HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48098

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: Berill SheroFeltöltés dátuma: 2007-08-24

Lezárva VIII-XII.

VIII.
Új nap virradt. Nagyon nagy tettvággyal ébredt és gondolatait szerette volna megosztani Little Joval is, de erre még várnia kellett. Mivel duzzadt az energiától, hamar végzett a listáján szereplő egyénekkel. Volt, akit nem talált otthon, de legtöbbjüket könnyen sikerült elérnie. És a végére maradt Berry Liverpo. Szíve a torkában dobogott, amikor a csengő hangjára egy kellemes férfi bariton szólt a kaputelefonba. A vérnyomása a duplájára emelkedett, mire felért a harmadik emeletre. Ám meglepetés csak ez után érte. Berry Liverpo valahonnan nagyon ismerős volt. Elhadarta neki a szokásos biztosításos szöveget, majd az invitálást követően helyet foglalt a tágas nappaliban, ahol kis pontnak tűnt a hatalmas bőrfotelban.
- Hozhatok magának egy italt? - kérdezte Liverpo bársonyosan simogató hangon.
- Egy pohár őszilé nagyon jól esne. - engedett a lány a csábításnak.
- Esetleg valami töményebbet? - még mindig kihívó mosoly.
Cathy némán rázta a fejét, majd miután a férfi eltűnt a konyhában, neki állt tüzetesen szemügyre venni a nappalit.
A hat képből három ezt a helyiséget ékesítette. Azért csak három, mert egyik fal üvegből volt, gyönyörű panorámával a csillogó folyó felé. Agglegénylakás volt, úgy, ahogy azt Willy megjósolta. És a képeken kívül egyetlen egy fotót sem látott sehol. Amire idáig ért az elmélkedésben, beugrott neki, honnan ismerős a fickó. Hát persze! Őt látta Mat Rick azon kevés fotóján, amit a lakásában lelt. Felfedezését nem akarta nagydobra verni, így meg sem említette, amikor a férfi a szobába egyensúlyozta a tálcát.
- Akkor elmeséli kedveském, hogy mi szél fújta szerény hajlékomba? - kérdezte negédes hangon Liverpo.
Cathy már kezdte sejteni a rejtett agresszivitást is. Túlzottan tolakodónak hatott a fickó, nemcsak az italkínálással, hanem azzal is, ahogy most felé hajolva feltette a kérdést. Ráadásul a hangjához nem is illett a túlzott affektálás. Az iménti szimpátia egyből tovatűnt a kedveském kifejezéssel, mert a nyomozónő gyűlölte, ha le kedveském, aranybogárkám, cicuskámozták és még sorolhatnám a nem kívánatos jelzőket, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy egy pillanat alatt kirázza a hideg.
- Óh, természetesen. Mint már a kaputelefonban említettem, biztosítással szeretnék foglalkozni a főiskola elvégzése után, és előtte terepszemlét tartok. - tért át kislányos kacarászások közepette a színi előadásmódra.
- Értem. - bólintott nagyképűen a fickó, majd hátrasimított egy tincset a homlokából.
Cathy elmélyülten tanulmányozta. Markáns arcvonásokhoz enyhén göndör, sötét haj társult. Berry Liverpoban a szája volt a legérzékibb, és ennek ellenére mégis taszította a lányt. A fényképeken valahogy szimpatikusabbnak tűnt. Igaz, hogy a legutolsó óta is már legalább három-négy év eltelt, de valami megváltozott a férfiban. Próbált rájönni, hogy mi is lehet az, de hiába erőltette az agyát, nem ment.
- Szóval izé, én csak a képek miatt jöttem, röpke kalkulációt szeretnék felállítani róluk. Csak ez a három van? - érdeklődött, élethűen előadva zavartságát.
- Rosszul tájékoztatták kislány. Összesen hat képem van. - kezelte le most már feltűnően Liverpo.
