HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48102

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: Berill SheroFeltöltés dátuma: 2007-08-25

Lezárva XIII-XIV.

XIII.
A megbeszéltek szerint zajlott minden. Cathy ódzkodott ugyan egy kissé Jo ötletétől, de megnyugvást adott neki, hogy a férfi pontban ¾-ed 10-kor megjelent a Paradiso étteremben. Liverpot direkt úgy ültette le, hogy a mérnök láthassa a bejárati ajtót, így neki semmi más dolga nem maradt, mint figyelni az arcát, vajon mit szól a nyomozó felbukkanásához.
- Jézusom! Jól van? Hirtelen olyan sápadt lett! - tette le Cathy a villát.
Liverpo természetesen meglepődött. Kezdett paranoiássá válni, azt hitte, a nyomozó mindjárt hozzájuk lép és letartóztatja. Már a vacsora sem esett túl jól.
- Jól, jól, csak olyan fojtó itt a levegő. Nem mennénk máshova? - kérdezte udvariasan.
A nyomozónő nagyon jól tudta mitől lett fojtó a levegő, de úgy tett, mint aki nem is figyel oda.
- Én remekül érzem magam, maradjunk még egy kicsit, de szólok a pincérnek, hogy nyisson ki egy ablakot! Megbocsát? - állt fel a lány - Egy perc és jövök! Megigazítom a sminkemet!
Semmi perc nem telt bele és Jo követte a lányt a mosdóba. Pont senki nem tartózkodott az előtérben, így nyugodtan beszélgethettek.
- Kár, hogy nem láttad a fejszerkezetét, mikor beléptél. Én jót szórakoztam rajta. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy köze van a dologhoz. - nevetett Cathy.
- Te meg azt nem láttad, hogy mit csinált, mikor eljöttél tőle. Azt sem tudta, hova tegye a kezét, hova nézzen. A végén csak rám nézett, biccentettem neki, aztán néztem egy kicsit. Mostanra biztosan szanaszét tépkedte a szalvétát, úgy gondolom kellően idegbeteg! Megvárom, amíg elmentek, ha jól sejtem, már tett rá indítványt, illetve, addig várok, míg meg nem csókolod!
- Brr... Már a gondolatától is ráz a hideg.
- Ennyire tetszik? - incselkedett Little Jo.
- Sejtheted! Te csak figyelj! Scarlett O'Hara sem csinálja jobban az Elfújta a szélben, mint ahogy én fogom! - mosolygott szerénytelenül a lány.
- Hát azért Vivien Leightet nehéz lesz lepipálnod, de próbáld meg! - hagyta magára kolléganőjét.

- Remélem nem voltam nagyon sokáig! - szabadkozott, miután helyet foglalt a mérnökkel szemben.
- Nem, nem.
Beszélgettek egy kicsit, közben Cathy folyamatosan bűvölte a férfit, de lepergett róla minden.
- Látom, nem érzi túl jól magát, akkor menjünk. Majd máskor jobban sikerül! - javasolta némi szomorkás árnyalattal a hangjában a lány.
- Köszönöm, hogy ilyen megértő, nem tudom, mi van ma velem, nem vagyok igazán jó beszélgetőpartner.
Amíg Berry a számlát rendezte, Cathy Jora kacsintott. Felálltak az asztaltól, s a nyomozónő, mintha csak egy futó ötletet próbálna megvalósítani, a férfi nyakába vetette magát. Még körömcipőben is kissé ágaskodnia kellett, hogy elérje a száját, de onnan már minden simán ment. Vagy legalábbis ő azt hitte.
Amikor a szája a férfi vastag, húsos ajkaihoz ért, mérhetetlen ellenállásba ütközött. Nagy nehezen áterőszakolta a nyelvét a férfi szájába, s a többi már egy pillanat műve volt. Liverpo hatalmasat lökött rajta, majd öklendezve a férfimosdó felé futott. Nem csak a két nyomozó csodálkozott hihetetlenül, de az étterem közönsége is. Cathy még hallotta egy idős hölgy megjegyzését, miközben elhaladt az asztaluk mellett:
- Mondtam Pete, hogy nem ízlik a hús, biztos a fiatalember is attól lett rosszul!
De a lány ebben egyáltalán nem volt biztos.
Berry elég sokára került elő a mosdóból. Nem győzött szabadkozni, ám a nyomozónő sem maradt le mögötte.
- Tényleg ne haragudjon, csak a szép estét szerettem volna megköszönni! Remélem nem tőlem lett ennyire rosszul!
- Nem, nem! Maga ne haragudjon! Valamivel elronthattam a gyomromat.
Ennyiben maradtak. A taxi először a lányt vitte haza, aki igyekezett nem a férfi előtt bemondani a címet, majd Liverpot is elnyelte egy másik kocsi.

