HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49010

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-08-18

A mesterlövész (2. rész)




13.

Rudi összetörten ébredt. A karja zsibbadt, és úgy érezte, az egész teste valami sűrű, ragacsos masszában úszik.
Azt hallucinálta, hogy otthon fekszik a konyha hideg padlóján. A mosdó ablakán betűző lámpa fényét a hűtőszekrény fényével azonosította; a hűtőével, ami lassan teljesen kiolvad (a csöpögő víz hitette el vele, hogy leolvadni készül), s valamiiért azt képzelte, ha az utolsó csepp is a földre hull, abból új élet terem, és növények, meg indák pattannak majd ki a járólap alól, s minden, de minden, újra a legnagyobb rendben lesz...
Azt is hallucinálta, hogy hamarosan vége lesz a világnak.

Odakint csend volt.
Megpróbálta mozdítani a karját, s több-kevesebb sikerrel, ment is neki. Ujjbegyeivel megtámasztotta a padlót, s kissé megemelte a kezét.
A fájdalom ezer hegyes tűként hasított karjába.
- Jaj - suttogta, majd még egy reménytelennek tűnő kísérletet tett arra, hogy felálljon, s becsukja a hűtő ajtaját.
Az agy különös játéka lehetett csak, ám ő úgy érezte, ha becsukja, minden, de minden újra rendben lesz...
- Jaj - ismételte el.

- Rudi?
A kérdést hozzá intézte egy nagyon ismerős hang.

A ronda nyakkendős volt. Épp egy rongyot nedvesített a csapnál.
- Rudi? - ismételte el döbbenten.
Annyira lekötötte a langaléta sérülése, meg a közelgő világvége gondolata, hogy egész megfeledkezett a mosdó padlóján heverő kollégáról. Azt hitte, rég halott, s neki most az élőkkel kellett foglalkoznia.
- Be... becsuknád az ajtót? - kérte Rudi.
- Mit mondasz? Az ajtót? Persze - válaszolta, és becsukta a mosdó ajtaját.
Odament Rudihoz, mellétérdelt, megragadta a kezét, és a fülébe súgta:
- Már nem kell aggódnod. Mindenki szabadon elmehet, csak egy kisebb külső problémát kell még elhárítanunk...
A mesterlövészre gondolt, a bokrok közt.
- Hazamentek? - kérdezte Rudi gyengén.
- Istenem! Hát, annyira örülök, hogy mégis élsz!
- Hazamentek? - kérdezte ismét. - Tőlem maradhattok még...
- Te is... - válaszolta a másik. - Te is hazamész...
- Én itthon vagyok... - suttogta. - Csak kicsit elálmosodtam. Olyan lassan olvad le az a mocsadék...
- Rudi... - kezdett volna bele a ronda nyakkendős, de inkább nem fejezte be.
- Szóval... - kérdezte Rudi. -Becsuknád végre azt a kicseszett hűtőajtót?


14.

Ez alatt, Szabó Gergő tényleg kinyitotta hűtőszekrénye ajtaját, és újabb doboz sört emelt ki onnan.
Részeg volt. Részegebb, mint valaha is életében...
Ő volt talán az egyetlen, aki tudta, hogy mégsem lesz vége a világnak. Legalábbis, a meteortól biztosan nem...


15.

- Rudi él - fordult döbbenten Bélához a ronda nyakkendős. A másik vézna ott téblábolt körülötte.
Béla elvette tőle a rongyot, és a langaléta homlokához szorította.
- Tudom - válaszolta.
- És hallgatott eddig róla!
- Úgy gondoltam, jobb, ha halottnak hiszik...
A Ronda nyakkendős értetlenül nézett rá.
- Úgy gondoltam, ez majd meggátolja magukat abban, hogy komolyabb ellenálláson törjék a fejüket...
A ronda nyakkendős bólintott, a langaléta csukott szemmel felkuncogott.
- Gazember - bugyborékolta mosolyogva.
- Pihenjen... - szólt rá Béla. - Baleset volt...

A mesterlövészre gondolt, a bokrok között. Ő biztosan nem bízza a véletlenre a dolgait.