"Ha tudnád, hogy idősebb vagyok tőled apukám, nem lennél ennyire nagyképű!" - gondolta magában, de hangosan a következőket mondta:
- Ööö... Amikor a szóba jöhető ügyfeleket kutattam, még csak három volt a birtokában. A többiek is ilyen, izé, ilyen jellegűek? - kérdezte színlelt pirulással, ami nem is esett nehezére, hiszen akármerre is nézett, szemérmetlen meztelenség és állatias ösztönre utaló jelek néztek vissza a falról.
- Csak nem hozták zavarba a képeim? - nevetett mélyen csengő baritonján - Ne is törődjön velük, ezek még a finomabbak. Megtekinti a hálóm ékességeit is?
- Be kell vallanom, tényleg zavarbaejtőek a képei, de szívesen megnézem a többit is.
- Akkor kérem, kövessen!
A hálószoba is olyan volt, mint a nappali. Növények nélkül a falról sütő erotikus képekkel elég forró hangulatot árasztott, ám Cathy mégsem tudott volna ebben a szobában semmit sem csinálni, mert fullasztotta őt a növények hiánya. Kezdett frusztrált lenni, egy csomó negatív érzés kerítette hatalmába.
Itt is művészi elrendezésben kerültek felhelyezésre a képek, annyi különbséggel, hogy a franciaággyal szembeni tükör egyszerre sugározta vissza a belőlük áradó hangulatot.
- Na, tetszik? - érdeklődött a büszke tulajdonos.
- Igenis, meg nem is. Én konzervatívabb vagyok annál, hogy ilyeneket függesszek ki otthon - vette le a szemét az egyik már-már szemérmetlen képről -, de értékelem a maga bátorságát. Ha megengedi, végeznék egy röpke számítást, mennyibe is kerülne magának, ha biztosítást kötne rájuk.
- Rendben. Fáradjunk vissza a nappaliba. - tessékelte maga előtt Cathyt.
A lány visszaroskadt a fotelba és bőszen jegyzetelt. Kreált némi nemű számadatot, hogy valósághű legyen, majd érdeklődve még egyszer szemügyre vette a nappalit. A fekete, bőr ülőgarnitúra és a két fotel egy üvegasztalt fogott közre, a mennyezetben rejtett lámpák uralkodtak, és egy hatalmas bárpult terpeszkedett az egyik sarokban. A hálószoba felőli oldalon az egyik kép alatt volt a telefon és a tévé. Ennyi. Egyszerű és modern. És élettelen. Vagy személytelen. - vonta le a következtetést.
Liverpo úgy 170-175 cm magas lehetett, és nagyon érzékenyen érintette a lányt, ahogy mögé állva a számokba tekintett. Viszolygott ettől a férfitől.
- Remek. Ez nem is lenne olyan sok. Ha leteszi a vizsgáját, keressen meg. Már látom, hogy nyélbe üthetjük ezt az üzletet.
- Igazán köszönöm. Nem ööö.... nem számítottam ilyen kedves fogadtatásra. Ha megengedi, feltennék egy személyes kérdést. Pusztán magánjellegűt. Ha nem akar, ne válaszoljon rá.
- Ki vele bátran! Előttem nincs lehetetlen kérdés.
- Tudom, hogy hülyén hangzik, de miért vásárolt ennyire izé.., ennyire ööö..., erotikus képeket? - adta a bizonytalant Cat nyomozó.
A férfi érdesen felnevetett.
- Sejtettem, hogy ez lesz a téma tárgya. Nos, miért is? Mert ez a vad erotika kellően kifejezi az én viszonyomat a szexhez.
- Mármint, hogy magáé a domináns szerep? Bocsánat, ezt nem gondoltam végig.
- Ne szabadkozzon! Igen, így is felfoghatjuk.
- Minden képen ugyanaz a női modell látható. Direkt ezeket választotta?
- Miért? Hát nem megkapó, ahogy némelyiken kiskacsaként vergődik, hogy a nyers férfierő süt a képekből? Ne haragudjon, ha elragadtattam magam kissé, de az én szemszögemből a nő még mindig csak egyszerű tárgy. Jó, ha van, ha megfőz, ha kimos, takarít és..., de ezt hagyjuk. Látom, hogy megrémült. Nem vagyok ám mindig ilyen! Jó kisfiúként is tudok viselkedni, de eredendően az előbb hallottak jellemzik a lelkivilágomat. A nő használati tárgy és kész. Untatom?
