HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 48996

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-08-20

Zuhanórepülés





Írisz a szőnyegen hevert. Apja felette térdelt, kezében a falból kiszakított telefonzsinórral. Mellette rezsó, tű, kiskanál.
Ismét sikerült túllőnie magát! Idén már negyedszer!

- Hívd már a mentőket... - könyörögte az anyja. Az ajtóban állt. Az ujjait tördelte.
- Nem - válaszolta a férje, és a falhoz csapta az amúgy is működésképtelen kagylót.
- De Pál...

Senki nem tudhatja meg! Túl fontos számára ez az év! Majd decemberben, mikor minden elcsendesedik; majd akkor elviszik egy ambulanciára, és ott kigyógyítják - végérvényesen. Ha a kampány véget ér! Akkor megkaphatja a kellő ellátást! Addig nem lehet.

Látomásában ő volt Khrüszopteron, az Aranyszárnyú, Aelloposz, a Viharlábú, Héra követe, Zeusz tarkaruhás hírnöke, kezében pálcával és korsóval. Övében a békeszerződést tartalmazó pergamennel.
De a látomásában már rég nem volt boldog! Az egyik percben még büszkén állta Athéné útját, a csata kirobbanását megelőző percben, s a következőben már a mocsokban hasalt, csonka karral, hátából szalaggal átkötött nyílvessző tucatjai meredtek az ég felé. Héra kezében tőr; arca Írisz anyjának arcát formázta. Az az arc csurom vér volt, mellyen a pengeívű száj sarka vad tébolyról árulkodott.


Írisz szeme tágra nyílt. Légszomj gyötörte, nyelve a szájpadlásához tapadt. Nagy nehezen egy rövid lélegzetet vett, majd fuldokolva vissza is fújta a szobára. Eltűnt a csatamező és valami sokkal borzalmasabb váltotta fel annak képét: az apja bajuszos szája.
- Látod? Rendben is van - mondta Pál. Összeszedte a szőnyegen heverő holmikat, és mindet elsüllyesztette zakója zsebében. Aztán kihúzta a lányt a fürdőbe, megszabadította a ruháitól, és beletette a kádba.
Hideg víz borította el a testét. Nem tudott védekezni, csak némán tűrte, ahogy a zuhany verte a fejét. Bámult maga elé, üveges tekintettel, s csodálta a térdére tapadt cseppeket.
- Mocskos kis szuka - morogta az apja, miközben kiforgatta a zsebeit. Pénzt is talált bennük. Sok pénzt. Fogta azt is, és a kulcsaival együtt, beletömte a zsebébe. - Szuka - ismételte el, majd kiviharzott a szobából. - Adok én neked elixírt!

Ajtó csapódása hallatszott. Aztán fordult a kulcs a zárban.
Az anyja odaszaladt hozzá, és egy kis meleget engedett a vízhez. Szivacsot ragadott, és módszeresen lecsutakolta a testét.

- Palikám - szólt a férfi után a szomszéd hölgy, a kis kukucskáló ablak rácsai közül -, ráérnél megnézni a kamrámban a villanyt valamikor? Nem találom így a barackbefőtteket...
A férfi megfordult. Arca nyugodt volt. Mosolygott:
- Persze, Terike néni! Most el kell mennem, de egy óra múlva itthon vagyok. Akkor rendbe tesszük azt a kamrát!
Már nem volt rossz kedve. A szavazói oda voltak érte.

* * *

Szakadt.

Mire hazaért, kék, szaporán villogó fények borították el a kis utcát. Nem messze a lépcsőház bejáratától egy műszaki mentő várakozott. Próbálta kivenni a részleteket, de az autó üvegén leömlő víztől, és a szeme előtt idegesítően himbálódzó plüss-dobókockáktól semmit sem látott. A tömeg kitöltötte az utcát.
Görnyedt alakok - megannyi homályos folt - álltak a magasban, ki-ki a saját erkélyén, a saját ernyője alatt, és döbbenten/kárörvendőn súgtak össze - mint hullára várva, a halál beálltának idejére fogadásokat tévő keselyűk.
Pál leengedte az ernyőjét, hogy lásson valamit, de az esővíz a szemébe csorgott, s a szél a fogantyút is megpróbálta kicsavarni a kezéből.

