HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49431

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Balog MariannaFeltöltés dátuma: 2007-08-24

Mosolyogj!

"Ezen a szerelvényen sokan utaznak.
Miért ne mosolyognál rá valakire?
Légy spontán.
Légy több. ....."

Az egyik vezető, telekommunikációs eszközöket gyártó cég "reklámját" olvashatjuk a metrószerelvények falain.
Nekem persze egyből beindul a fantáziám:

Csütörtök reggel, 7 óra 20 perc. Szuper. Már csak egy nap (na jó, a maival együtt kettő), és hétvége...
(Erről jut eszembe: édesanyám már nagyon várta a Karácsonyt - minden évben. Október elején már teljes karácsonyi hangulatban és lázban égve közölte: "Már csak egy hónap, és itt a Karácsony!" Apukám értetlenkedő pillantásaira a következő magyarázatot adta - minden évben: ""... az október már nem számít. November... na, ez az az egy hónap. Decemberben már Karácsony, az sem számít...")
Beszállok a metróba. Leülök. (Könnyű dolgom van: Újpest-Központ, a szerelvény innen indul.) Felnézek. Olvasok. A falon látható "hirdetést". Elolvasom még egyszer. Majd még egyszer. Mire tudatosul bennem az üzenet, "Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak. A Gyöngyösi utca következik." Ekkor már rendszerint tele van a metró. Ha "szerencsém" van, még ülök. Ha nincs, már átadtam a helyemet "annak, akinek nehezebb álldogálnia". Muszáj. Ezt így illik. A Süsü is megmondta. A 6-os villamoson. (Mellesleg jegyzem csak meg - hiszen ismét elkanyarodtam az eredeti témától - rendkívül jó ötletnek tartom a BKV és Süsü közös "akcióját". Rengeteg pozitív visszajelzést olvasni az újságok hasábjain. Csak gratulálni tudok!)
Szóval, tegyük fel, hogy (még) ülök. Nem kell kapaszkodnom, nem kell arra figyelnem, hogy ne repüljek tova egy-egy "jól sikerült" fékezés vagy éppen egy "Knight Riderest" játszó, a metró végsebességét pont most tesztelni szándékozó, és azt a bizonyos "Hány másodperc alatt van százon?" kérdéskört boncolgató vezető jóvoltából.
Tehát ülök. Nézek ki a fejemből. Nézem az embereket.
Velem szemben egy körülbelül velem egykorú nő ül. Mondjuk, először voltak kétségeim... Fiúsan rövidre nyírt frizura, férfi nadrág, unisex edzőcipő, semmi ékszer (illetve 1 azaz egy darab fülbevaló a jobb fülben, igen, kis karika). Rámosolygok. Viszonozza. Jé, tényleg működik. De nem. Mégsem... Rám kacsint. Ez nem jött be.
Próbálkozom tovább. Kissé balra tőlem fiatal pár ül. Rájuk mosolygok (próbálok egyszerre mindkettőjükre, nehéz...). Válaszképpen - a fiú érdeklődő(?) tekintetét most nem figyelembe véve - a hölgytag megsemmisítő pillantásokkal méreget. Látom rajta, tudom, hogy mire gondol: "...jó pali, mi? Kéne, mi?"
Feladom. De nem. Nem tehetem, hiszen én "több" vagyok. Ráadásul "spontán".
Kicsit távolabb tőlem az egyik ajtónál áll egy férfi (igazi), festékes munkásruhában. Úgy ötven körülinek saccolom. Tesztelek: mosolygok. Ő vissza. Kedvesen. Megkönnyebbülök. Lám, a kezdeti megpróbáltatások után... siker.
A következő megállónál a mellettem ülő fiú leszáll. Tesztelésem legutóbbi alanya "levágódik" mellém: "Hellóka, Józsi vagyok."
Rámosolygok, de csak azért, mert azt olvastam, "...miért ne..." Bátorításnak veszi. Közelebb ül. Mielőtt a másik felemen ülővel egybeolvadnék, ránézek Józsira. Már nem mosolygok. Sőt! Valószínűleg vette az adást, mert egy "hülye k..." kíséretében feláll, és távozik.
Nem adom fel. Mosolygok. Ha kell, ha nem. Körbe. Szerteszét.
Mire úti célomat elérem, meglehetősen kínosan érzem magam.
Mosolyogtam kisgyerekre, aki nyelvnyújtással válaszolt. Mosolyogtam kedves(nek tűnő) idős hölgyre, aki lenézően fordította el a fejét.
Mielőtt leszálltam - sajnos - még hallottam: "Be van rúgva."