- Óh, nem, egyáltalán nem untat. Csak azon csodálkozom, hogy vajon miért is lett ilyen. Nagyon régen találkoztam utoljára olyan férfival, akinek a nő csak használati tárgyként szerepelt az életében.
- Pedig ez nem is olyan ritka, mint hiszi. Így vagy úgy, de mégis csak az. Ne értsen félre, nem vagyok híve a rabszolgatartó társadalomnak, ám a hierarchiában mindennek meg van a helye. Isten nem véletlenül teremtette előbb a férfit és csak azután a nőt. Vagy maga nem így látja?
- Én az egyenjogúság híve vagyok. Minden téren. - nyekegett a lány, és próbált jól láthatóan összehúzódni a fotelban. Úgy gondolta ez meghozza a kívánt hatást.
Liverpo élvezte a helyzetet. Tetszett neki, hogy csak úgy játszhat a lánnyal.
- Persze, persze! Maga még hisz benne. Abban azért kételkedem, hogy néha nem esik jól magának, ha odabújhat egy erős, védelmező férfihez, ha megdicsérik, hogy jó a főztje, és még sorolhatnám.
- Jól esik, persze, hogy jól esik. De ezt megteheti a férfi is. Ha neki van szüksége gyengédségre, én ugyanúgy a rendelkezésére állok. Nem hiszem, hogy ebben vetélkedni kéne. Egy ideális partnerkapcsolat nem így működik.
- Látom, teljesen eltér a véleményünk. Mindenesetre láthatja, hogy ezzel a felfogással mégis itt vagyok.
- Bocsásson meg, nem állt szándékomban az életfilozófiáját, stílusát kritizálni, csak nem értem, hogy hosszútávon ez mennyire lehet célravezető. Valamint, mivel átlagos nőnek érzem magam, az sem világos, hogy bár nagyon szép a lakása, de mégsem való arra, hogy itt nő is éljen, hogy fér bele a maga életébe egy nő?!
- Kicsit túl sok mindenre kíváncsi. Nem baj! - sietett megnyugtatni Liverpo Cathyt.
A nyomozónak direkt az volt a célja, hogy kihozza a sodrából a férfit, és most úgy tűnt, hogy kezdi kissé elveszíteni a türelmét.
- Soha nem éltem együtt nőkkel! Soha! Így nem kellett semminemű nőnek, női igényeknek megfelelnem! Akinek nem vagyok így jó, annak sehogy sem! Ilyen egyszerű az egész!
- Ne haragudjon! Tényleg túl feszítettem a húrt. Csak alapjában véve nyílt vagyok és az emberi lélekkel is foglalkozom hobbi szinten.
- Nem haragszom. Kissé sokat akar tudni, de öröm volt magával beszélgetnem. Most, ha megbocsát, el kell mennem. Ám, ha jól sejtem, maga koránt sem tekinti ezzel befejezettnek a témát, hát szívesen találkoznék még magával. - fejezte be a férfi a társalgást.
- Igaza van. Maga elég érdekesnek ígérkezik számomra. Örömömre szolgál, hogy nem dobott ki és ezek után még kíváncsi rám. Mikor látogathatom meg? - csapott le a nyomozó.
- Esetleg valami semleges helyen, a héten?
- Hát, tudja, jobban szeretném magánál. Ne vegye tolakodásnak, de van valami varázsa a lakásának, úgy érzem, ezt kellene megfejtenem. - bölcsen elhallgatta, hogy a negatív kisugárzásról akar megbizonyosodni. Valami hiányzott innen, és nem csak a növények.
- A lakás varázsát óhajtja megfejteni? Nálam?! Hát jó! - adta be a derekát - Mit szólna a holnapi naphoz?
- Ha mond egy időt is, akkor örömmel jövök. - nevetett rá Cathy.
- Délután már korán itthon leszek. Ha ráér, ötkor várom.
- Köszönöm, nagyon kedves. Remélem sikerül rájönnöm a titkára! - dobott egy kacér mosolyt a lány.

