HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48089

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-08-16

Kísérlet

Kísérlet


Huszonkét évvel ezelőtt érdekes kísérletbe kezdtem. Világra hoztam egy teli szájjal bömbölő, embernek még alig nevezhető lényt. Kíváncsi voltam, ha naponta etetem, itatom, meg-, és felruházom, - lesz-e belőle ember.
Olyan kicsi volt, alig mertem megfogni. Csak ültem a szőnyegen, és az ágy rácsai között bámultam - mindez az enyém? Mohón figyeltem grimaszait. Hamar megtanultam, hogy a különböző szájráncolások mit jelentenek. Ha összeráncolta a szemöldökét, és ajkát összehúzta, - tudtam, hogy azt fontolgatja, mosolyogjon-e. Ha szemét tágra nyitotta, száját ráncokba szedte, - tudtam, hogy azonnal sírni kezd. Megszállottan lestem gondolatait. Szinte - mit szinte! valóságosan! - a rabszolgája lettem. Nem kellettek nekem mások bókjai, hogy szép. Én tudtam, hogy gyönyörű. Nem volt szükség mások visszaigazolására, hogy okos, én biztos voltam benne, hogy zseni. Ahogy nőtt, tényleg okosodott, kitárult számára a világ. Az övé tágult, az enyém beszűkült. Csak rá fókuszáltam.
Gyönyörködve néztem egyre szélesedő vállait. Megsimogattam volna göndörödéstől megszabadított fürtjeit, - de az anyai cirógatás snassz lett számára. Orra alatt a sötétlő pihék még komolyabbá tették egyébként is komoly arcát. Csak a szeme, a mindig árulkodó szeme maradt a régi. A visszafojtott indulat sárkány-zöld villámokban cikázott át rajt. Az öröm nem görbítette mosolyra a száját, de a szeme felragyogott. Esténként, ha elaludt, leültem az ágya szélére. Néztem a takaró alól kikandikáló hatalmas tappancsokat, és hiába kerestem a rózsás talpacskákat.
Tilalma ellenére koptattam az iskola járólapjait, míg ő érettségizett. Nem akarta, hogy ott legyek, mégis felragyogott tekintete, amikor meglátott. Úgy kapott fel, mint vihar a levelet.
Kollégiumba kerülése csak a postának volt jó. Esténként távképzést tartottam a mosásról, vasalásról. Itthon megtettem én, ott rákényszerült. Egy hónap múlva nevetve jelentette: anya, tök jó szakács vagyok! Első osztályúan tudok konzervet melegíteni.
Öltönyre gyűjtök, amiben átveszi diplomáját.



Nézem, ahogy elsétál a két méterre cseperedett kicsim, mackósan átölel egy leányzót. Válla fölött még visszanéz, legényesen kacsint, amire összeszorul a szívem.
A kísérlet befejeződött.
Ember lett a fiam

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-08-17 14:54:07

Megint csak azt szajkózhatom, amit eddig; de olykor úgy tűnik, képtelen vagyok betelni az élménnyel:
Így kilassítani egy-egy pillanatot, és így felkapni, majd átlendíteni a válladon 22 évet, alig néhány sorban! Mesteri megoldások! Őszintén gratulálok

Kuvik
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-16 18:49:05

Kedves Matyi!
Az anyai szív szól ebből a történetből.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-08-16 18:46:43

Kedves matyi!
Ez az élet rendje, te mint anya erről többet tudsz, mint mondjuk én, mint apa,de...
Kis történeted elgondolkodtat, és eszembe juttatja, mennyi minden belefért azért ebbe a "röpke" néhány évbe. Köszönöm, és írj még, nagyon sok ötletet adsz nekem írásaiddal, no és az élmény, amíg olvasom őket...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Jártó Róza alkotást töltött fel Levél a mamának címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Húsvét alkalmával címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Piros tojást választok címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Gyónás címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)