XIV.
Little Jo beszélt erről az estéről Willyvel, akinek a teóriája egyre jobban hasonlított arra, amit Cathyval kiokoskodtak. A lány csak összefutott Samivoiceszal, és ő megerősítette feltevésüket.
A kis öreg még mindig úgy gondolta, hogy a rendőrség rossz nyomon haladva zárta le az ügyet, s mikor a lány felvázolta saját elképzelését, rábólintott, hogy segít kiugrasztani a nyulat a bokorból.
Liverpo érezte, hogy szorul a nyaka körül a hurok. Minél többet gondolkozott rajta, annál inkább érezte, hogy nem lesz ez így jó. Már a képek sem segítettek. Rettegve várta mikor jönnek el érte.
Jo és Cathy agytrösztöt alakítottak. Volt kiindulópontjuk, az öreg elmondásával együtt már épp elég arra, hogy még, ha csak feltételezés szintjén is, de már működjön a dolog. Sőt! Ha Cathy már az elején eggyel több kérdést tesz fel, a fele melót megspórolhatták volna.

Felvirradt a nagy nap. A mindenes vegyes izgalommal készülődött Liverpohoz, tudta, hogy a két nyomozó pontot rak az ügy végére, és akkor nyugodtan eltemetheti magában Angel Agát.
Cathy hangját meghallva Liverpo kinyitotta az ajtót. Meglepetés csak akkor érte, mikor a három egyén megállt a küszöbön. Jo és Getron látványától pillanatok alatt kiverte a víz. Most már tudta, hogyha a lánynak is köze van a másik kettőhöz, akkor nagyon rosszul áll a szénája. Úgy kapták el két oldalról, mert hirtelen elájult.
Sikerült fellocsolni, de elég sokára tért magához. Cathyban felülkerekedett a gonoszabbik én, így magára vállalta az inkvizítor szerepét. Jonak meg volt a véleménye Liverporól, és attól félt, ah ő kezdi el faggatni, nem fogja tudni kihagyni a személyes oldalát a dolognak.
- Látom, kissé meglepődött édes hármasunkon. - kezdte a nyomozónő - Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Catharina Cat nyomozó vagyok. A kollégámmal már találkozott és azt hiszem Samivoice úr sem ismeretlen a maga számára.
A mérnöktől csak egy röpke biccentés tellett, s egyre kisebb lett a fotelban. A diktafon finoman berregve beindult. Most nyilvánosan, ugyanis Jo kitette az asztalra. Az a mód, ahogyan helyet foglaltak, igencsak emlékeztetett egy kihallgatásra, mert mindenki jól láthatta Liverpot, egyedül neki okozott gondot mindhárom látogatóját szemmel tartani.
- Kezdem az elején. Ön már egyszer azt állította itt többünknek, hogy Mat Rick Angel Agával járt. Nem kíván ezen az állításán módosítani?
- De igen.... - rebegte alig hallhatóan a férfi.
- Getron Samivoice urat nem véletlenül hoztuk magunkkal. Ő nem csinál titkot abból, hogy homoszexuális. Veheti ezt valamiféle szembesítésnek is, hiszen Samivoice úr szintén állít valamit, amely állítás semmiképpen nem egyezik a maga teóriájával. Hallhatnánk? - fordult az öregúr felé Cathy.
- Képtelenségnek tartottam, hogy a művésznő az itt jelenlévő férfi barátjával járt volna, vagy bárminemű szexuális kapcsolatot tartottak volna fent, mert Mat Rick és Berry Liverpo régóta ismert páros a Blue Banana Clubban. Lehet, hogy ez nem volt mindenki számára nyilvánvaló, hiszen, ha jól tudom, mindketten felelős beosztásban dolgoztak különböző cégeknél, ahol követelményként szerepelt a heteroszexualitás a felvételi szempontoknál. Úgy gondolom, hogy ezért tudtak erről a dologról csak néhányan.
- Igaz ez, Liverpo? - kérdezett közbe Little Jo.
- Igen, igaz. - jött a még mindig tőmondatos válasz.
- Akkor szeretnénk hallani a valós történetet! - csapott le Cathy.
- Miről? Én nem öltem meg senkit! - üvöltött Liverpo.
- Állította ezt valaki? Üljön le szépen, nyugodjon meg! Gondolkozzon csak, mi ráérünk. - nyomta vissza a fotelba Jo az egyre inkább magába roskadó mérnököt.
- Ne akarja, hogy mi meséljük el! Bár van egy-két ötletünk arra is, hogy miket csinált maga! Ami nem világos, az az indíték. - blöffölt Cathy.
Nem tudhatták miért tette a férfi, csak abban voltak biztosak, hogy ő volt. A történetet meg tőle szerették volna hallani, ám Berry Liverpo megmakacsolta magát és kijelentette, hogy semmire sem emlékszi és egyedül az ügyvédje jelenlétében hajlandó nyilatkozni.