Hazafelé a férfin gondolkozott. Veszélyes játéknak ígérkezett, és pont úgy viselkedett, mint ahogy Willy mondta. Kezdett érdekes lenni a dolog, és Little Jot nem hagyhatta ki belőle. Jobb, ha tudja a társa, merre jár, gyorsan fel is tárcsázta és vázolta neki az eddigieket.

IX.
Újra a férfi lakásán volt.
Tegnap óta semmi nem változott, de Cathy minden női praktikát bevetett, hogy megpróbálja felébreszteni a férfi vonzalmát. Nem ment könnyen.
Látszott rajta, hogy értékeli a lány próbálkozásait, de nem a nőt látja benne, hanem csak egyszerű embert, akivel jól el lehet beszélgetni. Se többet, se kevesebbet.
- Egyszerűen nem tudom, hogy mi sugárzik a lakásából! De így is nagyon kellemes!
- Lehet, hogy a nő hiányzik magának innen. Mármint olyan nő, akivel együtt él az ember, akinek a személyes dolgait megtalálja szerteszét, nem?
- Igaza van. Tényleg ez hiányzik, mégis ez teszi idillivé a lakását. - próbálta felvenni a fonalat a lány - Mondja, hogy lehet az, hogy semmi nyoma nincs nőnek? Most nincs barátnője?
A férfi mosolygott, a nyomozó pedig kíváncsian várta a választ. Ő is visszamosolygott Liverpora, aki természetesen kellően félreértette a lány kérdését. Berry eleinte feszült volt, de engedett a feszültsége, amikor felfedezte, hogy ez a nő is ugyanazt akarja, mint az összes többi. Őt. Látszott a mosolyán. Nem volt csúnya, sőt, a szexi vörös haj egészen dögössé tette, de neki nem kellett. Sosem szerette az olyan nőket, akik túl rámenősek. Megijesztette őt a mérhetetlen önbizalom, persze kifelé ő is macsó volt, akin nem látszott semmi érzelem. Egészen megkönnyebbült, most, hogy már tudta mire számítson. Így már az sem volt kérdéses számára, meddig engedheti el a nőt, egy lépéssel sem tovább, mint a többit. Kíváncsian várta mennyire lesz tolakodó a bige.
- Érdekli? Nagyon rámenős maga, nem gondolja? - kérdezte Liverpo.
- Tudja, ez csak azért van, mert maga nagyon tetszik! - jött a gyors válasz.
Cathy remélte, hogy még mindig birtokában van színészi képességeinek, és el tudja hitetni ezt a képtelenséget a férfival. Mivel mosolygás volt a válasz, megnyugodott, mert akkor Liverpo bevette a csalit.
- Mindig ilyen szókimondó? - érdeklődött meglepve.
- Mindig. De nem felelt a kérdésemre! Van barátnője?
- Nincs.
- Igazán jó kiindulópont. - kacagott fel a nyomozónő.
- Csodálkozom magán. - keresgélte a férfi a szavakat - Tegnap valahogy sokkal kislányosabbnak tűnt. Mi lelte? Melyik az igazi énje?
- Bocsásson meg, ha zavarba hoztam, de magának kell eldöntenie, hogy melyik vagyok én! - még mindig igéző tekintet.
- Nem tudom. - túrt sűrű hajába Liverpo.
- Oké, oké, visszaveszek a lendületből. Lehet, hogy közvetlenebbül tudnánk beszélgetni, ha lazítana. Nem kell görcsösen arra koncentrálnia, hogy mit szeretnék magától! Ez majd menetközben kialakul. Különben a szókimondással teszteltem. Tegnap említette, hogy hobbi szinten foglalkozom az emberi lélek rejtelmeivel, és most éppen azt tapasztalgatom, miként kezelik az emberek a nyíltságot.
- Megnyugtatott. - hazudta Liverpo. Azt hitte, hogy a lány egyszerű eset, de rá kellett ébrednie, nem árt, ha odafigyel rá. - És mire jutott?
- Sajnos az emberek nehezen viselik az őszinteséget. Még mindig ragaszkodnak a régi konvenciókhoz, és bűnös dolognak tartják a nyíltan kimondott gondolatokat, ha azok megszegnek néhány alapvető szabályt.
