HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 45762

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-08-23

Az élet értelme 2.

Az élet értelmének keresése tulajdonképpen egyfajta harc az üresség ellen. Az értelmező szótár szerint ürességet érez, aki sivárnak, értelmetlennek tartja az életét. Gondoljunk ebbe bele egy kicsit mélyebben. A sivár első jelentése: változatosság nélküli, egyhangúságával lehangoló. További jelentései: nemesebb eszmények híjával levő, illetve örömtelen, magányos, rideg. Mondhatja-e az életét valaki sivárnak, aki látott már egy naplementét, vagy birkózott hóviharral? Illik-e az egyhangú jelző a természet szépségének leírására? Kiüresedett lelkünk telítődhet, ha nem hagyjuk elmenni magunk mellett az élet hétköznapi csodáit. Ha szívvel-lélekkel átadjuk magunkat a melengető napsugárnak. Ha ott vagyunk a jelenben, és az adott pillanatból megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni. Ha a MOST válik számunkra fontossá. A múlt már nincs itt, legfeljebb az emléke, a jövő pedig bizonytalan. A jelent viszont mi magunk alakítjuk gondolatainkkal, cselekedeteinkkel. Persze, gondolhatjuk azt is, hogy élet igenis értelmetlen, mit érdekel engem holmi zápor, ha egyszer úgyis mindez véget ér. Amikor édesapám meghalt három évvel ezelőtt, engem is elkapott a teljes kiégettség. Hová lett az élettapasztalata, hová lett az a sok tudás, amit élete során összegyűjtött? Hová lett a mosolya, és egyáltalán, mi lett vele? Akkor azt hittem, teljesen értelmetlen dolgozni, tanulni, bármibe is belefogni, mert egyszer úgyis meghalunk, és minden, amit addig tettünk, teljesen megszűnik. Szintén az elmúlás szele érintett meg az érettségi találkozón. Az osztályfőnökünk ugyanis odaadta az osztálynaplót, és megnézhettük az összes bejegyzést. A középiskolában még rendkívül fontosnak tartottuk, hogy mi kerül bele, mostanra viszont már teljesen érvényét veszítette. Kit érdekel ma már, hogy X.Y. a pad alatt kártyázott. Akkor hát uralkodjon el rajtunk teljesen a reményvesztettség? Semmiképpen sem!!! Apám élete nem tűnt el nyomtalanul, bennünk tovább él, kedvenc történetei közül, amiket mesélni szokott, én is mesélek gyermekemnek. Akikkel élete során találkozott, azoknak óhatatlanul is okozott valamilyen változást az életében, ami talán maradandó. A gondok, a fájdalom, a szerelmi bánat mind-mind megakadályoz abban, hogy kiélvezzük a jelen nyújtotta lehetőségeket. A kisgyermekek még képesek erre, teljes lényükkel el tudnak merülni egy játékban vagy egy műsorban. Ők még élvezik a pillanatot. Mi is kifejleszthetjük ezt a képességünket. Ha szívvel-lélekkel részt veszünk például egy kiránduláson, fel sem merül bennünk a kérdés, hogy volt-e értelme. Ha összes ízlelőbimbónkkal igyekszünk kiélvezni a fagylalt minden egyes falatját, nem kérdezzük, minek esszük. Valóban, a hétköznapok gyakran sivárak, egyhangúak. De...és az örömhír, hogy van DE. Színesebbé tehetjük azokat. Mint ahogyan a lakásunkat feldíszíthetjük képekkel, virágokkal, úgy a hétköznapjainkat is. Készíthetünk szeretteinknek apró meglepetéseket, rámosolyoghatunk mogorva szomszédunkra, és megkérdezhetjük, hogy van. Ez csak két ötlet, de leleménnyel bármit kitalálhatunk. Munkába menet útvonalat változtathatunk.

