HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48841

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2019-09-18 23:52:51

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-08-16

Kísérlet

Kísérlet


Huszonkét évvel ezelőtt érdekes kísérletbe kezdtem. Világra hoztam egy teli szájjal bömbölő, embernek még alig nevezhető lényt. Kíváncsi voltam, ha naponta etetem, itatom, meg-, és felruházom, - lesz-e belőle ember.
Olyan kicsi volt, alig mertem megfogni. Csak ültem a szőnyegen, és az ágy rácsai között bámultam - mindez az enyém? Mohón figyeltem grimaszait. Hamar megtanultam, hogy a különböző szájráncolások mit jelentenek. Ha összeráncolta a szemöldökét, és ajkát összehúzta, - tudtam, hogy azt fontolgatja, mosolyogjon-e. Ha szemét tágra nyitotta, száját ráncokba szedte, - tudtam, hogy azonnal sírni kezd. Megszállottan lestem gondolatait. Szinte - mit szinte! valóságosan! - a rabszolgája lettem. Nem kellettek nekem mások bókjai, hogy szép. Én tudtam, hogy gyönyörű. Nem volt szükség mások visszaigazolására, hogy okos, én biztos voltam benne, hogy zseni. Ahogy nőtt, tényleg okosodott, kitárult számára a világ. Az övé tágult, az enyém beszűkült. Csak rá fókuszáltam.
Gyönyörködve néztem egyre szélesedő vállait. Megsimogattam volna göndörödéstől megszabadított fürtjeit, - de az anyai cirógatás snassz lett számára. Orra alatt a sötétlő pihék még komolyabbá tették egyébként is komoly arcát. Csak a szeme, a mindig árulkodó szeme maradt a régi. A visszafojtott indulat sárkány-zöld villámokban cikázott át rajt. Az öröm nem görbítette mosolyra a száját, de a szeme felragyogott. Esténként, ha elaludt, leültem az ágya szélére. Néztem a takaró alól kikandikáló hatalmas tappancsokat, és hiába kerestem a rózsás talpacskákat.
Tilalma ellenére koptattam az iskola járólapjait, míg ő érettségizett. Nem akarta, hogy ott legyek, mégis felragyogott tekintete, amikor meglátott. Úgy kapott fel, mint vihar a levelet.
Kollégiumba kerülése csak a postának volt jó. Esténként távképzést tartottam a mosásról, vasalásról. Itthon megtettem én, ott rákényszerült. Egy hónap múlva nevetve jelentette: anya, tök jó szakács vagyok! Első osztályúan tudok konzervet melegíteni.
Öltönyre gyűjtök, amiben átveszi diplomáját.



Nézem, ahogy elsétál a két méterre cseperedett kicsim, mackósan átölel egy leányzót. Válla fölött még visszanéz, legényesen kacsint, amire összeszorul a szívem.
A kísérlet befejeződött.
Ember lett a fiam

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-08-17 14:54:07

Megint csak azt szajkózhatom, amit eddig; de olykor úgy tűnik, képtelen vagyok betelni az élménnyel:
Így kilassítani egy-egy pillanatot, és így felkapni, majd átlendíteni a válladon 22 évet, alig néhány sorban! Mesteri megoldások! Őszintén gratulálok

Kuvik
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-16 18:49:05

Kedves Matyi!
Az anyai szív szól ebből a történetből.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-08-16 18:46:43

Kedves matyi!
Ez az élet rendje, te mint anya erről többet tudsz, mint mondjuk én, mint apa,de...
Kis történeted elgondolkodtat, és eszembe juttatja, mennyi minden belefért azért ebbe a "röpke" néhány évbe. Köszönöm, és írj még, nagyon sok ötletet adsz nekem írásaiddal, no és az élmény, amíg olvasom őket...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

dodesz bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Maradék országban című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Perzselő idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nem mondhatom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy pacsirtához című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bóvli versek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)