Hát, ennyit a spontaneitásról, a mosolyról.
"Spontán" voltam. "Több" voltam.
Lehet, hogy bennem van a hiba?


Kinyitom a szemem. Te jó ég! Nekem a Ferenc körúton le kellett volna szállnom! Szinte ugyanazzal a mozdulattal termek az ajtónál, mint amelyikkel felugrottam. Mutatványomnak és arckifejezésemnek köszönhetően számos mosoly kíséretében szállok ki a metróból. A Nagyvárad téren.

Hozzászólásaikat, hasonló tapasztalataikat, észrevételeiket "Egy mosolygós szőke lány" jeligére várom.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2013-04-26 08:35:40

válasz Krómer Ágnes (2013-04-26 08:31:36) üzenetére
Kedves Ágnes!
Köszönöm az olvasást és a kedves szavakat.
Szeretettel: Mariann
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2013-04-26 08:34:25

válasz Futóinda (2013-04-26 03:57:44) üzenetére
Kedves Lajosbá--Inda! :)
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat és hogy megosztottad velem a tapasztalatodat.
Szeretettel: Mariann
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2851
Időpont: 2013-04-26 08:31:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Szőke lány!

Kellemes volt ezt elolvasni. Jó így reggel:)

Ági
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
791
Időpont: 2013-04-26 03:57:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves szőke Mariann!

Előzmény: ezelőtt 20 évvel, Kanadában a torontói városatyák a turizmus serkentéséért, a belváros jó részét lezárták az autóforgalom előtt.

Folytatás-- Mit ád az Isten, bé köllött mennem a belvárosba, természetesen a földalattival.Ilyenkor sportként űzöm az emberek arcának a megfigyelését. Mosolyogtam, néztem, megint mosolyogtam, és nem volt sok elzárkózott tekintetű ember, aki vissza ne mosolygott volna. Habár volt olyan is aki olyan gyorsan fordította el a fejét az ablak felé, hogy a szemüvegét is leverte. Itt, ahol 180-200 féle náció él, azt tapasztaltam, hogy a keleti országokból jöttek sokkal többször viszonozták mosolyomat.

Volt olyan is, persze, aki magyarul mondta a mellette ülő párjának: némán azt a bolondot, hogy vigyorog errefelé, és hallottam, és értettem, saját magyar népem egyik egyéni véleményét. Talán jellemző?!

Mariann, ne hagyd abba, várnak még csudák reád, nevessél, mert ez az élet esszenciája.

Szeretettel, Lajosbá--Inda.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2013-04-25 20:35:34

Kedves Viki!
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat. Örülök, hogy tetszett. :)
Szeretettel:
Mariann
Alkotó
Regisztrált:
2012-12-01
Összes értékelés:
228
Időpont: 2013-03-10 18:21:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Nagyon jó ez a történet, teljesen valóságosnak tűnik. Tetszik, hogy laza és spontán az egész.
Gratula! Szeretettel:Viki
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-09-08 20:48:19

válasz Balog Marianna (2007-09-03 08:55:52) üzenetére
Akármelyik:-))) Nem mindegy? Úgy sem igaz:-) Írj még ilyen jókat, mint eddig.
Üdv.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-09-07 22:47:11