Egyértelmű receptet nem adhatunk senkinek sem, hogy hogyan bukkanhat rá az élet értelmére, mert mindannyiunk életútja, személyisége, érdeklődési köre más, tehát másban is talál értelmet. Nagyon gyakran a véletlen adhatja a megoldást. Mondjuk, elvisznek egy kisgyermeket a cirkuszba, ahol meglátja az oroszlánt, azonnal beleszeret, és úgy érzi, élete akkor lesz teljes, ha állatidomár lehet. Ezért aztán mindent el is követ. Szülei, akik a realitás talaján állnak, olyan foglalkozást szeretnének gyermeküknek, ami társadalmilag elfogadottabb, és nem utolsósorban jól lehet vele keresni. Ezért aztán nemcsak szavakkal beszélik erről le erről gyermeküket, de tettekkel is megakadályozzák. Mit tehet ilyen esetben a gyermek? Elképzelhető, hogy végleg lemond az idomárságról, de ezt frusztrációként éli meg, mindig is űr marad benne, és ez a hiányérzet egész életében elkíséri. Ekkor jön az üresség, az értelmetlenség érzése, hacsak, nem talál helyette valami mást. Második lehetőségként kompromisszumot köt, és azt mondja, hogy jó, ha oroszlán nem lehet, akkor legyen cica, és macskatenyésztésbe kezd. Végtére is mindkettő macskaféle. Így aztán abban a tudatban marad, hogy mégiscsak eredeti elképzelései szerint alakíthatja az életét. A legideálisabb esetben tűzön-vízen át keresztülviszi akaratát, és oroszlánokat idomít, még akkor is, ha esetleg kivívja szülei rosszallását. Persze, ha a szülők igazán szeretik, előbb-utóbb elfogadják gyermekük választását. A magam életében gyakran tapasztalom, hogy elérhetjük eredeti céljainkat, teljesülhetnek vágyaink, de az esetek többségében csak kompromisszumok árán. Bizonyos engedmények szükségesek ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani terveinket. Nem várhatjuk el, hogy a világ teljes mértékben alkalmazkodjon hozzánk, nekünk is lépéseket kell tennünk a közös nevező felé.

Előfordulhat, hogy egy könyv által ismerünk meg olyan eszméket, amik aztán kihatással lesznek a továbbiakra. Hallottam már nem egy esetről, hogy ateisták a Biblia olvasása közben váltak hívő kereszténnyé, vagy valaki jógáról szóló könyv tanulmányozása során vált a jóga elkötelezett gyakorlójává. Nemcsak könyv érinthet meg, ma élő, vagy csupán történelemből ismert személy is válhat példaképünkké, aki új utakon indíthat el minket. Még ma is láthatunk olyat, hogy valaki apja hivatását tekinti követendő mintának, és ugyanazt a foglalkozást választja, amit ő, bár ez egyre ritkább. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy elsőre megtaláljuk azt, amit keresünk. Lehet, hogy számtalan próbálkozás sem hozza meg a gyümölcsét. Ha ilyen esetben is kitartóak maradunk, akkor rájövünk, hogy mi végett is vagyunk e földön. Tamási Áron azt mondja, azért, hogy otthon legyünk benne. De mitől leszünk otthon? Ha mi magunk otthonossá tesszük, vagyis tartalommal töltjük meg.

Örömtelenség, ridegség, magányosság ellen pedig a legfőbb eszköz a szeretet. Nem szeretem ezt a szót, mert annyira elcsépelték már, hogy teljesen nyálassá, giccsessé vált, mégis ez életünk sava-borsa. Amíg szerelmesek vagyunk, szintén nem kérdőjelezzük meg az élet értelmét. De nemcsak a szerelem, bárki betöltheti az űrt szívünkben, akiért képesek lennénk az önfeláldozásra. Eszméért is feláldozhatjuk magunkat. Akik annak idején őszintén hittek Jézus Krisztusban, az arénában fel sem merült bennük, hogy haláluk értelmetlen. Ide sorolhatnám a forradalmakat is, mikor emberek tömegei vállalták a mártíromságot egy szebb jövő reményében. Tehát, amíg van kiért, miért élnünk, addig életünk teljes.

Harc, igenis harc az élet, mert az üresség támad, és megpróbálja elhitetni velünk, hogy a létezés értelmetlen. Ezt a harcot szinte nap mint nap meg kell vívnunk, mert ha nem tesszük, könnyen elönthet az ár. Úgy gondolom, az életnek önmagában nincs értelme, mi vagyunk azok, akik megtölthetjük tartalommal. Persze a körülményeink, egészségi állapotunk, sőt, a szerencse is meghatározó lehet az életcélok kialakításában. De ha élni akarunk, és nem növényként vegetálva sodródni, és őszintén keressük az élet értelmét, akkor megtaláljuk. Ehhez persze vállalkozókedvre is szükség van, sőt bátorságra, hogy bele merjünk vágni az újba, az ismeretlenbe. Ha mindig is festeni szerettem volna, akkor kézbe merem venni az ecsetet, ha meg írni akarok, akkor elkezdem azt a fránya regényt, aztán majd eldől, hogy mi lesz. Carpe diem! Nem a jövő héten, nem holnap, hanem MOST!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2014-04-17 10:26:41