- Véletlenül elsült a fegyverem a WC-n, mikor húztam magamra a gatyám. A kollégájuk meg, gondolom, megijedt odakint, és addig hátrált, míg megbotlott a saját lábában, és beverte a fejét a mosdókagylóba...
- Hogyan?
- Nem rabolni jöttem... vagyis, dehogynem! De nem ma akartam megcsinálni. Csak tanulmányoztam a terepet. A fegyver is azért volt nálam: kíváncsi voltam, be tudom-e hozni úgy, hogy senkinek nem szúr szemet.
A langaléta elaludt Béla ölében. A ronda nyakkendős ismét bólintott. Úgy érezte, érti.

- Mikor eldördül a lövés, nagyon megijedtem. Hatalmas lyukat ütött a préselt falba. Arra gondoltam, ezt biztos meghallotta valaki, és pillanatokon belül itt lesz a biztonsági szolgálat. Aztán, mikor kiléptem, és megláttam a letört szélű kagylót, csurom véresen, és az őrt a padlón, azt mondtam magamban, most vagy soha! Végül is, már hozzákezdtem...

- Két óra! - kiáltotta be Bokor járőr az udvarról.


16.

- Ha nem bánja, bemennék Rudihoz, megnézni mennyire vészes a sebe. Azt hiszem, láza van, mert félrebeszél...
- Húzzuk át az igazgatóiba! Láttam ott egy kényelmes pamlagot - javasolta Béla.
- Maga...
- Én...
- Maga egész emberséges egy ember, Béla - mondta a nyakkendős. - Másnak gondoltam... Ne haragudjon...
- Így vagyunk mind ezzel - nevetett Béla. - De még szerencse! Különben, belepakolta volna a bőröndömbe azt a temérdek pénzt?
- Igaza van - nevetett a ronda nyakkendős is. - Milyen igaza van!

Előbb a langalétát vitték be az irodába, majd elindultak a mosdóba, Rudiért. A vézna közölte, hogy most, hogy nincsenek hullák a mosdóban, ő eltávot kér, hogy elvégezhesse a dolgát.

De Rudi nem volt sehol.


17.

Bokor azon gondolkodott, lemászik az alagútba, ahonnan az a másik az imént kimászott, és onnan próbálja bevenni az objektumot.
Hol magyarul, hol oroszul szidta az égieket, hogy nem adtak mellé egy segítőtársat, akit itt hagyhatott volna, figyelni a bejáratot, míg ő odalent van...
Mert mi van, ha az elvetemült, épp akkor akar kitörni, mikor ő nincs a helyén?
Egyetlen fillért sem költhet abból a pénzből! Egyetlen pillanatig sem élvezheti hirtelen jött gazdagságát! Erről ő fog gondoskodni! Egy éjjel-nappaliba se mehet be, még egy rágót se vehet! Az embernek meg kell tanulnia, mi az, amit nem szabad!

Az előtérben világosság gyúlt. Szeméhez emelte a puskát, és célzott.
A keresőben különféle célpontok jelentek meg: a bank ajtaja elé húzott rácsok, prospektusokkal telegyömöszölt irattartók, ásványvizes ballon papírpoharakkal, kis zászlócskák a recepciós pulton. Sehol, semmi élő.
Mély lélegzetet vett, és felfelé kezdte húzni a keresőt. A sötétben megvillant a madár szeme.

- Velem, vagy ellenem? - kérdezte a madarat. - Puff! - suttogta. - Megvagy, gazember!
A madár megemelte az egyik szárnyát, és csőrével a tollai közé túrt. Már ketten voltak.
- Micsoda csend. Micsoda csend!


18.

Ez alatt, Szabó Gergő tényleg kinyitotta hűtőszekrénye ajtaját, és újabb doboz sört emelt ki onnan.
Részeg volt. Részegebb, mint valaha is életében...
Ő volt talán az egyetlen, aki tudta, hogy mégsem lesz vége a világnak. Legalábbis, a meteortól biztosan nem...


19.

- Velem, vagy ellenem? - tette fel ismét a kérdést a madárnak, mikor autót hallott parkolni a háta mögött.
- Jól van gyerekek, egy-kettő!
Középkorú asszony szállt ki egy kisteherből. Átszaladt a másik oldalra, és kinyitotta az ajtót. Két gyerek mászott ki még belőle, fáradtam, szemüket dörzsölgetve...

