedig csak "bérli"' vagyis nem az övé, nem akar idegen tollakkal ékeskedni, de a lelke, amije van, az pedig átlátszó, ennél fogva, nem látszik.
A vér az élet! Azaz, a vámpíroknak ez kell ahhoz, hogy fajuk fennmaradhasson. Már a Bibliában is szerepel, hogy aki egy ember vérét elveszi, az őt az életétől fosztja meg, e fölött pedig csak Isten dönthet, tehát a vérszívás nem csupán bűn, de Istennel szembeni lázadás is, mert isteni hatalmat érzünk magunknak.
A vámpíroknak az irodalomra, a médiára, és a képzőművészetre is nagy hatása van. Sőt! Olyan dokokat is találtam, amelyekben különböző zenei együtteseket az éj muzsikájának neveznek, vagyis úgy tartják, hogy kedvező hatással vannak a vámpírokra. (Ezek között megtaláltam a két kedvenc együttesemet, a Nirvanát, a The Cure-t, és az ismert Metallicát is.)
Az irodalom is nagymértékben foglalkozik a vámpírokkal. Számtalan vers, regény, novella keletkezett ezzel a témával kapcsolatban. Nagyobb művek például Anna Rice Interjú a vámpírral című könyve, vagy Bram Stoker Drakulája.

Anna Rice ismét egy másik szemszögből, más állásponton állva közelíti meg az éj lényeit. (Annanak nevezem, az igazi nevet nem sikerült kideríteni.) Szerinte a vámpíroknak nem feltétlenül szükséges ember vérével táplálkoznia, állatok vére is életben tarthatja őket. Egyébként a könyv nagyon érdekes, elolvasását mindenkinek ajánlom!
Bram Stoker Drakuláját pedig a legnagyobb vámpír könyvnek tartják. Ezt az ír származású angol író írta, 1897-ben jelent meg Londonban. Bár én még nem olvastam, csak részleteket, de úgy halottam, könnyen olvasható, egyszerű nyelvezetű írás. Drakula (az első formában, nem ez lett volna a neve, ez csak a végén módosult) ősének a 15. századi havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes tekinthető.

Ez a bajszos, horgas orrú férfi a keresztségben kapta a Vlad nevet, de Drakulának is nevezték, mert családja címerében "dracul" vagyis sárkány található.
A dracul szó sárkányt jelent. Miután a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, Vlad visszatért trónjára és négy éven át példátlan kegyetlenséggel uralkodott. Akkor tett szert új nevére, a Tepes-re, azaz a karóba húzóra, amikor minden ok nélkül megtámadott egy falut, és 10000 embert megkínzott, többet karóba húzott. Hazaárulásért tizenkét évre börtönbe került, Itt töltött évei alatt állatokat kínzott meg, rajtuk élte ki szadista vágyait. Miután kiszabadult, ismét jelentkezett a trónra, de egy török ellenes csatában (!) levágták fejét, és elküldték a szultánnak. De ez hogy került Stoker könyvébe? A Drakula regény legtöbbet a mélyen gyökerező román néphitből merít. Régen a szülök, azzal riogatták gyerekeiket, hogy ha nem vigyáznak, elviszi őket a Drakula. Aki úgy hal meg, hogy kiközösítették (Tepes) visszajáró halott, "mori" lesz mindaddig, míg az egyház fel nem oldozza az átok alól. Úgy is tartották, hogy Vlad, a hős vezér visszatér, ha veszélybe kerül országa. Lehet, hogy a karóba húzó fejedelem évszázados legendája azért varázsolta el Stokert, mert ebből a szemszögből részletes leírást adhatott Erdély tájairól.