válasz corinne (2014-04-07 22:04:22) üzenetére
Köszönöm, hogy nálam jártál! :)
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-14
Összes értékelés:
8
Időpont: 2014-04-07 22:04:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszter, köszönöm, hogy olvashattam írásodat! Én érzek benne még valamit, az elfogadást, és igen, a szeretetet embertársaid felé. Szívmelengető volt. :)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-11-19 18:24:47

Kedves Artur!
Nagyon jól ráéreztél, hogy mire gondoltam. Élvezzük ki, használjuk ki a ma lehetőségeit a jövő tudatában. Nagy szükségünk van a jutalomra, arra is, amit mi adunk saját magunknak. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2007-11-19 12:46:26

Szia!
Az élj a mának felfogás nekem nagyon tetszik, és én bizony kiéreztem cikkedből, hogy ezt te hogyan is gondolod. Nem arról van szó, hogy például költsük el egy nap alatt a keresetünket, mert mit érdekel a holnap? Hanem éppen az, hogy a példánál maradjak, be kell osztani a fizetést, de azért aznap, amikor kézhez kapjuk, ne felejtsük el megjutalmazni érte magunkat, ha csak egy aprósággal is, még akkor is, ha holnap esetleg azt mondanánk, " az árából ez és ez kijött volna még.
Fontos a jutalom, mert ez ad erőt arra, hogy holnap mégtöbbet tegyünk, és képesek is leszünk rá. Minden alkalommal ez fokozódik majd, és egyre nagyobb jutalmat engedhetünk meg magunknak, és több marad holnapra is. Ha a jutalom elmarad, szerintem akkor lépünk az elsivárosodás útjának elejére.
Ez csak az én véleményem, én így olvastam cikkedet, nekem ezt üzente, igazolta, mert nekem müködik a jutalmazás okozta erő.
Köszönöm.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-11-18 18:13:23

válasz sleepwell (2007-11-18 13:40:04) üzenetére
Kedves Sleepwell!
Köszönöm értékes gondolataidat, és látogatásodat.
Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-11-18 13:40:04

Nos Rozália, ez is jól sikerült írás lett!
Nagyon kicseng belőle, hogy az üresség az egyenlő a halálal, s nagyon biztató üzeneted, hogy ha készek vagyunk a szellemi erőfeszítésre, sokkal könnyebben orvosolhatjuk a hétköznapi nehézségeket...tehát ami bennünk rejlik, ideje kiadni...legyen az művészet, jótékonykodás, másik ember segítése, megbecsülése, meglátni az apró dolgokban a szépséget, s belőlük örömöt szerezni, s szeretni...s szeretni... s szeretni... egy szóval: Élni!

Grat! Grat!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-08-24 12:35:09

Kedves Inesita!
Talán cikkemből kimaradt, de én is úgy gondolom, a mának a jövő tudatában kell élnünk. Köszönöm hozzászólásodat.
Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-08-24 12:33:46

Kedves Colhicum!
Igen, a jelenben benne van a múltunk és a jövőnk is. Köszönöm, hogy olvastál.
Rozália
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
718
Időpont: 2007-08-24 12:19:39

Kedves Rozália!
Teljesen egyetértek veled abban, hogy a mindennapi élet apró szépségei, a céljaink megvalósítása és az önzetlen szeretet kimutatása alapvetően fontos a boldogsághoz. De a csak a mának élés végül mégis kiégettséghez vezet. A jövő is kell, különben fölösleges az egész.
Tetszett az oroszlánidomáros gondolatmeneted is!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

oroszlán alkotást töltött fel Hegedűtokban címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ülök a meghitt szobában című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Benned élek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/7 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/6 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Benned élek című alkotáshoz

zuzmara bejegyzést írt a(z) Benned élek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Figyel a Föld címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/7 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/7 című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch:Lebenslauf című alkotáshoz

Mákvirág bejegyzést írt a(z) Mozaik című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/7 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)