HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49107

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: winnerFeltöltés dátuma: 2007-08-18

Baleset

A nő kinyitotta a szemét és a fehér mennyezetet bámulta. Eltartott néhány pillanatig, míg tudatosult benne, hogy kórházban van. Ahogy kitisztult a tudata megpróbált körülnézni, de a fejét nem tudta mozdítani, csak a szemét járatta körbe. Mindenhonnan csövek lógtak ki a testéből, és körülötte halkan zümmögő gépek figyelték az életfunkcióit.
Behunyta szemét és gondolkodni próbált. A buszmegállóban állt, és csak a hatalmas ütésre emlékszik, és az éles fájdalomra, meg arra, hogy a gépkocsi elsodorta és áthajtott rajta. Most pedig itt a kórteremben tért magához.
Azon gondolkodott, hogy milyen autó ütötte el. Metál piros volt, de hogy milyen márkájú azt nem tudta felidézni. Micsoda marhaság gondolta, nem mindegy milyen autó volt? Az tény, hogy egy ámokfutó elgázolta, és most itt fekszik egy kórteremben, tele csövekkel, és borzasztóan gyenge.
- De nem fáj semmi. Ez meg, hogy lehet. - gondolta a nő.
- Csak is úgy, hogy tele van a szervezete nyugtatóval és fájdalomcsillapítóval.

Hirtelen egy gondolat hasított a tudatába és megrémült. Nem tudta, csak megérezte a hiányát, és páni félelem fogta el.
A baba nincs a hasában. Úristen mi van a babával? Hogy lehet az, hogy nincs a hasában? Ki akarta tapintani a hasát, de nem tudta megmozdítani a kezét annyira gyenge volt. A félelme csak fokozódott, és kiáltani akart, hogy jöjjön valaki, de csak erőtlen nyöszörgés jött ki a torkán.
Évek óta küzdöttek, hogy gyerekük legyen. A férjével rengeteg vizsgálaton vettek részt, néha igen kellemetlen, majdhogynem megalázó vizsgálatok sorozatát csinálták végig. Micsoda öröm volt mikor kiderült, hogy terhes.
A férje boldogságát soha nem felejti el. Akkor érezte igazán, hogy mennyire szereti őt.
Lépteket hallott és egy nővér került a látószögébe. Amikor meglátta, hogy tudatánál van rámosolygott.
- Magához tért kedves? - kérdezte a nővér. - Mindjárt szólok a főorvos úrnak, mert beszélni akar önnel. - azzal a nővér elment.
A nővér szavai, mint villámütés úgy hasított belé. "A főorvos úr akar önnel beszélni!" Visszhangzott a tudatában a nővér előző mondata.
- Biztos a baba miatt. - motoszkált a gondolat az agyában a nőnek. Jaj Istenem, a baba nem élte túl a balesetet. Ha nem így lenne a nővér, azonnal megnyugtatta volna. - De nem lehet ilyen kegyetlen a sors. Hiszen meg sem született és máris meghalt? Nem, ez nem lehet! És miért büntet engem a jó Isten? Mit vétettem, hogy ilyen keményen kell bűnhődnöm?
Érezte, hogy a sírás fojtogatja, és azt gondolta, ha a baba meghalt, ő sem, akar élni egyetlen percet sem. Mi értelme lenne így az életének. Még azt sem tudom, hogy fiú vagy kislány lett volna.
A kétségbeesett gondolatok és a gyengeség annyira kimerítették, hogy egyik pillanatról a másikra mély álomba merült.

Arra ébredt, hogy a nővér az infúziós üveget cseréli, és egy férfi a műszereket ellenőrzi. Valószínűleg a főorvos. A nővér kisvártatva elment és a főorvos felé fordult.
- Örülök, hogy magához tért - mondta a főorvos. - Több, mint két napig volt eszméletlen. Kérem, jelezzen a szemével, ha érti, amit mondok. Emlékszik mi történt önnel? - kérdezte a főorvos. A nő a szemével jelzett.
- Emlékszik a nevére, és a személyes adataira?
A nő megint jelzett a szemével, és a félelem ismét úrrá lett rajta. Miért nem mond semmit a babáról. Biztos, hogy nem élte túl a balesetet. Különben már mondaná, hogy mi van vele. Biztosan ezért nem mondja. A sírás fojtogatta, de olyan gyenge volt, hogy a sírni sem volt ereje.
- Asszonyom! Figyeljen rám, elmondom mi is történt önnel. - zökkentette vissza a főorvos
- A baleset következtében nyolc helyen eltört a csontja, sajnos megsérült a tüdeje és a bal veséje is. Ezt sajnos el kellett távolítanunk. - Az állapota most stabil, de még mindig nagyon súlyos életveszélyes állapotban van.
- Végül a legfontosabb. Talán ezzel kellett volna kezdenem. - folytatta a főorvos. - Miután ön állapotos volt, ráadásul a nyolcadik hónapban járt, a baleset miatt szükséges volt megindítani a szülést. A babát császármetszéssel hoztuk a világra.
- Önnek kisfia született. A baba 2,55 kg-os egészséges, jelenleg inkubátorban van. - A férje délután meglátogathatja néhány percre, és úgy tudom egy fényképpel is meglepi önt, ami a babáról készült. - Nyugodjon meg, mindent elkövetünk a mielőbbi felgyógyulásáért.
A nő legszívesebben felugrott és körbe csókolta volna az orvost. Micsoda boldogság, hogy édesanya lett és kisfia született. Mégis csak kegyes a sors, még ha ilyen kemény megpróbáltatás árán is.
A boldogság, hogy édesanya lett annyira kimerítette, hogy ismét álomba merült.