A könyv történetét F. F. Coppola Drakulája nagyon híven őrzi. (1992: Drakula: Gary Oldman; Mina: Wiona Ryder; Jonathan: Keanu Reeves; Van Helsing: Anthony Hopkins)
Jonathan Harker a fiatal angol ügyvéd Erdélybe, a Kárpátokba indul, hogy egy szerződést kössön egy bizonyos Drakula gróffal. Drakulához utazván, az utolsó állomáson az emberek ördögöt és poklot kiáltottak feléje, és keresztet vetettek. Amint odaért, a dolgok egyre különösebbé kezdtek válni. "Iszonyat és rettegés fogott el, amikor láttam, hogy a férfi lassan kimászik az ablakon, és arccal lefelé araszol le a kastély falán a félelmetes szakadék felé. Szétterült köpönyege mintha hatalmas szárny lett volna."Így pillantotta meg Jonathan a holdvilágnál vendéglátóját, aki nappal nem mutatkozott, és láthatóan egyedül lakta a hatalmas kastélyt. Amikor egyik éjjel farkasüvöltés törte meg a csendet, a gróf szeme tüzesen kezdett izzani, és megszólalt: -Hallgassa csak, milyen szépen dalolnak az éj gyermekei. Később. Mikor a tükörnél borotválkozott, és Drakula belépett, a tükörben nem lehett látni mását. Közvetlenül ez után, mikor Jonathan megvágta magát, a gróf a torka után kapott, de mikor megérintette a döbbent férfi nyakában lógó keresztet, rögtön visszahúzta kezét. A regényben Drakula Angliába utazik, de Harker megszökik, és szövetségbe lép Dr. Abraham Van Helsinggel, a ki tud egyet s mást a vámpírokról. Például csak ő tudja, hogy a vámpír féli a fényt, és tart a fokhagymától, kereszttől, megölni pedig csak szíven átszúrt karóval lehet.
A regény rejtett szexuális tartalmat is hordoz magában. Például Jonathannak tetszik, amikor Drakula három menyasszonya meglepi őt egyik éjjel. "Mindháromnak ragyogóan fehér fogai voltak, melyek úgy villantak elő érzéki ajkaik mögül, mint a rubinok közül a gyöngy. Volt bennük valami nyugtalanító, valami vonzó, de ugyanbakkor halálosan fenyegető. A szívem mélyén égető, bűnös vágy ébredt, hogy bárcsak azok a vérpiros ajkak megcsókolnának..."

Stoker Drakulája számomra örökéletűnek tűnik, számos Drakula film keletkezett. És egy, amiben Drakula nem Drakula, hanem Orlok gróf. A Nosferaturól van szó. 1979-ben jelent meg, rendezője Friedrich Wilhelm Murnau. Nosferatu nem más, mint Drakula. De hogy miért nem ez lett a címe annak egyszerű, de szomorú oka van. A készítők nem tudták/nem akarták megvenni Stokertől a megfilmesítés jogát, ezért egy kicsit átírták, a helyszíneket, neveket kicserélték, ezzel megjelent az új, de mégis a rég vámpírfilm. Persze még rengeteg Drakula keletkezett, ezek közül egyet magyar vonatkozások miatt még megemlítenék. Ez az 1931-es Tod Browing rendezésével készült Drakula, aminek főszerepét egy magyar származású színész, Lugosi Béla játssza. Róla röviden:

(1882-1956) 11 évesen elszökött otthonról, bányában dolgozott, de színészi pályára kézsült. 1900-ban volt első sikeres fellépése Szabadkán. Kilenc évig játszott vidéken. Az USA -ba emigrált, New York-i magyar színpaddal járta az amerikai vidéket. Első filmsikerét jelentette a Dracula, s ezt követték a különböző rémtörténetek pl.: a Frankenstein.
A nagy vámpírsikereket látva később persze másik, különböző, az eredetiekhez cseppet sem hasonlító vámpírfilmek jöttek létre, mint például a Penge, Buffy sorozat, a Vámpírok, A vámpír jele, Vérszomj, Alkonyattól pirkadatig. És persze a paródiák (ezek közül csak Roman Polanski filmét említeném a Vámpírok bálját.)
Összefoglalásként: A vámpírral nem jó találkozni, kerüljük. De ha véletlenül mégis szembe találjuk magunkat egyel, vegyünk elő egy világító ezüst keresztet, amivel szíven lehet szúrni ,és fokhagyma szaga van. Most egy kicsit komolyabban: Sok féle vámpírról halottak már az emberek, ezek közül néhányat én is leírtam. Tudom, hogy mindenki máshogy képzeli el a saját "vámpírját", és azt is, hogy ez miért van. Szerintem az emberek még jó sokáig elő fogják venni a Drakulát, és még egy 1000 évig hatni fog a médiára, irodalomra, képzőművészetre... Azt hiszem, nem kezdem elölről.
Most már egyértelművé vált számomra, hogy a vámpír, vagy a Drakula szó eléggé tág kört foglal magába, amit nem lehet néhány szóval elintézni. Már több órája írom ezt a dolgozatot, de még mindig nem érzem azt, hogy a végére értem. De mivel már jó néhány oldalnyi szöveget leírtam, azt hiszem, ez lesz a vége. Azzal a tudattal fejezem be a dolgozatomat, hogy én tudtam valamit írni a sokak által lerágottnak vagy porosnak vélt témáról, amikhez ők már hozzá sem látnak.











Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-04-27
Összes értékelés:
80
Időpont: 2006-05-24 13:04:55

Bővebben egy kicsit?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 78. címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Lumba és az oltás címmel

hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel rakoncátlan automata címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) keresztútnál című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) keresztútnál című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) keresztútnál című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ami lehetetlen az kizárt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ami lehetetlen az kizárt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)