- Maga tudja. Bár hoztunk memóriafrissítőt is! - lökte elé a helyszínen készült véres képeket Jo - Vagy inkább házi mozizni szeretne? Készültünk! - indult el a videó felé.
- Nem akarom! - üvöltött artikulátlanul a férfi - Vigye innen a francos képeit is, meg az öreget is, nem bírom nézni se őket!
- Minden marad! Ha nem húzza sokáig az időt, akkor előbb végzünk! Ha magának megy a képek nélkül is, akkor halljuk! De úgy mondja el, hogy ezt később jegyzőkönyvbe is el kell ismételnie.
Egy jó darabig senki sem szólt. Liverpo nem bírta sokáig, szinte elégett a rá szegeződő szempárokból sütő megvetésben.
- Jobb, ha nekünk mondja el. A kollégák nem szeretik a homokosokat, biztos összeraknák odabent néhány igen jó fiúval. Szóval? - próbált a lelkére hatni a lány.
- Matet nagyon szerettem. Bár elég viharos volt a kapcsolatunk. - kezdett bele bizonytalanul - a középiskolában kezdődött. Én tudtam magamról már egészen korán, hogy nemileg hova tartozom, ő meg nem. Nem jött ki jól a lányokkal. Sőt, sehogy sem! Udvarias volt, de emellett igen érdes modorral áldotta meg őt a teremtő. Tetszett. Már ott a középiskolában is nagyon tetszett. Nem akartam őt megrontani, próbáltam a lányok felé terelgetni, de nem igazán ment. Félt tőlük. Olyan kis bizonytalan volt nagyon sokáig. Aztán a negyedikes osztálykiránduláson elcsábítottam. - állt meg egy pillanatra.
Little Jo és Cathy hátán a hideg futkosott. Hallottak ők már ettől furább esetekről is, de nem igazán tudtak azonosulni azokkal, akik a saját nemüket szerették.
- Nem volt olyan nehéz, mint ahogy azt először hittem. Nem mondom, az elsőt nem élvezte annyira, de aztán az érettségi után mind jobban összemelegedtünk. Ez a kötelék az egyetemen csak még erősebb lett. Legalábbis az első évben. Aztán neki meg-megtetszettek lányok, de csak ritkán jött össze a kapcsolat. Nem volt kifejezetten homoszexuális alkat, talán inkább biszex. Elértem, hogy ragaszkodjon hozzám. Eleinte én futottam utána, aztán átbillent a mérleg nyelve. Egyre jobban ragaszkodott hozzám. Többször kért, hogy vállaljuk nyíltana kapcsolatot, megfenyegetett, hogy elhagy, vagy végez magával, ha én másra is rá merek nézni. Már pedig ez előfordult. Amikor megkaptuk a diplomát, akkor is nyúzott, hogy költözzünk össze, de ez elől én mindig kitértem. Állást vállaltunk, természetesen két különböző cégnél, hogy ne lássanak mindig együtt. A kapcsolatunk innentől kezdve elég hullámzó volt. Sokszor én voltam jobban szerelmes, sokszor ő. A lángolásaink nem mindig egy időben voltak. Legutóbb, talán egy fél éve betévedt a Tükör Galériába. Az ízlésese művészet mindig elkötötte, és meglátott valamit abban a modell lányban.
- Lorrie Cabusban? - kérdezett közbe Little Jo.
- Igen. Naphosszat áradozott róla. Aztán kb. úgy két hónapja megkért, hogy szüneteltessük a viszonyunkat, mert ő megpróbál rendes útra térni, normális kerékvágásba, ha ez a lány elfogadja olyannak, amilyen. Természetesen neki még nem szólt róla, csak messziről csodálta. Én nem akartam megölni őt! Értik?! Egyáltalán nem akartam! - visított kétségbeesve a férfi.
- Kit nem akart megölni? - szúrta közbe Cathy.
- Hát Lorriet! Elindultam a galériába, mert tudtam, hogy ott találom. Mat mondta, hogy sokszor zárás után is segít bent a lány. Angel keddenként ment vászonért, ha jól tudom. Samivoice is akkora kapott kimenőt. Így biztos voltam benne, hogy egyedül találom ott, és szépen elmondhatom, hogy Mat alapjában véve a fiúkat szereti, és hozzám tartozik. Gondoltam, ha a lány ezt meghallja, akkor nem fog neki kelleni az én szerelmem, és minden megy a maga útján tovább. Amikor a galériába értem, már elég sötét volt. Láttam, hogy a lány az emeleten dolgozik....
- Megenged egy kérdést? Ha nem akarta megölni a lányt, minek vitte magával Mat Rick pisztolyát? - kukacoskodott a nyomozónő.
- Minek? Nem tudom. Nálam volt és kész. Tényleg fogalmam sincs. Nem terveztem gyilkosságot! - kiabált Berry.
