I.rész

Annak ellenére, hogy a Székelyföld az ország /Románia/ egyik legváltozatosabb, altalajkincsekben leggazdagabb vidéke, mégis az ittalakó székelység a történelem folyamán a legmostohább közgazdasági körülmények között nyomorgott. A székelység mindig híres volt szorgalmáról, tehetségéről, egyformán ügyesen művelte a földet vagy készített háziipari termékeket, de ha kellett derekasan megállta a helyét mint ipari munkás is. A sors iróniájaként a történelem folyamán sokszor kellett vándorbotot fogjon a kezébe és idegen földön keresse kenyerét, boldogulását, amit a szülőföld olyan gyakran megtagadott tőle. A székelyföld gazdasági múltjának feltárása érdekes és tanulságos feladat már azért is, mert a székelység történelme nagyon is ismételi önmagát és a székely sorsa ma is magán viseli történelmi hányatottságának tragikus jellegét. A Székelyföld természeti gazdagsága nagy részben ma is nem annak fiait boldogítja, hanem a később idetelepülők zsebeit vastagítja. A Székelyföld gazdasági múltjáról, a századeleji iparkamarák jelntései adnak elszomorító képet a két legjellemzőbb székely megye Csík-és Háromszék XX.ik századforduló gazdasági helyzetéről. Korabeli iparkamarai jelentésekből kitűnik, hogy Csíkvármegyében az elmúlt századelőn milyen altalajkincseket ismertek és hasznosítottak. Ebben a megyékben már akkor kitermelték és feldolgozták a háziipar keretében az agyagot, kaolint és a márványt. Sőt a korabeli hírek szerint a szerencsés kutatók még kőolajat is találtak, nagymennyiségű szenet és kénmentes vasércet. Amit a későbbi geológiai feltárások szintén bizonyítottak, és az 1910-1990 között nagymennyiségben ki is termeltek. Ezeken kívül ebben a két megyében nagy mennyiségű ásványvíz is található, aminek nagyobb része kitermelés hiányában a mai napig felhasználatlanul elfolyik. Ennek oka a régmúltban a gépesítés hiánya, szállitási nehézségek, a megfelelő vállakozási tőke hiánya okozott. A gazdag ásványvíz források kiaknázását, kitermeléásét, palackozását nem kevésbé az osztrák majd a román uralom nemtördömsége, ellenséges konkurenciája akadályozott meg. A csíki székelyek már a múltszázad elején panaszkodtak, hogy amíg a saját ásványvízük veszendőbe megy, addig sokkal drágábban Ausztriából importálják a Gleshübelin ásványvizet. Szeretnék, ha a kormány a konkurens ausztriai ásványvíz helyett a hazai természeti kincsek kiaknázására fordítaná a figyelmét.
Csíkvármegye felszíni kincsekben is gazdag volt, nagy kiterjedésű fenyőerdőkkel rendelkezett, klimája kivételesen alkalmas volt a rostos ipari növények termesztésére, de feldolgozó ipar hiánya miatt, csak saját szükségletükre termelhettek.Hasonló volt a helyzet a gyapjúval és bőrfeldolgozással, ezek is csak az önellátást szolgálták. Történtek javaslatok, próbálkozások a feldolgozó ipar kialakítására, de a tervek mindig megtropantak a szükséges tőke és az infrastruktura /utak, vasút/ hiánya miatt. Megfelelő utak és vasútak hiányában Székelyföldet nem lehetett az ország és Európa nagy gazdasági vérkeringésébe bekapcsolni. A piacok messze voltak, a szállítási nehézségek miatt még az elindított vállakozások is sorra tönkrementek. A székelyek nem rendelkeztek elegendő pénzzel a szükséges gépek megvásárlására, a kézi módszrekkel előállított termékek nem voltak versenyképesek, az ipari módszerekkel termelt cikekkel szemben. A székelyföldi ipar kialakulását nem kevésbé akadályozta, hogy hiányoztak a hazai termékeket védő vámtörvények, emiatt nagy mennyiségben áramlottak be az országba az ipari módszerekkel előállított olcsó osztrák és cseh termékek. A XIX.század végén a XX.század elején a székelység szükségletét már a földmüvelés és háziipar együttes jövedelme sem biztosította, ezért a legjobb fazakasok, köművesek, kádárok, a fonás-szövés mesterei Romániába költöztek, mert ott jobban megfizették, mivel az akkori Romániában nagy hiány mutatkozott az ilyen képesítésű mesteremberekből. A Székelyföldről származott magyar mesteremberek munkája, szaktudása, nagy megbecsülésnek örvendett, ezért ezt a "tőkéjüket" kamatoztatták a szomszédos Romániában vagy más idegen országban.