- Konkrétan mire gondol?
- Hát például a hagyományos udvarlásra. Itt a XXI. század küszöbén még mindig nem elfogadható a társadalom széles rétegei számára, ha a nő teszi meg a kezdőlépést.
- Igaza van. Végül is mindennek meg van a sorrendje, nem?
- Ezt pont maga mondja?
- Mi ebben a furcsa? Tegnap elmondtam a nézeteimet a férfi-nő kapcsolatról, azt hiszem ez is elég konzervatív, én hagyomány hű vagyok.
- Igen, de a képei egy teljesen más oldalról mutatják meg.
- Mi maga tulajdonképpen? Műkritikus is?
- Nem, csak kíváncsi. Baj?
- Egyáltalán nem, csak tudja, nem vagyok intelligens nőkhöz szokva. Nekem valahogy mindig az alja jut.
- Visszatérnék a képeihez. Valahogy nehéz magát elképzelnem ezzel a vadsággal. Magához az öltöny illik, az aktatáska és valami fontos beosztással járó munka. Teszem azt mérnöki, menedzseri, vagy valami hasonló munkakörben tudnám elképzelni. A képekből remélem, megbocsát, de elém egy agresszív, primitív férfi képe rajzolódik ki. Én is megkérdezhetném, hogy melyik maga?
- Bravó! Tanult valaha pszichológiát? Vagy csak ennyire jól ismeri az embereket?
- Mert?
- Tudja, tényleg mérnökként dolgozom, és a képek pedig egyszerűen megfogtak. Minden hátsó gondolat nélkül. Azért kérdeztem, mert találóan jellemzett ezzel az öltönyös dologgal.
- Nem tanultam pszichológiát. - válaszolta Cathy szem előtt tartva, hogy ő most biztosítási ügynököt alakít - Ám, szerintem a munkámhoz elengedhetetlen némi emberismeret is. - mosolygott szerényen - Tényleg mérnök?
- Igen. Még a műszakin végeztem, anno hat éve.
- Van évkönyve abból az időből? Tudja, egyik kedves ismerősöm is ott végzett, talán négy éve, de sajnos nem találja a sajátját, pedig nagyon szerettem volna megnézni az akkori képét.
- Persze, hogy van. Azonnal hozom.
Amíg a férfi a könyvet vadászta, Cathyn izgalom lett úrrá. Remélte, hogy megtalálja Mat Rick képét is, és akkor szóba hozhatja valamilyen módon Liverponak is. Örült neki, hogy a férfi figyelmét sikerült teljesen elaltatnia, mert nagyon odafigyelt minden részletre. Sejtette, hogy a férfivadász nőt látja benne, és ez jó is volt így. Közben ő jól tudta, hogy a férfi hazudik. Az ember nem vesz minden hátsószándék nélkül képet. Főleg nem ilyet. Meg tudja magyarázni mi az, ami megfogja egy-egy alkotásban. Ha mást nem is, annyit bizonyosan, hogy mire emlékezteti a hangulata. És, ha benne csak egy rámenős nőt lát, akkor mi értelme hazudni?! Úgy érezte egyre több homályos pont van, ami valamiképp mégis csak kapcsolható lesz Mat Rickhez és a többi halotthoz.
- Na, sikerült előkotornom. Lapozgassa kedvére! Kér egy pohár pezsgőt?
- Maga azt iszik? Akkor én is elfogadok egy pohárral.
Cathy hamar megtalálta, amit keresett. Mat Rick képe mellett ott állt Berry Liverpoé is. Gyorsan kinézett magának egy fickót, jó távol a férfi évfolyamától, majd a pezsgőt kortyolgatva nézte az általa választott egyént és memorizálta a nevét.
- Ő lenne az? - hajolt a tegnapihoz hasonlóan a lány fölé Berry.
- Ismeri?
- Nem, nem.
- Megtaláltam ám magát is! - ütötte fel a megfelelő oldalon Cathy a könyvet.
- Na, és mennyit változtam azóta?
