HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48841

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2019-09-18 23:52:51

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: ÁsítottamFeltöltés dátuma: 2007-08-16

A Karrier

Tizenegy éves voltam, amikor álmatlan éjszakáimon azon töprengtem, mi célból pofozott a Földre az Isten, és keltett ki a Nap. Igazán lelkes gyermek voltam, imádtam az életet, ugyanakkor bizton tudtam: nagy tettekre vagyok hivatott. Eldöntöttem akkoriban, hogy bele is kezdek nagyszabású karrierem építgetésébe. De nem akármilyenbe.
Legenda akartam lenni. Élő legenda.
De hogyan?
A megoldás a tévében, mely két másod perc alatt segítséget nyújtott számomra. Éppen Kovács "Kokó" István küldte padlóra egy kemény ellenfelét, mire rájöttem: verhetetlen profi ökölvívó leszek, boxoló AKAROK lenni! Fél éven belül sikerült belekezdenem magabiztosan elszánt tervembe: beiratkoztam egy klubba, és máris nekikezdtem a kőkemény edzéseknek...
Az ott töltött harmadik hónapon már olyan jól ütöttem az bal egyenest és a jobb gyomorütést, ahogy Chacon a bal horgot Kokónak. Talán ezért vonaglottam büszkén a ringbe az első edzőmeccsre, bizton tudva azt, hogy a piros sarokban sírni fog az ellenfél. "Gong", a meccs elkezdődött, azonnal bevetettem a "magam"-féle speciális manővert: gonosz mosollyal ugrottam egy "félelmetesgyorsat" az ellenfelemhez, és azonnal rálendítettem egy jobbost. Hogy talált-e, vagy sem, arra sajnos nem emlékszem. Az igazság az, hogy ezen a 4 másodpercen kívül egyáltalán nem emlékszem semmi másra. Az edző viszont, miután magamhoz tértem, azt mondta, hogy kiütöttek, éspedig a negyedik másodpercben, így, tudván, hogy nem tudok semminemű bizonyítékot találni arra, hogy ezt megcáfoljam, hát kénytelen-kellelen, hittem neki. Hazafelé szédelegve, látáskieséseim közepette volt időm azon gondolkodni, hogy az ökölvívás valóban nekem lett volna kitalálva, és nem lenne-e tanácsosabb a TV mögött harciaskodnom a távirányítót szorongatva. Mindenesetre aznap este csalódottan ültem a TV elé, és szorongattam is azt a távirányítót fogcsikorgatva: izgalmas perceket éltem át, sosem láttam még azelőtt magyar-francia futtballmérkőzést, és meglepett a 2-3 as vereségünk.
Hová süllyedhetünk még?
A közvetítő még dicsérte is a magyarokat a vereségért!
Hová lett az aranycsapat? Ohh, hisz én már akkor tudtam: ÉN leszek az aranycsapat! Így jöttem rá: vérprofi futball válogatott csapattag leszek, focista AKAROK lenni!
Egy évig kerestem a nekem való klubbot, mikor végre megtaláltam a legjobbat a városban. Így váltam 14 évesen focistává. Az első napomon bebizonyíthattam, hogy mint újonc, egészen tehetségesen tudom balra lőni a labdát, ha jobbra célzom, és többször lövök kapufát véletlenül egymagam 50 méterről, mint az egész csapat kész akarva 5 méter távolságból. Az edzőmeccsem is jól sikerült, középkezdéskor balra akartam adni a labdát, így sikerült jobbra lőnöm, ezek után pedig a bíróval hiába próbáltam meg elhitetni, hogy én "valóban nem a fejét céloztam". A csapattársak a vállam veregették és agyondicsértek, ugyanis ők kifejezetten utálták a bírót. Az edző a vállam veregette, úgy súgta a fülembe, hogy az utolsó napom töltöttem edzésen, ugyanis ő kifejezetten szerette a bírót. Rájöttem, hogy sosem leszek jó focista, nem az én sportom, nem az én karrierem. Nem tudtam eldönteni ezután sokáig, hogy mi tesz majd legendává, de még mindig hittem, hogy egyszer mindenki ismerni fogja a nevem.
16 éves voltam, mikor újabb lehetőséget láttam magamban a televízió segítségével, a fiúk az első helyért viaskodtak orosz ellenfeleikkel:
"Iváncsik passzol, Nagy László kihagyja, eladott labda, a sárga mezesek előre, magyarok tétovák, Farkas (nem) véd, sikertelen, és újabb gólt kapuk az utolsó percben. Egy újabb vereséget könyvelhet el a magyar kézilabda válogatott..."
Hogy kaphat ki a magyar ebben a sportágban?! A kézilabda a mi sportunk, a kézilabda maradjon a mi sportunk, a kézilabda lesz az ÉN sportom! Már tudtam: én leszek Magyarország legeredményesebb kézilabdázója, kézilabdázó AKAROK lenni! Mivel nem voltam tapasztalt az egyesületek eredményessége terén, két évembe került megtalálnom azt a klubbot, ami a megfizethetők közül is a legjobbnak számított. Semminemű izgalom és félelem sem uralkodott rajtam azon a napon, mikoris dagadó mellel lépkedtem a pályán színes mezben, mint magyar kézilabdázó. Miután labdát kaptam, vettem csak észre, hogy két kézzel könnyebb eldobmi a labdát (nem) arra, amerre szeretném. Szerintem erős volt a dobásom, és gyors is, de a bíró arra kért illedelmesen, hogy "legközelebb többet repüljön, mint amennyit gurul, különben rajtam mutatják meg, hogyan kell repülnie". Nem értettem a célzást. Az első meccsemen egy órán keresztül futkároztam a pályán, tudtam, hogy fontos eleme vagyok a csapatnak. Csak, mikor az edző felháborodva visszaküldött a kispadra, és a fülembe ordította, hogy még mindig nem vagyok játékban, akkor kellett egy helyben maradnom pár másodpercre. Hazafelé a meccsre visszagondolva feltűnt valami: egész meccs alatt a vonalon kívül rohangáltam, és valójában egyetlen labdát sem kaptam. Hát milyen éljátékos vagyok én, ha nem is kapok labdát? Bizony, engem a csapat nem tisztel, hát nem érdemelnek meg!
Abban biztos voltam, hogy nekem bizony kézzel kell a labdát a célba kísérni,mert ez az én erősségem. Hogy ezt honnan vettem, máig sem tudom, de hittem benne. Miután pedig, nem sokkal később, rájöttem fürdés közben, hogy imádom a vizet, úgy éreztem: vizilabdázó AKAROK lenni!
Így is lett, 18 évesen, felnőtt emberként váltam vizilabdázóvá! Nem kerestem, csak találtam a klubbot,azonnal beiratkoztam, mikor pedig elhangzott a kérdés: tudok-e úszni, hangosan kinevettem az edzőmet. Úszni már negyedikes koromban megtanultam, azt sosem lehet elfelejteni. Nem került sokba átöltözni, már éreztem a csobbanás kellemes símogatását testemen! Mentem,ugrottam! Az első pillanatban rájöttem arra, hogy mégis el lehet felejteni úszni, a másik pillanatban rájöttem, hogy már nem vagyok szomjas...a harmadik pillanatban pedig arra jöttem rá, hogy igazán belevaló az éppen felettem álldogáló ápolónő úgy mellesleg. És, miután leesett, hogy mit keresek a kórházban, tudatosult bennem az is, hogy mégsem szeretnék vizilabdázó lenni...nem tudtam már, mi akarok lenni...
...most harminc éves vagyok, nincs karrierem. Nincs lakásom, nincs családom, nincs pénzem. Elvált vagyok, hajléktalan. Egy üveg borom még van. Nincs tévém, nincs sport. És most arra jöttem rá, hogy szeretnék 19 évet visszarepülni...ahol minden kellett, és mindjárt kellett...
Tizenegy éves AKAROK lenni!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Mephistopheles
Regisztrált:
2007-10-16
Összes értékelés:
22
Időpont: 2008-09-17 08:43:23