- Mi folyik itt? - kérdezte meg az egyik mellette elsiető, sárga mellényt viselő, testesebb rendőrt.
- Egy öngyilkosjelölt! Hullócsillagot játszana őfelsége, így késő délutánra... - mondta, nagyot kortyolt a műanyag poharában gőzölgő kávéból, és tovább sietett.
Mint egy vércse vetette utána magát:
- A lány... - kockáztatta meg, és kinyúlt érte.
A rendőr mérgesnek tűnt. Pál előzékenyen fölé tartotta az ernyőjét.
- Milyen lány? Valami drogos kölyök - mondta a tányérsapkás, hátat fordított neki, és ujja egy pontba mutatott a magasban.
Nem itt kellett volna lennie! Megjött az eső. Már rég a csónakházban kellett volna összekészítenie a felszerelését az esti horgászáshoz.
Pál az esőtől semmit nem látott, de a szíve már nem kalimpált olyan vadul. Nem az erkélyük felé mutatott!
Egy kölyök!
Akkor nem Írisz az!

- Uram, egy kis alamizsnát - lépett mellé egy szakadt alak. Hajából és szakállából védtelen vállára, s mellére csorgott a víz. - Egy kis ennivalóra valót...
Nyakában egy Mária-érem kalimpált.
Belenyúlt a zsebébe és a markába nyomta Írisz pénzét. A pénzt, a tűt, a kanalat, a kulcsait, mindent. Kezébe nyomta az ernyőt is.
Fel kellett mennie! Rögtön!
- Órát, zsebkést, pornót - fekete-fehéret és színeset? - lépett az öreg a következő bámészhoz.

* * *

A srác a tetőn azt képzelte, szárnyai vannak. Nem hatott rá a gravitáció.
Írisz és az anyja az erkélyen vacogtak, és őt nézték. Az asszony feketében, Írisz fehér köntösben.

A kölyök kitárta a szárnyait, és hagyta, hogy a szél összeborzolja a tollait. Ikaruszra gondolt, aki túl közel repült a naphoz; ám ez nem vehette el a kedvét a repüléstől. Ami miatt nem ugrott, az nem a Nap volt (nem is látszott az égen); inkább a szárnyaiba ivódott víz miatt aggódott egy kicsit. Túlontúl nehéznek ítélte a tollakat. Látta pihéit kiszakadni a szárnyból, és a tovasuhanás helyett a mélybe zuhanni.
Daidalosz már messze járt, neki is fel kellett volna reppennie. Ismét együtt akart lenni vele. Boldogan, kéz a kézben cselekedni, ám ehhez el kellett hagynia a szigetet! Az idefent szigetét, a polgári kényelmet, a biztonságot.

Hónapok óta nem látta. Mióta elváltak az anyjával, és utcára került, kerülte őket. Utoljára a híd melletti iskola omladékán látta, cigivel a szájában, más hajléktalanok társaságával...
A mélyből felé integettek. Az erkélyekről csak némán bámulták. Tudta már, hol a helye...

Megmarkoltat a nyakában fityegő Mária-érmet, és elrugaszkodott.
Egy erős kar ragadta meg a hasát, és lerántotta a peremről:
- A kurva anyád - fröcsögte az a valaki a tarkójába, egy rendőrjelvényt látott csattanni a betonon, aztán elvesztette az eszméletét...
Mindenkinek, de mindenkinek része volt a lefele szaladó spirálban.

* * *

Másnapra lenyugodott a környék. Az esőre is csak a fénylő tócsák emlékeztették az embereket.
Írisz és az anyja egymás mellett bandukolt az iskoláig.
- Szervusz Zsuzsi - köszöntötte az egyik kilépő tanár az asszonyt.
- Szervusz.
- Jól vagytok?
Az asszony csak bólintott.
- Minden rendben lesz? - kérdezte Zsuzsi a lányt, a terem előtt.
- Minden - bólintott Írisz, és búcsúzásul megcsókolta az arcát.

