Véres szárnyú gólyamadár
Száll messze a kék égen,
Nyomában egy sötét felhő:
Ott vár ránk az Éden.

Száll ő messze, magasabbra,
Várja őt a kikelet,
A sötét árnyék közeledik,
Pusztulás vár titeket.

Tovarepül, néz-néz körbe,
Keresi Ős-párját,
Sötét felleg tornyosulnak,
Keresd az Ő társát!

Messze nézel, távolra látsz.
Vér cseppenik szárnyakon át.
Fehér árnyék áll előtted.
Távolban látsz halott gólyát.

Halott gólya messze reppen,
Az égen magasabbra száll-
Onnan lát le meredten,
Nézni megint pusztulást.

Sötét fáklya néz be hozzád,
Közelebb ért a felleg,
Nem érzel mást, szabadulást:
Álomból új életre kelnek.