A ma embere értékeli ezt a művet így én is csak ezt tehetem.
Remélema te álmaid ennél tovább jutottak!
Üdvözlettel:Mephistopheles
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-01-30 20:54:38

Csak gratulálni tudok ehhez a művedhez, bár azt azért remélem, hogy az utolsó sorok nem igazak. Tetszett a műved. Olvasmányos, humoros, élvezetes és mai. Nagyon mai :)

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-11
Összes értékelés:
89
Időpont: 2008-01-17 22:03:55

Nagyon jó kis szatírikus összefoglalása egy életpályának. A vége valóban elgondolkodtató. Én elmultam harminc és mintha a saját életutam olvastam volna, bár én nem a sport környékén kerestem a sikert.
Viszont egy biztos: soha sem szabad feladni !!!
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-25 12:11:03

Nagyon tetszett! A mondanivaló miatt! S azért is, ahogyan leírtad! S legfőképp azért, hogy a humoros leírásodból hallom a jajszavad!
Úgy érzem, Neked ez mind kellett, kipróbálni önmagad, szerintem sokan vagyunk így, próbálgatjuk magunkat, mint most itt is a versírással, prózákkal, cikekkel, mindenki kóstolgatja saját képességét - szerintem leírtad mi a következő lépés... Most kegyetlen leszek: Vissza már nem mehetsz, ne is álmodj róla! Írj most még pár ilyet! Nekünk vagy magadnak..mindegy! Kicsit segíthet!

Grat!
Szenior tag
szirom
Regisztrált:
2007-03-02
Összes értékelés:
196
Időpont: 2007-08-20 11:15:41

Én 30 felett járok és nem találtam humorosnak. A végén a "csattanó" nagyon is elgondolkodtató, sajnos aktuális a mai világban.
Én is belegondoltam, mert van egy fiam aki 11 éves és Ő is olyan hirtelen, rögtön, mindent akaró és csapongó. Próbálom terelgetni a helyes irányba. Remélem Ő nem ébred egyszer úgy fel, hogy az utolsó bekezdést kelljen elmormolni magában.
Tetszett az írás pont e miatt az ébresztő jellege miatt.
Szirom
Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2007-08-19 10:48:46

Nagyon nagyon tetszett.Kellemesen humoros írás!Jó volt olvasni, tegyél fel minnél többet!
Szeretettel:Nagy Krisztina
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-08-17 18:16:03

Szia!
Az ember annyi mindent kipróbál, mire sikerül választania, vagy nem...
Köszi, hogy olvashattam.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-08-17 14:45:33

Friss, lendületes, humoros! Remélem, lesz még ilyen...

Üdv: Kuvik
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-11
Összes értékelés:
733
Időpont: 2007-08-17 08:45:07

Kedves Ásítottam én olvasás közben bizony nem ásítottam. Nagyon jókat mosolyogtam írásodon. Tetszett a humora, gördülékenysége.
A karrier már csak ilyen. Gratulálok. :-))

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

dodesz bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Maradék országban című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Perzselő idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nem mondhatom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy pacsirtához című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bóvli versek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)