Kedves Mariann!
Tetszik az írásod, valóban hasonlóan gondolkodunk a mosolyról.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2007-09-03 08:55:52

Jó, jó, de melyik? :)
Köszönöm az olvasást és a véleményezést!
Üdv.: Mariann
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-09-02 22:14:12

Helló!
Az említett pár mi voltunk a feleségemmel:-)))
Csak vicceltem.
Nekem állítólag állandóan mosolyog a szemem, az arcom pedig hozzá idomul. A cikked nagyon jó, és ne csodálkozz az eredményen, ha ezt vidéken próbálod, meglepődnél, mennyire más lesz az eredménye. Remélem a fővárosiak nem sértődnek meg ettől a kijelentésemtől, de nekem az a tapasztalatom, hogy aki ott él, helyből negatívabb gondolkodásmódú.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2007-08-29 09:04:03

Kedves Feleri!
Először is szeretném megköszönni az olvasást, és a véleményezést. :)
Külön öröm számomra, hogy "feladhattam a leckét". :)
Üdv.: Mariann
Alkotó
Regisztrált:
2006-03-28
Összes értékelés:
154
Időpont: 2007-08-28 23:30:28

Engem megmosolyogtattál :)

én inkább kicsit mást próbáltam a mosollyal.. az veszélytelenebb, de szintén kiábrándító. Számoltam az embereket, akiket láttam az utcán. Minden embert, akinek ránéztem az arcára. Hány mosolyog, hány nem. 3-4 nap után abbahagytam. a 160/12 mosoly volt a legrosszabb arány...
Na majd ilyet is játszom.. kíváncsi vagyok, sikerül-e kínos szituáció nélkül megúsznom :)))
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2007-08-27 13:52:11

Neked is köszönöm a hozzászólást! :)
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2007-08-27 12:15:05

Neked is köszönöm az olvasást, és a hozzászólást! :)
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2531
Időpont: 2007-08-26 23:26:49

Veszélyes fegyver a mosoly, van, akit lefegyverezel vele és visszamosolyog, van, akit feltüzelsz vele, mint a Józsi, és van, akit lepuffantasz, mint az idős néni. De szerintem próbálkozz csak tovább, én is a mosolygás pártján vagyok :-)
Hanga
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
195
Időpont: 2007-08-25 20:20:04

Köszönöm, hogy elolvastátok, és elmondtátok a véleményeteket! :)
Nekem a szöveg láttán, egyből ez a "történet" jutott eszembe, nem tehetek róla, jönnek a gondolatok... :)
Üdv.: Mariann
Alkotó
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
715
Időpont: 2007-08-25 14:03:11

Szia!
Húúúúúúúú, de pesszimista...!
Azért csak mosolyogj tovább! Bár az ötvenes pasikat tényleg nem árt kihagyni... Némelyik már azt vallomásnak veszi, ha az ember ránéz :) Bocsi minden ötvenes pasitól, aki nem ilyen!!!
De amúgy az írás remek!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2007-08-24 22:11:46

Szőke lány! - Én is az voltam - valamikor, Te szőke lány, én is szerettem mosolyogni. Bizony, néha-néha félreértik az emberek, pedig bennem ez csak egy szokás, egy gesztus, mert nem szeretem a búvalbélelt embereket.
Mág mindig megvan bennem az a szokás, ha ismerőst látok, ránézek és előre mosoly ül ki az arcomra. Bizony, volt már belőle kellemetlenségem is.
És én mégis azt mondom, hogy inkább mosolyogjunk, mint lógó orral járkáljunk, hogy másoknak elvegyük az életkedvét.
Szia.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

bűvölet bejegyzést írt a(z) Érzelmi kavalkád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Elmaradt utazás című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel csírájában elfojtva címmel a várólistára

Marcsy alkotást töltött fel Az nem lehet címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)