HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48098

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2006-05-09

Út a fény felé

Hallotta az ismerős kopogást a feje fölött, egy női cipőcskét. Csukott szeme mögött már vörösen átsejlett a napfény, a testét rázó hideg sem volt már annyira elviselhetetlen, és az átkozott verebek már hangosan civakodtak a feje fölött. Reggel lett. Kinyílt a szeme, és megcsapta orrát a megszokott szag: a bőrébe ivódott dohányfüst, mosdatlan testének elviselhetetlen bűze, és a vizes sár gőze, amelyen feküdt. Gyomra összeszorult. Hát ismét felébredt. Hiába imádkozott este, hogy ne jöjjön el a következő nap, és az azt követő...Egyre szaporodtak feje fölött a léptek, vidám gyerekzsivaj csapta meg fülét. Tovább feküdt, várta a gyerekek gonosz kiáltásait, ahogy bekukkantanak a járda alá vájt üregbe, és tovább szakítják lelkének haldokló maradékán a sebeket. A kínzás gyönyörébe torzult kis arcok mind egy-egy ördögfejjé váltak, ahogy a fény hátulról világította meg őket az üreg előtt. Köveket ragadtak fel, és a lyukba dobálták, gyöngyöző kacajjal nyugtázva a nincstelen nyögéseit. Mikor megunták, tovább szaladtak az iskolába, hogy álszent arccal hallgassák, mi a jó, vagy a fontos a világban.
Mikor kissé elcsendesült az utca, fellélegzett. Bár már csak homályosan jutottak el hozzá a szavak és bántalmak, és a testén levő sebeket sem érezte, valahol a lelkében mélyen akkora sötétség honolt, hogy néha-néha még megérezte, hogy máshogy is lehetne. Hogy egyszer máshogy volt. De most, hogy gondolni már nem gondolt semmit, érezte a hatalmas gyűlöletet, ami benne hömpölygött. Gyűlölte az embereket, ahogy azok is gyűlölték őt. Undorodva nézte a sárban tekergő férgeket, és tudta, hogy valaki ugyanígy nézi őt épp most is... Aztán becsukta a szemét, és visszamenekült a szürke homályba, mely tudatának maradéka volt. Nem látott emlékképeket, nem álmodott és nem álmodozott. Csak régi, kedvességet felidéző illatok, színek, hangok kavarogtak tébolyult fejében, talán még gyermekkorából. Aztán teste görcsösen összerándult, és a szürkeség helyére örökké tartó, néma éjszaka borult.

Pár óra múlva, az utcaseprő talált rá. Benézett a járda alá, hogy elégtételt vegyen: van, akinek még nála is reménytelenebb az élete. Aztán szemet ütött neki, hogy az öreg nem lélegzik. Megvonta a vállát, és tovább indult volna, de aztán megfordult a fejében, hogy hátha neki kell majd kitakarítani a bűzlő üreget, és talán ha ő értesíti a rendőrséget, megúszhatja a takarítást. Néhány óra múlva telefonált a rendőrökért.

Még élt. Fonnyadt teste megerősödött a sok szenvedéstől. Bőre olyan volt, mint a fa kérge, a tüdeje úgy szívta magába láthatatlanul az életet, mint a vastag gyökerek a föld alatt.

Mikor csöppet sem sietve kiért a mentő, kelletlenül megállapították, hogy életben van, és kórházi ápolásra szorul. Kényelmesen a mentőautóba tették, és elhajtott vele a kocsi.
A kórházban megfürdették, tiszta pizsamát adtak rá, és infúziót kapott. Meleg volt, és tisztaság. A nővérek nagy ritkán beszéltek hozzá, hátha felébredt a kómából, és csak alszik. Soha életében nem volt ilyen jó dolga. Végre embernek számított.

Valahol mélyen, ahol a tudat nyugszik, mikor álmodunk, megmoccant valami. Tudta, hogy gazdáját még egyszer meg kell látogatnia. Pár pillanatra visszaszökkent a meggyötört elmébe és fényességgel megvilágította.

Az öreg felült, és végignézett magán. Hirtelen megeredtek a könnyei. Egész életében erre vágyott. Álmatag tekintete nem látta meg a karjából lógó csöveket, a többi eszméletlen beteget, és a lyukat a lepedőjén. Körbenézett, és fehér falakat látott, fehér ruhás emberekkel: angyalokkal, akik beszéltek hozzá. Boldog sóhajjal dőlt vissza a párnákra. Tudta, hogy a mennyországba jutott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2007-05-09 08:05:46

Szia!

Köszönöm, hogy olvastad, és írtál rá!
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2007-05-06 22:41:15

Szia!

Nagyon megható és minden szó a helyén van! Néha (nekem) kicsit tömö(nek hat) egy - egy írásod a sok jelző miatt, de ebben nem! Ebben minden a helyén van, a tröténet is nagyon szép és VALÓS..sajnos. Ügyi munka
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-07-03 22:07:49

Kedves Gunoda!
Köszönöm, hogy elolvastad az eddig felkerült novelláimat. Nagyon örülök, hogy tetszik, a pozitív kritika mindig ösztönzőleg hat rám. :)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2006-06-29 21:45:13

Ez a novellád tetszik eddig a leginkább. Ütős! Ráadásul eléggé át tudom érezni, mivel kórházban dolgozom, és a betegeink között bőven vannak hajléktalanok.
Írjál továbbra is ilyen jókat!

Üdv: Gunoda
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-06-04 10:08:41

Köszönöm, hogy elolvastad! És köszönöm :)
Szenior tag
Michelangelo
Regisztrált:
2006-05-13
Összes értékelés:
328
Időpont: 2006-06-03 19:01:50

Nem kíméllek! Tetszik. Gratula!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Tóth Árpád: A fa / Der Baum címmel

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Fohász című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy kis nyelvtan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A harangok rómába mentek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mogorva motoros című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Halott betűk című alkotáshoz

zsoló alkotást töltött fel Más vagyok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel anyám címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh, bárcsak! címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Négy évszak szerelme című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Üzenet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)