A hamis aranyló Nap hamis fénye
ragyog be az ablakon.
Hamis madarak hamis csicsergése
hallatszik az ágakon.

Elindul megint egy újabb hamis nap,
egy újabb hamis reggel.
Hamis a ruha és hamis a kalap,
amiket ma veszek fel.

Hamis a munkahelyem, 'hova megyek.
Hamis a kávé, hamis a főnök,
Akár az életem, amit szeretek.
Bár hamisak voltak a szép idők.

Iszom a valótlan gyémánt-drága bort.
Nyelem a valótlan port.
Eszem a valótlanság ínyencségét.
Szívom a hamis szelét.

Hamisan szeretek, hamisan hallok,
hamisan látok, érzek.
Hamisan beszélek? Hamisan vallok?
Hamisan is létezek?

Hamis a szerelmem? Hamis a csókom?
Hamis érintésem? Hamis a bókom?
Játék ez az egész. Nagy hamis játék.
Hamis átok ez? Hamis ajándék?

Hamis a kérdés. Hamis rá a válasz.
Valótlan a kérdező.
Hamis a botlás és valótlan a támasz.
Minden nehéz, ijesztő.

Én tudom, hogy valótlan ez a világ.
Hamis vagyok én is.
Akár versem, mi maga a hamisság.
Ám én megírtam mégis.