- Jó, teszem azt elhisszük. Szóval senkit nem akart bántani, de ott volt magánál a fegyver. - állította Jo kissé ironikusan - Folytassa! Hoppá! Hogy jutott be egyáltalán?
- Nem volt nehéz! Valaki nyitva felejtette az ajtót. Én pedig gondosan bezártam. De csak azért, mert nem szerettem volna, ha valaki kihallgatja, hogy mit tárgyalok Lorrieval. Már elindultam volna fel a lépcsőn, amikor egy árnyékot vettem észre, az egyik nagy teremből jött kifelé. A művésznő volt. Nem akartam a beszélgetésünkhöz egyetlen tanút sem, így a háta mögé kerülve fejbe vágtam, aztán lefektettem a galéria padlójára. Ám nem voltam elég ügyes, mert felkelt. Ekkor megszorítottam a torkát a sállal, de csak azt akartam, hogy elájuljon. A lány valami sárga festékkel matatott. Felmentem, próbáltam vele beszélni, de ő meglátta Angelt a padlón, és azt hitte, hogy meghalt, nekiállt sikoltozni. Fent volt valami hígító, vagy valami ammónia, amivel sikerült elhallgattatnom, majd lementem, hogy megnézzem éle-e még a festőnő. Alig emelkedett a mellkasa. Bepánikoltam, hogy túl sokat húztam a sálon, és közben láttam, hogy Lorrie megmozdul az emeleten. Felrohantam és a félig kómás lányt levonszoltam a lépcsőn, majd a kezét a művésznő torkára szorítottam, már azt sem tudtam, mit teszek, csak el akartam tüntetni onnan mindenkit és nyugodtan gondolkozni. Lorrie kezét addig húzgáltam Aga nyakán, míg tiszta festék nem lett. Aztán lefektettem a lányt is Aga mellé, és azon gondolkoztam, hogy most mit csináljak. Kimentem megnézni az ajtót, de mire visszaértem, addigra Aga nem lélegzett, Lorrie pedig eltűnt mellőle. Bepánikoltam, de rendesen! Nem tudtam, mit csinál fent a csaj, de amikor megjelent a korlátnál, gondolkodás nélkül lőttem. Mat Rick a mészárlás után ért oda. Valami hátsó ajtón jött, amit csak a bennfentesek ismertek. Ott álltam, a pisztolyt eldobtam, ő meg nem tudta mi történt. Azt mondtam neki, hogy Lorrie megfojtotta Agát, engem is meg akart ölni, de lelőttem. Mat kétségbeesett, vette a pisztolyát és hol rám, hol magára fogta, teljesen zavarodott lett tőle. Aztán a halántékára szorította, hogy lelövi magát. Megpróbáltam megakadályozni, a lelkére beszélni, de eszét vesztette. Ki akartam szedni a kezéből a fegyvert, de akkor elsült. Én nem akartam senkit megölni! Higgyék el!
- És hogyan kerültek magához a képek? - kérdezte Cathy.
- Akartam valamit, ami emlékeztet arra, hogy mit tettem, ahol nem én szenvedek, hanem a nő. Hát ezek pont olyan képek! - tört ki belőle egy hisztérikus kacaj.
- És mi lett a búvárruhával, amit viselt?
- Lemostam. - jött az egyszerű válasz.
- Maga három ember haláláért fog felelni. - folytatta Jo, aki maga is szenvedélyes búvár volt - Ad egy: készült a gyilkosságra.
- Honnan tudja a búvárruhát?
- Nem emlékszik? Amikor feljöttem, alaposan körülnéztem, és éppen levegőzni volt kitéve. Ráadásul láttam magáról fényképet, amin búvárcuccban feszít. Kitervelte a gyilkosságot, bár maga csak Lorrieval akart végezni. Hiba csúszott a számításába, amikor megjelent Aga is. Hibát hibára halmozott. Mat Ricket is maga ölte meg. Hogy ne legyen tanú arra, amit tett. A búcsúlevelet meg sem említem. Maga sem említette, vajon miért?
- Igen, én tettem a zsebébe. Az a saját levele volt. Vagy két éve írta! - vált egyre agresszívabbá Berry.
- Ez az! Annyi ideje nem volt, hogy hazaugorjon érte. Készült. Odacsalta a barátját is. Szándékosan tette!
- Igen! Azt akartam, hogy bűnhődjön mind a kettő! A hülye művésznő meg csak véletlenül került a képbe, de ekkor már oly mindegy volt! - őrjöngött hisztérikusan a férfi, szemein kiütközni látszottak a téboly jelei - Vigyenek be, ha tudnak!
Két másodperc alatt lezajlott az egész jelenet, felfogni sem volt idejük, mert Berry Liverpo felpattant a fotelból és kiugrott az ablakon.
Csörömpölve hullottak alá az üvegdarabok, s a férfi egyre kisebb pont lett a csillogó folyó felett.
- Lezárva. - sóhajtotta Little Jo, majd kikapcsolta a diktafont. - Hívja valaki a kollégákat!