- Szemernyit sem! - biztosította nevetve a lány - Jó sokan voltak ezen a szakon.
- Hát igen. Ráadásul a mi évfolyamunk volt a csúcs. Azóta sem járt oda ennyi ember egyszerre. - vette volna ki a lány kezéből a könyvet.
- Egy pillanat! Nem azonos véletlenül itt a képen Mat Rick azzal a Mat Rickkel, akit a közelmúltban öltek meg?
- De igen. - fordult el a férfi.
- Ne haragudjon! Látom, hogy fájdalmat okoztam magának. A barátja volt?
- Több annál. De erről nem szeretnék beszélni.
- Tudja, hogy mi történt? Nagyon érdekelne. Olvastam az újságban, ráadásul Aga képeiről csináltam eddig a legtöbb felmérést, de számomra hihetetlen, hogy ekkora nagyságnak így ért véget a pályafutása.
- Tudom, hogy mi történt. Bár én is csak a sajtóból. Ott pedig igazán nem sok mindent írtak le. Mat mindig is forrófejű volt, utólag gondolkozott. Nem is értem, miért nem sikerült időben leállítanom. Még mielőtt ekkora őrültségbe keveredett volna. - Berry úgy érezte, muszáj valakinek elmondania, hogy könnyítsen a lelkén.
- Végül is mi történt? Mivel az újság semmi konkrétat nem írt, csak annyit, hogy szerelmi dráma áll a háttérben, és a mindenes, mint Aga jogi képviselője elzárkózik mindenféle információ kiadásától, tehát a nyomozás lezárásáig hírzárlatot rendeltek el. Lezárták már? - érdeklődött a nyomozó.
- Azt hiszem, a napokban fejezték be. Szóval Mat szerelmes volt Agába, de az őrületig féltékeny. Nem csoda, hisz a grafikusnőt rengetegen körül rajongták, meg idősebb is volt tőlünk. Aztán az a hülye liba megfojtotta Angelt, Mat pont akkor toppant be, és nem bírta elviselni a szeretett nő hullájának látványát, megölte Lorriet ahelyett, hogy az igazságszolgáltatásra bízta volna ezt az egészet. Miután fejéből elszállt a lila köd, rájött, hogy irtó nagy hülyeséget csinált, végzett magával is.
- Ennyi? Semmi búcsúlevél? Ez az egész egy időben zajlott?
- Úgy tudom igen. Búcsúlevelet? Hm..., nem is tudom. Szerintem arra már nem volt ideje.
Cathy örült neki, hogy a diktafont már az elején bekapcsolta, így Jo első kézből értesülhet a dolgokról.
- És régóta voltak együtt? Mármint a barátja és Aga?
- Igen, hosszú évek óta.
- Aha. Ez igen furcsa.
- Miért? - lett kissé ideges Berry.
- Csak azért, mert én elég régóta ismertem Angel Agát, de sosem említette a kettejük közti kapcsolatot, pedig egyszer-kétszer a magánélete is szóba került a képek kapcsán. Matről csinált grafikát?
- Nem. Titkos viszonyt folytattak. Talán Angel szégyellte, hogy fiatalabb fiúval jár. Nem tudom.
- És magát kihallgatta a rendőrség?
- Nem. Ki kellett volna? - csodálkozott a férfi.
- Fogalmam sincs. Csak abból gondoltam, hogy maga elég közeli viszonyban volt a ...
- Mondja nyugodtan, hogy gyilkossal, hiszen Mat végül azzá fajult. Nem keresett meg a rendőrség. Szerintem fogalmuk sem lehetett arról, hogy barátok voltunk.
- Maga jól ismerte Lorriet is, Agát is, nem? Volt valami személyes indíttatás a megvásárolt képekben?
- Dehogy! Már mondtam! Ezek tetszettek és kész! Egyáltalán nem ismertem Lorriet, sőt Agát sem! - intett türelmetlenül Liverpo.
- Nem ismerte őket?! Agát sem?! Pedig a legjobb barátjával járt!
- Ki mondta, hogy Mat a legjobb barátom volt? - csattant fel a férfi.
- Hát maga! Azt mondta, hogy több volt egy barátnál. Abból gondoltam, hogy....