Kinyitotta a szemét és a szeme sarkában látta, hogy a férje ül mellette. Nézte a férfi arcát és melegség öntöttel el a szívét. Egyszerre látta a férje arcán a boldogságot, és az aggódást. A boldogság nyilván a babának szól, az aggódás pedig nekem, gondolta.
A nő érezte, hogy nagyon gyenge, és belülről egy tompa, de egyre erősödő fájdalmat érzett.
A férfi észrevette, hogy a felesége magához tért, fölállt és rámosolygott.
- Szervusz drágám. Nagyon örülök, hogy felébredtél - mondta a férfi. - A főorvos úr telefonált személyesen, hogy magadhoz tértél. Nagyon örültem neki. Azonnal jöttem, ahogy a telefont megkaptam.
- Képzeld drágám tegnap láttam a kisfiunkat, és fényképet is csináltam róla. Nézd milyen aranyos. Teljesen egészséges és minden rendben van vele. Most már csak az kell, hogy te is felépülj. Meglátod minden rendbe jön.
A nő nézte az eléje tartott fényképet és egy csodálatos érzés kerítette hatalmába. Az anyaság érzése volt ez. A szíve megtelt szeretettel és ez, az egyre erősödő tompa fájdalmat is elnyomta egy kis időre. Hallgatta a férjét, aki egyre csak áradozott a babáról, dicsérte, hogy milyen jó kezekbe került és biztosan hamar felépül majd, valamint, hogy a sofőrt őrizetbe vették ráadásul a vérvételnél kiderült, hogy erősen ittas volt.
A nővér szakította félbe férfit, és kérte, hogy fejezze be a látogatást, mert a betegnek nyugalomra van szüksége. A férfi vonakodva de elbúcsúzott.
A nő magára maradt és a belső tompa fájdalmat megint sokkal erősebben érezte. Nagyon gyengének érezte magát, behunyta a szemét és álomba zuhant.

Éles, szúró fájdalomra tért magához. Éjszaka volt és csak az irányfény halványzöld fénye világított. Az egyik műszer folyamatosan sípolt mintegy jelezve, hogy valami nagyon nincs rendben.
A nővér jött oda, majd kisvártatva az ügyeletes orvos is megjelent. Halkan tanácskoztak, de a nő nem értette, mit beszélnek. A nővér elment, majd egy injekcióval tért vissza és a vénán keresztül beadta a nőnek. Néhány perc múlva a nő megint álomba merült.

Amikor kinyitotta szemét megint világos volt. A tompa fájdalmat minden eddiginél erősebben érezte. Végtelenül gyengének érezte magát, és még a levegővétel is nehezére esett.
Behunyta a szemét és régmúlt események jelentek meg a tudatában.
Egy rég elfelejtett kép, ahogy kislányként a téren szalad, elesik, sírva fakad, és a mama vigasztalja. Az iskolában felel és milyen boldog, hogy ötöst kapott. Az első randevú a férjével, az első együttlétük. A boldogság, amikor az új lakásba költöztek. A férje arca, amikor közölte vele, hogy annyi küzdelem után jön a baba.
Kinyitotta a szemét, lassan körbejáratta a mennyezeten. Tudta, hogy a férje nagyon jó apa lesz.
Lassan behunyta a szemét, nem érzett fájdalmat, csak valami végtelen nyugalom kerítette hatalmába.
Valahol nagyon messze járt már!



A novellát a rétsági kamionbaleset emlékére írtam, melynek szemtanúja voltam. Budapest, 2005. március 29. (2003-as kézirat alapján)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-07-16
Összes értékelés:
50
Időpont: 2007-08-29 19:46:05

Kedves Inesita, Sosy és Kuvik!

Köszönöm, hogy megtiszteltetek és örülök, hogy tetszik.

Kuvik!

A bekezdések tudatosak és szinte minden írásomban használom. Lehet, hogy e nélkül is érthető, ha így van az csak jó. Azt gondolom semmiképp sem zavaró. De hát nem vagyunk egyformák. Köszönöm az észrevételeidet.
Alkotó
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
715
Időpont: 2007-08-21 11:49:56

Szia!
Jól sikerült! Mindig dühös leszek, amikor ilyen az értelmetlenség, a nemtörődömség okoz tragédiát. És a legtöbbször nem a gondatlan pusztul ott...
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-08-19 20:59:05

Bár tudom, hogy a szakaszok végére tett, s a szakaszokat megnyitó mondatokkal a kieső időt szeretnéd érzékeltetni, majdnem minden résznél feleslegesnek tartom őket (inkább az eszméletvesztést jelzőket, de van, ahol a másik sem szükségszerű; a kettő pedig egyenesen sok). Az Olvasó így is tudja, mi a helyzet, mivel a leírásaid érthetőek és életszerűek! Ilyen direkt mód nem kell pluszban jelezned, mikor "kapcsol" ki és be a baleset "túlélője".
Más gondom nincs az írásoddal. Tiszta, világos elbeszélés. Kellőképp feszült, jól visszaadja, mi is járhat ilyenkor az ember fejében...
Lankadatlan figyelemmel olvastam.

Gratulálok:

Kuvik

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szívek temetője című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Lesz-boszi című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szívek temetője című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Óh világ, ébredj! című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) éghető anyag című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lesz-boszi című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel penészírtó címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Elmúlás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Elmúlás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) éghető anyag című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)