ez a vége!!!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-10-16 14:14:28

az tény kedves Arthemis. viszont ez itt egy prózai mű, nem pedig egy nyomozati akta. :D
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-16 13:45:36

Ez tényleg le van zárva...a kerete is jó a történetnek, kicsit a saját farkába harapó kígyó, de nem egészen...a végén valamilyen szinten visszatérünk az elejéhez. A történet tetszett, de valahogy nekem túl sok volt a megérzés az ügyben és a közvetett bizonyíték...Ha nem tudják kicsikarni a vallomást, a bíróság előtt semmit nem lehetett volna a gyilkosra bizonyítani.
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2007-11-16 13:41:45

Kedves Don Paco!

Nagyon szépen köszönöm az értékelést. Meglátásaidat megírhatnád priviben is, hogy tudjam szerinted hol szorul csiszolásra. :)
Remélem is, hogy van egy stílusom, az a védjegyem a nevem után!;)
Szerkesztő
Don Paco
Regisztrált:
2005-09-22
Összes értékelés:
204
Időpont: 2007-11-11 10:43:41

Natehátaszondi. Siker! :) Röpke pár hét és már el is olvastam.

Ügyes vagy, de ezt eddig is tudtad, ezzel újat nem árulok el. Amit írtam korábban azt most is tartom, tehát néha icipicit száraz az olvasóra öntött sok info miatt és ezért hajlamosít a gondolati elkalandozásra, ám ez nem von le az összértékéből.
Van egy kiforrott stílusod, sose add alább és ne akard megváltoztatni, mert így jó, ahogy van.
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2007-09-13 22:14:26

Nagyon szépen köszönöm!
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2007-09-11 11:54:44

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Jártó Róza alkotást töltött fel Manó a templomban címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel K. T. emlékére címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Halld meg dalom! címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Tóth Árpád: A fa / Der Baum címmel

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Fohász című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy kis nyelvtan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A harangok rómába mentek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mogorva motoros című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Halott betűk című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)