- Béla! Béla! Én vagyok!
Bokor megpördült és az asszonyra szegezte a fegyvert:
- Velem, vagy ellenem?
Luca értetlenül nézett rá:
- Én a férjemért jöttem...
- Itt dolgozik? - kérdezte Bokor idegesen.
- Nem - válaszolta Luca higgadtam. - Itt rabol...
Bokor magasabbra emelte a fegyvert, most már Lucát és a gyerekeket is egyszerre tartva sakkban.
- Nézze - szólította meg az asszony. - Tudom, hogy nem jöhet ki. De én bemehetnék?
Bokor egy pillanatra elgondolkodott. Luca azt hitte, a csillagokat figyeli, de ő a madarat nézte a lombok közt. A madár egyedül volt. Ő is egyedül, mióta hűséges kutyája itt hagyta.
- Nem - döntötte el. - Megfordulni! Kezeket a hátuk mögé, egy-kettő!


20.

Rudinak csak hűlt helye volt a mosdóban.
Béla és a nyakkendős is csak a fejét vakarta. A vézna beült a WC-re.
- Remélem, nem csinál semmi ostobaságot - morogta Béla, és a ronda nyakkendőssel visszament az igazgatóiba.
Már nem volt semmi adás. Csak néhány képújság ment, mert a helyi Tv munkatársai már nem mentek be leállítani.
- Ha arra gondolok, hogy mindjárt vége... - mondta a langaléta, - tudja, nem is igen bánom...
- Hogyan? - kérdezett vissza Béla. A bankos már nem aludt.
- Már, hogy vége a világnak... tudja... - ismét bugyborékolva nevetett. - Leszarom - mondta. - Mi értelme is lett volna?
- Ne beszélj így - mondta halkan a ronda nyakkendős. - Csak épp rossz napunk van, ennyi az egész...
- Elég szerencsétlen nap - ismerte el Béla. - Miért is nem jöttem a múlthéten?
Ezen, mindhárman nevettek.


21.

Gergő ismét kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, s szomorúan konstatálta a tényt, hogy a sör elfogyott.
Egy szigeten volt, mindentől távol, egy igazi földi paradicsomban. További söradagok híján. Már rég letett arról a szándékáról, hogy tájékoztassa a világot a tévedésről, inkább csak ült a teraszon, bámulta az óceánt, és élvezte a trópusi csendet - elvégre, a szabadságát töltötte! Miért foglalkozott volna a munkával?
A szigeten amúgy sem volt térerő, és internetes kapcsolatot sem tudott sehonnan létesíteni. Postás meg csak a hét elején jön legközelebb, akkor meg már úgyis mindegy...

Órája kijelzőjére pillantott: Április 2. Hajnali három.
Ébresztés: 5:00.

Arra gondolt, vajon hányan rendeltek még ébresztést a következő napra. Aztán arra, mi lesz, ha felkel a nap, és Szabi barátjának reggel be kell mennie a hivatalba...


22.
Kicsit később Béla a telefonhoz ment, és megpróbált hazaszólni.
Kicsöngött, hosszan, de senki nem vette föl. Magába roskadva huppant vissza az igazgatói székbe.
- Tudja - mondta a nyakkendős, - kicsit hasonlít a főnökre.
- Igazán - kérdezte Béla, és kihúzta magát. Jobb könyökével megtámasztotta az asztalt, és kétharmados profilból mutatta magát. - És? Mit akarnak? Miért jöttek?
A két alkalmazott összenézett, és a ronda nyakkendős közelebb óvakodott:
- Elég keveset fizet, főnök, hogy itt túlórázzak magának késő éjszakáig - vágta ki az első gondolatot, ami eszébe jutott.
Béla ép kezével megvakarta az állát, majd ennyit mondott:
- Értem.
A langaléta is felé fordította a fejét:
- Nekem is kevés a lové, főnök...
- És, mennyire gondoltak? Havi hat-nyolc gurigára?
Maga elé vette a bőröndjét, és egy-egy marék bankjegyet pakolt ki belőle az asztalra. Egyet a nyakkendősnek, egyet a langalétának. Mind nevettek.
- És többet mennék szabadságra, ha lehet - mondta a langaléta, mire Béla elsírta magát.
Nagyon hiányzott neki a családja.


23.

Lucáék összebilincselve feküdtek a teherautó platóján. A kulcsokat Bokor magával vitte a leshelyére. Beszélgetni sem tudtak, mert Bokor kipeckelte a szájukat Béla horgászsapkájával és kötött pulóverével. A kisebbik sírt. A nagyobbik a szemét forgatta.