Még nézte, ahogy eltűnik az iskola folyosóján, majd belépett egy másik terembe:
- Szóval, Thaumantosz, a Csodálatos, azaz Írisz az argonauták történetében közbeavatkozik a Hárpiák és az északi szél... - kezdte meg a történelem órát.
Az udvaron az öreg épp egy zacskót adott át az egyik diáknak. Benne két kicsi, fehér henger. Rendőrautó fékezett mellettük. A gyerek elszaladt.
- Mi folyik itt? - kérdezte a kiszálló rendőr.
Nem itt kellett volna lennie! A csónakjából kellett volna figyelnie a nyugodtan ringó kapásjelzőket.
- Semmi - válaszolta az öreg. Szakállából sűrű cseppeket sodort ki a szél. - Csak a srácomat várom... Elvinném egy keresztény mozira - tette hozzá, és megcsókolta a nyakában lógó Mária-érmet.
- Rendben - mondta a rendőr, és visszaült a járgányba. - További szép napot!

alamizsna, barackbefőtt, csónakház, dobókocka, elixír, fekete-fehér, gravitáció, henger, írisz, járgány, közöny, légszomj, műanyag, nyelv, omladék, pergamen, repülés

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-03-23
Összes értékelés:
66
Időpont: 2007-08-23 20:56:29

Alapvetően érteni mindent. Ahol észrevettem, hogy többször elolvasok egy mondatot, ott leparkoltam, megvizsgálni, miért. :P
(Nem tudom, mondák-e neked, hogy "ugrálsz" vagy nehéz követni a gondolatmenetet....az is alany hiánya miatt van, csak sokan nem tudják megfogalmazni)

Igazából az ilyen kritikákra fölösleges válaszolni, amit hasznosnak érzel, azt megtartasz belőle, többit hagy fújja tova a szél.

pusz
Bea
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-08-23 13:10:29

Hőn szeretett onsai!

- lehetne túllőve a lány mellett térdelő apa is, csak ugye, akkor lehet, hogy nem térdelne! Számomra egyértelműnek tűnt, és számodra is (szerintem), hiszen értetted...
- a felkiáltójeles mondatok érzelmeket hivatottak kifejezni; természetes, hogy átsüt az érzelem!
- igen, elállta Athéné útját, mikor ő közbe akart avatkozni a trójai háborúba.
- mellyen - jogos
- nyilvesszők - szintén
- viziókban kevesebb az (olvasó által is) érzékelhető összefüggés, több a nyelvi sallang. Nem annyira szándékos, de így gondolhattam. Mondjuk, ilyen szempontból még nem vizsgáltam ezt a rész. Máskor figyelembe veszem!
- Nem, a rezsót nem! Bár, ez lehet egy jó nagyra nőtt apa! Jogos. De mégsem írhattam, hogy azt meg otthagyta! Hogy nézett volna ki? Esetleg: összeszedte a földöm heverő holmik nagyját...
- markolás - jogos
- a jelvény melléjük esett, a tetőre, ami elképzelésem szerint: beton
- az anya belép, és ő a történelemtanár! így válik (közvetettem) a történetet "mozgató, nem csak elszenvedő" részesévé...
- a rendőr menne csónakázni. Ő mutat a magasba, majd arra gondol, nem kellene ott lennie. Mikor váltás van, úgy kezdem a mondatot: Pál...

Annyira nem is szőrszáhasogattál! Ha valami nem világos, esetleg értelmetlennek tűnik a szemedben, jelezd nyugodtan!
Köszönöm az észrevételeket, és a dícséretet is! Üdv:

Kuvik

Alkotó
Regisztrált:
2007-03-23
Összes értékelés:
66
Időpont: 2007-08-23 12:38:38

Nagyon jó írás, megrendítő, de nem válik hatásvadásszá. Gratulálok!
Különösen jók a szomszéd néni és a koldus jelenetei

No, de ettől még nem fejlődsz...:D Olvasás közben megakadtam pár felületességen. Érdemes az ilyesmikre figyelni. (Ez most szőrszálhasogatás lesz, de te már olyan szinten állsz, hogy erre van szükséged.)