- Csak ne gondolkozzon! Miért érdekli magát ez az egész?! Kérem, hagyjon békén, már unom ezt a témát! Menjen haza, és soha többet ne keressen! - dobta ki kíméletlenül Cathyt.
- Hé, ez nem megoldás! Maga biztosan többet tud annál, mint amit most elmondott! Elismerem, hogy túlzottan kíváncsi vagyok, de ezért még nem kellene elítélnie. Maga nagyon tetszik nekem és szeretném jobban megismerni! Kérem, adjon még egy lehetőséget! - rimánkodott a lány.
- Nem tudom, hagyjon békén!
- Csak még egy utolsó esélyt kérek! Kérem!
Liverpo veszélyben érezte eddigi biztonságát, attól félt, hogy a lány ráuszítja a zsarukat. És akkor... abba inkább maga sem gondolt bele. Gyorsan járt az agya, muszáj lesz engednie a lánynak.
- Jó, rendben! Még egy alkalmat engedélyezek magának. Pénteken találkozunk a Hotel Paradiso éttermében. Este kilenckor. Rendben?
- Igen, igen! Nagyon köszönöm!
- És még valami! Kérem, ne szóljon a rendőröknek. - hadarta idegesen - Tudja, semminő információval nem szolgálhatok nekik, és nem szeretném, ha a magányomat háborgatnák. Éppen elég nekem maga is! - nevetett erőltetetten.

X.
Little Jo érdeklődve hallgatta a kazettát.
- Cathy, nem kételkedem abban, hogy szükséges volt kissé elcsavarnod a fickó fejét, de messze nem törvényesek a módszereid, remélem ezzel tisztában vagy!
- Persze, persze! Te csak ne aggódj értem! Na, mi a véleményed?
- Nem rossz! Valami takargatni valója van. A randevútok előtt még meglátogatom. Nem foglak belekeverni, de megnézem magamnak a fiatalurat. Nekem nem tetszik, hogy téged állandóan le akar rázni, és hogy nincs nő az életében. Egy homokosunk van, az is elég!
- Miért, szerinted azért akar lerázni, mert a fiúkat szereti?
- Nem tudom, de ezt az én hatodik érzékem súgja.
- Jobbat tudok annál, hogy meglátogasd! Mivel téged nem ismer, megnézhetnéd nekem, hogy hova jár, és kikkel randevúzik. Mindezt péntekig.
- És ha következő két napban nem megy sehova?
- Ugorj fel hozzá csütörtökön! Pénteken, pedig eljöhetnél a Paradisoba. Hátha ideges lesz a jelenlétedtől. Azt úgyis látom majd rajta, és az haladásnak számít, onnantól meg a többit rám bízhatod.
- Jó, ha meg addig megy valahova, akkor hívlak. Na, meg avégett is, hogy mire jutok vele csütörtökön.
- Rendben. Én meg felkeresem Getron Samivoiceot, és megkérdezem tud-e valamit Liverporól!
- Nehogy igazam legyen! Jól fogunk kinézni, ha ne adj isten a srác is homokos, mert hideglelést kapok a buziktól!

XI.
Little Jo hiába szobrozott Liverpo lakása tájékán, a fickó nem nagyon ment sehova. Ám, ő minél többet rágódott rajta, annál inkább úgy vélte, hogy a mérnök úrral valami nem stimmel. Meghallgatta még egyszer Cathy kazettáját, és figyelte hol lesz ideges a srác. Két eléggé erős pontot talált. Az egyik a nők, a másik Mat Rick. Tehát biztos összefüggés van a kettő között. Nem is akármilyen! Erre kellene fényt deríteni!

Getron Samivoice nem volt megtalálható. Cathy nem merte megkérdezni a mindenes címét, mivel elvileg nem dolgozott.
Willynek is elvitte a kazettát. A pszichológus csak bólogatott, mert beigazolódni látszottak a feltevései. És még valami feltűnt neki. Az, hogy Berry Liverpo mindig felemeli a hangját, ha a szebbik nemről van szó. Cathy megpedzegette, hogy Jo szerint a fickó akár homokos is lehet, és nagy meglepetésére Willy nem tartotta elképzelhetetlennek.

