A férfi és a nő kapcsolata, mindig hoz újabb és újabb témát, téziseket. Néha vidám, néha megmagyarázhatatlan, rosszabb esetben szomorú. Kapcsolat. Lehet új élet kezdete, hosszú korszak, egymás mellett megvénült kezek, és közös élet szőtte álmok megvalósulása, vagy elbukása. Mindkét részről, sokszor ironikus, el - elejtett mondatok, a másik nemmel kapcsolatban, melyre a választ, általában a teremtés koronája fogalmazza meg, és csak a kérdés a Nőé?
- Mi lenne veletek nélkülünk? - Mire a felelet gyakorta. - Drágám, még mindig a paradicsomban lennénk.
A férfiak többsége, általában szégyenli kimutatni az érzelmeit, elképzelhetetlennek és puhánynak tartja. A Nő, attól tartja magát igazán nőnek, ha párja eme snassznak vélt mondatokkal erősíti a lelkét asszonyának. Ám gyakorta, ezt más asszonynak a fülébe sugdossa, így gyűjtve újabb trófeát. Persze azért csodák vannak, de nem hittem én.
Úgy éreztem, csak ez a véglet létezik. De mára már megismertem, szerencsére a másik, jobbik végletet is. Az erősebb nem, számomra a kiejtett szótól, NEM, lett erősebb. Az előbbi rossz esetben a volt férjem jut az eszembe, aki 35, 20 fokos "láztól" ágynak esve, - én sokszor a 24 órából 48 órát ledolgozva, a gyerekek mellett ápoltam - míg fel nem erősödött, hogy a szokásos heti verésemet kiossza a számomra. Míg 8 év után, hirtelen felindulásból, egy kiadós tipli után, elváltam.
És láss csodát. A kivételes kivételekből, jutott nekem is egy csoda, kinek az oldalán nőnek érzem magam, akinek mindig van ideje ápolni a lelkemet, s aki szerint, ha már az a felelőtlen Éva, nem tudott ellenállni az almának,
akkor a nehézségeket is együtt gyűrjük le. Mert a férfi, ha férfi, kivételes, hatalmas erő. Kinek a bókjai és különös, veleszületett, a génjeibe kódolt hóbortjai, mint pl.: a szekrény mellé óvatosan elhelyezett zoknija nélkül, semmit sem érne az élet. Kihez odabújva érzem, olyan gyönge és védtelen
vagyok. Karjaiban megnyugszom, elfelejtem az iróniát, a rosszat. Nő vagyok és anya. Nem robot, vagy haszonállat. Aki mellett, én vagyok a gyengébb nem. Van belőlük! - igaz ritka, de ő rám talált. Űzve a rosszat, elém tartva a szerelmes jövőt.