Gergő a telefonbeszélgetést álmodta újra, amit még a reptérről bonyolított Szabival kora reggel:
- Kicsit beképzelt az új srác - mondta Szabi. - Én nem szenvedhetem az ilyesmit...
Ő maga, csak hallgatott.
- De megleckéztetem a kis bugrist - mondta Szabi. Nem volt túl bizalomgerjesztő, ahogy mondta.
- Mit akarsz tenni?
- Van ez a meteor, ami hamarosan elsuhan a Föld mellett. Írtam egy ál-jelentést. Amolyan áprilisi tréfának...
- És?
- Az éjjel kicsit átkozmetikáztam, hogy ne tűnjön annyira viccesnek. Már-már egészen úgy fest, mint egy hivatalos bejelentés...

Erős szél támadt. A parton földig hajtotta a fákat.
Gergő kiszakadt az álomból, és ismét a jelenben hevert, részegen.
- Ne menj, csirkefogó! - kiáltotta látomás után.
Eszeveszetten próbált emlékezni rá, mi is történt.

Agya lázasan kutatott a részletek után. Valahonnan a mélyből, sikerült is előkotornia utolsó (kicsivel későbbi) beszélgetésük egynehány részletét:
- Reggel megszellőztettem a hírt, hogy talán nem is kerüli el a Földet. A jegyzeteim meg kinn felejtettem a kávézóban... épp az orra előtt. Aztán közöltem, hogy jó egy órát távol leszek, addig tartsa a frontot (mert valami nagyon-nagyon fontosnak kell utánanéznem), ha esetleg keresne valaki...

Tehát, a srác megtalálta, áttanulmányozta, és el is hitte, amit Szabi összehordott! De Szabi miért nem lépet közbe, mielőtt a feje tetejére állt volna a világ? Ostobaság! Ez így nem történhetett! Ennyire nem lehet ostoba faj az ember! Ismét megébredt, és a sörét kereste...

Amit Gergő nem tudott, az volt, hogy Szabit az ebédszünetben elcsapta egy autó, a Mc' Donalds-ba menet, így ő már nem nagyon bizonygathatta az elmélet valódiatlanságát. Az új srác pedig - április bolondja -, megragadta a remek alkalmat, és az ellenőrző számításokat mellőzve, a saját nevén publikálta - sebtében - Szabi anyagát. Persze, véletleneknek is közre kellett játszaniuk, de erről talán egy kicsit később!


24.

Az utolsó órát csendes társalgással töltötték - Béla és a ronda nyakkendős.
A langaléta elaludt. A vézna nem különben - még kinn a toaletten.

Rudi az egyik csoportvezető irodájában heveredett le. Telefonálni tért be, és véletlenül magára zárta a párnázott ajtót.
Vonalat nem kapott, pedig másfél órán át, megállás nélkül próbálkozott, kitartóan. A dörömbölését sem hallotta meg senki.
Most a csoportvezető halait bámulta, a falba épített akváriumban.
Azt képzelte, kiolvadtak a hűtőjéből, és most vidáman élik az életük a fürdőkádjában...

Odakinn már hajnalodott.
Hiába számolták a perceket, másodperceket, a világvége elmaradt.

S hogy kivel, mi történt ezek után? Mindenki megmaradt.

folyt. köv - még mindig

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-08-20 11:39:44

Hamarosan ezekkel a dolgokkal szereplőimnek is szembe kell nézniük!

Köszönöm, hogy ismét olvastál! Kuvik
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3797
Időpont: 2007-08-19 22:16:27

Szia!

Fordulatos, izgalmas...
Eszembe jutott Orson Welles, és Douglas Adams, valamint az, hogy én mit csinálnék, ha tudnám, hogy jön a VILÁGVÉGE... és mit akkor, ha már "megcsináltam", és kiderülne, hogy a VILÁGVÉGE elmarad...

Üdv: Gyömbér
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-08-19 17:24:01

Köszönöm, Vel!

Ígérem, a végére minden szépen ki lesz magyarázva!
Az Olvasó megszólításáról: javaslom a Lepketáncot, mint olyat...

Örülök, hogy tetszik, és a későbbiekben is számítok a véleményedre! És kösz a segítséget!

Üdv: Kuvik

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Űrszemét címmel

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch:Ärgerlich című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Babérjait fonja a látszat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch:Ärgerlich című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szavadon merengek című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Ärgerlich címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Babérjait fonja a látszat című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Vigyázat, bohóc című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Vigyázat, bohóc című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Vigyázat, bohóc című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Vigyázat, bohóc című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)