- a második tagmondat alanya az apa, a negyediké viszont a lány, ám nem jelzed a váltást (nem az apa lőtte be magát...:P)
-sok a négy felkiáltójel az apa gondolatai között, elég az első kettő. Átsüt a szövegen az érzelem.
- "még büszkén állta Athéné útját" állta el?
- "mellyen"...melyen helyesen (a melly szvsz a mell régiesen)
- "szalaggal átkötött nyílvessző tucatjai" nem biztos, de mintha a "nyilvesszők" helyesebb lenne
- Nem tudom, hogy szándékos eszköz-e a víziók nyelvi túldíszítettsége...ha nem, akkor szólok, hogy nehezebben olvasható ez a szövegrész
- "Összeszedte a szőnyegen heverő holmikat, és mindet elsüllyesztette zakója zsebébe" Elnézést, de olvasás közben itt jót nevettem. A rezsót is?
- "döbbenten/kárörvendőn" ezt illik ám kiírni...:D pl egy "avagy" szócska a per helyett
- "Megmarkoltat" elírás
- a rendőrjelvény kifelé esett, le az utcára? Ha a srácot befelé rántották, hogyan látta? Ha meg oda a lábukhoz esett, akkor szvsz nem betonra, hanem arra a salakos izére esik, ami a tetőkön van
- jó, a törióra, megmagyarázza, hogy a két vízió hogy lehet ennyire hasonló. A "kezdte meg a t. órát" lehet ám úgy is érteni, hogy az anya lép be, mert tanár...:P Megint elsikkasztottad az alanyt.
- á, szóval a rendőr gondol a csónakázásra! Az előbbi jelenetnél azt hittem, hogy az apa...

Ugye szeretsz? :P További jó írást!

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-08-22 12:50:35

A szó létezik, csak nem ezt jelenti... De értem! És köszönöm!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3797
Időpont: 2007-08-22 12:27:47

Fricska. Mi a baj vele? Tudod, ez amolyan nem várt fordulat féle, amiben van egy kis trükk, vagy irónia vagy ilyesmi... (aztán lehet, hogy nem létezik ez a szó..., már semmi sem biztos :) )
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-08-22 08:48:58

Köszönöm mindkettőtöknek! "Fricska", Gyömbér?
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3797
Időpont: 2007-08-21 22:31:53

Gratulálok!

Még nem olvastam a megjegyzést, de már rájöttem...:)))

Nagyon megrázó írás! Meg kell mondanom, hogy több szereplőre "kiakadtam", de leginkább a rendőrre, hogy nem vette észre...

Tetszik, hogy szinte minden írásodba teszel egy / vagy több "fricskát"!

Üdv: Gyömbér
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-21
Összes értékelés:
440
Időpont: 2007-08-20 22:50:31

Kedves Kuvik,

szokás szerint le vagyok nyűgözve, ahogy azt már mondtam is, s bár kicsit kellett gondolkodnom, hogy összeálljon a kép, már megvan, és ettől nagyon boldog vagyok. A részletek, a kis mozaikdarabok, amiket szétszórsz az olvasóidnak az első mondattól az utolsóig, valami színes, izgalamas képet formálnak, ha sikerül összerakni őket.

Ebben a történetben az a jó, hogy rövidsége ellenére valami hihetetlen sok szálon fut, drog, apa-fiú kapcsolat, Pál politikuskarrierje, ráadásul pedig - az írásaidban oly jellemző - mitológiai utalások, melyek az anyuka történelemóráján válnak drogos képzelgésből a történet valóságává.

Mit mondhatnék még, azon túl, hogy gratulálok?

üdv: macs

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Van című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Van című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Van című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Beteljesületlen című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Félek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beteljesületlen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)