XII.
Újabb megbeszélés következett, melyben Jo bejelentette, hogy aznap meglátogatja Berryt, valamint tippeket adott a másnapi randevúhoz a kolléganőjének.

Liverpo eléggé meglepődött, mikor Little Jo bemutatkozott. Direkt kihangsúlyozta rendőri mivoltát és Cathytól tanulva "élesre" állította a diktafont.
Kissé idegesnek tűnt a fickó. Jo régi motoros lévén meg csak húzta az időt.
- Gyönyörű lakása van. - állapította meg végül.
- De gondolom maga nem ezért jött, ugye? - kérdezett vissza a tulajdonos.
- Nem. Tudja, magáról megfeledkeztünk, mikor lezártuk az ügyet. Nem is akarom én ezt nagyon bolygatni - nézett fel a jó két fejjel magasabb férfire Jo -, csak tudja a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni.
- És mit kíván tőlem?
- Semmi különöset, mindössze annyit, hogy maga is elmondhatná, mit tudott a barátja és a művésznő közti kapcsolatról. - vizsgálta Little Jo áthatóan az egyik képet.
- Hát.... Ő... Szóval Mat régóta járt Agával. De én személyesen sosem találkoztam vele. Évfolyamtársak voltunk az egyetemen, jó srác volt, és azóta is tartottuk a kapcsolatot. - Liverpo agyában forogtak a gondolatok, fogalma sem volt róla hova akar kilyukadni ez a mini zsaru. Ráadásul egyre furcsábban nézett rá.
- Köszönöm, hogy szakított rám időt, csak ennyit szerettem volna. - búcsúzott Little Jo.
- Ennyit?! - lepődött meg a mérnök - Semmi többet?
- Nem. - mondta a nyomozó háttal a férfinak - Vagy lenne még valami hozzáfűznivalója? - pördült meg hirtelen, és szinte szuggerálta Berryt.
Elérte a kívánt hatást. Sikerült tökéletesen összezavarnia a fickót. Oly annyira jól sikerült a mutatvány, hogy Liverpo halálosan elvörösödött, és abszolút nem tudott uralkodni az arcvonásain. Little Jo érezte, hogy jó nyomon jár.
- Óh, nem, semmi hozzáfűznivalóm nincs. - kicsit megremegett a hangja.
- Tudja, én is csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett jöttem. Ha valami netán eszébe jut, kérem, hívjon fel! - nyújtotta át a névjegyét.
- Rendben. De nem hiszem, hogy bármi is eszembe fog jutni. - felelte valamivel higgadtabban.

Jo a lépcsőházban már előre dörzsölte a tenyerét. Egyre biztosabb volt benne, hogy a fickó titkol valamit, és azt is tudta, hogy nem fogja őt keresni.

Cathy teljesen kiakadt, mikor megtudta, hogy barátja ott hagyta a névjegykártyáját a mérnöknél.
- Jo, rám mondod, hogy törvénytelen módszereket alkalmazok, akkor ez a névjegyes micsoda?
- Tudtommal azért még nem büntetnek, ha valakinek megadom a számomat, nem?
- Nem. Nem büntetnek, de mi van, ha Liverpo a kedves kollégákat tárcsázza fel, és közlik vele, hogy nem is te foglalkoztál az üggyel?!
- Semmi. Illetve az, hogy ő aztán sehova sem fog telefonálni! Legkevésbé a yardra! Ezt onnan tudom, hogy amennyire zavart volt, rá merem tenni a nyakam, hogy sáros, és épp ezért minden lehetséges bukási pontot el fog kerülni. Van annyira intelligens! Bízzál bennem Cathy!
- Nehéz lesz!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Tóth Árpád: A fa / Der Baum címmel

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Fohász című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy kis nyelvtan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A harangok rómába mentek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mogorva motoros című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Halott betűk című alkotáshoz

zsoló alkotást töltött fel Más vagyok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel anyám címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh, bárcsak! címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Négy évszak szerelme című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Üzenet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)