Zöld tóban egy üres csónak
Lágyan ring a víz selymén
S elringatná karcsú tested
Ha még testében ülnél

Ámde üres korhadt fája
Visszasírja alakod
És hogy ruhád bársonyával
Többé nem simogatod

Csónak körül zöld sás burjánz
Kacsák bújnak meg közte
Nem játszanak Neked többé
Nem buknak le a vízbe

A tószéli fűzfa ága
Belelóg a tükörbe
Szomorúan rajzol fodrot
Most a néma felszínre

Hajad omlott így a tóba
Mikor mostad térdelve
A tószéli lágy fövenyben
S kicsavartad nevetve

Boldog szemed mélyfeketén
Mint a szurok úgy fénylett
Mikor pillantásod heve
Felgyújtotta szívemet

A zöld pázsiton feküdtél
Kebleden a ruháddal
Úgy játszott a szél kedvesen
Mint gyenge virágszállal

Édes hangod messze szállt már
Csöndes lett most e zöld tó
Csókod ízéhez már többé
Nem lesz semmi hasonló

Sír a csónak sír a tó is
Sír a fűzfa nélküled
A tó felszínén megcsillan
Mint a gyöngy csillag szemed

Tündér alakod elsuhan
Szellemként a sás között
És lelkem lelkeddel már a
Víztükörbe költözött